Vasárnapi Ujság – 1887
1887-02-06 / 6. szám - Oroszország hadereje (képpel) -á-f 98. oldal / Általános nép- és országisme
fi. SZÁM. 1887. xxxiv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 99 nem teljes, és — ami nagyon fontos körülmény — azonnal kivonulhatnak. Látszólag jelentéktelen, de mégis időrabló mozgósítási intézkedés az orosz hadseregnél a fegyvereknek utolsó pillanatra fentartott kiélesítése, a töltények bezsírozása s a kétszersültkészletek előállítása is. Ugyanis úgy a csapatoknál, mint a fegyvertárakban található fegyverek életlenek, illetőleg az utolsó háború után eltompíttattak. 1876 őszén csak egy gyalogezrednek, holott zászlóaljonként egy köszörűkő állott rendelkezésére, hat napi idő kellett a fegyverek kiélesítéséhez, ami állott 18,850 szuronyból, 22 kardból és 72—83 tessákból. A töltények bezsírozásához 1876-ban minden ezrednek tiz napra volt szüksége; a nyolcz napi kétszersült-készlet előállításához pedig, legkedvezőbb esetben is, hat. i. elegendő kemencze áll rendelkezésre, csaknem 14 nap szükséges. Az 1876-iki mozgósításnál az operáló csapatoknak két , egész három hétre volt szükségük, hogy teljesen mozgósítva legyenek, s csak decz. 10-én kezdődtek a csapatszállítások Besszarábiába. Az eleintén csak 180,000 főnyi operáló hadsereg mozgósítása és felvonulása tehát valami két hetet vett igénybe. Ha most fontolóra vesszük, hogy Oroszországnak egy vagy két európai hatalom ellen viselendő olyan háborújában, amilyen küszöbön áll, legalább is négyszer-ötször ekkora csapatlétszámról lehet szó, — 820,000 emberre számítva az első vonalon operáló orosz hadsereget, — akkor némi biztossággal lehet fölvenni, hogy az első vonalú orosz hadsereg felvonulása a nyugati határon, jobb szárny: négy-öt hadtest, Kowno-Vilna; czentrum: öt-hat hadtest, Varsó; balszárny: négy-öt hadtest, Volhynia, s egy tartaléksereg a vitebszk-szmolenszki vonalon és Mohilevnél, — legalább is négy-öt hetet kell hogy igénybe vegyen. Számításba van itt véve az a körülmény is, hogy a birodalom nyugati részén levő számos vasutvonalak, t. i. a pétervár-varsói, moszkva-varsói, kurszk-lublini, továbbá vilna-virrballeni, bjalosztok-grajevói, varsó-mléavai, szkjernyevicze-alexandrovói, varsó-czentszochovi stb. elágazások ujabban két vágányúak s a csapatok gyorsabb szállítását teszik lehetővé, mint 1876-ban, délfelé történt, s hogy a már békében is a vilnai, varsói és kiewi kerületekben állomásozó hét-nyolcz hadtestnek a mozgósítási rendelet után aránylag kevés időre van szükségök a stratégiai felvonuláshoz. Így áll Oroszország katonai ereje ma. Mindamellett nevetséges némely lapoknak túlzó híresztelése az orosz hadsereg számerejéről, annyival inkább, mivel épen az utóbbi időben Oroszország nevezetes redukcziókat eszközölt tényleges állományában. Így különböző módokon 863,000-nyi békeállományát 756,000-re szállította le, évi pótkontingensét pedig 230,000-ről 190,000-re. Csakhogy amit így számban vesztett, azt a csapatok jobb fegyverzése és kiképzése által pótolta helyre. Így különösen a lovasságnál, melynek gyökeres rendszerváltoztatással igyekezett taktikai jelentőségét emelni. E rendszerváltoztatás alapgondolata, hogy a mint már Miklós czár tervezte, a