Vasárnapi Ujság – 1891
1891-01-04 / 1. szám - Hell Miksáról. Herman Ottó 7. oldal / Élet- és jellemrajzok. - Parnell választói közt (képekkel) 7. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Legújabb találmányok a hadviselés dolgaiban: I. A Giffard-puska 7. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
1. SZÁM. 1891. XXXVIII. ÉVFOLYAM, melyeket a vádlott a rablás alkalmával mondott. Osszipoly ügyesen végezte dolgát, hogy Kalcsev akadozva belátta, miszerint valószínűleg csalódhatott. Az esküdtek egyhangúlag fölmentették a vádlottat, mert a személy ugyan azonossága nem volt megállapítható. Arra senki sem gondolt, hogy Osszip követte el a rablást, csak Kalcsevnek tűnt fel a hang és a modor, melyet Osszip könyv nélkül oly híven utánozni tudott. És most mondja valaki, hogy esküdtjeink nem értenek az igazságszolgáltatáshoz. Ha valaki kétségbe vonná ezen állításunkat, készek vagyunk Osszip Petrovics czímét és lakását a nyájas olvasóval tudatni. VASÁRNAPI ÚJSÁG. HELL MIKSÁRÓL. Levél Nagy Miklós barátomhoz, mint a «Vasárnapi Újság» szerkesztőjéhez.* Kedves barátom ! Régi híve vagyok a «Vasárnapi Újság»-nak, még pedig tiszta indulatból. Azért becsültem mindig e lapot, mert az ismeret mezején rendkívül fontos a hivatása: közvetíteni, terjeszteni az ismeretet oly körökben is, amelyek szeretnek művelődni, a nélkül, hogy u. n. «szakszerűségre» törekednének. Ám az e fajú, oly rendkívül fontos irodalomnak csak akkor van meg az áldása, ha a tények valódiságát tiszteletben tartja, kellő forma és kellő mérték alkalmazása révén e tényeket közönségével elfogadtatja. A forma és mérték eltalálása nem egyszer sokkal nehezebb még magánál a szakszerűségnél is. Az ismeretek sikeres népszerűsítésére is «születni kell», ez az abszolút mérték ; de ezt a született hivatottságot pótolja némileg az is, hogy ha gyengébb forma és kevésbbé találó mérték mellett, a tények előadásában hűségre és igazságra törekszünk. Nekem nagyon zokon esett az, hogy a «Vasárnapi Újság »-nak múlt évi, gondolom 17-dik számában egy czikk jelent meg, mely «tudományos szédelgésekről» szólva, Hell Miksát, a mult század magyar csillagvizsgálóját a legnagyobb határozottsággal s «mint általánosan ismeretes» jelzővel a tudományos szédelgők sorába igtatta, még pedig oly alapon, a mely már ezelőtt ötvenöt évvel nemcsak hogy meg volt czáfolva, hanem az eredmény, melyet Littroi Hell naplójából akkor kivont, a tudományban el is fogadtatott. Az, a ki azt a czikket irta, régi és rossz forrásból merített s nem gondolta meg azt, hogy a jóról irni könnyű, a rosszról való írás nehéz, mert lelkiismeretbe vágó dolog. Épen az a ragaszkodás, amellyel a «Vasárnapi Újság» iránt mindenkor viseltettem, bátorít arra a kérésre, hogy Hellre vonatkozó soraimnak helyet adni szíveskedjél. ** Hell Miksa Selmeczbányán született, előbb széles körű tevékenységet fejtett ki a magyar tanügy és csillagászat terén, utóbb Bécsbe került, mint a bécsi csillagvizsgáló-intézet igazgatója, hol a szak terén elsőrendű tekintéllyé nőtte ki magát. Amikor az 1769-iki Vénus-átvonulás közeledett, Dánia királya Hell-t szólította fel, hogy e megfigyelést Vardö-ben, a sarkköri városban, Lapponia határán tegye meg. Hell vállalkozott, s már 1768-ban elindult társával, Sajnoviccsal s több mint öt hónapi súlyos, néha életveszedelemmel járó utazás után érkezett Vardébe ; ott áttelelt, observatoriumot épített s 1769 június 3-ikán meg is figyelte a Vénus csillag átvonulását a Nap korongja előtt; holott a Ivola-félszigetre kiszállott orosz és az éjszaki fok továbbá Hammerfest tájára kiszállott angol megfigyelők a borulat miatt semmit sem láttak. Ez a körülmény bizonyos gyanút keltett Hell iránt, mely még növekedett, a midőn Hell csak félesztendő multával közölte vizsgálatai eredményét s ebből kitűnt, hogy a Nap parallaxisa , Herman Ottó ezen, egy hibás adatot helyre igazító czikkét ezelőtt két héttel adta át szerkesztőségünknek, akkor, midőn Hell Miksáról a természettudományi társulatban felolvasást tartott. Halasztottuk közlését, mert azt a hibát, melyet egyik munkatársunk külföldi források után írt czikkében elkövetett