Vasárnapi Ujság – 1893
1893-06-25 / 26. szám - A Matyi. Egy varju története. Irta Novákné 431. oldal / Elbeszélések; genreképek - Lévay József: Vadász-tanács 431. oldal / Költemények - Máthé Ferencz: Korona kard és lant (Diedicky költeménye) 431. oldal / Költemények
2>. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. faszerűen berendezett Gizella-gőzmalomnak. A czégnek, melynek beltagja, ipari érdemeit az iparegyesület ez idei közgyűlése az arany éremmel tüntette ki. Mint volt szeszgyáros, elnöke az egyesület szeszes-itali szakosztályának s az iparosok kiállítási nagybizottságának. Báró Liptay Béla is hosszú idő óta tagja az igazgatóságnak, melyben az iparbarátok legönzetlenebb és munkás típusa. Elnöke a gyáripari szakosztálynak. Lederer Sándor lovag, első izben a székesfehérvári kiállításon tünt föl rendező és adminisztratív tehetségével. Azóta bevonták minden fontosabb ipari mozgalomba, ahol tehetségeit mindig az ügy előnyére érvényesítette. Nagy szerepe volt az 1885-iki kiállításban, több ipar és hitelintézet szervezésében vett részt, újjászervezte az «Adria» magyar gőzhajó-társaságot, s általában előkelő és befolyásos szerepet s tevékenységével közbecsülést vívott ki magának. Lingl Károly, esztergályos, ez iparágat gyári színvonalra emelte s ez által az asztalos-ipar fejlődésének igen jelentékeny szolgálatokat tett, a mennyiben ennek fontos segédeszközeit megteremtette. Matlekovics Sándor tevékenységéről számos terjedelmes életrajz jelent meg. Az egyesületnek 25 év óta buzgó tagja, számos fontos kérdésnek kezdeményezője, megindítója, s az iparügynek mindig lelkes barátja volt. Elnöke a nemzetgazdasági szakosztálynak. Palóczy Antal, építész-tanár, újabb időben a városrendezés érdekében készített nagyérdekű tervek és javaslatok által tűnt ki. Az eskütéri híd az ő eszméi szerint fog létesülni; a belvárosi és a budai részek szabályozása tárgyában alapvető munkálatokat készített s nagy buzgalommal és hozzáértéssel dolgozik e téren tovább. Elnöke az építő- és műipari szakosztálynak. Pucher József (bagosi) a főváros legismertebb építészei s a Terézváros kiváló vezérférfiai közé tartozik. Elnöke az építő-ipartestületnek s több közérdekű intézetnek tekintélyes tagja. Ráth Károly a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, az iparoskör elnöke, a kereskedelmi múzeum igazgatója; az egyesületnek is volt hosszabb időn át alelnöke, most pedig a kézműipari és ipartestületi szakosztályoknak elnöke. Munkálkodása az iparfejlesztés minden terén maradandó nyomokat hagy hátra. Rausch Ferencz, a Geittner és Rausch czég főnöke, tűzoltószer-gyáros, régi és tevékeny tagja az egyesületnek s több mint másfél évtized óta benne van az igazgatóságban, melyben lelkiismeretes buzgalommal és ügyszeretettel tölti be helyét. Saxlehner Árpád, az ismert Hunyadi János keserűvíz-forrás egyik tulajdonosa, a legfiatalabb tagja az igazgatóságnak, melybe az ipar terén máris kifejtett buzgósága révén jutott. Thék Endre (kisvárdai), műasztalos, iparágát s hazánkban nagy jelentőségre emelte. Mint külföldön tanult ember nagy ambícziót helyezett a fejlődött ízlés követelményeinek nálunk való kielégítésére és szakmájában e téren elért sikerei általános elismerést és kitűnő hírnevet biztosítottak neki. Nemes hévvel fáradozik iparostársai s a munkások jóllétének előmozdításán. Tagja az ipartanácsnak és az országos iparoktatási tanácsnak. Topits Alajos József, a vegyészeti ipar és tésztagyártás terén szerzett magának jó hírnevet s mint törekvő ember, férfias buzgalommal támogatja az iparfejlesztés terén való kezdeményezéseket s buzgón fáradozik ipartelepei versenyképességének fokozatos emelésén. Törley József, pezsgőgyáros, szintén az idei közgyűlés által választott új igazgatósági tagok közé tartozik, kinek saját iparágában elért sikerei általános elismeréssel találkoznak. Török György, a fővárosi szabó ipartestület elnöke, a legkiterjedtebb iparág egyik hivatott képviselője, buzgó a testületi életben, tagja az orsz. iparoktatási tanácsnak. Ungár Ignácz, több jelentékeny iparvállalat, keserűvíz-telep, keményítőgyár, téglagyár, stb. tulajdonosa, részben elnöke, a gyakorlati téren elért eredményei s az ipar érdekei iránt mindenkor tanúsított meleg rokonszenve révén tagja az igazgatóságnak s elnöke az egyesület pénzügyi bizottságának. Walser Jakab, kádármester, a kézműipar egyik leghivatottabb képviselője hazánkban, aki műveltsége, humánus köztevékenységével s az ipartestületi életben is kifejtett munkásságával köztiszteletet vívott ki. Alelnöke a kézműipari és ipartestületi szakosztályoknak, kamarai tag, alelnöke az iparoskörnek s elnöke a kádár ipartestületnek. Weisz Berthold, a nagykereskedelem és nagyipar képviselője az igazgatóságban, aki mintegy összekötő kapcsot képez az ipar és kereskedelem érdekei között. Széleskörű szakismereteit s bő tapasztalatait a gyakorlati alkotások terén szerencsés tapintattal érvényesítette s több jelentékeny vállalatnak áll az élén. * Végül még egy kép van a csoportban, ahhoz mindössze csak annyi a mondanivalóm, hogy annak eredetije is jó idő óta lelkesedéssel és kitartással dolgozik a magyar ipar terén s ennek érdekeit tollal, szóval és talán tettel is törekszik szolgálni. Tizennégy év óta titkára, a mostani közgyűlés óta aligazgatója az egyesületnek. A neve : GELLÉRI MÓR. VADÁSZ-TANÁCS. Súlyos fegyveredet fáradtan emelvén, Jer, vadász czimborám! heveredj le mellém, Mig a szellő, mely itt az erdőt kerüli, Izzadt homlokunkat szárnyával törüli. A sziklatetőről egy tanácsot hoztam, Hogy barátságosan veled azt megoszszam, Hasonlót a forrás üdítő vizéhez ; Üdítni fog ez is, csak reá emlékezz. Vadak után, mikor szenvedélyed késztet Meghágni egy magas, nagy meredek bérczet, Füledbe cseng a szó : előre ! előre! Most van ám szükséged rugalmas erőre. Ne tekints az útra, melyet meghaladtál, Se föl a magasba, mely előtted ott áll, Csak egy lépésre nézz, azt az egyet lássad, A melyre ép akkor emeled a lábad , Szédület el nem fog, csüggedés nem gátol, Fogy előtted a tér lassankint magától, Inaid elbírnak, erőd is el nem hagy, Alig veszed észre — s a bérez tetején vagy. LÉVAY JÓZSEF: KORONA, KARD ÉS LANT. Diedicky költeménye. Arany korona fekszik A Búg mélységiben S mint ragyogó szivárvány, Úgy csillog éjfélén, A ki onnan kihozza, Ha ifjú, ha agg : A Búg-vidék királya, S örökre az marad. 431 Mellette egy aczél kard, A Búg mélységiben. Embertől és világtól A hullám rejti benn. A ki onnan kihozza, Sötét mélység alól: Annak majd hódítása Egy félvilágra szól! És édes hangulant is: A Búg mélységiben. Mint alvó hableányka, Oly csöndesen pihen. A ki onnan kihozza, Mint Orfeusz egykoron, Dalol majd egy világnak, Minden szívből azon. S az én kedves barátom Lakik a Búg felett; Utána lelkem úgy vágy, Utána úgy eped ... E barátság díjába' — Oh annyit mondhatok — Koronát, kardot, lantot Od'adni kész vagyok. Lengyelből: MÁTHÉ MIKLÓS, A MATYI. Egy varjú története. — írta Novákné. Rettenetes szigorú tél volt, a hó egész hegyeket alkotott, úgy hogy sok ház ajtaját valósággal ki kellett ásni, hogy a benlevők kijöhessenek. Serdülő lányka voltam akkor, s a nagy hó sem akadályozott, hogy naponta ki ne nézzek az én kedves kertembe, különösen azért, mert az éhező nyulak ide is bekaptak, s nagyon féltettem fogaiktól rózsabokraimat. Ép karácsony előtt volt, s bátyám is hazajött a karácsonyi szünetre. Természetes, hogy neki is ki kellett velem jönni, vagy akart, vagy sem. Amint a kertet körüljártuk, egy gubbaszkodó varjút láttunk a hó tetején, oda megyünk, de a varjú meg sem mozdul, bár jól látta, hogy egész közel megyünk hozzá. Lehajoltam, fölemeltem s látom, hogy még él, de félig dermedt volt a hidegtől és éhségtől. Nagy kendőm alá dugva magammal vittem, sajnálkozva a szegény madáron. Midőn beértünk, első gondunk volt a varjat megetetni. Nem sokára fel is melegedett s elkezdte mozgatni a fejét, nyújtogatni a nyakát, lábát és szárnyait s midőn jóllakott, az ágyba tettük, hogy hadd melegedjék fel még jobban. Másnapra teljesen víg lett a mi varjúnk és kényelmesen sétálgatott a szobában. Elmúlván a karácsonyi ünnepek, bátyámnak vissza kellett utazni az iskolába, de mielőtt elutazott volna, megtartottuk a varjú keresztelőjét s elneveztük «Matyi»-nak. A varjú ott éldegélt kényelmesen a család körében, szépen megfért a háznál levő öreg cziczával is, talán azért, mert a czicza már jó öreg volt s nem tartotta érdemesnek, hogy a kis Matyival gyerekes játékba elegyedjék. Csak egyszer tört ki köztük a háború, midőn a szerénytelen Matyi ki akarta az öreg cziczát az ő régi rezidencziájából, a cserépkályha alól űzni, a hol olyan jó meleg volt s a hol a czicza már hét év óta szokott heverészni. De a czicza csakhamar emberségre tanította Matyit, a mint tollas fejébe bele akasztotta éles karmait. Ettől fogva ismét szent lett a béke, s a következő három év csendes egyformaságban telt el. Ekkor nagy szomorúság ért bennünket, mert jó bátyám, ki mindig gyönge testalkatú volt, tüdővészbe esett s haza került nagybetegen az iskolából. Mi végtelen bánatosak voltunk a találkozásnál, Matyi pedig örömében szárnyaival