Vasárnapi Ujság – 1888

1888-04-01 / 14. szám - A békésmegyei árviz (térképpel). Kanitzer Géza 231. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények - Az árviz Békés-Csabán (képekkel). G. S. 231. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények - Vilmos császár temetése (képpel) 231. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

13. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. halottas menet a zöld fenyő-bokrokkal borított s a testőrség által körülvett országúton húzódott tovább. Délután 3 órakor érkezett meg a gyászmenet Charlottenburgba. A palota középső ablakánál megjelent ekkor díszegyenruhában Frigyes csá­szár s meghatva tekintett a koporsóra, míg az a mauzóleum felé vezető fasorban el nem tünt. A királyok és más fejedelmi vendégek, valamint a magasrangu méltóságok képviselői itt ismét csatlakoztak a gyászmenethez, a nők erősen le­fátyolozva. A mauzóleum bensejébe 3 óra és 30 perczkor vitték be kiszemelt katonák a koporsót. Csak a legközelebbi rokonok és fejedelmek men­tek be utánok az épület belsejébe, hol a koszo­rúkkal díszített emelvényre letették a koporsót, fejjel a bejárás felé. Egy tüzértiszt zsebkendőjé­vel adott jelt a tüzérségnek s csakhamar meg­kezdődött a gyászlövések sortüze s az ágyuk dörgése. A tömeg némán vette le leregét. Pár percz múlva újból megnyílt a mauzóleum ajtaja s kiléptek a fejedelmi vendégek. Az első kocsiban Viktória császárné, a másikban a trónörökös neje foglaltak helyet, utánuk következtek egymásután a többiek s nem sokkal 4 óra után ismét bezár­ták a mauzóleum kapuját. A sírboltot, a­hova a sokat emlegetett császárt most ideiglenesen elhelyezték,anyja, Lujza porosz királyné sírja számára 1810-ben Gentz építette. Midőn Vilmos császár atyja, III. Frigyes Vilmos 1843-ban meghalt, Schinkel híres építész jelen­tékenyen megnagyobbította az épületet. IV. Fri­gyes Vilmos, a most elhunyt porosz király test­vérbátyja és előde a trónon, nem fekszik itt, csak szívét tették le szülei lábához márvány­tartóban. Most, hogy az öreg Vilmos ide jött megnyu­godni, valószínűleg újból fognak itt építeni és javítani s a császár jelenlegi nyugvóhelyét csak ideiglenesnek kell tartanunk. VASÁRNAPI IJJSÁG. * 231 A BÉKÉSMEGYEI ÁRVÍZ. — Térképünkhöz. — Árvíz mindenütt. Békés, Szathmár, Csongrád, Temes, Szabolcs, Heves, Zemplén, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Győr, Sopron megyék szenvedtek ez ideig nagyobb kárt. Békés megyében 100.000 holdnál több szántó­föld került víz alá, a­melynek jó része nem ad az idén termést, hol a hajlott fejű dús aranykalászok helyett, majd csak nád és gyékény terem, az a vi­dék gyászos csapást szenvedett. A­hova a víz — öreg gazdák állítása szerint — az előtt soha sem jutott, ott most sík tenger terül. Az itteni nagy terjedelmű Wenkheim-uradalmat egészen várat­lanul érte a veszedelem; távolról sem gondoltak arra, hogy a Körös gátat szakítson s a Békés, Csaba és Gyula közt levő óriási nagy területet el­áras­sza. Így esett aztán, hogy örült, a ki ép­kéz­láb menekülhetett, a gerlai pusztai kis község csakhamar úszott s a jobb anyagból emelt épüle­teket épen olyan gyorsan lerombolta az ár, mint az egyszerű cselédlakókat, úgy hogy az uradalmi cselédek a gerlai kastélyba voltak kénytelenek menekülni. A nagyszámú cselédnép itt tartotta magát 24 óráig, míg a majorságban 192 darab igavonó szarvasmarha a vízbe fulladt. Elhajtani többé nem lehetett őket, s a szegény párák pusz­tulását szívfacsaró látvány volt nézni. Az öreg béresgazda ünneplő mándlija ujjával néhány kön­nyet törölt ki a szeméből, mikor a szegény jószágok egyikének végső bődülését hal­lotta. A cselédeket másnap tutajokon mentették ki. Az uradalmi kasznár, ki családjával együtt lak­épületének padlására volt kénytelen menekülni, szintén másnap szabadult ki eléggé kényelmet­len helyzetéből. Wenckheim Károly báró, Géza fiával szintén ott szorult a kastélyban, s ők is csak másnap menekültek nagyobb csónakon az Élővíz csatornán át a kígyósi kastélyba. A báró egyedül csak szép ménesét tudta megmenteni, a többi jószága és takarmánya oda veszett. A kisebb birtokosok, kiknek nagyobb részben a gerlai hatá­ron belől van a birtokuk, okultak a szerencsétlen­ségen s a ki tehette, idejében biztos helyre hordta mindenét. De azért sokan voltak, kik a hurczol­kodásra nem állottak készen, és sokan, kik ta­nyáikat nem akarták elhagyni, ezeket úgy kellett erőszakkal kimenteni, jószáguk, kis ingóságuk pedig oda veszett. A békés megyei árvízi katasztrófáról térképünk­kel nyújtunk olvasóinknak tájékozást s némi ma­gyarázatot, hogy az első veszedelem beálltától, mint vette be egymásután az ár a hevenyében épült védgátakat, s mint terjedt el a tenger­víz egészen Körös- Tarcsá­ig. Sem a békésiek, sem a csabaiak nem törődtek a Fehér-Körös áradásával, melybe Gyula-Remete alatt az Iteze-domb irányában a Fekete-Körös sza­kad belé. A Fekete-Körös egyik ágát a Régi Fe­kete-Körös képezi s ez Dobozon át félkör alakban haladva, Békés alatt szakad be a Fehér-Körösbe. A nagy áradás, a hirtelen beállott enyhe időjárás és hóolvadás következtében a Fehér-Körösnek Békés-Gyula-remetei vonalán, a két beszakadás közt duzzadás állott elő, s márczius 13-án reggel a dobozi híd alatt a zajló Körös vize a védgátat elseperte. A­mint a víz a védgáton át utat tört magának, a szakadás annál rohamosabban nőtt, s csakhamar 125 méter szélességben ömlött és zuhant 3>z ar, az itt-ott már zöldelő dús vetésekre. Ugyanekkor feljebb a Körös vonalán egy másik 85 méter szélességű szakadás támadt, s a bősz elem most már két helyen zúdította vizét a pusz­tákra. A váratlan veszedelem elől rohant min­denki, mert a láthatár csakhamar megtelt úszó jégtáblákkal, tőből kiszakgatott fákkal s rövid idő múlva házfedelek is tiszták a felszínen. Az áradás Zebenyt, a Gerla-Marói erdőt, Pos­teleket, Körtvélyest, Szeregyházát, Nagy-Hajt­ást és Gerla községet csakhamar elborította, benyúlt egészen a gyulai határba a Nagy-Fenék dűlőig, más oldalról pedig alányult Békésig. Békés­ Csaba csak ekkor kezdett védekezni. A vész hírére az Élővíz csatorna két partjára összes közerejét ki­rendelte s megkezdték a védgátak építését. A jobb partot 24 óráig si­ker­ült csak fentartani, 15-én hajnalban Dohány kertes alatt meghágta a frissen épült kis nyúlgátat s az áradás az Élővíz csator­nába hatolt, honnét leszaladt egészen a békési Cseresnyés hídig, ezt azonban a békésiek j­ól-ros­­szúl előre betömték. Békést ez oldalról fenyegette legnagyobb veszedelem, de 8 napi kitartó, fárasztó munka után a hid vízmentes elzárása teljesen si­került. Néhány órával később a balpartot is meg­hágta az ár s ekkor először Apponyi Albert gróf birtokát, a vandházi pusztát és majorságot, a Csep­csányi majort, a Nagy-Rétet, a Felvégi legelőt elárasztva, elönté egyúttal Békés-Csaba jobbparti városrészét, a Bogárházak nevű városnegyedet, mely ma romokban hever, a nyaralókat, a Széché­nyi ligetet, a kórházat, temetőt s a Körösön túli szőlőket. A szegény bogárházi nép nagy sebbel-lobbal a Körös csatorna partjára hordta kis holmiját, honnét aztán a városba beszállították. Beliczey István főispán, mint Békés-Csaba kormány­biztosa a további veszedelem elhárítására azon­nal megtette a lépéseket. A Körös-csatorna jobb partját némi küzdelem után feladta, a védeke­zést a balpartra s a csaba-békési útvonalra tette át. Nyolcz napig tartott a kétségbeesett védekezés s ez idő alatt a Körös csatornától a tiszai vasút vonaláig rögtönzött körgátat építettek. Márczius 23-án az áradás meghálalta az eddigi védvona­lakat s elöntve a kis rétet, Doboz-Megyert, a borosgyáni pusztát, a békés-földvári vasúttöltésig hatolt, melyet másnap Hidashát irányában el­szakított. A romboló elem ellepve a Hidaslapost, a békési és berényi tanyákon át közel Mező-Berényhez jutott, a várostól mintegy félóra járás­nyira lekanyarodott a Tehénnyomásnak s a "V­enckheim-pusztának s közel Tarcsa előtt meg­pihent, mivelhogy a békés-földvári vasúti töltés átszakításával egyidejűleg Kis-Megyeren felül a tiszai vasúti töltés szintén elszakadt s így az ára­dat két irányba terjedhetett. Ez utóbbi áradat a közel levő területek elfoglalása után a felső nyo­mást, a nagymegyeri puszta nagyobb részét, Kamutit özönlötte el s Kondorosnak indult; csakhamar azonban visszafordult a lapályosabban fekvő békési tanyáknak s a vasút mentén a közbe­n eső összes területeket elfoglalta. A kétségbeejtő menekülési jelenetek itt is ismétlődtek s habár eddig kiszámíthatlan is a kár, annyit mégis örömmel jelenthetünk, hogy emberélet nem esett áldozatul. Ha a nagy tengervíz gyors lefolyást nyer, az esetben talán az idén is aratnak még Békés­megyében , de ha levezetése csak lassan lesz eszközölhető, a nyárra és az őszre ott is be­köszönt a még eddig nem ismert­­ nyomor. Kanitzer Géza. A TÖLTÉSEKHEZ SIETŐ MUNKÁSOK. Jantyik M. rajza. Vilmos trónörökös. VILMOS NÉMET CSÁSZÁR A BERLINI SZÉKESEGYHÁZBAN FELÁLLÍTOTT RAVATALON. AZ ARVIZ BEKES-CSABÁN. A nagy alföldi város lakossága, számításba véve ezt, hogy a mesterséges úton bevezetett Körös-csa­tornán kívül semmi más folyóvize a határban nincs, nem is sejthető, hogy valaha vízártól kell károkat szenvednie. S­im­a csapás bekövetkezett. A hirtelen langyosra változott idő az idei kemény tél iszonyú hőmennyiségét hirtelen felolvasztván, a Körös cse­kély medre se volt képes befogadni a megnövesztett hévizeket s messzire kiöntötte partjaitól, tengerré vál­toztatva a tájat körös-körül, tönkretéve útjában min­den épületet s százezerre menő holdat borítván el a

Next