Vasárnapi Ujság – 1894
1894-11-18 / 46. szám - Forrongások Madagaszkárban 769. oldal / Általános nép- és országisme - Justh Zsigmond (arczképpel) 769. oldal / Élet- és jellemrajzok
11. SZÁM. 1894. 41. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 769 JUSTH ZSIGMOND. (1863—1894.) Az ifjabb irodalom egyik nagyreményű, szép tehetségű és sokat tanult, messze világrészekben utazott tagjának halálát jelentette közelebb a táviró a genuai tenger-öböl partjáról, Cannesből, a Riviera napsugaras vidékéről. Uri nép szokott itt összeggyülni ősz végén, ott marad egész a tavaszig, amig máshol is fölszabadul a természet, s megnyilik azok számára, kik menekülnek a tél zordonsága elől. Justh Zsigmond, a fiatal magyar író is ide menekült a télire, sorvasztó betegségével. Már évek óta kereste, hol találhat enyhülést. Volt Indiában, Egyiptomban, Olaszország különböző részeiben, Dél- Francziaországban. Világismerete, tapasztalata bővült, fogékony kedélye megtelt benyomásokkal, de a verőfény, a természet örökös üdesége, nem bírták meggyógyítani. Még alig mult harmincz éves, s meg kellett halnia. A szépirodalomban mint elbeszélő, mint regényíró tünt föl, s akik figyelemmel kisérik az irodalmat, azok ismerték, sokat vártak tőle. Amit irt, meglátszott rajta, hogy érző szív, gondolkozó elme diktálja. Eredeti tehetsége azonban még küzdött, hogy megtalálja a kibontakozás útját a mély hatások alól, melyeket Páris, a nagyvilág és a magyar alföld tett rá. Megoszlott figyelme egy idegen, fejlett társadalom és a szent-tornyai puszta egyszerű, de friss vérű magyarjai, falusi élete, a különböző szokások és az élet oly sokféle nyilatkozatai között. Mint író, még irodalmi tanulmányai hatása alatt állt s kivált az újabb franczia regényírók, a naturalisták hatása alatt ült íróasztalához, azzal a vággyal, hogy hasonló műveket alkothasson. Mint Zola egy családnak, a Rougeon-Macart családnak típusaiban kívánta felmutatni következetesen az emberi tévelygéseket és bűnöket, ügy .Tusth Zsigmond is egy regény-cziklus megírásához fogott, mely a magyar társadalom életének ferdeségeit, átalakulását különböző rétegekben tüntesse föl, bebizonyítandó, hogy minden forrong és szétfeszíteni törekszik a mesterséges korlátokat. Ezt ő «a kiválás genezisének» nevezte, és több regényben illusztrálta a bölcseleti tételt, melynek alapeszméjén meglátszik egykori tanárának, a híres Taine Hippolitnak megfigyelése, regény - alakba formálásán pedig a Rougeon-Macart. De el kell ismerni, hogy a mit e cziklusban irt Justh, gondos megfigyelés műve, s a magyar paraszt filozófiáját elbeszélés vagy regény alakjában sokszor meglepőleg látjuk nyilatkozni. Ilyen a «Puszta könyve» eleven, jellemző rajzaival. A «kiválás genezisének» első regénye a «Pénz legendája» volt, mely a felsőbb társadalmi osztályba, az ideges, sápítozó arisztokráczia körébe visz. Következett rá *Gányó Julcsa», egy érdekes paraszt regény, az elhunyt író legjobb műve. Hátra maradt kéziratban még a cziklusnak egy másik darabja: «Fuimus», mely még kiadásra vár. Terv szerint, nagy becsvággyal dolgozott. Esze, hajlandósága, egész természete az irodalmi és művészi világhoz vonzotta. írók, művészek közt érezte magát legjobban a vagyonos fiatal ember, s mint író kivánt a társadalomban állást foglalni. «Káprázatok» czimű kisebb rajzaival kezdte meg irodalmi működését, egy meleg kedély, egy ötletes elme csapongásaival. Ezt követte «Páris elemei», a világváros behatásának, a hazára való visszaemlékezésnek tarka, de színeiben igen élénk szüleménye. Majd regényei következtek, az említetteken kivűl még a »Delelőn», ismét