Vasárnapi Ujság – 1892

1892-06-26 / 26. szám - A király otthona (képekkel) Dr. Kovács Dénes 450. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Mares Ödön: Magam vagyok 450. oldal / Költemények - Bem Aleppóban. Szalczer Sándor 450. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

450 I VASARNAPI UJSAG. 26. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. A KIRÁLY OTTHONA. A budai királyi palota ismét elcsöndesült. A koronázási jubileum ünnepségeinek zajából, fényéből mi sem maradt meg, csak a kellemes visszaemlékezés s az az óhajtás, hogy bárcsak ő felségét minél többször, mentől hosszabb ideig ünnepelhetnénk körünkben. Sajnos, hogy ebbeli kívánságunk teljesedésének eddig akadályául szolgált az is, hogy a budai királyi palota sem elég helyet, sem elég kényelmet nem nyújt az udvarnak s a főudvarmesteri hivatalnak, mely pedig annyira tisztában van a teendőivel, gon­dot ad mindig, ha Budán valami udvari estély vagy fogadtatás van. Szerencsére ez a külső akadály nemsokára megszűnik. A Krisztina­városra néző hegyoldalban hatalmas arányok­ban épül az új királyi palota, az Ybl Miklós mű­vészi alkotása, mely méltó otthont fog majd nyúj­tani ő felségének és a királyi udvartartásnak. A jelenlegi királyi palota tagadhatatlanul a legpompásabb fekvésű fejedelmi lakok egyike, melyből gyönyörű kilátás nyilik a virágzó, szép fő- és székvárosra, a szőke Dunára és a budai hegylánczokra. Alig van uralkodói rezidenczia egész Európában, a honnan szebb panoráma kinálkoznék. A palotának szertartástermei ki­sebb társaság számára és ő felségeik magánlak­osztályai igen szépek. Nyáron át, a mikor oly tömérdek idegen for­dul meg Budapesten, sokan fölkeresik a budai királyi palotát, hogy megnézzék annak műkin­cseit, a­melyek azonban, sajnos, nincsenek. Az idegen csak a szertartástermeket tekintheti meg, a­melyek igen fényesek, de egy kissé ridegek. Az arany fényét s a márvány hidegségét csak itt- ott enyhíti egy-egy kiválóbb hazai vagy oszt­rák festő műve. Történelmi emlékek és ereklyék nincsenek magában a várlakban, de annál érté­kesebbek azok, melyeket a hozzája tartozó Szent Zsigmond kápolna rejt, hol Szent István jobbját őrzik és azon különálló kis szoba magában fog­lal, a­hol az összes koronázási jelvények el van­nak helyezve. A királyi pár lakosztályai állandóan zárva van­nak, s azokhoz nem férkőzh­etik kíváncsi szem. Pedig a palotában épen ezek a legérdekesebbek. A király otthona a palota jobb szárnyának első emeletén van. A lakosztály összes ablakai a budai hegyekre nyílnak, melyeken oly szívesen el-elmereng­ő felsége. A király lakosztálya egy teremből és hat szobából áll. Ezek így következ­nek egymásután : a lépcsőházból az előszobába, az úgynevezett «ante kamara» nyílik, hol a szol­gálattevő testőrök és komornyikok tartózkodnak. E mellett van a szolgálattevő szárnysegéd szo­bája. Szomszédos ezzel a tanácskozó terem, mely a szalonnal határos. E négy terem ablakai a Krisztinavárosra, illetőleg a Sashegyre néznek. Az ötödik a sarokterem, a király dolgozó szobája, melynek két ablaka közül az egyik a Sashegyre s a másik a Gellérthegyre nyújt kilátást. Ezen­túl van a hálószoba s végül a 7-ik a lépcsőszoba, a melyből egyenesen le lehet jutni a várkertbe. A király lakosztálya nem valami pazar fény­nyel, hanem inkább klasszikus egyszerűséggel s nemes ízléssel van berendezve. Az összes termek falmezőit zöld brokát-selyem borítja, szintúgy a bútorokat is. Hasonló színűek az ajtó- és ablak­függönyök s a persa szőnyegek is zöld bordűrrel vannak ellátva. A bútorok mind mahagóni fából készültek és drága faragványokkal ékesek. Min­denik teremben értékes olajfestmények csüng­nek a falon. Az összes termek villamos csillá­rokkal vannak ellátva s esténként, ha ő felsége otthon van, tündéries fényben ragyognak. Ő felsége lakosztályában bizonyára legérde­kesebb a dolgozó­szoba, melynek sikerült fény­képi felvételét bemutatjuk. Ez a szoba az, a­hol a király a legfontosabb állami ügyeket végzi, a­hol népei sorsát intézi. E szobában időzik leg­többet a király, mert a felséges úr a munka em­bere, a­ki hivatalos teendőit elvégzi híven, pon­tosan, mint a legbuzgóbb hivatalnok. A dolgozó­szoba falai, bútorai zöld brokát­selyemmel vannak bevonva. Ilyen színű a füg­göny és a szőnyeg is. A kissé komor sötétzöld színt azonban kellemesen tarkítja és teszi derűssé a gazdag aranyozású fehér famennyezet s az ehhez hasonló falszegély és ablakmélyedés díszí­tése, továbbá a pompás karrarai márvány kan­dalló, fölötte a konzol­tükörrel, úgy h­ogy a szoba berendezése kellemes, szolid, a szemnek