Vasárnapi Ujság – 1894
1894-09-02 / 35. szám - A VIII. nemzetközi közegészségi és demografiai kongresszus szervező és végrehajtó bizottságai és egyes szakosztályainak elnökei: Hieronymi Károly belügyminiszter a kongresszus elnöke. – Fodor József a végrehajtó bizottság elnöke. – Müller Kálmán a kongresszus főtitkára. – Korányi Frigyes a közegészségügyi csoport elnöke. – Láng Lajos a demografiai csoport elnöke. – Ráth Károly főpolgármester. / Arczképek, Hazaiak - Kamermayer Károly. – Gerlóczy Károly. – Steiger Gyula. – Hampel Józsefné Pulszky Polyxena. – Tormay Béla. – Dr. Bőke Gyula. – Dr. Than Károly. – Dr. Duka Tivadar. – Dr. Réczey Imre. – Dr. Pertik Ottó. – Hegedüs Sándor. – Földes Béla. – Jekelfalussy József. – Vargha Gyula. – Forster Gyula. – Matlekovics Sándor. – Kőrösi József. – Czigler Győző. – Hauszmann Alajos. – Dr. Kétli Károly. – Dr. Bókai János. – Dr. Jármay Gyula. – Lechner Lajos. – Dr. Tauffer Vilmos. – Dr. Chyzer Kornél. – Kisfaludi Lipthay István. – Dr. Csajághy Béla. – Dr. Laufenauer Károly. – Dr. Dollinger Gyula. – Dr. Csatáry Lajos 35. szám / Arczképek, Hazaiak - Szemmelveisz I. Fülöp gyermekkori arczképe. Egykorú olajfestmény után 35. szám / Arczképek, Hazaiak - Szemmelveisz I. Fülöp. Cserna Károly rajza 35. szám / Arczképek, Hazaiak - A VIII. nemzetközi közegészségi és demografiai kongreszszus (arczképekkel) 569. oldal / Élet- és jellemrajzok - A kir. József-műegyetem épülete. Dörre Tivadar rajza 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Budapest: A pesti oldal. – A budai oldal. – Az Andrássy-út környéke a bazilika tornyából tekintve. – Budapest alsó része az összekötő vasuti hídról nézve. Háry Gyula rajza 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Szemmelveisz siremléke a kerepesi-úti temetőben 35. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Tolnay Ákos rajza a főváros által a közegészségi és demografiai kongresszus tagjai részére adott elfogadó-estély meghivóján 35. szám / Vegyes tárgyuak
31. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 571 Tröltsch tanárhoz ment Würzburgba a fülgyógyászat tanulmányozása végett. 1862-ben Budapesten letelepedvén, kizárólag fülgyógyászattal foglalkozik. Későbben a Rókus kórházban a bejáró betegeket gyógyította, majd a fülbajos osztály rendelő orvosává neveztetett ki. Már korábban, 1868-ban, megszerezte az egyetemi magántanári képesítést és számos, közel száz dolgozata alapján 1878-ban a fülgyógyászat rendkívüli tanárává neveztetett ki. A közélet terén, mint a székesfőváros bizottságának tagja, közintézetek létrejötte körül tevékenyen részt vett. Alelnöke a fülorvosok társulatának, elnöke az orvosi körnek, tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, pénztárnoka a szamaritánus egyesületnek. Hampelné Pulszky Polixéna a hölgybizottság elnöke. A kongresszus külföldi nő tagjainak fogadására alakult hölgybizottság élére őt kérték föl, mint olyan kiváló magyar asszonyt, aki ritka sokoldalú és alapos műveltségénél, mint társadalmi állásánál és finom modoránál fogva egyaránt a leghivatottabb ezen elnöki tiszt betöltésére, melyre ő az ügy iránti tekintetből készséggel vállalkozott. A közegészségi csoport elnökei: Dr. Korányi Frigyes, a kongresszus közegészségügyi csoportjának, úgyszintén a járványok elhárítását tárgyaló szakosztálynak elnöke, budapesti orvosi egyetemünkön a belgyógyászat rendes tanára, 1828-ban született Nagy-Kállóban. Orvosi oklevelének elnyerése után tudományának kiszélesbítése végett nagy tanulmányutat tett Német-, Franczia- , Angolországban és Belgiumban. Visszatértekor az akkori körülmények nem engedték meg neki a Budapesten való letelepedést, így szülővárosában Nagy-Kállóban kezdte meg az orvosi gyakorlatát, ahol csakhamar nagy elismerésre tett szert és a következő tisztújításkor Szabolcs megye főorvosává választatott. Már ezen vidéki városban is oly tudományos munkásságot fejtett ki, hogy neve csakhamar országosan ismertté lett. Majd kedvezőbb fordulatot vévén a közállapotok, 1865-ben Budapestre költözött, hol még ugyanazon évben magántanárrá lett az egyetemen. 