Vasárnapi Ujság – 1891

1891-11-15 / 46. szám - Báró Jósika Lajos (arczképpel) 752. oldal / Élet- és jellemrajzok.

752 VASÁRN­API ÚJSÁG. 35. SZÁM. 1891. xxxvi­. ÉVFOLYAM. BÁRÓ JÓSIKA LAJOS. November 10-én délután, szürke őszi napon, a kolozsvári temetőben a branyicskai báró Jósika­család sírboltjának az ajtaján nevezetes halot­tat vittek be az illusztris ősök közé. Báró Jósika Lajost temették. Kevés volna felsorolni a czímeit csupán és a kitüntetéseket, a melyekben bő része volt. Cs. és kir. kamarás volt, val. belső titkos tanácsos, a Szent István rend és az aranygyapjas rend vitéze, a főrendiház tagja, az erdélyi róm. kath. státus világi elnöke, volt több ízben főispán, az athletikai klub elnöke, stb. Nem volna igazsá­gos őt e czímei után és rangja után jellemezni. Tiltakoznak az ellen az ő saját szavai, melyek azt mondják:«Fény és születés és kitüntető czí­mek, nagy vagyon 03 gazdaság, a szív nemesebb érzelmeire csekély mértékben és nem közvetle­nül ható műveltség, nem teszik a kifogástalan embert. A czím csak czifraság, mely díszít ott, hol egy dicső múlt emlékét tünteti, melynek értelmet tudott adni ott, hol a közélet működé­seinek állandó faktorait jelzi, melynek jótékony hatása lehet ott, hol nemes tettekre buzdít, de becsét elveszti annál, a ki a vele járuló köteles­ségekről nem tud.» Báró Jósika Lajost nem a czímei magasztal­ják. Egy munkás és eredményekben gazdag műit emlékezete mond koporsója fölött dicsé­retet. * Azok közül való, a kik a XIX. század hajna­lát derengeni látták és azok közül, a­kik aktív részt vettek a magyar nemzet újraélesztésének nagy munkájában és azok közül a nemesek közül, a­kik megértették a XIX. század parancs­szavát, a munka nemesítését elismerték és a fogalmat terjesztették. A 85 évből, a­mi elm­e adatott, 65 év a jóra­való munkálkodás ideje volt. Nehéz időben, nehéz viszonyok között, kényes helyzetekben működött oly irányban, a melyet ő a haza érde­kében állónak tartott. Életéről álljanak itt a következő adatok: 1807-ben született. Atyja b. Jósika János er­délyi főkormányszéki elnök volt, anyja pedig Csáky Rozália grófnő. Fiatal korában a maros­vásárhelyi királyi táblánál és a kormányszéknél szolgált. Az 1834-iki erdélyi országgyűlésen már szerepelt mint regalista. Főispán volt 1848-ig két izben, először Torda-, Doboka megyében. Közben hosszabb időt töltött külföldön. Spa­nyolországban volt az 1838-iki karlista forrada­lom alatt. Az 1846—48-diki erdélyi országgyű­lésen a konzervatív párt őt választotta vezér­szónokának. Mint a régi konzervatív eszmék hive, a szabadságharczban nem vett részt, vis­­szavonultan élt s csak 1858-ban szánta rá ma­gát arra, hogy közhivatalt vállaljon. Kinevezték az erdélyi úrbéri főtörvényszék elnökévé, erről a tisztéről azonban 1860 júniusban már lemon­dott. 1861-ben kormányszéki tanácsosi méltó­ságra emelték, de a következő évben visszalé­pett ez állásától is. 1864-ben Kolozs megye fő­ispánja lett és 1867-ig megmaradt e méltóságá­ban. Az 67-iki kiegyezést nagy örömmel üdvö­zölte, s Kolozsvártt ő volt az első, a­ki a kiegye­zés megtörténtének hirére nemzetiszin lobogót tüzetett ki a házára. Azóta csak ritkán jelent meg a főrendiházban. Jellemének hű tükre az a méltóságos és mégis szerény pár szó, a mit az erdélyi róm. kath. status elnökségéről való leköszönése alkalmával mondott. «Hatvan évet túljáró ideje telt el annak, — úgymond, •— hogy a hol csak alkalmam nyilt