Vasárnapi Ujság – 1889

1889-11-10 / 45. szám - A magyarországi néprajzi társaság alakuló gyülése 735. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

27. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. IV. sz. Budapestről Szász Ida: Megye : Bara­nya. Megfejtés: Bán, anya, báb, baba, nyár, arany, ábra, rab, árny, Aba, Bánya. Barbar, Arab, banya, Baán, ara, Bába, bab, ár, Abarával. V. sz. Végre határidőn túl érkezett, de a posta­bélyeggel igazolva lőn, hogy a határidő előtti napon postára tétetett, s ekként pályázatra bocsát­tatott egy, a következő sorok kíséretében bekül­dött megfejtés: «íme itt a talány megfejtése, tessék! Mondhatom, hogy éppen nem vala gyerekség, S mégis akadt, kibe a gonosz bele­bujt, Nem nyughatott, s ime egy offertet benyújt. Sok küszködésének vége lesz tán víg tor, S ki győze a harczban, neve eztán Viktor. Mert magát, s a húsz szót mindaddig gyötörte két hexameterbe, a­mig bele­törte. A talány fogós volt, de jól fog a kése (No meg Br­ úmak is egy kis segítése) S most a serpenyőbe egy perezre se késik Kard helyett Brennusként bele vetni késit. Mert ez egy győzőhöz igen jól illik , hisz Gloria et salus Victori, vae Victis. Megye: Baranya. Megfejtés : Abara, Barna, Arab, banya, Baán, Aha, árny, anya, bán, rab, Rába, Bar, ábra, arany, arany, ár, aba, nyár, ara, bárány. A­mi már a beküldött pályaműveket illeti: az V. számú, mivel névtelenül küldetett be, s mivel szerző maga is töredelmesen megvallja, hogy «Kése Mellett ott volt Br. úrnak is segítése» nem tarthatna ugyan számot a jutalomra , mind­azáltal tekintve, hogy műve kevés híjján (Aba és aba külön értelmű, de azon betűs szavak) absolut becsű, ezen okból mégis a másodrangú jutalommal, — mely egy britannika szivarból áll, — felékesítendőnek véleményeztetik, míg az elsőrendű jutalmak egyike, — t. i. a feladott név­ben rejlő indigenált szivar, Yára alakjában, az I. sz. pályaműnek ítéltetik (mely azonban a fel­adat czélzatától eltér abban, hogy a húsz szót nem csak a névből­­— Baranya — hanem a «megye» szót is hozzávéve, állította össze.) A II. és III. sz. megfejtők, tekintve, hogy ki­fogtak a szórejtvény feladóján, s egy egészen más megyét — noha nem igaz járatban lévőt — választottak alapul, csalárdságuk díjában egy­egy Marguérite rózsával díszíttetnek. Végre a fő­ jutalommal: egy csokor, Imperatrice, Niel, Dijoni és Clarisse rózsákból, — a IV. sz. koszo­rúztatik, mint a mely legközelebb jár az igazi megoldáshoz, mely így hangzik: Megye: Baranya, Abara, Baán, Aba, nyár, banya, bánya, Bar, árny, anya, bárány, Barna, Arab, arany, ábra, arány, ara, Rába, rab, ár, Bán. Baksay Sándor. kérésünkre szíves volt átengedni közlés végett a kért csickét, azonban a Wohl Stefánia arczképe helyett a Wohl Jankáé érkezett nyomdánkba, s mi a tévedésnek csak akkor jutottunk tudomá­sára, mikor lapunk a sajtó alól már kikerült. — A tévedést ezúttal azzal igazítjuk helyre, hogy Wohl Stefánia arczképét pótlólag ime bemu­tatjuk. 735 WOHL STEfAN­IA ARcZKÉPE. Lapunk múlt heti számában a korán elhunyt magyar írónőről, Wohl Stefániáról megemlékező soraink közlésénél nyomdai tévedés következté­ben az a sajnálatos eset történt, hogy a ki­szenvedett írónő arczképe helyett nővéréé, Wohl Jankáé jelent meg lapunkban. A tévedés magyarázata az, hogy mind a két testvér írónő arczképei az Athenaeum ez idei nagy naptárában jelenvén meg, a nevezett nyomda vezetősége föl­ A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI TÁRSASÁG ALAKULÓ KÖZGYŰLÉSE. A magyarországi néprajzi társaság két évi elő­munkálat után végre megerősített alapszabályai alapján megtarthatta első alakuló közgyűlését, okt. 27-én d. e. az akadémia Kisfaludy termében. Ezt vá­lasztotta a gyűlés helyiségéül nagy szerényen a tár­saság vezetősége, de a közönség érdeklődése oly nagynak mutatkozott, hogy talán az akadémiai nagygyűlések általános mértékéig betöltötte volna a nagytermet is. Ott voltak a néptani tudományok legkiválóbb képviselői és közéletünk