Vasárnapi Ujság – 1891
1891-10-18 / 42. szám - Boulanger halála (képekkel) 687. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
42. SZÁM. 1891. xxxviii. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. felfedezte Szalóczyt és valamint hálájukat fejezték ki nekem e tiszta szellemi élvezetért mindazon kiváló férfiak, kiket én figyelmeztettem Szalóczyra, s kiknek önálló, saját észleleten alapuló véleménye nagy sulylyal bir! Volt közöttük széles olvasottságú, finom ízlésű iró is, kiknek egyike «magyar Turgeniev»nek keresztelte el Szalóczynkat. És ezt temessük el, egy rövid, de annál epésebb kis communiqué nyomán, mely az egyik legkisebb elbeszélés egy nagyon mellékes epizódját előrántva, szélesen feltálalva, rányomja az egész kötetre, — nem a népiesség, — de a póriasság bélyegét, mig figyelmen kivül hagyja ugyané beszélynek lényegét, drámáját, a szenvedélyét gyönge óráiban fékezni nem biró parasztlegényt, ki minden jobb belátása, minden javulási szándéka daczára nem képes magán uralkodni, korhelységi vágyát legyőzni, mikor megjön a kísértés órája, — valamint azt az eredeti és erélyes paraszt-furfangot is, mely végletek ellen végletekkel küzd, megbirkózik velük s legyőzi. — Hallgat merőben a második népies elbeszélésről, mely egy a sikamlóshoz közeljáró thémát oly rendkívüli gyöngédséggel, finomsággal, illemmel kezel, hogy rajz marad tárgyán, valamint «Manczi»-jának baraczk-piros orczáján a pehely, mit érintetlen naiv ártatlansága reá borított. Némán mellőzi, zsoltárszó nélkül temeti «A régiek és ujak» czímű beszélyt, mely pedig épen nem népies, annál kevésbbé pórias, — és melyben egy régi, igen gyakran tárgyalt társadalmi problémába tud bele lehelni Szalóczy új életet, saját jó szivének nagy melegéből új és szebb oldalakat fedezvén fel rajta élesen megfigyelő, helyesen látó szemével, és felruházván azokat saját lelkének megindító, meghatóan szép költészetével ! Ritkítom párját azon megható jelenetnek, midőn az egymást oly mélyen gyűlölt, egész életének összes előítélete által egymástól elválasztott, de immár gyermekeik által elhagyottan, árván maradt két öreg bánatuk, keservük ellentállhatlan hatalma által egymáshoz közeledik, egymásra végzetszerűen utalva lesz ! Meg ama jelenetnek, midőn a rég elveszett, a mindig vágyva várt, s végre megkerült fiú atyjához visszatér, mily szívet rendítő, mily igazán drámai e megérkezés sejtelme, és megvalósulása! Így csak igazi ire tud írni, ki Isten kegyelméből ír, — nem szokásból, nem pályáért, de mert sorsa adta érezni, látni, tolmácsolni! A «Szép jegyzőné»-nél pedig, melyet a «Pesti Napló» kritikusa mégis kegyes, nyilvánítani, elhallgatja végének «tűrhető»-nek amaz üde, pompás humorú pointeját, mely Heinére emlékeztető gyöngye e fajnak. Remélem, eleget mondottam gyönge tollammal arra, hogy olvasó közönségünk figyelmét felébresszem . Ítéletének nyugodtan nézek elejébe, — mert valóban kétségbe kellene esnem magyar közönségünk irodalmi ízlése fölött, ha ezen valódi, eredeti őstalaj-zamatu gyönyörű termékeit egy költői iró-léleknek izére valónak nem találná, — ha lelki és alaki finomságait az érzésnek és irálynak becsülni nem tudná ! Igaz! — Szalóczy «Clique»-hez nem tartozik! —• Igaz ! — úgy ír, mint ahogy a pacsirta ál- [ dott szép «Bükk»-jének kékségjében énekel, mert teremtője énekelnie adta, mert szíve túláradó érzelme énekelni készteti; — énekli szülőhatárának bánatit, örömit, — az üde, harmatos, áldott falusi léget, a kéklő hegyeket, a ragyogó napsugárt, a verőfényes kék eget, — énekel, — mert énekelnie, éreznie, látnia adatott, — a maga szíve sugallatára, mintegy végzet kényszerűen, — nem is tudva ott fenn a magasban, hallgatják-e a piczinyke emberek lenn a földön, — még kevésbbé, ha hallják: vajjon megértik? Gróf CSÁKY ALBINNÉ BOLZA ANNA. képet találtak, mely alá ez vala írva: «Je t'adore», magyarúl: imádlak. E kép Bonnemann asszonynak az arczképe volt. Közleményünk kiegészítéséül közöljük most Bonnemann asszony arczképét, ugyanazon fénykép után, melyet az öngyilkos Boulanger kebelén találtak, s ugyancsak ezúttal mutatja be képünk e nő sírhelyét is, ahol Boulanger az említett napon délelőtt 11 órakor a jobb oldalon látható orgonabokor és a fa között egy nagy revolverrel halántékon lőtte magát. Boulanger tudvalevőleg Brüsszelben lakott legutóbb