a közjó érdekében működni, ezt el nem mulasz­tottam. És ha a közélet különböző terein való közreműködésem kiváló sikert sehol sem tudna is felmutatni, dicsekedhetem mégis azzal, hogy a hol királyom parancsa, polgártársaim bizo­dalma bármily kényes feladat teljesítésére fel­szólított, szolgálatkészségem sohasem vonako­dott ennek tehetségem szerint megfelelni. Dicse­kedhetem, hogy közszolgálataimat haszonlesés, vagy részrehajlás vádja sohasem sújtotta. Dicse­kedhetem, hogy hivataloskodásom, ha egyebet nem, de igyekezetem és jóakaratom elismerését minden oldalról kiérdemelte. Nem több érdem ez, mint a­mennyit minden becsületes és tisz­tességes polgártársunk közreműködésében talá­lunk.» 1890. év elején részesült abban a ritka kitün­tetésben, hogy az aranygyapjas rend lovagjai közé avattatott. * De ha öreg napjaira vissza is vonult a köz­életi nagyobb szereplésről, ifjan maradt a szive és teljes szívvel-lélekkel azon fáradozott, hogy a jövendő Magyarországnak adjon oktatást az ő tapasztalataiból. Maga köré gyűjtötte Erdély ifjúságát és a gentlemani erényekre tanította. «A gentlemant mindenekfelett az erkölcsi miveltség jellemzi.» Ez a tanításának sarkköve. «Századok elteltek, — úgymond, — és a magyar nemzet politikai életében a maga tekintélyét nyomasztó viszo­nyok között is képes volt fentartani, s erős a hitem, hogy századok eltelnek és ezen tekinté­lyét bírja fentartani, ha világszerte, hol a ma­gyarnak híre van, el lesz ismerve, hogy a ma­gyar nemzet gentleman nemzet.» * Az elhunytnak tettek által bizonyított esz­méiből igyekeztem képet adni báró Jósika Lajos jelleméről. " B. J. Báró Jósika Lajos sokat foglalkozott a lova­giassági szabályokkal s a gentleman fogalmával. Utolsó napjaiban is azon dolgozott, hogy a lova­gias ügyek szabályzatát, egyetértve egy e czélra alakult bizottsággal, megállapítsa. Munkájában megakasztotta a halál. Hogy a gentleman fo­galma alatt mit ért és kit tart gentlemannek, azt érdekesen magyarázza egy hosszabb czikke, melyet az elhunyt az athletikai klub számára irt s melyből átves­szük a következő részt: A gentlemant mindenek felett az erkölcsi művelt­ség jellemzi, azon műveltség, mely midő­n a sziv ne­mesebb érzelmeire közvetlen hat, az emberiséget ma­gasztaló erények gyökere. Az erkölcsi műveltségnél első sorba helyezem azt, hogy szenvedélyein uralkodni tudjon; ez a morális műveltség legmagasabb foka. A­ki erre emelkedni nem tud, az nem gentleman. Nem elégíti ki ezen feltételt a gonosz hajlamokból kifolyó indulatok megzabolázása, mert a legneme­sebb érzések, u. m. vallásosság, hazaszeretet, nemze­tiséghez való ragaszkodás, ha a fanatizmustól enge­dik magukat elragadtatni, oly szenvedélyekké vál­nak, melyek az elfogultság és részrehajlás gyönge­ségein aligha képesek felülemelkedni, ily kiadásban pedig bármily forrásból eredjenek, gentlemanhez nem illenek. Az erkölcsi műveltség második föltétele a feddet­len karakter. Feddetlen karakter előttem az, mely mindenkor és mindenben az igazságosság útján jár , melyet nem önérdek, sem hiúság, sem szenvedélyek pressziója el nem tántoríthat, mely gyanúját is ke­rüli annak, hogy haszonlesés vagy nyerészkedési vagy a nagylelkűség feltételei teljesítésében gátolni bírnák. És mennél nagyobb áldozatkészségre találok a gentlemannél, az észjog és méltányosság igényei­p . Dunky fivérek fényképe után. BÁRÓ JÓSIKA LAJOS. A ZÁGRÁBI SZÉKESEGYHÁZ ÉS AZ ÉRSEKI VÁRPALOTA.

Next