Vasárnapi Ujság – 1890

1890-07-06 / 27. szám - Petőfi ismeretlen levele követválasztása tárgyában. Közli Baróti Lajos 434. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

434 alatt küldték szabadságra, hogy a Kaukázusban a császári testőrség számára különös nagyságú, szép férfiakat keressen. Két héttel utóbb Sziben­nel elvétették Urugov herczeg első szakácsának leányát, kivel Sziben már régóta megismerke­dett. A boldog párt hat heti nászútra küldték. Végre Akzov­ra, az első komornyikra is ráke­rült a sor. Megjegyzendő, hogy a két legelői megnevezett egyén távolléte alatt a rejtélyes le­velek csak úgy, mint máskor, rendesen érkeztek. Most tehát majdnem bizonyos volt, hogy Akzov a nihilisták szolgálatában áll, s csakis az ő köz­vetítése mellett jutnak a levelek a palotába. Akkor parancsot kapott, hogy a péterhofi pa­lota berendezését a helyszínen tekintse meg, s ennek állapotáról szóbeli jelentést tegyen. A szegény ember sírva hagyta el helyét és eltávo­zott, de azért másnap majdnem ugyanazon órá­ban — ismét csak ott találták meg a levelet! Föl kell váltani az egész őrséget, el kell bo­csájtani a német eredetű lovászokat, és minde­nekelőtt félre a franczia szakácsokkal és kukták­kal ! — monda Richter tábornok. Úgy is történt. Ó-orosz ezredek helyett finnlandi gyalogság ju­tott a palotába, néhány lengyel és német lovászt elbocsájtottak az istállókból, és a franczia fősza­kács kivételével a többi idegen cselédséget azon­nal szélnek eresztették. Mindez nem változtatott a dolgon, utoljára egyetlen ember sem maradt meg a régi helyén, mindenütt más képeket lehetett látni. Voronzov-Daskov herczeg főhadsegéd enge­delmet kért a császártól, hogy mindenkit rang­különbség nélkül kérdőre vonhasson, a­ki a téli palotába lép, és a császári lakosztály elkülöní­tett küszöbét elhagyja. Mindjárt az első napon Miklós nagyherczegre, nemkülönben a Leuchten­­bergi herczegnére került volna a sor, de ezt Vo­ronzov még­sem akarta koczkáztatni. A levél azonban pontosan megérkezett. Ott találták meg az úgynevezett Malachit-terem első ajtajának kilincsére akasztva. Másnap senki sem jött, mert híre járt, hogy mindenkit megmotoznak. A vége az lett, hogy minden a réginél maradt. (Folyt. kav.) VASÁRNAPI ÚJSÁG. 27. SZÍM. 1890. xxxvii. ÉVFOLYAM. PETŐFINEK ISMERETLEN LEVELE KÖVET VÁLASZTÁSA TÁRGYÁBAN. Petőfi alább közlendő levelének megérthetése végett szükségesnek tartjuk a következőket el­mondani : Petőfi 1848-ban követté szándékozván lenni, a Kis-Kúnságban lépett föl mint képviselőjelölt. Azonban az ellenpárt, melynek Nagy Károly, a szabadszállási pap fia, volt a jelöltje, mindent elkövetett a népszerű költő megbuktatására. Etette-itatta a népet, Petőfit pedig mindenféle rágalmakkal illette, többek között, hogy lázító, hazaáruló, orosz kém, szóval olyan ember, kinek nemcsak megbuktatását, hanem még agyonvere­tését is jó néven verné a minisztérium s az egész nemzet. Így történt, hogy a választás nap­ján (jun. 15.) a félrevezetett nép a Szabadszál­láson megjelent költőre rárohant és agyonütés­sel fenyegette. Petőfi a város főbíráját s a vá­lasztó bizottság elnökét a történendő balesetért felelőssé akarta tenni, de ezek azt válaszolák, hogy ha tüstént el nem takarodik, ők nem felel­nek életéért. Ily helyzetben Petőfi kénytelen volt odahagyni a választás színhelyét. A város ren­delt neki kocsit, a kocsisnak pedig meghagyták, hogy ne az országúton, hanem mellékutakon vigye Petőfit Szentmiklósra, ne­hogy szentmik­­lósi és laczházai párthíveivel találkozzék. Midőn ezek a választás helyére, Szabadszállásra értek, Petőfit már akkorra elvitték onnan, őket pedig a város végén azzal fenyegették a fölfegyverzett ellenpártiak, hogy agyonverik, ha bemennek, mire a vérengzés elkerülése végett visszafordul­tak s nem vettek részt a választáson.1 így tör­tént, hogy Nagy Károly egyhangúlag választa­tott meg követté. 