s innen a közel fekvő ixellesi temetőbe naponként kikocsizott kedvese sírjához. Az a nő, ki a hírneves tábornokot olyannyira le tudta bilincselni, valóban megérdemlette a tábornok kegyeletét, mivel több millióra menő vagyonát s mindenét feláldozta neki tisztán szerelemből, mert politikával nem foglalkozott. Nejévé nem lehetett, mivel Boulanger törvényes neje, bár évek óta tényleg elválva éltek, nem akart törvényesen elválni s még Bonnemann asszony sem volt teljesen szabad, fönnállván Francziaországban a híres 47. §, mely a házassági elválást meg nem engedi, vagy legalább rendkívül nehéz feltételekhez köti. BOULANGER HALÁLA. Ugy a «Vasárnapi Újság», mint társlapja, a «Politikai Újdonságok» részletesen foglalkozott már azzal a nagy feltűnést keltett eseménnyel, hogy Boulanger tábornok, az egykor oly híres franczia pártvezér s volt hadügyminiszter, szeptember 30-án önmaga vetett véget életének, kedvesének, Bonnemann asszonynak sírján, kit pár hónappal ezelőtt vesztett el. Ugyanakkor említést tettünk, hogy az öngyilkos tábornok szíve fölött, midőn ruháját kibontották, egy női arcz DIVATTUDOSITAS. Sárgult leveleket söpörgetnek a kertészlányok a városliget utain és mire eljutnak az út kanyarulatáig már ismét be van velük hintve a kavics és bármilyen ügyesek, s bármily magas aranypetrenczéket gyűjtenek is össze az őszutó eme névjegyeiből, munkájuk hasztalan, hasztalan ... No, de nem kell azért elbusulni! Vége a nyárnak, ütött a derült őszi napok órája is, szaporán lányok, menyecskék, nézzünk körül, milyen kedves meglepetéseket, hozott számunkra a divat! A nyár óta sokban nem változott a szabás : Az egyszerűség a kiadott jelszó ezen a téren. A mi fényt és pompát ki akarunk fejteni azt a selyem, arany, ezüst paszomány díszre, az ékköves, gyöngyös, hímzett szegélyekre, rojtokra fordítsuk. A szoknya ezután is sima lesz, hátul alkalmazott ránczos résszel. Hossza az utczán, — ámbár sokan hódolnak az uszálynak, — akkora legyen, hogy legfeljebb hátul érje a földet. A derék most is lebbentyűs, vagy pedig az úgynevezett «gigerli ing», melyhez övet viselnek. A gallér magas, az ujjak pedig vállban bővek és csuklóban csukottak. Sok gondot okoz a téli felöltő megválasztása. A múlt télen még a rövid kabát járta, most tehát okvetlenül újat kell beszerezni, mert 75—85 centiméteres hosszúságon alul most nem viselik. Ez ellen ugyan a kis termetűek, akiknek a hosszú derék és kabát nem előnyös, zúgolódni fognak, de mi magasak annál jobban örülünk, hogy a divat kegye ez egyszer ránk mosolygott. A szöveteket illetőleg a puha gyapotszövetek a legkedveltebbek még pedig a diagonal, matelassé, cotelé, monza szövetek, ámbár a keményebb Hull, Vignole, Karagui, Holyhead szintén népszerű, akár csíkos, koczkás, mintás vagy damasztozott legyen az. A színek közül a divat a barna, lila, veres, zöld, kék és szürke minden árnyalatainak ad előnyt. Most pedig térjünk át képeinkhez, melyek minden leírásnál ékesebben mutatják be az új divatot. Első képünkön még őszies sétaruhák láthatók. Az első egy sok eredetiséggel készült öltözék. A szerény uszállyal ellátott szoknya felső része szürke cheviot, mely az alsó fehér posztó részhez van apró gyöngyház gombokkal gombolva. A derék két részből áll: alul fehér posztóderék, mely egy kettős paletát takar. A paletot előrésze két oldalt elválik és az ör alá szoríttatik, a fedetlenül maradt előrész gombos fehér posztószárnyat képez. A nyitott frakkszerü szürke cheviot-paletot hátul nyitott és a ránczokba rakott fehér posztó részt mutatja, magas gallérja le van hajtva és két oldalt legombolva, fehér posztó kézelői szintén gombosak. A mellette álló hölgy széles, fodros selyem aljat visel, melyre oldalt nyitott szürke bézs-szoknya borul. Fekete palettjának előrészén fekete csipke fabot omlik alá és magas gallérját is csipke díszíti. A két vállon alkalmazott csokron áthúzott fekete selyem szövet, hátul csuklyát és két oldalt festői redőkben aláomló felső ujjakat képez. Másik képünk már télies. Az egyszerű szabású szoknya és palett nem szorul magyarázatra. Leginkább könnyű, finom posztóból készül, körülvéve aranyhímzésű szegéllyel. A szoknya alján baloldalt széles hódprémszegélyt alkalmazunk a kézelők, a mellényrész és a magas gallér szintén hódprémből készül. Harmadik képünk elárulja, hogy a boa még most se kerül a sutba. A télen kakastollból készül és olyan hosszan csüng alá, hogy verdesi a lábat. A másik hölgynek tölcsérgallérú pellerineje van, mely szintén divatos marad. 