Vasárnapi Ujság – 1888

Lapszámok - 27. szám / 1888-07-01

442 VASÁRNAPI UJSAG. 26. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. zet és képviselőinek lelkesedésén kivül minden, de minden össze látszott esküdni, hogy a nemzeti újjászületés sikerének útját állja. Ismerjük az első szabad alkotmányos korszak rövid életének nem kevésbbé dicső, mint szo­morú történetét. De azt nem kivánjuk érinteni. Az első «nemzeti gyűlés »-nek — mint akkor nevezték — megnyitását kivánjuk megünne­pelni ez emléksorokkal s egykorú források elő­adása nyomán idézni föl emlékezetét annak a napnak, melyet nem moshatott el történetünk ércztábláiról a rá következett gyászos napok vér­es könytengere. Megmaradt másíthatatlan ténynek s a magyar nemzet minden közbe jött események daczára 1848 julius 5-étől fogja számítani ujabb alkot­mányos korszakának, a népképviseleti parla­mentarizmusnak és kormányai felelősségének korszakát. * Eleinte általános volt a vélemény, hogy Y. Fer­dinánd személyesen fogja megnyitni az ország­gyűlést, hogy mintegy kimutassa: miképen Magyarország koronája előtte sokkal nagyobb értékű, mint a hogy az aldunai részek lelketlen izgatói s a már akkor ellenünk támadt horvát lá­zítók szerettek hirdetni. A kormány meg is tett mindent, hogy a király személyesen jöjjön hü magyarjai körébe. Küldöttség járt nála Inns­bruckban : de a gyengélkedő király nem volt haj­landó ez egy szívvel-lélekkel kifejezett óhajtást teljesíteni. Először julius 2-ára volt tervezve az ünnepé­lyes megnyitás s azért a városi redoute termeit, melyek addig az ott tartott tánczvigalmakról vol­tak híresek, mintegy varázsütésre újjáalakítot­ták, hogy méltó legyen az átalakuló Magyaror­szág első nagy ünnepéhez, a «népfölségen» ala­puló országgyűlés megnyitásához. A király Ist­ván főherczeget ruházta fel teljhatalommal e végre s a megnyitás napját julius 5-ére tűzte ki. Julius 4-én délelőtt 10 órakor nyiltak meg először a volt redoute-terem ajtai az első nem­zeti gyűlés előtt. «Ugyanazon ajtóknál — így elmélkedik az akkori «Pesti Hírlap» — hol élv­vágy-dagasztotta keblekkel szoktunk beszökellni, ma megrendülve éreztük valónkat, mert a vigal­mak helyéből a nemzeti akarat szentegyháza lőn. Minden bemenetelnél a nemzetőrség tartá fenn a rendet. Belépve a terem ajtaján, leg­először is egy kótemeletü alkotvány ötlik szembe a Duna-felőli oldalon, melyek mindenikéhez két oldalt lépcsők vezetnek. A magasbik az el­nöki hely, jobb- és baloldala felől három-há­rom jegyzői székkel. Az alsóbb emelvény a szószék, az eszmék s politikai vélemények csata­tere. A szószékkel szemben jobbra és balra, valamint jobb és baloldalával egyenfutólag, vannak a képviselők helyei. E felosztásnak egykor tán politikai jelentése leend, ha majd jobb és balközép, vagy szélsőbal és szélsőjobb oldalról szólhatunk. Most úgy hiszszük, a na­gyobb résznek csupán a történet jelölte ki he­lyét A nagyobb rész uj emberekből áll, — nevekből, melyek vízcseppként voltak eltemetve a népoczeán hullámaiban, de a népakarat, e legnagyobb erő, a legdíszesb állásra emeló őket. Féltizenegykor elkiáltották: kezdjük a gyűlést s Palóczy egyhangúlag korelnökül választatott, ki a meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni. «Nemzeti képviselők — így szólt — e helyről üdvözöl benneteket az öreg szolga, a hazának megőszült fia!» Örömét fejezte ki, hogy a tőlünk oly soká elszakított Erdély képviselőit is együtt láthatja az anyaországiakkal, s mindnyájuk üd­vös működésére Istentől kér segítséget a szoron­gatott ország rendkívüli helyzetében. Megvá­lasztatott azután a korjegyzői kar — közte Irányi Dániel is, — a ki a házszabályokat felol­vasta, a melyeknek nyomán a nádor meghívá­sára sorshúzás útján választandó 