Vasárnapi Ujság – 1893
1893-12-03 / 49. szám - Az uj osztrák miniszterium tagjai: Bacquehem. – Plener. – Madeisky – Welsersheimb gróf. – Javorsky – Schönborn gróf. – Wurmbrand gróf. – Falkenhayn gróf 49. szám / Arczképek, Külföldiek - Taaffe gróf a volt osztrák miniszterelnök 49. szám / Arczképek, Külföldiek - A tépés-csinálók. Munkácsy festménye (képpel) 821. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Dinamit-merénylet a barcelonai szinházban: A dinamit-bomba felrobbanása a nézőtéren. – A közönség menekülése 49. szám / Időszerű illusztrácziók - A képzőmüvészeti társulat téli kiállitásából: Munkácsy Mihály: Tépés-csinálók. – Túry Gyula: Vármegyei csendélet. – Pap Henrik: 1878-ból. – Vastagh György: A fára nem megy. – Tornai Gyula: Hamisan játszott. – Firle Walter: És bocsásd meg a mi bűneinket. – Sinibaldi Jean Paul: A hajnal virradása. 49. szám / Műtárgyak - A képzőmüvészeti társulat téli kiállitásából: Normann Adelsten: Sognefjord. – Tölgyessy Arthur: Füzes. – Bruck Miksa: Mustapha kávéháza Sarajevóban. – Zala György: Jókai Mór mellszobra. – Lantai Lajos: Dombormű síremlékhez. – Donáth Gyula: Huszár Adolf siremléke. – Ifj. Vastagh György: Tevehajcsár. – Ferraris Arthur: Női arczkép. – Veress Zoltán: Dr. Brassai Sámuel arczképe. – Nadler Róbert: Mosás a Balaton partján. – Knopp Imre: A szabadulás felé. – Leony Escozura Ignazio: Teázás XIII. Lajos korában. – Richir Herman: Az élet nyomorusága. – Peske Géza: Házi árestom. – Innocent Ferencz: Női arczkép. – Pállik Béla: Delelő tehenek. – Kacziány Ödön: «No nézd az öreget» 49–50. szám / Műtárgyak - Salamon-szigeti benszülöttek 49. szám / Népviselet; genreképek - Margitay Tihamér műterme. Paur fényképe 49. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak
49. SZÁM. 1893. Elöfizetett feltételek: VASÁRNAPI UJSÁG és 1 egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt ] félévre _ 6 • BUDAPEST, DECZEMBER 3. Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK egész évre 5. 1 félévre _ 2.50 l félévre _ 4 írt • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG I ®?® 87 évre f 40. ÉVFOLYAM. I Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. TÉPÉS-CSINÁLÓK. Munkácsi Mihály festménye a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán. RÉGI JÓ ismerősként üdvözöljük Munkácsy e kiváló alkotását a műcsarnok termeiben. Úgy vagyunk vele, mint valami hírneves emberrel, kiről sokat írtak, sokat beszéltek, képes ábrázolásban számtalanszor megörökítették s most ime előttünk áll a maga teljes valóságában. Arczába nézünk s találgatjuk, mit változott, milyen lehetett régen ? S amint így nézzük, mintha beszélne, két évtizeddel ezelőtti dolgokról a magyar művészet történetéből. E sötétes szinek, e komor, borongó költészet, mint a vak éjben mélyen búgó zenéje a nagybőgőnek s a mulató betyár rezgő bariton hangja .... valami ilyes, vagy ehhez hasonló érzést keltenek lelkünkben. A világ fordult, művészeti irányok változtak s Munkácsy e művének modora, mint régi, viharjárta útmutató fa áll a művészet országútján, olyan fűvel benőtt járatlan mellékutat jelezve, melyet ma már alig tapos egy-egy késői vándor. Más úton járnak ma a fiatalok; másként látnak, másként éreznek s gondolnak. Szárazabbak, józanabbak, pontosabbak, s mondjuk meg őszintén, sivárabbak. Munkácsy e műve, mint valamennyi alkotása azon időből, a magyar népdal csodás varázsával tölti be lelkünket. Nem keressük, nem elemezzük, hogyan, miként: elég, hogy fogva tart, s alakjai sokáig nem mosódnak el emlékezetünkből. A kép tárgya amilyen egyszerű, ép olyan megkapó. A sebesült vitéz, ki hazatér a hadjáratból, elbeszél mindent, amit látott s amiben része volt. Jellemző kézmozdulattal talán épen az öldöklő pusztulásról regél, mikor az ágyúk és sortüzek gyilkolása sepri el a támadó csapatokat. Előtte egy szőke leány meg egy kis púpos ifjú, aki nem vehetett részt a küzdelemben, az asztal végénél egy síró nő. Ezek a legjellemzetesebb alakjai e nagy drámai erővel fogalmazott alkotásnak. TÉPÉS-CSINÁLÓK: Munkácsy Mihály festménye a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán.