Vasárnapi Ujság – 1887
1887-10-02 / 40. szám - A magyar tanitónők háza (képpel) 667. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
S8. SZÁM. 1887. xxxiv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 669 Ágost minisztertől nyílt levelet olvasunk a szerkesztőhöz. A miniszter az iskolai év kezdete alkalmából szólal föl, és ismételve hangoztatja, hogy mily előszeretet mutatkozik most is még a gymnáziumi oktatás iránt; pedig ebben nem a tudomány szeretete tükröződik vissza, hanem a kézimunka lenézése, sőt megvetése. Társadalmunk még mindig előítéletes az ipar iránt, és a ferde felfogás, az álszégyen okozza, hogy szegény szülők gyermekei, kiknek a tanuláshoz sem kedvök, sem tehetségek, kénytelenek az úgynevezett iskolázott pályára lépni. Ez betegség, melyet az iskola, az irodalom, a társadalmi szellem javítása útján kellene orvosolni, s oda hatni, hogy minél többen lépjenek gyakorlati életpályára. — A kötet könyvismertetéssel végződik, melyben Iványi -Szabadka város történetéről», báró Bosner Ervin «Régi magyar házassági jogáról», Justh Zsigmond «Káprázatok» novella-kötetéről, Verus «Száz epigrammjáról» van szó. A «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre 12 forint, félévre 6 forint. Magyar játékszín, a nemzeti színház félszázados ünnepélye alkalmából írta Székely József, Pestmegye levéltárnoka, s kiadta Pestvármegye közönsége. Valóban alkalomszerűleg kapjuk e füzetet. Pestvármegyének nagy és hathatós szerep jutott a magyar színészet történetében s a nemzeti színház fölállításban döntő része van. Székely József, irodalmunk e régibb tagja, a mult idők irodalmi és művészi viszonyainak jó ismerője, általában a megyék, de főképen Pestmegye azon hazafias tevékenységével ismertet meg, melyet a magyar szinügy körül tanúsítottak. Pestmegye levéltárában sok levél, okirat beszél erről. Nem ismertetlenek ugyan, de így összegyűjtve még nem voltak és Székely sok új részlettel egészíti ki és nyújt kapcsolatot a sárguló iratok megértéséhez. Általában a magyar játékszín egész története fölelevenül a 194 oldalra menő kötetben a pozsonyi országgyűlés tárgyalásaitól, a budai játékszíntől, a pesti kísérletektől és előadásoktól kezdve egész a nemzeti színház megalakulásáig. Különösen érdekes adalékot nyújtanak az egyes feliratok, megyei határozatok. Egyik része a magyar színészet viszontagságait, egy állandó színház felállítására való törekvéseket festi le; a második rész pedig a nemzeti szinház keletkezését, s e tekintetben a legtöbb adattal rendelkező forrást szolgáltatja. Függelékül csatolva van hozzá : «Jelentése a Pesti magyar Szinház építésére ügyelő küldöttségnek a Szinészeti Pénztár mibenlétéről», 1837 jun. 8-ról keltezve. Ez a jelentés kimutatja az összes adakozásokat, melyekből a mondott napig tényleg 107,452 frt 51/« kr. gyűlt be váltópénzben ; az ajánlatok azonban jóval nagyobb összegre 157,624 frt 43/w krra rúgtak váltópénzben. Csatolva van továbbá «Névjegyzete azon t. cz. Asszonyságoknak, kik Nemzeti nyelvünkhöz, kiműveltetésünkhöz vonzódásokból a Budai Magyar színész társaság felsegéllésére ajánlásokat tettek.» (1833. évből.) Az érdemes munka a Légrády-testvérek nyomdájából került ki s ára 1 frt 20 kr. Az Olympi verseny, Jókainak a nemzeti színház jubiláris előadásán eljátszott költői allegóriája, díszes kiállításban megjelent a Révai-testvérek kiadásában. Ára 40 kr. Jocus és Mocosus, írta Jókai Mór. Egy csomó apróság a nagy író tollából, rövid rajzok, szatirikus leírások, történeti s egyéb adomák, mindegyik azzal a fóiztséggel fűszerezve, mely