11 tagu bizott­ság kijelölése következett. Ugyanakkor a főrendek szintén előleges ta­nácskozásra a múzeumban gyűltek össze, a hol b. Sztojka Imre (72 éves) lett a korelnök. Sze­mere Bertalan, a belügyminiszter, felolvasá a király leiratát, a melynek értelmében gr. Maj­láth György elnökké, b. Perényi Zsigmond pedig alelnökké neveztetett ki. Itt is a nádor meghí­vására küldendő 11 tag kisorsolása volt a ta­nácskozás legfőbb tárgya; de — mint az akkori lapokból olvassuk — a sorsolást több ízben kel­lett ismételni, mert azok, a kiket a «sors ked­velt» : nem voltak jelen. Érdekes megjegyeznünk, hogy már ez előleges tanácskozásban fölvetették a főrendiház reformjának indítványát; Bihar­megye főispánja ugyanis, mielőtt az elnök bere­kesztette volna a rövid ülést, igy szólt: «Ugy hiszem, nincs senki közöttünk, ki a jelen viszo­nyok fontosságát felfogva, a körülmények hatal­mával daczolni akarna. A főrendi tábla jelen alakjában meg nem állhat, ezt józanul tagadni nem lehet. Figyelmeztetem azért tagtársaimat, hogy a tábla rendezésére mi tegyük meg az első lépést, úgy legalább megmutatjuk, hogy az avas instituczióknak barátai lenni nem akarunk !» .. A figyelmeztetést tompa éljenzés követé. Ily előzmények után nyittatott meg ünnepé­lyesen az első nemzeti gyűlés julius 5-ikén. A programm szerint a nádor 11 s/i órakor volt indulandó a kir. palotából, de már 10 órakor telve valának a karzatok a legelőkelőbb hallga­tósággal, a melynek nagyon feltűnt, hogy a be­menetelhez jegyet kellett váltania, mintha csak a tlieátromba ment volna. A kik be nem fértek: azok a Dunaparton, meg a lánczhid oldalain foglaltak helyet, hogy a díszes vonulást láthas­sák. 11 8A órakor ágyuk dörgése jelenté, hogy a menet a budai palotából megindult, a közelgő éljen-ek pedig hirdették, hogy a nádor a minisz­terek s az udvar kíséretében közeledik a redoute­hoz. Az út a budapesti nemzetőrség s a sorka­tonaság párhúzamos sorai közt vezetett. A me­net élén Perczel Móricz volt látható, mint rend­őri osztályfőnök. Utána mentek a miniszterek, párosával ülvén egy-egy fogaton. Ezek után a nádor udvari fogata haladt s az egész menetet a lovas nemzetőrség s a vasas sorkatonaság zárta be. Lent a terem lépcsőjénél az az előtti napon választott küldöttség — Palóczyval élén — várta a nádort. A mint a nádor a terembe lépett: minden arczon sugárzott az öröm a meghatott­ságtól. A nemzet reményei mintegy teljesiilen­dők voltak. E nap győzelmi ünnepe — így gon­dolták — a népfelség dicső eszméjének. Eddig az országgyűlés «kegyelmesen a király színe elébe járulni engedtetett. Ma a korona jő a nemzet képviselői közé. Jő pedig a képviselők táborába, nem a főrendek közé, mint Angliában.» A mint a zaj csillapulni kezdett: felállt a ná­dor, István főherczeg s elmondá, hogy a királyt betegsége gátolja hű magyarjai közt való meg­jelenésében, őt bizta tehát meg az országgyűlés ünnepélyes megnyitásával. Szemere felolvasván Y. Ferdinándnak erre vpnatkozó rendeletét: a nádor így folytatá: «Én tehát ő felségének, dicsőségesen uralkodó királyunknak, ötödik Ferdinándnak fölséges ne­vében és személyében a jelen országgyűlést ezennel megnyitom. Az országnak rendkívüli körülményei tették szükségessé, hogy nem várva mindazon javaslatoknak s intézkedéseknek elő­készítését s bevégzését, melyeket ő felsége fele­lős minisztériumának a közelebb lefolyt or­szággyűlés rendeleténél s megbízásánál fogva előkészíteni s bevégezni kell vala, — ezen or­szággyűlés haladék nélkül összehivassék. Hor­vátországban nyilt támadás van; Magyarország aldunai vidékén fegyveres csoportok zavarták meg az ország békéjét, s valamint ő felségének legforróbb óhajtása, hogy a polgári háború el­kerültessék: úgy másrészről meg van