lovasság egyúttal mint lovas gyalogság is alkalmaztassék. Ez intézkedés czélszerűségét a hadi történelem több példával bizonyítja: Minden hadsereg, melynek a gyalogsági harczban is kiképzett tekintélyes számú lovasság áll rendelkezésére, megelőzheti az ellenséget fontos pozicziók megszállásában s ezáltal nagyobb hadtestek működésének szilárd támaszpontot nyújthat. Midőn az utolsó franczia-porosz háborúban Mac Mahon 1870 augusztusában ismeretes oldalmenetét Rheimsből Bethelen át Metzbe végre akarta hajtani, a szász lovasságnak volt első sorban köszönhető, mely a francziák útjában álló Busancyt gyalogsági tűzzel védelmezte, hogy a német hadsereg a Maasnál idejekorán megérkezhetett, hogy az oldalmenetet meggátolja. Másfelől ha a porosz lovasság 1870 aug. 16-án jobban ki lett volna képezve a gyalogsági tűzharczra, Bazaine viszavonulását Metzből Verdunbe talán csekélyebb veszteséggel tartóztathatta volna fel. Oroszországban tehát ujabban mindinkább tért foglalt az a meggyőződés, hogy a lovasság szerepe nem szabad hogy tisztán a felderítési és biztosítási szolgálatra szorítkozzék, hanem hivatva van magasabb rendű feladatokat is önállóan keresztülvinni, ha t. i. egyidejűleg mint gyalogság van fölszerelve, kiképezve és alkalmazva. Azért 1882-ben egy ukáz adatott ki, melynek értelmében a sorhad 14 ulánus- és 14 huszárezrede ugyanannyi dragonyos-ezreddé len átváltoztatva, a mi által a dragonyos-ezredek száma 46-ra emelkedett. Ez intézkedésnek mély szervezeti és taktikai szempontok szolgáltak alapul. Míg ugyanis a huszár- és ulánus-ezredek csak a lovas harczra voltak kiképezve, s karddal, pikákkal, revolverrel és karabélyokkal fegyverezve, addig a dragonyosok az orosz gyalogság kitűnő és messzehordó Berdan-fegyvereit kapták, bőven el vannak látva lőszerekkel, s békében a gyalogsági harczban, a czéllövésben és össztűzben gyakoroltatnak 1200 lépes távolságig. Egyidejűleg e rendszabállyal elrendelték 14 dragonyos-hadosztály felállítását, melyek mindenike dragonyos-ezredből, egy doni, uráli vagy három orenburgi kozákezredből és két lovas-ütegből áll, utóbbi összesen 12 nyolcz, és 6 kilencz címteres ágyúval. E 14 dragonyos-hadosztály mindenikének összes ereje 2566 lovasból és 11 ágyúból áll. A lovasok közül 1392 a harczban gyaloglábon alkalmazható. E 14 dragonyos-hadosztályon kívül az orosz hadseregnek rendes lovassága még három testőrlovas-hadosztály s egy doni kozák-hadosztály, a Kaukázusban pedig három kaukázusi lovashadosztály. Ez utóbbiak azonban egy európai harcztéren aligha jönnek számításba. Minden dragonyos és kozák 40 töltényt és minden ágyú 75 lövedéket visz magával, s ezenkívül a lőszerkocsik még minden ember számára 100—120 töltényt, minden ágyúhoz 116 lövedéket visznek utánuk, így a 14 dragonyos-hadosztály mindössze 38,668 lovasból és 180 ágyúból álló erőt képvisel. A lovasok közül 0,880 mint gyalogság is alkalmazható. Fölösleges bonczolgatni, minő nagy előnyökkel járhat háború esetén ez a rendszer. A fegyverrel ellátott és jó lovas-tüzérségtől támogatott lovasság gyalogság nélkül is önállóan nagyobb diverziókat tehet, s nagy tömegekben léphet föl az ellenség háta mögött, megsemmisítheti tárait, etappe-jait, elvághatja vasúti vonalait. Egy 20—30,000 emberből álló lovasság elszánt fellépése különböző ponton feltartóztathatja az ellenség csapatjainak összpontosítását. 