1 Lsd. Kun-Szent-Miklós és Laczháza választó pol­gárainak a követválasztás megsemmisítése iránti folya­modványát, Nemzet, 1884. 26. sz. (A «Miskolcz és Vidéke» után, hol Bankos Margit urnő, igen érdekes adatokat közölt volt Petőfi követjelöltségéről.) Petőfi pártja a minisztériumhoz fordult, a szenvedett jogsérelem orvoslását s a törvényte­lennek tartott választás megsemmisítését kérve. Petőfi viszont a közönség elé vitte ügyét,­ elpa­naszolván mindazon visszaéléseket és erőszakos­kodásokat, melyek szerinte bukását okozták. El­lenfele erre egy goromba czikkben felelt, melyet, miután egy lap sem akart fölvenni, a «Pesti Hírlap» hirdetési rovatában tett közzé.3 Pe­tőfi sértve érezvén magát, Jókai és Pálffy Albert által párbajra hízta Nagy Károlyt. Azonban ez nem fogadta el a kihívást, hanem Perczel Mór rendőr osztályfőnöknél Petőfit, mint ki életére tör, följelentette. Másnap segédje, Pálffynak egy nagy társaság előtt kijelenté, hogy megbízója a párbajt elfogadja, de nem pisztolyra, mint Petőfi segédei kívánták, hanem csak kardra. Jókai és Pálffy ragaszkodtak a pisztolyhoz, mibe a kihí­vott segéde nem akarván beleegyezni, a segéd­ségről lemondott.­ Petőfi azután úgy boszúlta meg magát ellen­felén, hogy fölszólítást intézett a nemzetgyűlési követekhez, arra kérve őket, hogy ily megbé­lyegzett emberrel egy sorba ne üljenek, «nem az iránta való szívesség va­gy barátságnál, hanem azon tiszteletnél fogva, mel­lyel e testület ma­gának tartozik.»5 E felszólítást Petőfi tenyérnyi kis lapra nyomatva, a követek asztalaira tétette. Julius 8-án a nemzetgyűlés elé került a vá­lasztás ügye. A nemzetgyűlés kiváló figyelmet tanúsított a fiatal költő «a nemzet kitűnő dísze iránt», mint Petőfit az ülés folyamán egyik szó­nok, Kazinczy Gábor nevezte és vizsgálatot rendelt el, mely czélból Asztalos Pál, Besze Já­nos és Bónis Samu követeket küldé ki. Minderről szól Petőfinek következő levele, melyet 1848. julius 9-én barátjához, Bankos Károlyhoz intézett, s melyet ez régi irományai között megtalálván, közlés végett szives volt nekem másolatban megküldeni.­ Az érdekes és eddigelé ismeretlen levél így hangzik: * Pest, julius 9. 1848. Kedves barátom! Alkalmasint olvastad már a hírlapokból Nagy Károlynak, Kis-Kunság dicsőségé­nek, heroicus magaviseletét. Soha Kis-Kunság ma­gát még oly csufosan pelengérre nem tette, mint ezzel a nyomorú fattyúval. Már nem is jár a gyűlé­sekbe és átaljábf­n nyilvános helyen sehol sem lát­hatni. Ha a legutosó hitvány borbély legényt pro­vokáltam volna, nem hátrált volna olly förtelmesen, mint ő. Midő­n először hozzá küldtem secundansai­mat, nem csak hogy el nem fogadta a párbajt hatá­rozottan, de rögtön futott Perczel Móriczhoz, mint policzájfőnökhöz, hogy oltalmazza az életét, mert én törvénytelen úton akarok elégtételt venni rajta. Már ekkor föl voltam e példa nélküli gyávasága által mentve minden további elégtételadás­ vagy vevéstől, csak az volt hátra, hogy fölpofozzam vagy megkorbá­csoljam ; mindazáltal, hogy másnap az a hír terjedt, miszerint kész már a párbajt elfogadni, magam küldtem ismét secundánsaimat hozzá vagy­is az ő secundánsához, ki azt nyilatkoztatta, hogy csak kardra megy, de pisztolyra nem ... ezt azon ember nevében nyilatkoztatta, ki néhány nappal nyilváno­s A «Márczius Tizenötödiké «-ben, «Életképek »-ben, • Pesti Hirlap»-ban stb. Újból kiadta Gyulai Pál, Pe­tőfi vegyes műveiben, 3. köt. 183—198. 1. 3 «Szózat Petőfi Sándorhoz, czim alatt. Kelt: «Sza­badszálláson, junius 21. 1848. Megjelent a Pesti Hir­lap 1848. 99. (jul. 5.) számában, a «Hirdetések» ro­vatában. * Lsd. Jókai és Pálffy nyilatkozatát Petőfi párbaj­ügyében. «Márczius Tizenötödike», 99. (julius 8-iki szám.) 5 «A nemzetgyűlési követekhez». — Megjelent a « Pesti Hirlap»-ban stb. Ujabban kiadta Halasi Aladár • Petőfi reliquiái»-ban, 33. 1. 