győződve ő felsége, hogy a nemzetnek összegyűlt képviselői gondoskodásuk első, — és legfőbb tárgyának tekintendik mindazon eszközöknek előállítását, mik a megzavart békének helyreállítására s a magyar szent korona épségének megóvására s a törvények sérthetlen szentsegének ótalmára szük­ségesek. «Az ország védelme s pénzügyé lesznek tehát azon főtárgyak, melyekre a jelen rendkívüli kö­rülmények közt, ő felsége nevében, a nemzet képviselőinek figyelmét s gondoskodását különö­sen felhívom .... «Fájdalmas érzéssel s legmélyebb neheztelés­sel értette ő felsége, hog}" ámbár ő az ország minden lakosainak boldogságát mindenkor atyai szivén viselve, ön kegyes indulatának sugallatát követte akkor, midőn a legközelebb lefolyt or­szággyűlésen, hű magyar nemzetének kérelmére, legfelsőbb kir. helybenhagyásával szentesítette azon törvényeket, melyek a hon jobblétének fel­virágzására a kor igényei szerint szükségesek valának, — találkoztak mégis, különösen a kap­csolt országokban s Magyarországnak aldunai vidékén roszakaratu lázítók, kik az országnak különnyelvü s vallású lakosait álhírekkel s ré­mítésekkel egymás ellen ingerelték» .... Tilta­kozik továbbá az ellen, mintha a király ezt mind csak «elnézné», vagy mi több, mintha ő erre talán ösztönt adna, stb.» Kossuth a megnyitás napján így szólt lapjában az uj képviselőkhöz : «Nemcsak mi, miniszterek vagyunk felelősek, ők is azok, felelősebbek, mint mi... Egyesül­jünk a haza megmentésében mindenekelőtt... Még egyszer mondom : ón nem izenek hadat senkinek. Még egyszer mondom: én nem aka­rom harczba keverni az országot.. Én békét akarok ... De a szolgaság békéjét nem akarom,... százszor meg ezerszer azt kiáltom a nemzetnek: «Harczra készüljön ! élet halálharczra minden erővel; ha készül, békéje lesz; ha nem készül, béke helyett irtózatos háborúja lesz... A míg karomat birom, a mig fejemben egy gondolat, szivemben egyetlenegy csepp vér él, a magyar korona épségének, országunk önállásának, nem­zetünk szabadságának, becsületének bántalmát gyáván elnézni sohasem fogom. Inkább veszni, mint megamat magadni kész. Ha ez a ti politi­kátok, veletek vagyok, ha nem ez, ellenetek!» Mindenesetre roppant feladatra gyűltek össze az első népképviselők, mint a hogy akkoriban nevezték a honatyákat. S valóban a trónbeszéd tartalma fel is jogosította az országot a legszebb reményekre, a melyeknek megvalósítása bizo­nyára nemcsak az első alkotmányos országgyű­lésen mult. Általános meggyőződés volt, hogy a nemzet sorsa most fog igazán eldőlni. Hitték hogy a régi, dicső haza már elveszett, s azt most kell visszaszerezni úgy, mint az első honalkotók. Petőfi ezt dörgé az első népképviselők fülébe: Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most ti nektek : Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell akarnotok, Egy új hazát, a hol ne légyenek Kiváltságok kevélv nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák; Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen 1 Az országgyűlés megnyitását megelőző napon úgy a főrendi, mint a képviselőház előleges ülést tartott. Amabban a már említett b. Sztojka Imre korelnöksége mellett, mint a ház legifjabb tagjai, gr. Andrássy Gyula, br. Podmaniczky Frigyes és br. Podmaniczky Ármin, — emitt Palóczy László korelnök alatt a már szintén megnevezett Irányin kívül br. Simonyi Lajos, Vojnics Péter, Dedinszky József, Maries Péter és Dániel Antal végezték a korjegyzői tisztet. A megnyitó ülésen szorongásig megteltek a padok lenn a teremben s a karzatok a terem három oldalán. S midőn — irja egy szemtanú — a nádor a miniszterektől kisérve a terembe lépett és a számukra fönntartott emelvényen helyet

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék