Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-01 / 1. szám - Petőfi születéséről (képekkel). Dr. Baróti L. 9. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. KÉNYES KÉRDÉS. Margitay Tihamér festménye. A hölgy már túl van az első virágzáson, de a hölgyek nemcsak huszadik évekig szépek és érdekesek. A fiatal ember ellenben most lépett abba a korba, mikor a csiszolódás kezdődik s formát kap az ifju nemzedék a nők körül. Kifogástalan fiatal ember a legújabb divat szerint öltözve, vasalt nadrágban, felgyűrt szárakkal, hogy fitogtathassa sáros harisnyába bujtatott lábát és lakkos czipőjét. Nyakkendője bokorra kötve, haja homlokára fésülve, mellén virágbokréta. Szépen fölkészülve, a hódítás első útjára indult, s eljutott egy elegáns szalonba. Talán megelőzték már a virágbokréták, melyeket oly változatos alakban és árban szokás előre küldeni. A szalon úrnője festői pongyolában fogadja. VASÁRNAPI UJSÁG c. városi élet dandyjainak szereplését. Ezek az ő képeinek hősei, s ebben a vidám szalon géneben sok sikert aratott már. K. : Úgy látszik ismeri a virágbokrétákat és azok küldőit. Nem egyszer lehetett része már bennök. Szeretetreméltón fogadja a látogatót, aki feszesen ül ott a bársony karosszékben. Nyájasan tekint rá, szépen előre hajlik s a zavarodott fiatal úrtól megkérdezi: — Szeret engemet ? A fiatal dandy lesüti szemét, keztyűs kezével szorongatja és simogatja kalapját. Ugyan mit is feleljen most. Ez a szituáczió, melyet Margitay Tihamér megfestett egyik képén, sok kifejezéssel és jellemzéssel. A kép ki volt állítva a műcsarnok egyik kiállításán is, s a festő azt a czímet írta hozzá: «Szeret ön engemet?» A kezdő dandy zavarán sokat mosolyogtak a nézők. Az ifjú úr válaszára nem vagyunk kíváncsiak. A kép eleget beszél. Mind a két alak annyira határozottan tűnik föl, hogy teljesen magyarázzák a helyzetet. Margitay mindig szerencsével festi a nagy PETŐFI SZÜLETÉSERŐL. Ma hetven éve született Petőfi . . . Ez emlékezetes napot a «Vasárnapi Újság», mely a nagy költő iránti kegyeletet alapítójától, Pákhi Alberttől, mintegy örökségképen vette át, nem hagyhatja letűnni a nélkül, hogy ne szenteljen néhány sort Petőfi emlékének. Alkalomszerűnek véljük elsősorban a Petőfi születésére vonatkozó adatokat közölni s a szülőhelye fölött folyt vitákról megemlékezni. Mai napság minden iskolás gyermek tudja, hogy Petőfi Sándor Kis-Kőrösön, Pest megyében született. Az ötvenes évek első felében azonban még irodalmi férfiaink sem tudták. Némelyek — köztük Gyulai Pál — Félegyházát, mások Szabadszállást tartották a költő szülőhelyének, sőt akadt olyan is, ki azt állítá, hogy Petőfi Kun-I Szt Miklóson született. Hogy e helyek egyike sem, hanem Kis-Kőrös tekintendő Petőfi szülőhelyéül, azt Sárkány János, volt kis-kőrösi evang. lelkész és Petőfi egykori tanulótársa állítá először Pákh Alberthez intézett levelében, melyet ez a «Vasárnapi Újság» 1857. évi 1. számában közzé is tett. Minthogy ez a levél az első hiteles tudósítás Petőfi születéséről, helyén valónak tartjuk, azt ez alkalommal egész terjedelmében újra közölni. Az érdekes levél így hangzik : n Kis-Kőrös, 1856. decz. 18-án. Tisztelt szerkesztő úr ! Többször olvastam már, nevezetesen a «Vasárnapi Újság» jelen évi folyamában is, legutóbb pedig a «Vasárnapi Könyvtár»-ban azon hibás állítást, hogy Petőfi Sándor költőnk 1823-ik év junius 1-én született. Ez állítást hibásnak mondom, s ezt a legérvényesebb adattal bizonyíthatom be. Petőfi néma Kis-Kunságban, hanem Pest-megyében, nem Szabadszálláson, hanem Kis-Kőrösön született. A kis-kőrösi ágost. vall. evang. egyház keresztelési Anyakönyvében a 127. lapon az áll, hogy 1823 január 1 -én kereszteltetett Petrovics István és Hrusz Mária fia Sándor, miként ezt hiteles kivonatban minden pillanatban kiadni kész vagyok. Köztudomású, hogy költőnk a Petőfi nevet csak később, apjának meghasonlása következtében vette fel. •— Petőfi Sándor tehát kiskőrösi születésű, s első gyermekéveit is Kis-Kőrösön tölté; csak később mentek át a szülei Kis-Kunságba.— Jól emlékszem, hogy midőn szülői Sándort a szentlőrinczi latin iskolába hozták, már Szabadszálláson laktak. — Szent-Lőrinczen Sándorral egy szobában laktam, későbben is kalandos életének minden fázisaiban ismertem : mint katonát, mint obsitost, mint pesti statistát, mint kezdő költőt és mint elismert jelest. — Pesten gyakrabban megfordulván, majd mindig találkoztam vele. — Midőn utoljára voltam vele, nekem s több kis-kőrösi barátinak szentül meg-igéré, hogy szülőföldét s itteni barátit legközelebb meglátogatandja. Azonban a forradalom közbe jött, s ez gátolá adott szava beváltásában. — Kun testvéreim ne vegyék rosz néven, hogy tőlük elpörlöm azon dicsőséget, melyet Petőfi Sándornak állítólagos kun születése reájok árasztott. — Nem is az indított a fölebbi sorok írására, hogy ez által lakhelyem dicsőségét emeljem, ámbár megvallom, jól esik mondhatnom, hogy Petőfi kis-kőrösi fi . — hanem igen illő, hogy jeleseinknek legalább születéshelyét és idejét alaposan tudjuk. Sárkány János, kis-kőrösi ev. leik.» E levél irodalmi köreinkben nem kis meglepetést keltett s egész hírlapi polémiát idézett elő, melynek az volt a jó következése, hogy a Petőfiirodalom a nagy költő születésére s gyermekkorára vonatkozó több érdekes adattal gyarapodott. A levélben közlött adat ellen első sorban Gyulai Pál szólalt fel. Petőfi életrajzában, mely az «Uj magyar Muzeum» 1854. évfolyamában KÉNYES KÉRDÉS. — Margitay Tihamér festménye.