Vasárnapi Ujság – 1886

1886-01-31 / 5. szám - Egy kép története (képpel). Feszty Árpád 66. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A t. Ház. - A szinhely. - A folyosó. - (2 képpel.) Mikszáth Kálmán 66. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Templomi útvesztők (képpel) 66. oldal / Vegyes kisebb czikkek s képszövegek

68 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 5. SZÁM. 1886. XXXIII. ÉVFOLYAM. párbajkihivások, összeesküvések. (És a folyosó­forradalmak sokkal veszedelmesebbek a klubfor­radalmaknál.) A tanácskodó terem csak a színpad­­, ott játszanak, hanem a folyosók a kulisszák, itt öl­tözködnek, itt festik ki magukat a szerepükhöz.Valaha (mikor még csak «tekintetes urak» voltak a képviselők, a Szentiványi elnöksége idejében) nagy volt a különbség a bal és jobb folyosó­rész között. «Tigris» a világért sem ment volna át a túlsó oldali folyosóra, mert azt mind­járt gyanú alá vették, hogy dissidenskedik s a mameluk is nagy ritkán vetődék a baltájékra, csak ha kénytelen volt a «piros szoba» miatt. * Ma e tekintetben sokkal szelídebbek az erköl­csök. A régi feszesség megszűnt. A közös ügy öregebb lett. Az egyik párt hozzátörődött apró­donként. A másik pártban pedig sokan vannak már, a­kik vállat vonnak: «Hiszen nem mi csi­náltuk !» A balfolyosó elveszté vad jellegét. Szabadon járnak-kelnek a legkülönbözőbb természetek. Istóczy akárhányszor tér ki a pokróczon Wahr­mannak. Az öreg Prileszky ellenzékiekkel karon­fogva végzi rendes sétáit, miután otthon megitta a rendes marienbaci vizét. Helfy kezet fog a mi­niszterekkel s igen nyájasan mosolyognak egy­másnak a szeme közé. Szalay Imre nem átal szóba állni Tisza Kálmánnal sem, ha úri kedve tartja. A jobb folyosónak azóta vége van. Csak a podagrás öreg urak ülnek ki oda andalogni . Mert a piros szoba, hová a miniszterek a czilinde­reiket és felső öltönyeiket lerakják, hol hevenyészett audiencziákat adnak és tanácskozásokat tartanak, a bal folyosón van, órákig nem szólnak egymáshoz egy szót sem. Némi életet ide csak Szontágh Pál önt, a ki maga mellé vévén «.János fejedelmet», *) itt tartja néha udvarát, s akkor folyik az adomázás, hogy hossza-vége nincsen. A képviselők mind ki­csődülnek. Péch­y Tamás aggódva nézi, hogy: «No most mindjárt nem lesz a ház határozat­képes». A túlsó folyosón sok grupp van. A középső ajtónál az antiszemiták székelnek Többnyire Andreánszky Gábor viszi a szót, vagy Szalay Imre, a­kinek a nadrágja rendesen tarka, de a kedve rózsaszínű. Egyik sem olyan rettenetes, mint a minőnek a Lipótvárosban kétszelik. Még a hatalmas Tisza is, ha valaha elkeserí­tik, itt gyógyul meg a folyosókon, a saját talaján, a saját levegőjétől, vizétől. Az ismerős zig-zugok, s kedves fülkék hivólag integetnek feléje... a hí­vek és leghívebbek a mint ott jönnek-mennek nyugodtan, zavartanúl, finom szatirikus mosolyá­val Csernátony Lajos, a­ki keveset beszél, de min­den megjegyzése a «Kovás»-ba való, hatalmas vaskos lépteivel Vizsolyi, a párt elnöke, finom, örökké derült arczával, huszárosan kifent bajus­­szal, fürgén, gondtalanúl Horváth Gyula (a kiről meg van irva, hogy «olyan ügyesen tudja gruppirozni a semmittevést, mintha folyton lá­zas tevékenységben volna»). Gróf Bánffy Béla meg-megáll néha és gondterhelten vakarja meg őszülő fejét, örök felhő borong a homlokán, mintha folyton-folyvást azon töprengene : «Mit szól majd ehhez a generális?» (Bánffy Béla sze­reti az akcziót; olyan mint a wecker-óra, mely mindig ébreszt, de mindig vagy nagyon későn, vagy nagyon korán.) Az öreg Boér otthonosan, pamutból kötött házisapkában tipeg-topog. Széli * Báró Kemény János. Kálmánnak a leginfámisabb szárazság idején is fel van gyűrve a nadrágja. Tisza a mi híveket elveszti a tanácsteremben, visszaszerzi a folyosón, a­hol ügyesen tud az em­berekkel szind­erizálni. Hol az egyiket, hol a má­sikat szólítja meg s félreinti valami fülkébe, be­szélget velők, meglehet, hogy csak az időjárásról, de az azoknak mégis jól esik. Különben nem való a folyosón komoly dolgok­ról beszélni. A napfény széles sávokban szűrődik be a nagy üveglemezeken át, kivált déltájban pajkosan tánczol a vastag szürke szőnyegen, egy­egy arany pántlikával keresztül szeli a magas­ban kóválygó füstfelhőt is több helyen. Vidám kaczaj csendül meg innen-onnan. Villánczolás zaja hallatszik a buffetből. Az vagy Odescalchy Gyula lesz, vagy a jámbor Rónay János. Ni itt gurul Göndöcs apó is. Nosza meg kell a kezét nézni, ha rajta van a nagy gyémánt gyürü, akkor az annak jele, hogy ma beszélni fog. Amott, a Ház gyufatartójának tájékán, Jókai Mór érelődik az ellenzékiekkel. — Könnyű nektek, nyugodt lelkiismerettel fe­küsztök le mindig; hajót indítványoztok; azért, mert jót találtatok ki, ha rosszat, azért, mert úgy sem lesz belőle semmi. A homályos keresztúton, hol a könyvszekrények között vezet az út az egyik folyosóról a másikra, örökös gáz ég piszkos, vörhenyes lánggal. Innen nyílik a többnyire néptelen olvasószoba. A ho­mályos sikátor a suttogóknak jó. Ha ugyan itt is meg nem zavarják őket a közelgő léptek : «tip-top, tip-top». A derék Kőrössy sántikál nagy előszere­tettel ezen a tájon. A folyosó nemcsak a bent unatkozó képviselők menhelye, hanem a kimaradt képviselők lesh­elye is. Itt a legczélszerűbb bevárni a haláleseteket. HAJLÉKTALANOK MENHELYE BUDAPESTEN A ROTTENBILLER­ UTCZÁBAN. — FÖLVÉTELRE VÁROK AZ ÉPÜLET ELŐTT. 5»

Next