6 Petőfi e levelét «Petőfi ujabb reliquiái» cz. gyűj­teményembe akartam már fölvenni, de nem tehettem, mert Bankos ur Petőfi levelét a legszorgosabb kutatás daczára sem találta meg. Most véletlenül ráakadván, szives volt velem közölni, azon kijelentéssel, hogy bár­mely lapban közzétehetem. fír­o­­san merte írni, hogyha bajom van vele, ki a síkra nyílt sisakkal, ő semmiben sem hátrál előttem. Gyáva kutya. Secundansaim a pisztolyt sürgették, minthogy erő­sebb fegyvert mindig szabad akármelyiknek vá­lasztani s a másik köteles elfogadni, a pisztolyt is ugy ajánlották secundánsaim, hogy ha az első lö­vésre nem találunk, ujrajzéltünk és mindaddig, mig egyikünk a fűbe nem harap. Képzelheted, hogy vis­­szahökkent erre az ellenfelem secundánsa is, hát még maga az ellenfél!... Nekem elvem, hogy csak úgy a hir­ért soha sem vivők ; ha egyszer kiállok, annak élethalálra kell mennie, mert a párbaj nem tréfa, csak azzal vivők, a­ki úgy megsért, mint ez a nyomorék, hogy aztán olly passióval süthessem rá fegyveremet, mint a felém közelgő veszett kutyára. De elég erről ennyi, ezt sem érdemelte, hogy eddig ve­sződtem vele, olly emberrel, kiről a gyalázatot az özönvíz és az örökkévalóság sem mossa le. Hanem igaz, még egyet: a követek nem ismerik őt szemé­lyesen, csak az én leírásom után s most mindenik fél a gyűlésen magas barna emberrel ülni egy pa­don, attól tartva, hogy hátha az izon bélyegzett ember.­­ A tegnapi gyűlésben neveztek ki három tagot a követek közül, kik hozzátok mennek vizsgá­lat végett: Asztalos Pál, Besze­­ János, Bónis Samu. Nagyon meg vagyok elégedve velük, majd napfényre hozzák ezek az igazságot, csak te is szólítsd vagy szólítasd föl az illetőket a nép közül, hogy a szüksé­ges tanúságot letegyék, s magad is állj elő aztán, mint tanú. Ha Nagy Károlyból a becsületérzés legutosó szikrája is ki nem robbant volna, e vizsgá­latra már nem is lenne szükség, itt hagyná Pestet nyakra-főre és örökre, mert itt akárhová fordul, azt várhatja, hogy szembe köpik vagy megpofozzák, a­nélkül, hogy valaha elégtétellel tartoznék neki az, ki valamely csúifot követ el rajta. Isten veled, ha feljösz, elvárlak. Őszinte barátod Petőfi Sándor. Meguntam ugy­e, hogy ne bántsanak, mert végre kiállok, s azokat, a­kik bántanak, megnyúzom, mint Apolló Marsiast. Én szavamat szoktam tartani. Ajánld ezt az illetők figyelmébe.» Kivül a borítékon: Bankos Károly barátomnak Kun-Szentmiklóson. Petőfi e levele azonban későn érkezett, mert a kun-szentmiklósiak másnap a ráczok ellen indultak. Azért Bankos válaszában azt tanácsolja Petőfinek, hogy jobb lenne, ha a vizsgálat jelen­leg elmaradna, mert minden jóra való ember, különösen pedig az ő párthívei s köztük Bankos is, a haza védelmére az alvidékre indulván, az országgyűlés által kiküldött vizsgáló­ bizottság csak Petőfi elleneivel és jámbor öregekkel talál­koznék. Petőfi hajlott a jó tanácsra, minek kö­vetkeztében a vizsgálat elhalasztatott, sőt az idők nehezebbre fordultával végkép abban ma­radt s így Nagy Károly megmaradt képviselőnek. BARÓTI LAJOS: VILÁGFELFORDULÁS. REGÉNY. Irta VERNE GYULA, francziából ford. HUSZÁR IMRE. (Folytatás.) XIX. A­melyben Maston J. T. visszatér azon idő után, mikor a néptömeg meg akarja lynchelni. Az Egyesült államokba egy távirat érkezett Trust Richard W.-tól, a zanzibari konzultól, a következő tartalommal: «Zanzibar Szeptember 23-án. Reggeli hét óra huszonhét perczkor. Wright John állami miniszternek. A Kilimandzsáró déli lejtőjébe fúrt ágyú tegnap pontban éjfélkor elsüttetett. A löveg iszonyú süvöltéssel röpült ki. Borzasztó dördülés. A tar­tományt forgószél pusztította el. A tenger fel­korbácsoltatott a mozambiquei csatornáig. Szá­mos hajó megrongálva vetődött a partra. Sok helység és falu megsemmisült. Minden jól megy. Trust Richard W.» Ugy van! minden jól ment, miután a dolgok állapotári HPmmi se vál­ínzott kík­/W^r. a

Next