Jókainak az apróságokban is oly kiváló tulajdonsága, mint az elbeszélés virtuozitása a nagyobb művekben. Az adomák egy része Deákkal foglalkozik, de van elég a közélet egyéb jeleseiről is. Vidám tartalmú könyv, mely élvezetes órát biztosít mindenkinek. Az ára 1 forint 20 kr. A Révai-testvérek kiadásában megjelentek még: «Szöktetés a zárdából s egyéb elbeszélések», írta Szomaházy István, kiről lapunk is közölt nemrégiben elbeszélést. A fiatal író a magyar középosztályban keresi elbeszéléseinek tárgyát, és talál is elég jellemzőt, írói egyéniségének legjobban megfelelőt. Az eseményeket formásan osztja be, van érzéke jelenetezni, alakokkal eleveníti, és az elbeszélői hangnak frisseséget adni. A magyaros előadás ize is fűszerezi az elbeszéléseket. Összesen nyolcz kisebb elbeszélés van a kötetben: «Szöktetés a zárdából. Atánti. Ismeretlen tájak felé. A kit a farkasok megettek. Asszonyi boszú. A zsádonyi gátak. Gyűlölöm. A szerelmes aktor.» A csinos kiállítású kötet ára 1 frt 20 kr. — «Az aranyos, elbeszélés fiatal lányok számára, írta Kürthy Emil.Egy fiatal lány sorsát írja le, ki külföldön nevekedett, idegenséget szívott magába, de itthon aztán jó magyar hölgy vált belőle. Az ízléses kiállítású kötetet számos, csinos rajz is ajánlja serdülő lányok figyelmébe. Ára 1 frt, vagy diszkötésben 1 frt 80 kr. Deák Ferencz-adomák. Az «öreg úr» kedélyeskedő óráiban elmondott és gyakran nem csupán szórakozás, hanem politikai czélzásból elbeszélt adomáiból, élcteiből még a hetvenes években egy kötetnyi gyűjtemény jelent meg. Ezt most alkalomszerűleg a Révai-testvérek új kiadásban bocsátották közre. A Deák által elmondottakon kívül olyanok is vannak benne, melyek rá vonatkoznak. A kötet ára hatvan krajczár, Mizraim és Assur tanúsága, az ó-szövetségi szent iratok hitelessége és isteni sugalmaztatása az aegyptologia és assyrologia világításában, írta dr. Giesswein Sándor, győri egyházmegyei szentszéki jegyző. A budapesti egyetem hittani kara által a Horváth-féle jutalommal kitüntetett pályamű. Első kötete 300 lappal és 34 ábrával Győrben jelent meg. Nem száraz theologiai vitairat, hanem tanulságos tudományos olvasmány, és első munka, mely magyar nyelven behatóan foglalkozik az egyptomi és assyr régiségek ismertetésével. Az egyptomi hieroglif s az assyr ékirás emlékeinek nyomán fejtegeti és támogatja a szentírás egyes tételeinek történelmi igazságát. Ez első kötetben értekezik a paradicsomról, a vízözönről, a genezis nemzetség táblájáról s a bábeli toronyról. A kötet első fizetési ára 1 frt 60 kr, a folyó év végén megjelenendő 2. kötete pedig 2 frt. Megrendelhető Győrben a szerzőnél. Az operaszínházban szeptember 26-ikán új opera bemutatója volt. Goldmark Károly «Merlin» dalműve került előadásra. A szerző magyar születésű, zenei pályáját a magyar kormány ösztöndíjának támogatása mellett kezdte meg, s nevét a Sába királynője operájával állapította meg, mely a keleti fényből, színgazdagságból annyit egyesít a zenében. Évek multak el, míg megírta «Merlint». Ez is a bécsi operaszínházban került először színre, nem oly általános hatással, mint «Sába királynője» mert az uj dalműben Goldmark nem merített annyit a dallamosságok forrásából, s ahol a zene drámai stílhez fordult, melynek Wagner a mestere. «Merlin» zeneileg a költői áradó ihletből kevesebbet bír. Első felvonása a legkitűnőbb, a másik kettő fokozatosan gyöngül. Szövege az éjszak mondavilágából való, ahol Wagner is kereste tárgyait. A varázslat hírében álló brit dalnok, Merlin a hőse. Ugyanő mondakörből vette Tennysson is