azzal kívántuk teljesen jóvá tenni, hogy Hell Miksának, a méltatlanul elitélt régi magyar tudósnak arczképét is mellékeljük Herman Ottó jelen érdekes czikkéhez, de mindazon illetékes helyeken, hol e végett bekopogtattunk, azt a választ nyertük, hogy Hell Miksáról tudomásuk szerint nem maradt fenn arczkép. Szerk. ** Levelem azért késett, mert a tanulmányomhoz tartozó némely adatok csak nemrég jutottak Norvégiából hozzám. H. D. sokkal nagyobb, tehát a Nap a Földhöz közelebb áll, mint ahogy az mások megfigyeléseiből következett. Lalande ezen az alapon nyíltan hamisítással vádolta Hellt s ez utóbbi e gyanú terhe alatt halt meg 1794-ben. Irataiból azonban 1835-ben Littrow bebizonyította, hogy Hell az obszervácziót kétségkívül megtette, de azt is, hogy az eredményen utólag mégis változtatott. Hell-nek a bécsi csillagvizsgáló intézetben őrzött, sok változtatott számmal ellátott naplója, tehát a látszat, így tüntette fel a dolgot. A híres Encke azután a Littrow-féle tisztázás alapján változtatta meg eredeti parallaxisát 8'si-ről, 8'ó-re, amiből a Napnak a Földtől 20.682,000 mértföldnyi távolsága következett volna. De ez sem állhatott meg, mert később a nagy Leverrier és mások kimutatták, hogy már a Hold járása miatt is a parallaxisnak nagyobbnak, 8—8*9 közé esőnek kell lenni, tehát akkorának, amekkorának Hell már 1769-ben találta; szóval Hell múlt századbeli, annyit gyanúsított eredményét a tudomány mai állása helyesnek bizonyítja! A kérdés ma már csak Hell naplója körül forog, minthogy dr. Weiss, ki Bécsben Hell-nek mai hivatalbeli utóda, azt a meggyőződést fejezte ki, hogy a Bécsben őrzött eddig eredetinek vélt napló csak másolat s hogy az eredeti talán Dániában van. Lalande egykoron kifejezett gyanúját épen az erősítette meg, hogy a Bécsben őrzött napló számai sokszorosan változtatva vannak; most azonban az van fölvetve, hogy ez a napló csak másolat, ami a változtatásokat egészen más színben tünteti fel. De bármint álljon is a dolog, Littrow minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Hell a Jénis csillag átvonulását megfigyelte s Encke a Littrow-féle számbeli eredményt parallaxisának javítására föl is használta, amint azt láttuk is. Már magában ez is elégséges ama gyanú teljes eloszlatására, mintha Hell az észlelést csak úgy koholta volna, hogy tehát Lalande gyanúsítása alaptalan, Hell-nek a «tudományos szédelgők» sorába való beigtatása pedig még alaptalanabb. Régi híved HERMAN OTTÓ. LEGÚJABB TALÁLMÁNYOK A HADVISELÉS DOLGAIBAN. Katonai munkatársunktól. I. A Giffard-féle puska. Ez idő szerint három új találmány foglalkoztatja a katonai világot. Aránylag nem sokat írnak és beszélnek róluk a különféle országokban, de annál erélyesebben folynak a kísérletek, melyek most már a végleges sikert minden kétségen kívül helyezik. Elsősorban a Giffard-féle puskát említjük fel, melyről eddigelé csak nagyon keveset tudtunk és hallottunk. E fegyvernél a löveg kiröpítése egy egészen új eszme alkalmazásával történik. Mindenki tudja, hogy a mai ballisztika a puskapor és más robbanó anyagok felhasználásán alapul. Mostanáig a katonai mérnökkar minden erőlködései daczára legfeljebb a hins Schwartz találmányának javítását érte el. Francziaországban végre feltalálták a Beil-féle lőport, melyben a pyrotechnika netovábbja lett elérve. Ennek utánzását mostanáig a hármas szövetség seregeiben hiába kísértették meg. De most már Giffard Pál a puskapor tökéletes mellőzését akarja keresztülvinni. Ugyanis a lőfegyver csöve alatt elhelyezett parányi aczéltokban háromszáz csepp folyékony légszeszt találunk. Valahányszor a reteszt megnyomjuk, egy-egy csepp a tölténykamrába ér. Ezen csepp a levegővel érintkezvén, oly robbanó erővel oszlik el, mely a csőben foglalt golyót iszonyú gyorsasággal kilöki. A feltaláló ezen rendszert bármily nagyságú ágyúgolyóknál és bombáknál alkalmazza, mely utóbbiak ilyformán dinamittal megtöltve minden lárma és veszély nélkül, végtelen távolságokra kivethetők lennének. A St.