1866-ban ugyanott rendes tanárrá neveztetett ki. 1868-ban az országos közegészségügyi tanács tagja, 1880-ban másodelnöke, 1892-ben, Lumnitzer halála után, elnöke lett. Tudományos érdemeiért a magyar tud. akadémia levelező tagjává választotta. Hat éven át elnöke volt a budapesti egyetemi királyi orvosegyesületnek és érdemei elismeréseül . Felsége a kir. tanácsosi czimet és a vaskoronarendet adományozta neki, később pedig a főrendiháznak is tagjává nevezte ki. Orvostudományi értekezései, melyek magyar, német és franczia nyelven láttak napvilágot, a százat meghaladják. Mint egyetemi tanárnak egyik nagy érdeme, hogy a klinikát az empiria színvonaláról a tudományos klinika magaslatára emelte. Általában arra törekedett mindig, hogy hallgatóiba az orvosi természettudományi gondolkozást beleoltsa. Az orvoskari tanártestületben ő az egyik legékesebb ajkú előadó. Legnagyobb irodalmi alkotása, hogy Kétli és Bókai Árpád közreműködése mellett az első nagy magyar belgyógyászati művet szerkeszti, melyből az első kötet legnagyobb részt az ő dolgozata. Ehhez fogható művet orvosi irodalmunk eddig föl nem mutathat. A jelen kongresszuson a közegészségügyi csoport elnöki tisztét viseli és e csoport szakosztályai megalakításában és munkáinak vezetésében tevékeny részt vett. Dr. Pertik Ottó (a fertőző betegségek szakosztályának elnöke), Budapesten 1852-ben született. Orvosi oklevelének elnyerése után Mihálkovics tanárnak lett segéde, szigorló korában pedig Scheuthauer tanár mellett működött. 1879—85-ig már mint kész orvos a külföldi egyetemeket látogatta, s kórtani, szövettani és bakteriológiai tanulmányokat tett. Különösen sokat dolgozott Párisban a Collége de Francéban Banviernél, Strassburgban Waldeyer és különösen Kehlinghausen nagyhírű tanároknál. Az utóbbi mellett ötödfél éven át kórboncztani tanársegédi minőségben lévén alkalmazva, itt oly tudományos kiképzésre nyilt alkalma, minőben más idegen csak ritkán részesülhet. Majd De Bary tanár laboratóriumában folytatott bakteriológiai tanulmányokat. Külföldi tartózkodása alatt Mac-Kee ajánlata folytán meghívást kapott a dublini egyetem tanári állására, ő azonban e meghívást el nem fogadván, hazatért Magyarországba, hogy külföldön szerzett szakismereteit a hazai tudományosság hasznára értékesítse. 1885-ben az üllői úti új kórház (jelenleg Szent- István-kórház) bonczoló főorvosa, 1887-ben a budapesti egyetemen a kórboncztan magántanára, majd 1891-ben a kórszövettan nyilvános rendkívüli tanára lett. Az ő fáradozása és utánjárása hozta létre a székesfőváros bakteriológiai intézetét, melynek vezetőjévé ő neveztetett ki. Az ő buzgólkodására állíttatott fel a központi fertőtlenítő-intézet is, mely 1892 óta mint ideiglenes működik ugyan, de ebben a minőségben is nagyon sokat tett már arra, hogy a ragadós betegségek terjedése a főváros területén csökkenjen. A legutóbbi járvány alatt a főváros területén az összes kholera-halottakat ő bonczolta, s úgy a főváros, mint az egész ország területén előfordult kholera-esetek bakteriológiai vizsgálatával hónapokon át nagy kitartással fáradozott. Ez alkalomból neve országszerte ismertté lett. A kórboncztan, kórszövettan és bakteriológia körébe vágó nagy számú tudományos dolgozatai részint hazai, részint külföldi folyóiratokban, részben pedig a magyar tudományos akadémia kiadásában jelentek meg. Legújabban megindult belgyógyászati munkájában a fertőző betegségek oktanát írta meg. Bókai Árpáddal együtt szerkesztik a «Magyar orvosi Archívum» czimű havi folyóiratot, mely külföldön német és franczia nyelven is megjelenik. Külföldi tagja a párisi «Société de medecine publique et d'hygiéne professionellenek , a flórenczi orvosi akadémiának. Tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak és rendkívüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak. Dr. Duka Tivadar, a kongresszuson a forró földövi országok közegészségügyével foglalkozó szakosztály elnöke, 1825-ben született Dukafalván, Sáros megyében. Jogi tanulmányainak befejezése után 1848-ban a belügyminisztériumban volt alkalmazva, később a szabadságharcz kitörése után Görgei Arthur oldala mellett szolgált, azután külföldre menekült, ahol orvosi tudományokat tanult, s Londonban 1853-ban megszerezte az orvostudori oklevelet. Nem sokára az angol-keletindiai hadseregnél vállalt szolgálatot; angol polgárjogot nyert és 1877-ben nyugdíjaztatván, végleg Londonban telepedett le. Ezen hosszú idő alatt, melyet külföldön töltött, soha meg nem feledkezett hazájáról, hova gyakorta ellátogat, annak különösen tudományos élete iránt folyton melegen érdeklődik. Igen érdekes műve az, melyet Körösi Csoma Sándorról magyar és angol nyelven írt. Dr. Rétli Károly, (az ipar-egészségügyi szakosztály elnöke, 1839-ben Csurgón született. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, 1868-ban a belgyógyászati klinikán lett segédorvos. Ugyanezen évben állami ösztöndíjjal külföldre utazott, hol két éven át különösen ideg-, kór- és gyógytan tanulmányozásával foglalkozott. Budapestre visszatérvén, 1870-ben az electrotherapia magántanára lett. 1877-ben a Bókus-kórház első belgyógyászati osztályának főorvosa, 1881-ben egyetemi rendkívüli tanár és 1889-ben a belgyógyászat rendes tanárává, és a II-ik egyetemi belkóroda igazgatójává lett. Ez idő szerint a budapesti királyi orvos-egyesület elnöke. Orvosi értekezéseinek száma meghaladja a 80-at. Mint tanárt nagyfokú kötelességérzet, szigorú logikai gondolkozás és világos, tiszta előadás jellemzik és teszik kedveltté hallgatói előtt. Mint gyakorló orvos nagy hírnek örvend. Dr. Bókai János (a gyermekegészségügyi szakosztály elnöke), 1859-ben született Budapesten s egyetemi tanulmányait is itt végezte. Orvostudori oklevelének elnyerése után eleinte a budapesti szegény-gyermekkórházban több éven át mint segédorvos működött. Gyermekgyógyászati ismereteinek kibővítése végett később a külföld nevezetesebb egyetemeit látogatta. Hazatérve 1885-ben magántanár, ugyanazon évben a «Stefánia» gyermekkórház igazgató főorvosa, négy évvel később pedig egyetemi rendkívüli tanár lett. Ez az intézet az ő vezetése alatt nagy hírnévnek örvend. Alig van német, angol vagy franczia gyermekkórház, mely gazdagabb anyaggal rendelkeznék és azt tudományos czélokra jobban fölhasználná. Különösen fel kell említenünk, hogy a difteritisznél használt intubatio-nak, mely a megfulladást légcsőmetszés nélkül az által gátolja meg, hogy a garaton át finom csöveket helyez el a veszély elmúltáig a gégében, az amerikai O-Dwyr és a magyar Bókai János az egész világon elismert kezdeményezői. A szakirodalomban is buzgón működik. Dr. Dollinger Gyula (az iskolaegészségügyi szakosztály elnöke), Budapesten született. Egyetemi tanulmányait végezvén, eleinte Scheuthauer tanár mellett volt segéd, majd műtőnövendék lett; két év múlva Kovács tanár segédje. Ezután magántanárrá képesíttetett és mint ilyen különösen testegyenészettel foglalkozott. Mint rendelő sebész főorvosa a budapesti irgalmasok kórházának, ahol, mint Kétli tanár kórodáján is, a legkülönfélébb és legnehezebb sebészi műtéteket végzi, minőkre saját sebészi és testegyenészeti magángyógyintézetében is elég tere nyilik. Dr. Than Károly (az élelmezési egészségügy szakosztályának elnöke), 1834 ben született Ó-Becsén. 14 éves korában, mint önkéntes honvéd részt vett a szabadságharczban, s a fegyverletétel után gyógyszerészi pályára lépett s a gyakorlati ismeretek elsajátítása után s közben, Szegeden befejezte középiskolai tanulmányait is. 1858-ban Bécsben a vegyészet doktora lett. Az erre következő két évet külföldön töltötte. 1860-ban hazájába visszatérvén, akkémia helyettes, majd rendes tanára lett a budapesti egyetemen. A magyar tudományos akadémia III-ik osztályának elnöke. A khémiai tudományt Magyarországon ő emelte a fejlettség mai fokára. Az elméleti khémia terén világszerte elismert tekintély, akit amerikai tudósok ép úgy idéznek, mint európaiak. Az előadás közben való khémiai experimentálásnak nagy mestere. Mély gondolkodás, eredetiség, a tudás higgadtsága és nyugodtsága, mathematikailag képzett éleselműség és páratlan kitartás jellemzik. Tudományos, közhasznú működése elismeréseül 1892-ben a főrendiház tagjává neveztetett ki. Lechner Lajos (a városok egészségügye szakosztályának elnöke), miniszteri tanácsos, a főváros főmérnöke és középítészeti igazgatója, 1833-ban született Budapesten. Mérnöki pályára lépett. Az országos építészeti igazgatóságnál hét évig működött. Majd vízszabályozási munkálatokkal foglalkozott. Az alkotmány visszaállítása után a közlekedésügyi minisztérium hivatalnoka lett, hol miniszteri tanácsosi rangra emelkedett. Az 1878-diki párisi kiállításon mint magyar kiállítási biztos működött. 1879-től 1885-ig Szeged újjáépítésénél kiváló érdemeket szerzett. 1886-ban Budapest főváros építészeti igazgatója lett, mely állásában számos építészmérnöki alkotással mutatta ki nagy tudományát. A magyar mérnök- és építész-egyesület alelnöke. Hauszmann Alajos, műegyetemi tanár (a középületek egészségügye szakosztályának elnöke), 1846-ban Budán született. A budai műegyetemet elvégezve, Berlinben tanult három évig. Még itt kapott meghívást a budapesti műegyetem építészeti tanszékére. Ekkor 24 éves volt , így mint műegyetemi tanár szolgálta le önkéntességi évét. Sok középületet épített, melyek között, mint az egészségügyi kongresszust leginkább érdeklő, említendő az üllői úti városi kórház, melynek építését nyilvános tervpályázat útján nyerte el. Ő építette az Erzsébet-kórházat, a vöröskereszt-egylet budai kórházát, a nyitramegyei kórházat, a kolozsvári orsz. Karolina-kórházat, a kolozsvári egyetemi boncztani s élet- és közegészségtani intézetet. A budapesti törvényszéki orvostani intézetet és a törvénykezési palotát szintén ő tervezte és építette. Az Erzsébetkórház építése után a vaskoronarendet, a belga királytól pedig a belga Lipót-rendet kapta érdemei elismeréseül. Jelenleg Budapesten az új igazságügyi palotát, Fiuméban a kormányzósági palotát és számos kisebb épületet épít. De legnagyobb vállalkozása ez idő szerint a budai királyi palota nagyszerű építkezéseinek vezetése. Czigler Győző (a lakás-egészségügyi szakosztály elnöke), műegyetemi tanár és műépítész, 1850-ben született Aradon. Felsőbb tanulmányait legnagyobb részt külföldön, kivált pedig Bécsben végezte. Hogy a műépítés minden ágában mennél tökéletesebben kiképezhesse magát, nagy tanulmányutakat tett. Két egész évet töltött Olasz- és Görögországban, valamint Kis-Ázsiában és Konstantinápolyban. Haza-