Vasárnapi Ujság – 1894

1894-10-21 / 42. szám - Képek a felkelő nap országából. Naplótöredékek. Irta Reményi Ferencz cs. és kir. sorhajózászlos 694. oldal / Általános nép- és országisme - A művészet a lembergi kiállitáson (képekkel). Dr. Nyári Sándor 694. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

44. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI IT­JSÁG. Gyula műve és a képzőművészeti társulat kegyelete hozta létre. Nyugalomba vonult tudós. A műegyetem nagy­érdemű tudós tanára, Kruspér István, ki harmíncz­hét évet töltött a tanári pályán, nyugalomba vonult s tanártársai e hó 13-án búcsúztak el tőle. A király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki Kruspért, s a rendjelt okt. 13-án a műegyetemi tanács dísz­ülésén tűzték mellére, aztán pedig tanártársai la­komát rendeztek tiszteletére. Kruspér a mérnöki tudomány alapvető tárgyának, a geodéziának volt a tanára 1857 óta. Földmértana, a­melyet annak idején az Akadémia száz aranynyal jutalmazott meg, külföldön is becsült mű. A fran­czia kormány 1890-ben a becsületrend tisztjévé ne­vezte ki, azoknak az érdemeknek elismeréséül, a­me­lyeket mint a nemzetközi méterkongresszusok állandó igazgató-tagja szerzett, a­mennyiben ő volt BjZ, a­ki a méter hibáit felfedezte és igy a tulajdon­képeni normálmétert megállapította. * Boszniáról egész czikksorozatot közöl a párisi «L'Illustration» hetilap, Barr Emil tollából s több eredeti rajzzal. Legutóbb Kállay miniszter arczké­pét közlötte Scott vázlata után, mivel—mint írja — Kállay soha sem fényképeztette le magát s ő hiába kereste arczképét Budapest és Bécsben, (a­miből annyi áll, hogy a miniszter nagyon régóta, több mint egy évtizede nem ült fényképész előtt.) A többi •eredeti rajzok: egy mecset előcsarnoka, a jajczai vizesés szép ábrázolása, stb. Mint a franczia útirajz­irók általában, Berr­ur sem sokat törődik a szaba­tossággal. Mindent csak ugy röptiben lát meg s első ötlete szerint ir le ; sőt leirja azt is, a mit nem látott, mert nem láthatott, például, hogy a szerajevói bál­ban,­­a terem egyik sarkában egy csapat fiatal ka­tona­tiszt csoportosult egy sereg ifjú hölgy körül, szorbettel és szivarkákkal kínálgatván őket. S ezek az elegáns, igen is európaiasan kivágott ruhákban levő nők egész szabadjára szivaroztak Boszniának leghivatalosabb dísztermében, a­mi mégis csak meg­lepte a párisi embert. Úgy tetszett (Berr úrnak), hogy azok a magyar hölgyek egészen elcsudálkoztak az ő (már­mint a francziák,) csudálkozásán, s igazuk volt, mert a szivarozás igen illik nekik» ... A milleniumi kiállítás. A hadsereg kiállítása számára a nádor-szigetnek a kiállítási területhez csatolt részét a tóparttal együtt egészen igénybe veszik. A hadseregi kiállítást oly nagynak és rész­letesnek tervezik, a­milyet eddig nemzetközi kiállí­tás is alig mutatott föl. A nádor-szigeten készülnek elhelyezni a közös hadsereg és honvédség fölszere­lését, a vöröskereszt, és a hadseregellátás kiállítását, míg a tóparton és a tavon magán a haditengerészet lesz, összesen mintegy 25 kisebb pavillonban. A kiállítás területén színházat is terveznek. Az előadó művészet csoportjának elnöke, gr. Zichy Géza, e hó 18-án terjesztette elő az eszmét. A szín­házban bizonyos ideig a nemzeti színház és opera művészei tartanának előadást, aztán a népszínház és jobb vidéki társulatok. Közben zenei előadások, hangversenyek lennének. A bizottság a részletes terv elkészítésére külön albizottságot választott. A megyék és a millenium. A megyék közül újabban Heves megye millenáris bizottsága állapí­totta meg a milleniumban való részvétének prog­rammját. A történelmi emlékezetes helyeket emlék­kövekkel jelölik meg, s egy-egy emlékkőre 1000— 1500 frtot fordítanak. A megyeház nagy terme szá­mára a Saár ott eltemetett Aba Sámuel király alak­ját festetik le.Azt is javasolja a bizottság, hogy Heves­megye az ezredéves alapítás emlékét Füzes-Abony határában, azon a helyen, a melyen Árpád és had­serege és a bessenyők táboroztak, díszközgyűléssel ünnepelje meg. Fölhívjuk a figyelmet Ungváry László czeglédi gyümölcsfa iskolájának lapunk mai számában levő hirdetésére, majd, mint már meglett férfi, összekuporgatott fil­lérein külföldre ment s leghuzamosabban a berlini egyetemet látogatta, hogy különben is alapos kép­zettségét betetőzze. Hazatérte után Török Pál püs­pök, kinek figyelmét már előbb is magára vonta, a budapesti reform. főgymnáziumban kínálta meg ta­nári állással, melyet el is fogadott s egy évtizednél tovább lelkesedéssel töltött be s igen tevékeny részt vett egy részről az akkoriban keletkezett országos középiskolai tanáregyesület létesítésében és társu­lati munkásságában, más részről a pestmegyei ref. tanító-egyesület életében, melynek egy ideig elnöke is volt. Szerette a fővárost s itteni hivatalát, de szive mégis örökké visszavágyott bérezés szülőföld­jére, a Székelyföldre, melynek nemcsak egyik leg­hívebb, hanem egyik legtipikusabb fia is volt. így mikor 1873-ban a székely-udvarhelyi ref. kollégi­umban a classica-philologia tanári széke megürült s őt azzal megkínálták: habozás nélkül megvált Budapesttől s átköltözött Udvarhelyre, hol aztán ha­láláig szívvel, lélekkel s ernyedetlen szorgalommal munkálkodott úgy az iskolai, valamint az egyházi és társadalmi téren is. Hogy hatását mennél széle­sebb térre kiterj­es­sze, egy hetilapot alapított, melyet éveken át nagy tapintattal és higgadtsággal szerkesztett. Nem írói, még kevésbbé politikai ba­bérok után áhítozott e lappal, hanem egyedül az a vágy lelkesítette, hogy a székelység anyagi és szel­lemi előhaladását munkálja s a vidéki társadalmi élet színvonalát emelje. Szerény s önzéstelen buz­gólkodása, különösen pedig ős­eredeti természetes­ségű modora és magatartása, derült komolysága, egyenes igazlelkűsége, példás szorgalma és becsüle­tessége köztisztelet tárgyává tették közelben és tá­volban egyaránt. Ismerte és szerette az egész szé­kelység, a tőkés falusi embertől kezdve a legelőkelőbb körökig, s önfeláldozó munkásságáért elismeréssel adózott neki még az is, a­ki érzésben és gondolko­zásmódban távol állott tőle. Az udvarhelyi kollégium életében emlékezetes nyomokat hagyott maga után. A társadalom terén való tevékenységét főleg a helyi Polgári olvasókör tapasztalta, melynek huszonkét éven át elnöke és összetartó eleme volt. Halála nagy veszteség a vidéki közéletre nézve. Özvegyet és két serdült gyermeket hagyott maga­­után, kikkel együtt sok rokon és számos jó barát gyászolja e ritka nemes szívű és jó lelkű embernek szívszélhűdés okozta váratlan elhunytát. JUSTH ZSIGMOND holttestét Cannesból hazaszál­lítják, Szent-Tornyára, hol a korán elhunyt író oly szívesen időzött. A temetés e hó 26-ika körül lesz. Elhunytak még a közelebbi napokban : pacséri CSILLAGHY JÓZSEF, Árvamegye alispánja, ki negyven évig szolgálta a közügyeket, a szabadságharczot mint huszár főhadnagy küzdötte végig, a hetvenes években pedig az alsókubini kerület képviselője volt. — REGNER TIVADAR, lovag, nyug. kúriai biró, 72 éves korában, Budapesten. A budapesti kereske­delmi és váltó törvényszéken, később a kir. táblán, végre pedig a kúrián bíráskodott. Kiváló szakférfiú hírében állott. — FLÓRIÁN JÁNOS, a székely­udvar­helyi törvényszék elnöke.­­— VANNAY JÁNOS, aradme­gyei árvaszéki elnök, a vármegye tisztviselő kará­nak egyik legderekabb tagja, Aradon, 62 éves. — SEY LAJOS, Baranya vármegye nyug. főjegyzője, a «Pécsi Takarékpénztár» igazgatósági elnöke, 56-ik évében, Pécsett. — ILOSVAY LŐRINCZ, Beregvármegye törvényhatósági bizottsági tagja. Volt 1848/49-iki honvéd főhadnagy, Bereg vármegye volt szolgabi­rája, 73-ik évében, Ilosván. — KAMMER EDE, brassói nagykereskedő, több pénzintézet vezetője, 40 éves, Brassóban. — RADÁNOVITS KUZMAN, ki a pécs-bányai szénnel már több mint félszázad előtt kereskedést űzött, a szabadságharcz idején hajóival a magyarok , ügyének is sok hazafias szolgálatot tett, 88 éves, Mohácson. — DRAPOS IMRE, a szabadságharcz vitéz katonája, volt honvéd százados, később kerületi had­nagy a Jászságban, Jász-Dusán. — Bugacsi SZENT­KIRÁLYI LÁSZLÓ, nyug. min. titkár, 80 éves, Budapes­ten. — FLEISCHMANN GYÖRGY, pozsonyi arczképfestő, a kath. főgymnázium volt rajztanára. — JENEY KÁ­ROLY, téglagyáros, Kalocsa város egyik népszerű em­bere 70 éves korában. — JOSEFFY JENŐ, m. kir. köz­alapítványi felügyelő, 54 éves, Somlyó-Vásár­helyen. — Hadadi KOVÁCSY DEZSŐ, volt állami ke­rületi állatorvos, 40 éves, Ádámoson. — CLEMENT KÁROLY, posta és távírda főtiszt, a nagy-kanizsai mozgóposta hivatal helyettes főnöke, 49 éves. — RIEMER KÁROLY, Höltövény egykori ev. lelkésze, 82 éves korában Brassóban. — Zudi KOSSÁR JÓZSEF, gyótai uradalmi ispán, 32 éves Marczaliban. — HOFFMANN HENRIK, magánzó, közbecsülésben álló szigetvári polgár. MADERSPACH EÓZA, Maderspach Ferencz 1848— 49-iki honvédezredes leánya, annak a vitéz ezredes­nek gyermeke, ki a pancsovai csatában esett el, de Haynau kiásatta holttestét, s fölakasztatá csontjait, mire özvegye megőrült. Leányuk 48 éves korában Budán halt meg. — MAISHIERN JÁNOSNÉ, szül. Wé­ber Teréz, a budapesti telefon­hálózat igazgatójá­nak édes­anyja, 66 éves, Budapesten. — CZIHLÁR JÁNOSNÉ, született Pauschmann Jozefa, Czihlár munkácsi mérnök felesége, 72 éves korában Munkács-Oroszvégen. — Özv. BEDŐ SÁNDORNÉ, szül. HALÁLOZÁSOK. SZAKÁCS MÓZES, székelyudvarhelyi ref. kollégiumi tanár, meghalt e hó 13-án. A 66 évet élt derék férfiú egész életét az iskola és egyház ügyeinek szentelte oly példás buzgósággal, hogy e részben sem munka, sem fáradság, sőt áldozat sem volt rá nézve elég nagy, a­melyre mindig kész ne lett volna. Tanul­mányai végeztével előbb évekig segédtanárkodott, 699 Bereczky Karolina, 63 éves, Székely-Udvarhelyen.— BOLNAY SÁNDORNÉ, szül. Bacsák Irma, 29 éves, Po­zsonyban. — Özv. CSAJÁGHY KÁROLYNÉ, szül. Huszthy Teréz, 79 éves, Alsó-Dabason. —ANGYAL FERENCZNÉ, szül. Traiber Anna, 38 éves, Bonyhádon. Szerkesztői mondanivalók. A bikszádi tölgyek. A szép költeményt köszönettel vettük. Találkozom. Elgondolva jól van, de megírva ros­­szul, körülbelül azt a benyomást teszi ránk, mint egy szép idegen költemény rossz fordítása. kis Nagybecskerek. Sajnáljuk, de nem közölhetjük. E dalszerű költemény az operaénekesek nevének egész lexikona. Kis furulyám. Hol a segély. Nem közölhetők. Bírá­latunknak szerző nem sok hasznát vehetné, mert versei sokkal kezdetlegesebbek sem mint egy-két rövid útmu­tatással kijavíthatná hibáikat, vagy feltalálná a helyes utat jó versek írásához. Bírálatunknál hathatósabb «Ars poeticára» van szüksége: olvassa szorgalmasan a jó költők munkáit. Dalaim. Édes gondolat. Tehetségét ismerjük s szíve­sen látjuk munkatársaink sorában; e két verset azon­ban mással szeretnők kicserélni; az eredeti egy kissé el van nyújtva, a fordítás pedig erőltetett. A T.-parton. Van benne bizonyos szónoki páthosz, de valódi költészet minél kevesebb. Dagály, disharmo­nia s hamis képek sokasága alkotják e költeményt. Hajnal előtt. Valóban érezzük, hogy nem irodalmi reminiszciencziákból készült, hanem a közvetlen megfi­gyelés volt szülőanyja. Szerző keze azonban még nem egészen biztos a festésben, szép és elhibázott részletek egymást váltják a kis műben. Pl. a második versszak­ban, hol a távol zakatoló cséplőgép alig észrevehető halk moraját írja le, azt mondja, hogy akkor hangzik majd fel onnan a víg nóta, ha kivirad s talpon lesz a falu. Ha a szürkületi csendben a gőzgép füttye és zakatoló zúgása csak alig hat el a költőhöz, még ke­vésbbé fogja oly távolról hallani a vig nótát. A befe­jező sorokba pedig jó volna egy kissé újabb, megka­póbb gondolatot tenni a természet megszokott banális dicséreténél. A kifejezések sem mindig szerencsések. Hajnali harangszó helyett nem lehet «hajnal harang­ját» mondani; az el-elkábit sincs helyén, mert az is­métlő forma magában foglalja a megszakítás fogalmát, holott szerző lassú, folytonos kábulást ért alatta. A köl­temény megérdemlené az átdolgozást. Az «Egyetértés» előfizetési árai: Melyik napilapra fizessünk elő ? Gazdag tartalmánál, nagy terjedelménél fogva a leg­olcsóbb magyar lap az „egyetértés" a mely az uj évvel immár 27-ik évfolyamába lépett. Az a magyar olvasó közönség lapja. Hiteles forrásból származó értesüléseinek gyorsasága, alapossága és sokasága, rovatainak változatossága, kitűnősége, a kü­lönböző olvasmányok gazdag tárháza tették az «Egyet­értés »-t népszerűvé. Az országgyűlési tárgyalásokról a legrészlete­sebb s e mellett tárgyilagos hű tudósítást egyedül az «Egyetértés» közöl. Gazdasági rovata elismert régi tekintélynek ör­vend. A magyar kereskedő s gazdaközönség nem szorul többé idegen nyelvű lapra, mert az «Egyetértés» kereskedelmi s tőzsdei tudósításainak bőségé­vel és alaposságával ma már nem versenyezhet más lap. A kereskedő, az iparos s a mezőgazda megta­lálja mindazt az «Egyetértés»-ben, a­mire szüksége van. Változatosan szerkesztett tárczájában annyi re­gényolvasmányt ad, mint egy lap sem. Két­három regényt közöl egyszerre úgy, hogy egy év alatt 30—40 kötetnyi regényt, részint eredetit, részint a kül­földi legjelesebb termékeket, jó magyarságú fordításban kapnak az «Egyetértés) olvasói. A ki olvasnivalót keres és a világ folyásáró­­l»>­­»rsan­ és hitelesen akar értesülni, fizessen elő az «Egyetértés»-re. Az «Egyetértés» 1894 január 1-én 27-ik évfolya­mába lépett s igy egyike a legrégibb napilapoknak. Felelős szerkesztő: Csávolszky Lajos. Egy hóra _ 1 frt 80 kr. Három hóra.. . » — » Félévre ... ... ... 10 » — » Egész évre 20 » — > A­ szerkesztőség: Szerecsen-utcza 35. szám. A kiadóhivatal: Dalszinház-utcza 1. szám. BUDAPESTEN, Mutatványszámot a kiadóhivatal ingyen­es bérmentve küld.

Next