több más jelese : Hunfalvy Pál elnök, Jókai Mór, Gyulai Pál, Szász Károly, Pulszky Ferencz, Berzeviczy Albert, dr. Tö­rök Aurél, Tóth Lőrincz, Szily Kálmán, P. Thew­rewk Emil, Budenz József, Hadzsics Antal (Újvi­dék­), dr. Marienescu Atanáz, Asbóth János és Osz­kár, Kálmány Lajos (Csókáról), Molnár Antal, György Aladár, Szendrey János, Márki Sándor, Káldy Gyula, Gyertyánffy István, dr. Kiss Áron, dr. Jancsó Benedek, Munkácsy B., dr. Pápay Ká­roly, stb. stb. s a­kit az első sorban kell vala említe­nünk : dr. Hermann Antal tanár, a­ki máit két év óta oly önzetlen buzgalommal, szóval és tettel fára­dozik a társulat létesítésén. Az ülést Hunfalvy Pál elnök nyitotta meg s jegy­zőnek dr. Katona Lajost jelölvén meg, elnöki beszé­dében fejtegette a társaság czélját és tanulmányo­zásának tárgyát, áttért aztán e tanulmányozás né­mely részleteire s azokat igen behatóan fejtegette, mintegy konkrét példákban mutatta be az ethno­graphiai tudományos eljárás módszerét és meglepő eredményeit, különösen kiemelve a nyelvvizsgálat­nak széptani fontosságát. Jókai Mór üdvözölte ezután a társaságot lendü­letes, tartalmas beszédben. Megemlékezett arról, hogy a boldogult trónörökös, a­ki nagy örömmel fogadta a társaság eszméjét, elfogadta volt a véd­nökséget. Beszédéből kiemeljük még a következő részleteket : «A magyar népismei társulatot tartozom üdvözölni, mint író és politikus. Többször kérdezték tőlem, hogy a midőn olyan sokat összeírok, nincs-e titok­ban valami munkatársam ? Igenis van ! Ez az esz­mékben kifogyhatatlan munkatárs az ethnographia. A költő világában a népisme ugyanaz, a­mi az anyag világában a villamosság: ez a világító, a mozdító, a közlő, a megkötő, a gyújtó erő. Ez köti össze a földet az éggel, a fantáziát a valósággal. Sokszorosan fontossá válik a népisme Magyarországon, ha azt a politikus álláspontjáról tekintjük. Mindenekelőtt nekünk magyaroknak fölöttébb üdvös, egyrészt a velünk egy monarkhiai kötelékben élő különféle népfajoknak egyediségével részletesen megismer­kedni ; másrészt a kerek földnek mind a nálunknál nagyobb, előrehaladottabb, mind a kisebb és elma­radottabb nemzetei világába belepillantani. Ez tanít meg bennünket saját értékünknek helyes megbecs­lésére, feltár előttünk sok reánk váró feladatot s megszüntet sok előítéletet. Ha valaha a világon be­következik az örök béke, az az ethnographia általános elterjedésének a munkája lesz. De másod­sorban az is szükséges, hogy saját hazánk népfajairól is olyan helyes ismertetések legyenek a külföld olvasó­kö­zönsége elé hozva, melyek helyreigazítsák azt a tömérdek balítéletet, a­mit részben szándékos rossz­akaróink, de még nagyobb részben a hazánkat fut­tában megszemlélt jóakaróink felőlünk elterjesztet­tek. Magyarország népségeit, magát a magyar nem­zetet a külföldi közönség legnagyobb része csak az élctlapok karrikatúra-alakjaiból ismeri s azoknak még a hibái is hibásak. Nagy szolgálatot fog tenni nemzetünknek a magyar népismei társulat, ha azt az arany hidat megépíti, a­melyen keresztül a rosszul értesült vélemények a jobban értesült helyes tudattal kicserélhetik egymást. A magyar népismei társulat feladata leend mindezen kiváló erőket egye­síteni, az eddig meglevő nagybecsű anyagot felhasz­nálni s a népismei munkálatot rendszeresíteni. Adjon az Eg erőt e magasztos vállalathoz a társu­latnak ; a Föld pedig adjon annak sikert. Éljen és viruljon e társulat a népek életével együtt elmulha­tatlanul.» E jelentős beszédben Jókai úgyszólván a nemzet nevében üdvözölte a társaságot, de egyúttal mint a társaság egyik vezető szelleme a nemzethez intézett szózatot a társaság érdekében. Jókai beszéde után az elnök bemutatta Berzeviczy Albert államtitkárt mint a kultuszminiszter képvi­selőjét. Az államtitkár a miniszter nevében, a­kit fontos államügyek gátoltak a személyes megjelenés­ben, üdvözölte a társulatot és kijelentette, hogy a miniszter élénk érdeklődéssel kiséri a néprajzi tár­saság működését, a­mely