a «Király idylleket.» Az operaszöveget Lipiner Szigfrid írta és Dóczi Lajos fordította magyarra. Ariusz brit király harczban áll a szászokkal. Árulás következtében nagy veszély fenyegeti seregét. A varázsló Merlin dalnokhoz fordul segítségért. Ennek apja a pokol fejedelme, de anyja tiszta nő volt. A föld feletti hatalom és az emberi szenvedély megvan benne. Merlin előparancsolja a démont, förgeteget, ködöt támaszt, az ellenséget lidércz tüzek viszik az ingoványos mocsarakba. De Merlin hatalmának van korlátja. Ha egyszer szeretni fog, elveszti bűvös erejét. És a szerelem megjelenik. Épen a diadalmi ünnepen meglátja Viviánát, a szilaj vadásznőt. Lantja megnémul és ez jelenti a vészt, hogy elveszti varázsát. Mindegy, Merlin szeretni vágyik. A démon is segíti Viviánát, hogy Merlint hatalmába ejtse, aki a szerelem erejével uralkodik Merlin fölött. A király ismét csatába indul, de meg akarja tudni előbb, hogy bízhatik-e unokaöccsében, Modredben, akire a kormányzást bízza. Merlint kérdezi meg, de Merlin már elvesztette a bűbájosságot, Modred szeméből nem tud kiolvasni semmit. Modred áruló lesz, maga akar király lenni. Merlin egy sziklához lánczolva, erőtlenül nézi, hogyan győzelmeskedik az árulás. Szívében ekkor mindent felülmúl a hazaszeretet; ha isten nem segíti meg, a pokolhoz folyamodik, hogy diadalra segítse Artuszt. «Legyen !» mond a démon hirtelen előlépve. Artusz lovagjai győzelemmel lőnek, de Merlin halálos sebet kapott a harczban. Az ördög vad örömmel várja, hogy magával ragadja a mélybe. Viviána ekkor odaborul kedvesére; életével, szerelmével váltja meg. Tőrt döf szívébe és együtt hal Merlinnel. A démon átkozódva sülyed el, a kor himnusza pedig a végtelen, halálon és poklon győztes szerelmet dicsőíti. A szöveg rendkívül változatosan adja a színpad számára mindazt, amivel látványt és hatást lehet csinálni. Ragyogó öltönyű tündérek, bolygó tüzek, tündérkert, villamos fény, harczi csoportok, fényes díszlet, ballet váltakoznak folytonosan. A színpad egy kaleidoszkóp. Szép zenei részleteket is eleget nyújt Goldmark, de átalában a zene hideg, s a mesteri routin jóval több benne, mint a lélek és érzés. Az előadásból kitűnő részt vett magának a zenekar, Erkel Sándor vezetése alatt. Merlint Perotti hatalmas hangon énekel, de Merlin nem az olaszos operák alakja. Lehmann Lili k. a., az operaszínház jeles vendége, játékának és énekének nemességével vált ki, mint Viviana, Ney (démon), Bignio (Artusz), Henszler Helénk a. (Morgana tündér), Tallián, Lang, Pauli töltik be a dalmű többi szerepeit s egyesülnek az előadás elismerésének kivívására. A népszínházban szept. 23-ikán adták először Lukácsy Sándor új népszínművét. Rebeka czímet kapott, vonatkozással az elterjedt népdalra, mely Rebeka zsidó lányról énekel. A darab hősnője egy zsidó kiejtéssel beszélő lány, Rebeka, akiről később kiderül, hogy voltaképen mégsem zsidó. Ilyen sorsban részesül a szerelmes falusi jegyző is, aki ugyancsak rejtegeti zsidó voltát, s mikor aztán mégis végre jónak találja bevallani eredetét, akkor róla is kiviláglik, hogy kikeresztelték. Az erőszakosan kigondolt mese darabosságait, egymáshoz nem illő részeknek egymás mellé sajtolását a szerzőnek nem sikerült elfogadható alakban teljesíteni. Legjobb néhány alak a falusi kisbirtokosokból. Általában az új népszínmű csak alakok gyűjteménye, melyeket az a vékony dolog gyűjt össze, hogy a falusi jegyző szereti a zsidó Rebekát (akit Blaháné jellemzetesen ábrázolt, de a zsidós kiejtés feszélyezte), Rebeka is szereti, hisz az egész faluban nincs valami szemrevaló legény. Hanem a jegyzőnek titka van, amit rejteget. A titok később kiderül, hogy tudniillik zsidó , de ugyanakkor kiderül, hogy Rebeka meg nem zsidó. Végül aztán ki kell derülni annak is, hogy Konyári jegyző sem zsidó, s így meg lesz a lakodalom. A jegyzőt Hunyadi játszotta, s leginkább énekét illeti a dicséret. Új tagja a színháznak, valamint Szirmai és Makó is, kik szintén elég jó véleményt keltettek hasznavehetőségükről. Vidor, Klámé, Szathmáry és még többen, csak epizód-alakokat játszottak a népszínműben, mely a törekvő előadásban is csak igen közepes hatású volt. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Kisfaludy-társaság szept. 28-ikán ült össze ismét a szünidők után. Gyulai Pál elnökölt, s a felolvasó ülésre nagy közönség jelent meg. Beöthy Zsolt titkár bejelentette Balás Sándor halálát. Az emlékbeszéd megtartására Vadnay Károlyt kérték föl. A társaságnak Bukovinszky József 200 frtot hagyott, Balogh István pedig 100 frtot. A titkár továbbá azt jelentette be, hogy munkák kiadása iránt két ajánlat érkezett; az egyik Győry Vilmos özvegyétől, ki férjének hátrahagyott műfordításait és Balás Gábortól, ki testvérének Balás Sándornak hátrahagyott novelláit adta át a társaságnak. A munkákat ki fogják adni bírálatra. Hermann Antal, ki a társaság anyagi támogatásával népköltési művek gyűjtése végett utazik a románok közt, azt jelenti, hogy különösen az erdélyi oláh vidékeken s az ujfalusi csángók között járt eredménnyel. A bejelentések után a felolvasásokra került a sor. Beöthy Zsolt Lévay József egy szép költeményét mutatta be «Órák, napok a hámori völgyben» czím alatt. Heinrich Gusztáv olvasta fel Imre Sándornak értekezését, mely Johnson «Irene» czímű darabjával foglalkozik és összehasonlította Kisfaludy Károly és Bolyai Farkas hasonló tárgyú drámáival. Dalmady Győző legújabb négy költeményét mutatta be, melyeket a közönség szintén tetszéssel fogadott. A költemények «Uti ábránd», «Bártfa», «A szandeczi uton» és «Elhagyott helyek» czimet viselnek. A felolvasást zárt ülés követte, melynek folyamán a társaság tagjai a segesvári Petőfiemlékre gyűjtést rendeztek. Az aláírást Zichy Géza gr. 50 frttal nyitotta meg. A régészeti és embertani társulat szeptember 27-ikén havi ülést tartott, Pulszky Ferencz elnöklete alatt. Havas Sándor régészeti és történelmi szempontból szólt a budavári bástya-sétány leásásáról, hol több régiségre, faragványra találtak. A vár kiépítésénél már kezdetben a régi római Aquincum romjainak köveit használták, miért is sok a római tégla és kő a mostani leletek között is, hasonlókép góth templomi romok is vannak ott, amelyeket a törökök romboltak le és építettek be. Ezután Szendrei társulati titkár dr. Prónay Aurél értekezését olvasta fel s az erdődi leletet mutatta be, a mely sajátságos alakú cserépedényekből, őskori igen szép bronzcsákányból és bronzfibulából áll, — ez utóbbi római. Majd dr. Szendrei János tette meg jelentését a szőcsi ásatásokról. Itt hamvveder temető nyomai vannak. Kora a bronzkorra tehető. A felolvasás után Pulszky Ferencz bemutatta a Rómer Flóris kanonok által Szt.Lászlóról, Bihar megyéből beküldött őskori cserépedényeket, amelyek teljes analógiát szolgáltatnak a f.szőcsi lelet edényeihez. Még több lelet bemutatása után elhatározták, hogy jövő évre az orsz. régészeti közgyűlést Győrben tartják. Elfogadták továbbá Szendrei indítványát, amelyben az ország régészeti térképének elkészítését, és a magyar régészeti irodalom repertóriumának meghatását javasolja. A társulat jelenlegi vagyoni állása 8484 frt.