Vasárnapi Ujság – 1888
1888-04-01 / 14. szám - A divatról. (képekkel) 232. oldal / Női munka és divat
HÚSVÉTI HAJNAL. Ébredj, világ! Kelj szárnyra, lélek, Köszöntsd derülten húsvét hajnalát! Nézd harmatos pírját az égnek, És halld az angyalok vidám dalát, Ez a föld legmosolygóbb hajnala; Hirdesse keblünk zengő sóhaja, Hogy a föltámadásban örök megújulás van. . . Az égben él, ki tegnap még a sírban vala. Ki csak Jézus nevét kiejti, Érezze szíve a legszebb reményt: Ha küzdve könnyét porba ejti. Boldog, derűís nap győz le minden éjt! S ha nem szűnik meg itt lenn bánata. Emelkedjék a hitnek általa; Hisz' a feltámadásban örök megújulás van ... Az égben él, ki tegnap még a sírban vala. Hozsánna, szép húsvéti hajnal! Légy üdvöz, óh feltámadt Jézusom! Szökellve kedvvel, nyögve bajjal Híven követlek a jelölt után. A te koronán véres harmata Minden sebek gyógyító balzsama; tis a feltámadásban Örök megújulás van. Az égben él, ki tegnap még a sírban való. Hudnyánszky Gyula: Az első kötet tartalma változatos és közérdekű. Salamon Ferencz általában a hadtörténelemről értekezik, hangsúlyozván, hogy az általános katonakötelezettség mai korszakában mindenki által mulhatlanul megszerzendő a fejlett tudomány kisebbnagyobb foka Thaly Kálmán II. Rákóczy Ferencz nemzeti hadseregét ismerteti, mely 1703-tól 1711-ig diadalmasan küzdött Európa akkori legelső katonai hatalmával, a császári sorhaddal. Thaly szerint mikor legtöbb katonája volt Rákóczinak, akkor hadserege 100,000 főből állt. Kápolnai a felső-ausztriai magyar sánczokat ismerteti, melyeket Mátyás király seregei hánytak. Szádeczky Lajos Báthory István lengyel királyságának legdicsőbb fegyvertetteit, az oroszok ellen 157!—1581-ig viselt három háborút ismerteti. Gömöry Gusztáv az 1797-iki és az 1800-iki és 1801-iki magyar nemesi fölkelésekkel foglalkozik. Acsádi Ignácz végvárainkat és költségeiket mutatja ki a XVI-ik és XVII-ik századból. Rónai Horváth Jenő (a szerkesztő) a várnai csatáról ad hosszabb tanulmányt, a csata két tervével. Egy egész csomó érdekes apróság fejezi be a kötetet, melyre ezennel felhívjuk a közönség figyelmét. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban Képben nagy vállalatból a Bécsről és Alsó-Ausztria-ésról szóló kötet be van fejezve azzal a füzettel, mely most került ki a sajtó alól, s mely e külön résznek 22-ik, az egész vállalatnak pedig már 57-ik füzete. Ebben az alsó-ausztriai közgazdasági élet leírása végződik be, Greil Alajos, Charlemont, Giesel rajzaival, melyek többféle gyárról adnak képeket. Az illusztrácziókhoz hozzájárul egy színes melléklet is: «Paraszt férfi és nő az Ybbs-völgyből» ; Greil Alajos után, Angerer és Göschl műintézete állította ki igen sikerülten a chromo-zinkográfiát. A kép a «Népviselet» czimű czikkhez tartozik. Ily színes melléklet minden kötethez jut. A Magyarországot ismertető rész első kötetete július elejére lesz teljes s a mellett is jelenik meg ily szines nyomású melléklet: «Baranyamegyei népviselet», Feszty?Árpád szines rajza után. Egy füzet ára 30 kr, s megrendelhető a Révai-testvérek könyvkereskedése utján. Buzgóság könyve, irta Sántha Károly, kiadja a Luther-társaság e czím alatt jelent meg egy kivül-belül csinos protestáns imakönyv, házi- és magánhasználatra. A czím nem új, s ez hiba, mert zavart okozhat, sőt jogsérelmet is foglalhat magában. A Franklin-társulat (eredetileg még Heckenast) kiadásában 1855 óta (tehát 33 esztendeje) most már negyedik vagy ötödik kiadásban forog közkézen Szász Károly egészen hasonló szerkezetű s berendezésű imakönyve szintén Buzgóság könyve czím alatt. Lehetetlen, hogy azt Sántha Károly ne tudná, ha a Luther-társaság nem is vett róla tudomást. Mellőzve a sérelmes czímet, a könyv maga dicséretre érdemes, vallásos és költői szellem lengi át, a minő várható is Sántha Károlytól, a költő-paptól, kit lapunk olvasói is nem egy sikerült alkalmi s vallásos hangulatú költeménye után ismernek. A könyv a templomi, ünnepi, s családi alkalmak és viszonyok mindenikét felöleli s prózában irt elmélkedésekben s versbe foglalt vallásos eszmék és érzésekkel viszi közelebb a hivők lelkéhez. Különösen a női kedélyekhez szól, s reméljük, nagy tért fog elfoglalni általok a vallásos családok körében. A 33S lapra terjedő csinos kiállítású (Hornyánszkynál nyomatott) könyv ára kötve 1 frt 30 kr ; díszesebb kötésben 2 frt, velinpapiron, aranyvágással 2 frt 50 kr. Megrendelhető Falvay Antal evang. főgymn. igazgató tanárnál, Deák-tér 4. sz. Tizedes időszámítás és tizedes óra, irta Propper N. János, a debreczeni kereskedelmi akadémia igazgatója ; megjelent ifj. Csáthy Károlynál, Debreczenben. Azt tárgyalja, hogy miután a tizedes számrendszert fogadták el a miveltebb népek, miként lehetne átvinni e rendszert az év és nap részeinek felosztására is, tíz hónapos, tíz órás időkre. Uj zeneművek. Rózsavölgyi és társa kiadásában a következő zeneművek jelentek meg: Patent csárdás zongorára Kolber Imrétől; ára 80 kr, és Anekdoten czimű polka francaise Katzau Lajostól; ára 70 kr. Ungvári Lévai Mór kiadásában megjelent Talapkovics Emilnek az ungvári «rongyos egylet» tánczestélye alkalmából irt I rongyos czimű csárdása. A csárdás zongorára van írva, ára 80 kr. A népszínházban, márcz. 28-ikán a «Mikado» operette mellett egy kis eredeti vígjátékot mutattak be Kabos Ede fiatal írótól «A kupéban» czím alatt. Az első szinpadi kísérlet nem nagy igényű. Színhelye egy vasúti kupé. Ebben találkozik egy prímadonna régi imádójával, ki vissza akarja hódítani.A hölgy ellentáll, duzzog, az ur kitartón ostromolja,, cselfogásokhoz nyul, melyek ugyan nem sikerülnek, de a hölgy végre is belefárad a harczba és kapitulál. Cselekmény kevés van ez apróságban, minden a párbeszéden fordul, mely elég könnyed, de nem is egyéb. A vasúti szalonkocsi, a fenékszín ablakain át látható vándordiszletek, tovarobogó vonatok, elsuhanó őrházak, kivilágított pályaudvarok ügyes rendezői kézre vallottak. A bohóság két főalakját Pálmai Ilka és Szirmai a darab iránt sok jóakarattal ábrázolták. A közönség a fiatal szerzőt buzditólag fogadta s egyszer kitapsolta. 12. SZÁM, 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia márczius 23-iki összes ülésén, melynek főtárgya a gr. Karácsonyi-pályázatról szóló jelentés volt, Stoczek József elnökölt, s Fraknói Vilmos főtitkár tett előterjesztéseket. Először is Somogyi Károly esztergomi kanonok és levelező tag halálát tudatta meleg szavakkal. Bejelentette azután a főtitkár, hogy a belgrádi akadémia gyászlapot küldött, elnökének, Páncsics Józsefnek elhunytáról, ki Magyarországon végezte tanulmányait. Pulszky Ferencz indítványára akadémiánk részvétét fogja kifejezni a szerb akadémiának. A hadtudományi bizottság a munkálkodásra minél több szakerőt óhajtván megnyerni, segédtagokul hívta meg Svetics ezredest, a Ludovika akadémia igazgatóját és Soldos honvéd-ezredest. A Kisfaludy-társaság márczius 28-ikán tartott havi ülésén Gyulai Pál elnökölt, s az akadémia kisebb terme egészen megtelt közönséggel. Tolnai Lajos volt az első felolvasó : «A bálbizottsági elnök» czimű rajzával, melyben egy már koros, cziczomás gavallért fest le, ki külvárosokban bálokat rendez, igy vadászva pénzes kisasszonyra, vagy özvegyre. A rajzot figyelmesen hallgatták és tetszésben részesítették. Majd Ábrányi Emil szavalta el «A föld» czimű költeményét, mely az anyaföldhöz való vonzódást énekli meg, azt a földet, melyből lettünk s mellyé leszünk. Heinrich Gusztáv irodalomtörténeti tanulmányt adott elő Dugonics András «Toldi» drámájáról, mely egy német dráma átdolgozása. Ágai Adolf több fordított verset, epigrammot olvasott föl Mérai Károly vendégtől. Végül Szász Károly ült az olvasóasztalhoz. Először bemutatta Beöthy Zsigmondnak, a szépirodalom veteránjának «Legyen meg a te akaratod» czimű vallásbölcselmi költeményét. Aztán saját «Harmincz éve» czimű mély érzelmű családi költeményét adta elő, mely nagy hatást tett a hallgatóságra és zajosan megtapsolták költőjét. Az orsz. régészeti és embertani társulat legutóbbi ülésén Király Pál nagyérdekű előadást tartott a hun-székely írásról, melyről most gyakran van szó. Király a hun-székely írásra vonatkozó történeti feljegyzések rövid ismertetésével kezdte előadását, kimutatván, hogy hatszáz esztendő óta folyvást voltak íróink, a kik ezt az irást vagy hallomás, vagy személyes tudomás alapján újra meg újra emlegették mind a mai napig. Ezután azt a kérdést vizsgálta, valjon történetileg fejlődött irásrendszer-e a lunn-székely a-b-c, vagy pedig csak 16—17-ik századbeli tudákos «gyártmány», amint legújabban Moldován Gergely és Réthy László vitatják. Az előadó határozottan állítja, hogy a hun-székely a-b-c történetileg fejlődött ősirás-rendszer, akár Ázsiából hozták, akár Európában tanulták el valahol a székelyek, mert jegyei közül 13 az ó-főnncziai, 6 pedig a palmirai irásjeggyel nemcsak alakra, hanem többnyire jelentésre nézve is tökéletesen megegyezik. A hun székely írás eddigi említői mondják ugyan, hogy e jegyeket hajdan rótták is, de ilyen rovott adatot egyik sem látott. Az értekező most egyszerre három rovott, illetőleg metszett adatot mutatott be s az egyiken egy lánczos fabuzogányon, a felirat: «Ez az Aladáré.» A másik két feliratot még nem sikerült egészen megfejteni. A legérdekesebb és legfontosabb adata az értekezőnek egy 68 negyedrétlapra terjedő írott kódex, amely minden valószínűség szerint a XVI-ik század második feléből, vagy legkésőbb a XVII-ik század elejéről származik, amely hegedős énekekből álló gyűjtemény s összesen 54 ének van benne. Az énekek alá 22 esetben a szerző neve is ki van téve. A kódex nyelve minden tekintetben meglepő. Szavai, sőt mondatai is oly tiszta magyarságnak, hogy idegen hatásnak nyoma sem látszik rajtuk. Sok ős magyar szó van bennök, pl. hang: tetőpont, — élmit: ébreszt, életre kelt, — kú : kútfő, forrás, — kelent: kelent, átkel, — éfek: éjfekte, éjszak, •— défek: délfekte, délszak, — Hány: leány (v. ö.: ifjú), — csőröm, csördet: dörgés, menydörgés, — mozogány: óriás, — tatorján: zivatar, stb. Az énekek némelyike gazdag költői hasonlatokban , valamennyin pedig erős nemzeti érzés vonul végig. Végül meggyőződéssel kijelenti az előadó, hogy e kódexben oly becses emlékek jutottak reánk, amelyek, még ha hitelességükhöz kétség férne is, teljesen alkalmasak, úgy költői irodalmunk, valamint nyelvészetünk gazdagítására. A tetszéssel fogadott előadás után Pulszky Ferencz mutatott be néhány régiséget. Az írók és művészek társaságának közgyűlése márcz. 22-ikén volt Urváry Lajos elnöklete alatt. A Dolinay Gyula titkár által előterjesztett évi jelentés szerint a lefolyt év a csendes fejlődés éve volt. A társaság tevékenysége az utóbbi években előnyösen nyilvánult a kirándulások által. A társas élet élénkítésére a választmány, mint az előző években, úgy a múlt évben is több estély rendezését határozta el. Kellemes meglepetésben részesítette a választmányt Feszty Árpád, midőn kijelentette, hogy a közhelyiségben díszítésül kölcsönként elhelyezett szép nagy festményét örök tulajdonul a társaságnak ajándékozza. A tisztikart újra megválasztották s a választmány is a régiekből alakult meg. Az első magyar általános biztosító társaság márczius 24- iki közgyűlésén az elnöklő gróf Károlyi Gyula meleg szavakkal emlékezett meg a társaság elhunyt elnökéről, Somssich Pálról s elhatározták, hogy Somssich arczképét megszerzik a gyűlésterem számára. Az igazgatóság évi jelentése konstatálta, hogy a tavalyi üzletből 451,699 frtnyi tiszta jövedelem maradt s ebből 150 forint osztalék jut minden részvényre. A gyűlés ezt jóváhagyta, s aztán elnökké gr. Károlyi Gyulát, alelnökké gr. Csekonics Endrét választotta s kiegészítette az igazgató-tanácsot is, annak tagjául Ormódy Vilmost választották meg. Ormódynak, ki már 30 éve kiváló állást foglal el a magyar biztosító-társaságnál, ez alkalomból díszes kötésű üdvözlő iratot nyújtottak át a társaság tisztviselői s Jeney Lajos osztályfőnök meleg hangú beszédben üdvözölte. Ormódy meghatottan köszönte meg a kollegiális figyelmet s válaszában kiemelte, hogy midőn őt a társaság részvényesei kormányzó testülete, és elsősorban a vezérigazgató a jelenlegi állásba való helyezés által érdemein felül kitüntette, ez tulajdonkép a tisztikarnak megtiszteltetése volt;