érdeklődésnek tettekkel is szándékozik kifejezést adni. Ezen, a társaság jövő­jére nézve nagy jelentőségű kijelentést a közgyűlés lelkesült örömmel fogadta. Ezután Hermann Antal titkár terjesztette elő tömör titkári jelentését. Mindenekelőtt, az elnöki megnyitónak némileg kiegészítőjéül, rámutatott a hazai népélet tárgyainak fontosságára és a hazai ethnographiai múzeum alkotásának sürgősségére. Aztán röviden vázolta a társaság alakulásának tör­ténetét, nyomatékosan hangoztatta azt a kultúréle­tünkben eddigelé szinte páratlan örvendetes jelen­séget, hogy a haza összes népei sorakozván a nép­rajzi társaság zászlaja alá, közösen akarnak végezni egy nagy nemzeti munkát, s végre kiemelte József főherczegnek a társaság ügye iránti nemes, nagy­lelkű érdeklődését. A választások előtt az elnök előterjesztésére a köz­gyűlés osztatlan lelkesedéssel elhatározta, hogy a társaság védnökéül József főherczeget kérik fel. Ez­után közfelkiáltással megválasztattak: Elnöknek Ilunfak­y Pál, alelnököknek Török Aurél és Havas Sándor, titkárnak Hermann Antal, jegyzőnek Katona Lajos és pénztárnoknak dr. Bo­rovszky Samu. A központi állandó választmány tag­jaivá megválasztottak : Apponyi Sándor gr., Baics Milos br., Ballagi Aladár, Berecz Antal, Berzeviczy Albert, Brankovics György gör. keleti szerb püspök, Brassai Sámuel, Császka György szepesi püspök, Filtsch József képviselő, a «Kronstädter Zeitung» szerkesztője, Goldis János, dr. Goldziher Ignácz, Grümniwald Béla, Gyulai Pál, dr. Jancsó Benedek, dr. Kaas Ivor, Kálmány Lajos, dr. Kohn Sámuel budapesti főrabbi, Kuun Géza gr., Lóczy Lajos dr. Moravcsik E. Emil orvos, Nagy Miklós, Rakovszky István, Salmen Jenő br., Szarvas Gábor, Szász Ká­roly, Szathmáry György, Széchenyi Béla gr., Szend­rey János, Szily Kálmán, Törs Kálmán. Sok jele­sünk, a­ki a néptani tudományokkal szakszerűn fog­lalkozik, nincs felvéve a névsorba. Ezek a szakosztá­lyok elnökeivé és előadóivá vannak kiszemelve. S mint ilyenek úgyis tagjai a választmánynak. A pénztárnok jelentéséből kitűnt, hogy a társa­ságnak 11 alapító tagja van: József főherczeg, báró Baics Milos, Brankovics György püspök, Gyulai Pál, dr. Hampel József, Hunfalvy Pál, Körösi József, gr. Kuun Géza, Schneller István, továbbá Arad és Seges­vár­ városa, s végre Hermann Antal és neje 1500 frt értékű szakkönyvtár ajándékozásával. Így kezdődött meg e nagyra hivatott társaság nyilvános működése a legkedvezőbb auspiciumok alatt, a­melyek nagyjelentőségű czéljok elérésével biztatják a bátor kezdeményezőket és a hazafias és humánus ügy minden igaz barátját. November hó 2-án tartotta meg a választmány első ülését, a­melyen a titkár ajánlatára elhatározta, hogy a társaság hivatalos közlönyét még november hóban megindítja és szerkesztenek dr. Réthy Lászlót, jeles ethnográfusunkat kéri fel. Az elnöknek az alapszabályokra hivatkozó előterjesztésére Her­mann Antalt felkérték, hogy az egész világ szakkö­reiben elterjedt és elismert szakközlönyében havon­kint egy évet szánjon arra, hogy a társaságot a kül­föld előtt képviselve nem magyar nyelven közölje a társaság hivatalos közleményeit és ismertesse mű­ködését. Ezután megállapították a szombaton, no­vember hó 16-án, d. u. 5 órakor, a m. t. akadémia heti üléstermében tartandó első felolvasó ülés napi­rendjét : 1. József főherczeg dolgozata a czigányok­ról; 2. dr. Török Aurél felolvasása az anthropologiá­ról s a budapesti anthropologiai múzeumról; 3. Hermann Antal előadása a hazai ethnographia számára való muzeum alapításáról. Végre a választmány kiegészítése czéljából a kö­vetkező szakosztályokat alapították meg: I. Népfajok szerinti szakosztályok: Magyar: elnök: Jókai Mór, szakelőadók : Baksay Sándor és dr. Réthy László. -Székely: elnök: dr. Orbán Balázs, szakelőadók: Király Pál és Kozma Ferencz. — Csángó: elnök: hg. Odescalchi A., szakelőadó: dr. Szadeczky Lajos. -Palócz: elnök : dr. Nyári Jenő, szakelőadók : Mik­száth Kálmán és Pintér Sándor. — Délvidéki német:

Next