Vasárnapi Ujság – 1886
1886-02-14 / 7. szám - Földváry Gábor (Perlaszka 1857. évi rézmetszete után) 7. szám / Arczképek, Hazaiak - Földváry Gábor (arczképpel) Székely Józseftől 101. oldal / Élet- és jellemrajzok - Menzel szemlét tart az akadémikusok gárdája felett 7. szám / Időszerű illusztrácziók - Thibo király távozása Mandalayból 7. szám / Időszerű illusztrácziók - Elhagyatva. Benczur Gyula festménye 7. szám / Műtárgyak - Az alcsúthi uj műterem. Novák F. műépitész rajza után 7. szám / Táj- és uti-képek; épületrajzok, Hazaiak - A «Sándor Mátyás» czimü regényhez 7. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Földváry Gábor névaláirása (hasonmás) 7. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
7-IK SZÁM. 1886. Előfizetési föltételek : VASÁRNAPI UJSÁG és egész évre POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: / félévre ... 11 írt Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: [ 1 " : Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: ( éTM % " 6 « * I félévre ... 4- « | l félévre ... 3 ] BUDAPEST, FEBRUÁR 14. XXXIII. ÉVFOLYAM. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. FÖLDVÁRY GABOR. (1787—1854.) A JÖVŐ 1887. évi május 11-én száz éve lesz, hogy bernáthfalvi Földvári Gábor szülletett, s ugyanazon év augusztus 22-én a nemzeti szinház üli ötvenéves jubileumát. Ha ma keresnék Pest megye híres alispánjának nevét, születési idejét, kis milétét, nem találnák meg sehol, mert azt nem tartották érdemesnek megírni az «Ismeretek Tárá»-ban, hogy az ő hajthatatlan erélye és szilárd állhatatosság« nélkül a nemzeti színház ötven-éves jubileumát nem ünnepelhetné. Még az iskolában sem tanítják, pedig tán a zsenge elmék előtt mindazokat szóba kellene hozni, kik a nemzeti nyelv terjedése körül valamit tettek, annyival inkább azt, aki annak templomot épített. Talán akad valaki, akit e század elejétől a nemesi felkelés hadi tettei érdekelnek ; a ki fel fogja majd keresni a nádori jelentéseket s ott, vagy a «Tudományos Gyűjtemény »-ben, ráakad egy főhadnagy nevére, kit mint ifjú embert az édes anyja emléke küld egy másik édes anya, a veszedelemben levő haza védelmére. Nem is kell őt küldeni, ő olyan kötelességérző fiú, hogy az anya tiszteletéhez és emlékéhez köti mindazt, ami egy férfiú elhatározásában nagy és nemes lehet Bizonyára akadni fog olyan is, aki arra a jubileumra a nemzeti színház történetét megírja, vagy talán már meg is írta, hiszen jutalom volt rá kitűzve. Ez el fogja majd szépen mondani, hogy mi történt Kassán, mi Kolozsvárit; hogy a megyék, melyek a magyar színészetet hazafias adakozásaikból itt Pesten 1793. év óta fen tartották, megunták végre a sok halogatást, míg a fővárosban állandó hajléka épül s e felett egymás közt meghasonlottak s egyik Miskolczon, másik Debreczenben, mint a magyarság fészkében, akart Thalia számára hajlékot emelni. Nem kétlem, hogy nem felejti ki azt is elmondani, hogy 50 évvel ezelőtt Buda és Pest túlnyomóan német város volt, itt a német múzsa négy helyen is fölütötte sátorát, mert a budai és pesti színházakon kívül a Duna jobb és bal partján egy-egy német aréna is volt; hogy a magyar színművészet a fővárosnak csak kelletlen vendége, s a német színművészetnek adófizető jobbágya volt. És hogy mikor a kerepesi úton a nemzeti színház