Vasárnapi Ujság – 1894
1894-12-30 / 52. szám - Mulattató természettani kisérletek (képekkel) Inyencz gyufák 887. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
44. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI IJSÁG. 887 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A spanyol költészet gyöngyei. Fordította és bevezetéssel ellátta Körösi Albin. Budapest 1894. A Cid-románczkert, Cervantes Don Quijote-ját s a nagy szinmőirók, Calderon, Moreto néhány darabfekete selyem aljat vesznek fel, és ahhoz phantasieselyemből készült derekat. Ezt az összeállítást kedvelik ma a legelőkelőbb divat-üzletekben. Monaszterly és Kuzmik utódai udvari divat-árú szállítók termében nagyon szép, ilyen kétféle szövetből összeállított öltözeteket láttunk. Az egyik világos alapon XVI. Lajos kora szerinti rayé taffetasból volt készítve, és hozzá világos kék bársonyderék, ecrue quipure csipkebetéttel. A másik ellentétes összeállítás ezüstszín brocat kelméből készített aljból és sötétkék bársonyderékból állott, elől is, hátul is kék aczél paillettekkel kivarrva. A karácsonyi ünnepek alkalmából Monaszteriy és Kuzmik utódai sok fekete selyem ruhát készítettek. Ez öltözék ma a hölgyeknél azt a szerepet játsza, amelyet a frakk a férfi-viseletnél, úgy, hogy nem hiányzik egy igazán előkelő hölgy ruhatárából sem. Ezen ruháknak alja 4—7 méter bőségű, és hátul mély ránczokba esik; a derék aczéllal vagy Jaisvel hímezett betétekkel (emplécement) van ékítve, némelykor világos színű miroii bársony betéttel és ujjakkal. Az alj gyakran Jais-hímzéssel van ékítve, úgy a fekete, mint a színes ruhákon. Igen szépek az új báli ruha-minták, melyek a legjelesebb párisi divatházaktól érkeztek, és pedig Worth, Lafferrier Lebouvier és Doucet divattermeiből; mindezen ruhák egyszerű elegancziájukkal tűnnek ki. A ruhák nehéz latin duchesseből vannak készítve, atlasz- és virágékítéssel. Az ilyen virágékítésű báli ruhák 85 forinttól kezdődő árúak, s megrendelésnél mértékül elegendő egy jól testhez álló ruhaderék és a szoknya hosszának (elül mérve) beküldése. Két szép öltözék rajzát is közöljük itt. Az egyik XIII. Lajos korabeli uszályos tunique, jonquille színű moire bengalin selyemből készült, ballon ujjak aczél- és gyöngydiszítéssel. A szoknya két különvált széleit a violaszínű merveilleux latin második szoknya fölött gyöngydiszítések kötik össze, melyek a sárga moire és rózsaszínű szalaggal beszegett hegyes derék elejéig érnek. Ehhez háromszögű fodros berbe járul. A sötétpiros mellcsokron egy gyémánt félhold, a galléron gyöngy- és borostyánkő-pettyek díszlenek. A másik öltözet halavány zöld peau de soie selyem, megyszín bársony appliquékkal, smaragd-zöld selyem és arany hímzéssel a szoknyán. A bő ujjakat Chrysopras és briliáns csatok tartják. A derék szélein raguzai csipke-szegélyezés, továbbá czoboly szőrme és fejek. Cseresnye-piros színű, mohé öv, créme színű strucz tollak, világos színű teknősbéka héjjából fűzött legyező. Alice. Belgrádi fénykép után. NIGRINOVA VELIKA, A BELGRÁDI SZERB NEMZETI SZÍNHÁZ DRÁMAI MŰVÉSZNŐJE. LÁTOGATÓ BTIHÁK. — Legújabb párisi divat. MULATTATÓ TERMÉSZETTANI KÍSÉRLETEK. Inyencz gyufák. Vagy tíz szál gyufát egy tál vizre teszünk, még pedig csillag alakban sorakoztatjuk őket egymás mellé. Ekkop mintegy sugárkört alkotnak, melynek közepén egy kis üresség van. Ebbe a hézagba belemártunk egy darabka hegyesre faragott szappant s ime, — a gyufaszálak ijedten futnak szét minden irányba. (1. ábra.) A szappant nem szeretik. Most már csalogassuk őket vissza , kínáljuk meg czukorral. Jókora darab czukrot mártunk a vízbe, a tál közepén és íme, — a gyufaszálak ugyancsak iparkodnak vissza s egymás után oda sorakoznak az édes csemege alá. (2. ábra). Oka ez érdekes tüneménynek a hajcsövesség törvénye. A folyadék felszínén minden úgy történik, mintha a folyadék nagyon finom, ruganyos hártyával volna borítva, melynek összehúzódási képessége a folyadék minősége szerint változik. A szappan, felolvadván a gyufák közepett, csökkenti a belső hártya ruganyosságát s a gyufaszálak engednek a külső vonzásnak. Ez az a tüneménye a hajcsövességnek, melyet a fizikában a folyadékok felszíni terjeszkedésének neveznek. Viszont mikor a czukrot mártjuk bele a vízbe, szemmelláthatólag az történik, hogy minden oldalról víz szívódik fölfelé a czukorba, s ekkép a tál széle felől áramlat indul meg a központ felé. Ez az áramlat magával sodorja a gyufaszálakat is, melyek aztán a központnál megállapodnak. A mutatványt mulatságosabbá tehetjük azzal, hogy gyufaszálak helyett hal formára faragott vékonyka fácskákat használunk. E fácskák természetesen nem lehetnek nagyok, mert különben súlyuknál fogva ellenállának a hajcsövesség által kifejtett taszító vagy vonzó erőnek. Másrészt az edény, melyben a mutatványt végezzük, ne legyen nagyon nagy, mert a szappan- vagy czukordarab hatása természetszerűleg nem terjedhet nagy messzeségre.