Vasárnapi Ujság – 1890
1890-02-23 / 8. szám - Gróf Andrássy Gyula 1861., 1884., 1889. évi arczképei 8. szám / Aczképek, Hazaiak - Gróf Andrássy Gyula (három arczképpel) 117. oldal / Élet- és jellemrajzok - A berlini kongresszus első ülése 1878 junius 13-án 8. szám / Időszerü illusztrácziók - Az 1878-iki berlini kongresszus. Werner Antal festménye 8. szám / Időszerü illusztrácziók - A terebesi kastély. Biczó Géza rajza. - Gróf Andrássy Gyula budai palotájából: Az elfogadó-terem és a dolgozó-szoba. - A tiszadobi kastély. - Gr. Andrássy Gyula budai palotája. Dörre rajza 8. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - Volosca az Adriai-tenger partján. Háry Gyula rajza 8. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Gróf Andrássy Gyula kezeirása 8. szám / Térképek; hasonmások
8. SZÁM. 1890. BUDAPEST, FEBRUÁR 23. XXXVII. ÉVFOLYAM. GRÓF ANDRÁSSY GYULA. 1823—1890. MIRE hetek óta minden magyar ember remegve gondolt, bekövetkezett. Gróf Andrássy Gyula, Magyarország és a monarkhia újabb történetének egyik legnagyobb alakja, volt miniszterelnök és külügyminiszter, e hó 18-ának reggelén 3 órakor, — tehát ugyanazon a napon, melyen 23 évvel ezelőtt magyar miniszterelnökének nevezte ki a király, — Voloscában, ahová kínjaira enyhülést keresni ment, hosszantartó, fájdalmas szenvedés után megszűnt élni. Hogy nem lesz tőlünk eltávoztatva a keserű pohár, hogy el kell készülnünk a szomorú hitre, s bele kellene nyugodnunk a megmásíthatatlan végzésbe, napok óta tudtuk. Mégis oly erővel sújt le szívünkre a csapás, mintha váratlanul ért volna bennünket. Nem csoda ! A természet kérlelhetetlen törvényeivel számolni tudó elme is megdöbben, egy oly alak kidülését látva, a ki magasra emelkedett ki a többi közül, a ki, mint nagy igazán írhatják ő róla, korának intézője, kortársainak vezére s még a jövőnek is nagy időre irányadója vala. Mert az vala. Jelentőségét eléggé bizonyítaná, ha semmi egyebet nem irna is róla a história, mint azt az egyet, hogy föl tudott tűnni korának szellemóriásai, egy Széchenyi, egy Kossuth, egy Deák mellett, nem törpült el azok nagyságánál s játszani tudott oly szerepet, mely nem volt kisebb azokénál, sőt kiterjedését és sikereit tekintve nagyobb volt azokénál. Egy negyedszázadig állt az események előterében, sokszor élükön. S egy negyedszázados működése oda emelé, hogy hazánk történetében a Deáké, a világ történetében a Bismarcké mellett leszen emlegetve neve. Andrássy Gyula gróf azok közé a ritka államférfiak közé tartozott, akik nem véletlen fordulatoknak köszönhetik, sokszor egészen érdemükön és értékükön fölüli emelkedésüket, hanem akik a magok erejével készítik elő nagyságuk alapjait, sikereiknek föltételeit. Ő csak alkotmányos levegőben nőhetett oly nagyra, a minőre nőtt. Csakhogy mikor a küzdtérre lépett, az az éltető, az az erőt nevelő levegő nem volt meg minálunk. Azt kellett mindenek előtt előteremteni. Hogy e nagy és nehéz munkában minő szerepe volt, azt már följegyezte a történelem. Senki, Deák Ferenczen kívül, nem igényelhet alkotó részt abból az érdemből, hogy Magyarország visszavívta alkotmányának azon talpköveit, melyeket a továbbépítés viselésére a nemzet többsége elég szilárdaknak tartott. És senki a visszanyert alapon nem sietett oly serényen építeni, mint épen ő. Az uralkodó bizalma s a törvényhozás többségének ragaszkodása lőn jutalma érte, olyan tényezők, melyek nélkül hiába lett volna minden erőfeszítése, így, hogy kivívta, nem volt hiába való. Súlya, jelentősége lőn általuk tevékenységének, olyan, mely az ország határain túl is elemi erővel éreztető hatását s befolyást nyitott neki a világtörténeti alakulások intézésébe is. Voltak kétségkívül ő nála nagyobb elmék, de azok hatása e kis ország határai közé szorítkozott. Évszázadokig kelle várni, míg Magyarországnak oly fia született, aki nem csupán hazája, de a világrész történetében is elsőrangú szereplő lehetett. S e férfiút Andrássy Gyulában adta meg nekünk a gondviselés. És nagy szerencse, hogy épen ő benne. Esett volna választása más férfira, akiben a családi hagyomány, az ifjúkori nevelés, a közpályán való első szereplés s ezek folytán egész jelleme, gondolkozása, érzülete nem jegyez el örökre és megváltozhatatlanul magyarnak és hazafinak, a kiben kissé gyöngébben van kifejlődve a faji érzet, a nemzetéhez és annak vágyakozásaihoz való ragaszkodás : azon a polczon, melyre utóbb az uralkodó birodalma hívta, ahol az egész monarkhia nevében és érdekében kellett alakítania ennek a külhatalmakhoz való vonatkozásait, — bizony ki tudja, nem feledkezett volna-e meg kicsiny hazájáról, annak életbe vágó érdekeiről s nem teremtett volna-e olyan helyzetet, melynek súlyát utóbb hazája sínylette volna meg. Andrássy azon a polczon is megmaradt magyarnak, megmaradt hazafinak. Nem mintha nem bírta volna egészében belátni a most elébe táruló szélesebb tevékenységi kört, hanem azért, mivel nagyon is élesen látta be, ami iránt elődei évszázadok óta vakok voltak, hogy ez állás nagy feladatai csak akkor lesznek sikeresen megoldhatók, ha nem hagyatnak tekinteten kívül Magyarország igaz érdekei, hanem a külügyek intézésében is megnyerik a magyar érdekek azt a tekintetbevételt, melyet Magyarország A Ellinger Ede fényképe a legutóbbi évekből. GRÓF ANDRÁSSY GYULA.