1883 aug. 18-án elrendeltetett továbbá a dragonyos-hadosztályok lényeges keretszaporítása is. Minden ezrednek négy fennálló keretjét hatra emelték fel. Ez az egész fegyvernemnél 112 lovasszázad-szaporulást jelent. A fejenkénti szájjorulat még nem számítható ki, mert az átalakítás még csak ez évben lesz teljesen befejezve, de mindenesetre jelentékeny lesz. Az említett 15 lovas-hadosztály közül 10 áll épen az orosz birodalom nyugati határán, és pedig öt hadosztály a német, négy hadosztály az osztrák-galicziai s egy a román határon. Három más hadosztály délnyugaton az osztrák-román határ felől s kettő Oroszország belsejében van. De az öt utóbb említett nagy vasúti vonalak mellett van elosztva, úgy hogy néhány nap alatt a nyugati határra vezethető. E szerint az orosz hadsereg háború esetén egyelőre öt-hat dragonyos-hadosztállyal léphetne át Galicziába. Ami az orosz hadsereg ujabb felszerelését és egyenruházatát illeti, a jelenlegi cár trónralépte után kevéssel, 1884 novemberében lett kiadva a hadsereg új felszerelését czélzó rendelet. Ebben az intézkedésben részint a takarékosság volt a vezér szempont, részint pedig az, hogy szín, forma, szabás és jelvények nemzetiesebbekké tétessenek. Lényegesebb változások ebben, hogy a kabát, mely sötétzöld vagy sötétkék, két soros kapoccsal van ellátva gomb helyett, s nem nagyon szoros, hanem inkább blúzhoz hasonlít. Továbbá, hogy minden érczanyag mellőzve van s még a czimerek és számok is csak olajszínben vannak felnyomva. A nadrágokat is rövidítették úgy a legénységnél mint a tiszteknél, s most mindig a csizmában hordják. Fekete báránybőr sipka a kettős sassal és kokárdával borítja a főt. A kardot a vállra vetett zsinóron csüggve hordják, ami kikerülhetővé teszi a kellemetlen csörgést, s a tisztek és őrmesterek a kabáthoz színes gyapjú tábori övet a többi legénység pedig szijat kaptak. Csak a testőrezredeket nem érintették e kevéssé harczias és egyhangú egyenruházat szabályai. Vessünk végül egy tekintetet Oroszország erődítvényeire is. Eltekintve a Kaukázus és Orosz-Ázsia megerősített helyeitől, három főcsoport tűnik szemünkbe. A finn tengeröböl parterődítései, a nyugat felőli szárazföldi erődítvények, és a Fekete-tenger parterődítései. Szent-Pétervár maga nincs megerősítve, mert a szigeti fekvésű Péter-Pál-erőd magas gránitfalaival a város közepén fekszik, s így annak védelménél nem jő számításba. Nem egyéb ez egy politikai reduitnél, mely a téli palotával szemközt ugyanazt a szerepet játssza, mint az Angyalvár a Vatikánnal szemben. A finn tengeröböl vízi útja, amint Szent-Pétervár felé közeledünk, mind szűkebb lesz. Kronstadt szigeténél alig 1000 láb széles csatornát képez, melynek mindkét felén hatalmas védművek emelkednek, jobbra Eisbank és Ivronslot, balra Alexander, Peter, Mencsikoff, és néhány kisebb erőd, két-három emeletes kaszamatákkal. Nagy tengeri gátak kényszerítenek itt ez erődök mellett való elvitorlázásra az ágyuk lőtávolában. Az egész erődítési vonal 24 kilométer. Az öreg Wyborg, melyet az oroszok mindig hiában ostromoltak, mig 