jól eső képet mutat. A bútorzat fődarabja a mahagoni-fából fara­gott széles, alacsony íróasztal, a­melyen arany­bronz írógarnitura, két gyertyatartó s egy villa­mos szivargyujtó gép van elhelyezve. Az asztal előtt közönséges nádfonatú Thonet-szék van. Ezen szokott ő felsége munka közben ülni. Az íróasztal a Sashegyre nyíló ablak mellett áll. Mögötte a falnál van egy alacsony állvány az iratok elhelyezésére. A Gellérthegyre nyíló ablak­mélyedésben van egy­ kis magas íróasztal, a­melynél ő felsége állva szokott dolgozni, ha már belefáradt az ülő munkába. Az íróasztal mögött van a két támlásszékből, egy divánból és kis szalon­asztalból álló garni­túra. Ezzel szemben van egy az egész falat elfog­laló rekeszes asztal, mely az iratok elhelyezésére szolgál. A kandallón két villamvilágításra beren­dezett girandol és egy óra van elhelyezve. A szoba mennyezetéről háromágú, egyenként 16 gyertyafény erejű villamos bronzcsillár csüng alá. A szalonból vezető bejárat mellett a falon függ­ő felsége a királyné egyik legsikerültebb képe, Raab bécsi festő műve. A rekeszes asz­tal fölött egy­ vadászati jelenetet feltüntető kép függ. A vadász a stájer hegyekből tér vissza, vállán hozza az elejtett zergét és közben havasi gyopárt szed. Ezenkívül még két kép van a szo­bában, mind a kettő a diván fölött. Az alsónak a czíme: «Huszárok előőrsön» s Cziedinszky len­gyel festő munkája. A fölötte levő nagyobbik képet Blaas, s egy gödöllői a híres osztrák festő festette vadászjelenetet örökít meg. A háttérben a gödöllői kastély látszik s a park­ban épen rókavadászatra indulnak lovon ülve a király, királyné, Rudolf trónörökös és Th­urn-Taxis herczeg volt főlovászmester. A kép becsét emeli, hogy az egyes alakok igen hűek és arcz­vonásaik kitűnően el vannak találva. A király íróasztalára naponként oda teszik a katonai iroda és a kabinet-iroda által előkészí­tett s csupán aláírásra váró ügyiratokat. És pedig már az esti órákban, mert ő felsége télen­ nyáron reggel öt órakor kel s fél hatkor már íróasztalá­nál ül. Ezért van nehéz tiszte a szolgálattevő szárnysegédnek, mert hajnali 3 órakor már tal­pon kell lennie. Reggel 7 órakor fogadja ő fel­sége a katonai és a kabinet­iroda főnökeit, a­kik a Bécsből udvari futár által hozott ügyiratokat is eléje terjesztik. E dolgozó­szobában fogadja a király a miniszterelnököt s bizalmasabb embereit magán-kihallgatáson. Az egyik állványra helye­zik mindennajt a dohányzó készletet. A király munka közben azelőtt szivarozni szokott, de néhány éve elpártolt kedvencz szivarától, a Vir­giniától s most e helyett nagyon könnyű sziva­rokat sző, és ezeket is nagyon ritkán, miután orvosi rendelet tiltja. A dolgozó­szobában egyéb­ként ő felsége legalább h­at-nyolcz órát tölt naponként. A tanácskozó­terem három ablakos nagyobb helyiség. Alapszíne szintén zöld. Két sarkában két porczellán kandalló van, lovas bronz alakok­kal. Az ablakok közt meg két konzol-tükör áll. Mind a kettőn girandolok vannak elhelyezve. Ezenkívül az egyiket fehér márványból faragott gyermekcsoport s a másikat bronzból készült római imperátor ékesíti. A falmezőket öt na­gyobb festmény borítja. A falak mentén karos­székek vannak s a mennyezetről hatalmas villa­mos csillár csüng alá. A fő bútordarab egy zöld posztóval bevont nagy asztal, a­mely körül nádfonatú székek állanak. E terem­ben szokták tartani ő felsége elnöklete alatt a miniszteri, valamint a katonai tanácskozáso­kat. Természetes, h­ogy e teremben megfordult az osztrák-magyar monarkhiának minden ne­vezetesebb államférfia és katonai kitűnősége. A rózsaszín-terem, melyet harmadik képünk mutat be, kívül esik ő felsége magánosztályán. Ez már a szertartás-termekhez tartozik és ebben szoktak lenni a kisebb udvari ebédek. E terem­ből kilátás nyílik a budai homlokzaton végig vonuló termekbe, a­mint az képünkön is látható. E termeknek akkor lesz igazi jelentőségük, ha majd Budán állandó magyar udvartartás lesz, a­mi nem tartozik többé a messze jövő ábrándjai közé. Dr. KOVÁCS DÉNES: Báró Stillfried fényképe után. A RÓZSASZÍN-TEREM A BUDAI KIRÁLYI PALOTÁBAN. MAGAM VAGYOK. Magáma vagyok csöndes szobámban, Körültem kétes esthomály van. Szemem merőn tekint egy pontra, Szárnyát a képzelet kibontja S gonosz játékot űz velem : Ugy rémlik bájos otthonom van. Szép asszonykám az otthonomban. Kicsiny családom s tűzhelyem. Szeretteim meleg körében A szívem most enged föl épen. Ölembe' nőm, a drága jószág, Előttem két vidám apróság, Mosolygó két kis magzatunk, S szerény, szegényes bár a hajlék, Nem lakta bú, nem lakta baj még Istennek hálát adhatunk.

Next