-Etienne-ben bemutatott új fegyver szerkezetére nézve, valóságos remekműnek mondható. A fennemlített tokban tehát háromszáz lövésre való légszesz foglaltatik. Mihelyt a tok kiürült, azt egy másikkal kell felváltani. Minden katona három ilyen tokot kap, s így 900 lövést tehet. Miután a töltényekben sem puskapor, sem pedig gyutacs nem találtatik, sulyuk is sokat apad, úgy hogy kilenczszáz töltény alig nyom annyit, mint előbb ezen mennyiség hatodrésze. Háromszáz lövés után a cső belseje ép oly tiszta marad, mintha egyet sem lőttek volna belőle. Azonkívül a cső megkerülése sem fordul elő, mert a lövegek kiröpítése által a csőben előidézett melegséget az elpárolgó légszesz lehűtése csökkenti. Ezek az új puska előnyei, melyekhez még az új rendszer olcsósága is járul, minthogy a háromszáz lövésre szükséges gáz tíz centimes-be (10 krba) kerül. A találmány Francziaország valamennyi fegyvergyáraiban valóságos forradalmat idézett elő. Giffard Pál nevéhez sok fontos és nagyszerű műszaki találmány híre fűződik. E téren mérvadó tekintettel bír. Neki köszönhető a tengerentúli húsbehozatalra szükséges hideg levegőgépek feltalálása, ezenkívül 1872 óta a távirati sürgönyöknek pneumatikus úton való továbbítása is Giffard Pál rendszere után eszközöltetik. Az új találmány életrevalóságát leginkább az bizonyítja, hogy az éjszak-amerikai nagyhírű Colt czég fegyvergyára Giffard Páltól Amerika számára a légszesz-puska szabadalmát egy millió dolláron megvette. Hasonló összeget fizetett egy nagy angol fegyvergyár. Mostanában egy részvénytársaság alakult, mely a szabadalomnak Európában való értékesítését elvállalta. A hadsereg számára való légszeszpuska mintáját, mely különös szerkezettel és javításokkal készült, eddigelé titokban tartják. Giffard Pál kijelentette, hogy ezzel mindenekelőtt hazájának akar szolgálni, és amennyire tudjuk, az új puska már az illetékes katonai bizottságok elé került, hol a legszigorúbb kísérletek bebizonyították a fegyver hasznavehetőségét. PARNELL VÁLASZTÓI KÖZÖTT. Parnell a híres, vagy ma már inkább hírhedt izlandi vezér, mint múlt alkalommal is említettük, nem nyugodott meg abban, hogy az izlandi képviselők többsége egy házasságtörési pörben játszott szerepe miatt letette őt a pártvezérségről s helyébe Mac Carthy Jusztint, a jeles történetírót és szintén izlandi képviselőt választotta meg. Ellenkezőleg, most is makacsul ragaszkodik régi állásához s a hozzá hű kisebbség vezérségét megtartva, néhány képviselőtársa kíséretében a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg leutazott választóihoz, hogy azok határozatát kérje a gyűlöletes ügyben. Deczember hó 11-én érkezett meg Parnell Dublinba s ott erélyes fölléptével mindenek előtt elmozdította állásától az «United Irland» czimű hirlap szerkesztőjét s egyes munkatársait, kik, habár a lapot ő alapította és segélyezte, most, a válságos időkben nyíltan ellene fordultak. Délután vasútra ült Fitzgerald, Nolan, Malony és Harrison izlandi képviselők kíséretében, hogy elutazzék Cork városába, melyet az angol parlamentben már régi idő óta képvisel. Dublin városában, valamint a vasút mentén Portarlingtonban, Maryboroughban, Thurlesben és más állomásokon nagy néptömeg vonult ki éljenezni s üdvözölni az ir népnek régi hü vezérét; egyes helyeken azonban az ellenséges indulat is nyíltan kitört, így Limerick Junction állomásnál gyalázó indulatu kiabálásokat lehetett hallani, sőt Mallow állomásnál néhány száz főre menő tömeg egyenesen meg akarta támadni azt a kocsit, melyben Parnell utazott, hogy őt tettlegesen is bántalmazzák. Késő este — kissé elkésve — érkezett meg a vonat Cork városába, mely teljesen hű maradt Parnellhez s ragaszkodását nagyszerű tüntetés által akarta kifejezni. A pályaudvaron és környékén sok ezer főből álló tömeg gyűlt össze úgy, hogy egy óránál tovább kellett Parnellnek és társainak várakozniok, míg utat nyitottak számukra s akkor sem juthattak el a kirendelt díszkocsikhoz, hanem egy fogadó omnibuszában kellett helyet foglalniok, amelyet azonban nagyszámú fáklyát vivő tisztelgők kísértek, közbenközben rögtönzött tűzijátékkal élénkítve az ünnepet. Soha Cork városban nem fogadták ily nagy lelkesedéssel a különben e helyen mindenkor népszerű pártvezért. A menet lassan vonult a Victoria-fogadó elé