1710-ben Apraxin bevette, a fővárost egy Finnlandban kikötött ellenség ellen van hivatva fedezni. Nyugat felől Oroszországot három erődítési vonal fedezi, a Visztuláé, a nyemen-bohr-bugi és a düna-berezina-dnyepri vonal. A Visztula azonban velünk szemben nem fedez, sőt inkább utánszállítási vonal. A Visztula-vonal három erődöt foglal magában: Novo-Georgijevszket, Varsót és Ivangorodot. Az előbb nevezett elsőrangú erődítvény. Varsót az Alexander-citadella uralja és 15 erőd fedezi, melyek közül 11 két sorban a bal, négy a jobb oldalán fekszik a Visztulának. A Dnyeprnek a Visztulába ömlésénél fekvő Ivangorod szilárd támaszpont a felső Visztulánál. Erős hídfő biztosítja a folyón átkelést. A nyemen-bobri és bugi vonal három erődített helyet mutat fel: Kornót, Gomondsot és Brest-Litovszkot. Ivovno városa a Nyemen és Vilije közti folyamszögletben fekszik s egyike a nyugati Oroszország legjelentékenyebb góczainak. Legújabb időben készült erődítése mindenekelőtt a königsbergi s vilna-szentpétervári nagy vasutat zárja. Gomonds a Bohrnál a königsberg-bjelosztoki pálya zárpontja. Brest-Litovszk egy nyugaton, délen és keleten többnyire mocsarakkal fedezett erőd a Muchavecz és Bug összefolyásánál. A duna-berezina-dnyepri vonal az egymástól távol fekvő Dünamüinde, Dünaburg, Bobruisk és Iviev pontokból áll. Dünaburg a Düna jobb partján felette fontos vasúti csomópont s egyike Oroszország legerősebb helyeinek. Bobruisk (50 mértföldre Dünaburgtól és 43-ra Kievtől) a Berezinánál fekszik és a brest-szmolenszki katonai utat s a minsk-gomeli vasutat zárja. Kiev maga nem erősített hely, de a magasan fekvő Pecserszk-czitadella által van védve. Különleges helyzete van a romániai határral szemben a Dnyesztrnél fekvő Bendernek, mely a jassú-odesszai és galacz-odesszai vasutakat zárja. A Fekete-tenger parterődítéseinél Ocsakor, Sebasztopol és Kérésről van szó. Odessza, Odesza néhány parti üteggel van erősítve, melyek a várost ellenséges hajó által való lövetés ellen védik. Ocsakovnak fontos katonai van. Itt feküdt Herodot idejében Alector, múltja görög erőd. A török uralom alatt a tatár Ocsakov egyike volt a legfontosabb erődöknek, amelyet végre Potemkin alatt az oroszok bevettek. Az angolfranczia hajók által való bombáztatás után 1855-ben az oroszok feladták. Újabban mégis pánczélütegekkel utólag meg lett erősítve. Szebasztopolis 1855-dik évi pusztulása előtt egyike volt a világ legnagyobbszerű hadi kikötőinek. Azóta az északi oldalon fenmaradt erődökhöz még újabbak jöttek, ugy hogy e hely ismét nagy katonai jelentőségre emelkedett. Kereset végre a krími háborúban a földdel egyenlővé tették, de újra fölemelkedett romjaiból. Négy kilométernyire fekszik a várostól délre, 85 méterre a tenger fölött, s hosszú erődjeivel uralja az azovi tengerbe való áthajózást. —a—/. EGYVELEG. * Csolnakkal mind gyakrabban merészkednek a nyilt tengerre. Közelebb a csak 43/1 tonna sulyu o Homeward Bound» tette meg az utat szerencsésen Nataltól Londonig. A csolnakon három norvég ember ült, kik a csolnakot a Narancs-államban, Harrissmithben készítették s Natálba, mely innen még 250 angol mérföldre van, kocsin szállították. A csolnak posta szállítmányt is hozott Fokföldről Angliába.