687 A kalapok kisebbek lettek. Az úgynevezett vadászkalapokat kakastoll bokréta díszíti és a széles karimájú fantaisie kalapokra leginkább szalagdíszt, s legfeljebb egy kis galambszárnyat alkalmaznak. Nagyon viselik a «stilizált» matróz, vagy «gigerli» kalapokat is, mindenféle minőségben, színben és díszben, szeretik a kis chenille kalapokat, mely csak szalagdíszt tűr meg, míg az apró toque-ok csakis keskeny arczú, alacsony termetű hölgyeknek ajánlhatók. A divat ez idén sok szabadalmat enged, — de, a mint láttuk, — más részben sok megszorítással is él, kiki a saját ízlése, hajlama és erszénye szerint nagyon tetszetősen öltözhet. Csak semmi túlzás hölgyeim, semmi túlzás, mert a divatost a karikatúrától csak egy lépés választja el. Iza: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Drámai költemény Jókaitól. Koszorús irónk, Jókai, nagyobb drámai költeményen dolgozik, melynek hőse Levente, Árpád fejedelem legidősebb fia. A dráma alapmeséje Levente harczai és szerelme körül forog : a harcz Mén-Marót és fia, Loránd ellen, szerelme a kazár fejedelem leányához. Női hős alak s egyúttal a magyar asszony eszménye, az Árpád neje. Az öt évig tartó honfoglalás alatt Árpádnak ötödik fia születik, Zsolt. Többi négy fiát, az ősi haza elhagyásáért, el kell veszítenie, Mén-Marótnak is elpusztult minden ivadéka, csak egy kis leánya maradt meg. Ekkor a két rokonfaj fejedelme kibékül a közös zomotornál s megmaradt gyermekeiket eljegyzik egymással. A mű versben készül, melyek közt erősen képviselvék a népdalok rithmikus formái, néhol a népmese-mondó rímes próza is. A mű képekkel díszítve fog a könyvpiaczon megjelenni. Komor napok. Palágyi Lajos újabb költeményei 1889—1890. Budapest 1891. Palágyi nevét már korábbi kötete elég jó hangzásúvá tette s újabb költői munkássága, különösen az aradi vértanúk emlékére írt pályanyertes ódája, még inkább fokozta az érdeklődést a fiatal költő iránt. Új kötetének már czíme is sejteti, hogy az a sötét világnézet, mely költeményeinek első gyűjteményét jellemezte, most is uralkodó, és valóban mind az eszmélkedő, okoskodó költemények, melyek «Romok» czím alatt jó felét foglalják el a kötetnek, mind a «Szerelem» czímű cziklus versei a kétség, harag, elégedetlenség, világgal meghasonlás nyilvánulásai, engesztelő sugárt csak ritkán látunk a sötétségbe tévedni. Palágyi azonban nem a tétlen világfájdalom borús dalnoka, lelkét a túlzó szoczializmus sem nem igaz, sem nem költői tanai hatják át, s a társadalmi és erkölcsi világrendet felforgató eszmék hirdetésében gyakran odáig megy, ameddig magyar költő még nem ment. Elég idéznünk a «Törvényszéki palotában» és «Május elsején» czímű verseket. Mily jól esik az olvasónak, ha az ilyenek után egy-egy olyan versre fordít, amilyen «A csillagok» czímű, melyben az örök eszmény, az élet és világ ideális felfogása nincs bemocskolva, nincs sárba rántva. Van különben több ellentét és ellenmondás is a kötetben, néha a szerző a természetért lelkesedni látszik, máskor a földet éhes kolosszusnak, fagyos szirttömegnek, könyörtelen ősgonosznak mondja. Ily ellenmondások szerelmi költeményeiben is bőven akadnak. A sok színtelen, lapos kifejezést, mellyel lépten-nyomon találkozunk, nem akarjuk a költői erő hiányának tulajdonítani, inkább az elsietésnek tudjuk be. Azonban ez is hiba, ilyen sorokat például művészi öntudattal dolgozó költő aligha ír le : Meglásd, elhalványul szined, Támolygsz majd remegőn, Ha egymás mellett elmegyünk, Egymást nem ismerőn. Általában Palágyi, kinek költői tehetségét és hivatottságát mi is készséggel elismerjük, s jobb verseit élvezettel olvassuk, jobban tenné, ha érzéseinek és gondolatainak időt engedne a lehiggadásra, de még jobban, ha elfogulatlan szemmel nézné az embert és világot. A kötet ára 1 frt 50 kr. A hivek, Leon Tinseau franczia regénye jelent meg az «Egyetemes regénytár» legújabb kötete gyanánt. A franczia akadémia megkoszorúzta ezt a regényt, mely úgy meséjére, mint styljére nézve fölötte áll az újabb irodalom számos termékeinek. A cselekmény érdekfeszítő és egy fiatal, elszegényedett nemes életpályáját tárgyalja, aki a munkában keresi az igazi