épülőfélben valt, akkor is a magyar színművészet — itt magát fentartani nem bírván — Székes Fehérvárra vonult, hogy ahol királyainkat többé nem koronázzák, legalább a magyar nyelv legyen megkoronázva. Mindezt, hiszem, részrehajlatlanul el fogja történetírónk mondani. Csak abban kételkedem, kijuttatja-e majd Földvár! Gábor alispánnak a maga oroszlánrészét? Kijuttatja! Csak az ellen tesz kifogást: a nemzeti színházat miért nem a magyar tudományos akadémia helyére, a láncz-hídnak, gróf Széchenyi István e csodaművének közelébe építette, vagy miért nem várt addig, míg oda építhette volna ? És ezzel az egy kifogásával halomra dönti — nem Földvári Gábor alispánt, hanem a maga történetírói részrehajlatlanságának minden érdemét. Vájjon ha vártunk volna, hova lettek volna addig ama jelesek, akiknél jelesebbeket a színművészet terén Magyarország azóta sem szült, s akik a magyar színművészetet valóban megalapították ! A drámai nyelv felszabadulásának meg kelle előznie a jobbágyok felszabadulását, mert épen ez a fenséges nyelv volt a legnagyobb jobbágy. S ez a Földvári Gábor érdeme, hogy felszabadította ! Megnéztem a halhatatlan Széchenyi István « Napló »-jának ide vonatkozó helyeit. Az 1835. évi «Napló »-ban ez áll: «A nemzeti szinház Pesten «ideiglenesnek» bár, a kerepesi uton, nagyban épül; egy «a nemzet méltóságának megfelelőbb» telket, a Dunaparton, Pest városa adományoz.» a nádor közbenjárására. Hát ebben nem látom, hogy azt mondaná: «a Földváry színháza minek épül?» Csak «a nemzet méltóságának megfelelőbb telket» látom, hanem az események akkori alakulását véve fel kiindulási pontul,a nemzet méltóságának nem a telek, hanem azok a nagy művészek feleltek meg, a kiket a «kerepesi úti színház» a nemzetnek bemutatott s a kik Budapestet a magyarságnak meghódították! Az 1836. évi «Napló» azt mondja: «Pestmegye (Fáy, Földváry, stb.) lelkesen viszi előbbre a szinház ügyét s óhajtva bár a nagyobbat is, létesíti addig a kisebbet, mely esetleg majd «conservatoriummá» válhatik». Nem látom át, hogy «a lelkesség», melyet itt Földváryról maga Széchenyi beismer, Földváryt «kisebbítené». Az 1837. évi «Napló» igy szól: «A nemzeti szinház egy részvényes társaságnak adatván át, Bajza igazgatósága alatt, végre aug. 22-én ünnepélyesen megnyittatik Vörösmarty «Árpád ébredése» czimü alkalmi darabjával.» Erre elég volna magának Vörösmarty Mihálynak, a nemzeti nagy költőnek, 1837. márczius 13-ikán kelt, s épen e tárgyra vonatkozó leveléből a két első pontot idézni: «Nagy megtiszteltetésül veszem, hogy a T.szinészeti választmány (melynek Földváry Gábor alispán volt az elnöke) a magyar szinház felavatásakor szavalandó prológus készítését reám bízni méltóztatott. Sok és nagy az, mit egy ilyen fényes alkalommal, az első magyar szinház megnyitásakor a fővárosban, annyi keserű küzdések és csalódások után, gondolni és elmondani lehet». Nos hát e «fényes alkalmat» a nemzetnek Földváry Gábor alispán szerezte az által, hogy a további «keserű küzdelmek és csalódásoktól» megmentette. Mert ne ringassuk magunkat fallácziákban, az 1836. évi 40. tcz. sem tud jobb expedienst, mint azt, hogy: «egy nemzeti díszes játékszín a hazafiak adakozásából, az építésre ezennel szánt telken, jöjjön létre. Hogyha pedig Perlaszka 1837. évi rézmetszete után. FÖLDVÁRY GÁBOR.