magyar falusi alakokkal, kik iránt nemcsak szeretettel viseltetett, de a kikhez jobban közeledett, hogy híven tükrözhesse vissza. Justh Zsigmond 1863-ban született Szent Tornyán. Tanulmányai egy részét Németországban és Párisban végezte. Kezdetben nemzetgazdasággal foglalkozott. A nemrég elhunyt franczia tudós író, Taine, azonban szépirodalmi munkásságra buzdította, s meg is fogadta a természetének és egész lényének megfelelő tanácsot. De a végzetes betegség már régen emésztette. Ezért fölváltva hol Budapesten, hol Szent-Tornyán, hol külföldön tartózkodott. Indiai tartózkodásáról hosszabb uti rajzokat közölt egy napilapban. Ha itthon volt, festők és írók társaságában töltötte idejét. Ezek Szent-Tornyán is sokszor fölkeresték. Itt színházat is építtetett, egészen római amfiteátrum mintájára, melyben az ő parasztjai játszottak magyar népszínműveket, klasszikus drámákat. Moliére, Shakespeare, Plautus állandó műsoron voltak, s néhanapján előadták az ő alkalmi darabjait is. Az előadásokra összegyűlt rendesen három határ apraja-nagyja; a jó falusiak elözönlötték a nagy parkot s áhítattal hallgatták az előadásokat, melyeknek rendesen táncz lett a vége. Holttestét Cannesből a család hazaszállíttatta, s Szent-Tornyán temették el nagy részvét mellett. FORRONGÁSOK MADAGASZKÁRBAN. Afrika délkeleti partjától nem messze fekszik a nagy Madagaszkár sziget, egykor a magyar Benyovszky gróf kalandjainak egyik színhelye. Nagy sziget, Új-Guinea és Borneo után a harmadik a földön; csaknem kétszer akkora, mint Magyarország, de azért nagyon ritkán lehet olvasni felőle a lapokban, mivel népe még félművelt s zárt helyzeténél fogva nem igen közlekedik Európával. Most azonban ismét emlegetni kezdik, mert ez idő szerint nagy forrongás van ott a sziget fölött védnökséget követelő francziák ellen. Tudva van, hogy már Benyovszky gróf is a franczia kormány megbízásából szerepelt Madagaszkárban. A francziák régóta foglalkoznak már azzal az eszmével, hogy ezt a nagy és gazdag szigetet meghódítsák. IV. Henrik dauphin erődöt építtetett rajta, XIV. Lajos 1642-ben a szigetet franczia birtoknak nyilvánította. Azonban nagyon kis rész jutott a francziák tényleges birtokába s a miatt is többször volt háborújuk a lóvákkal, Madagaszkár legértelmesebb és uralkodó nemzetiségével, kiket nem egyszer az angolok is támogattak. Legutóbb 1885-ben két évig tartó háború után elismerték a hóvák a francziák védőri jogát s 1890-ben Anglia is hozzájárult ehhez, mivel ugyanakkor Francziaország szintén belenyugodott, hogy Zanzibár sziget angol uralom alá jusson. Míg azonban a zanzibáriak elfogadták az angol felsőséget, a hóvák önnállósági érzete épen maradt; minden tekintetben igyekeztek a francziák hatalmát korlátozni. Az összeütközés közelebb már oly élesen nyilvánult, hogy a franczia kormány legtekintélyesebb államférfiainak egyikét, Vilars marquist külön teljhatalommal küldte közéjük, egyenesen megfenyegetvén őket, hogy szükség esetén karhatalommal is érvényt fog szerezni akaratának. A franczia uralomnak legnagyobb ellensége itt a benszülött miniszterelnök, flanilaiivány. Hatalmas ember ez a hóvák országában. Harmincz esztendő óta jóformán ő az úr mindenek felett; polgári ügyekben ő az első, a katonaságnál ő a főhadvezér, s e mellett — ritka hivatal egy miniszterelnöknek — a királynő férje. Ily hivatalt különben már a megelőző királynő idejében is viselt; még azelőtt is volt egy harmadik felesége, ki azonban nem volt királynő. Jaka A mostani királynő III. Runavaloman-33 éves, középtermetű, sötét arczú és szelid tekintetű nő; közel 70 éves férje és miniszterelnöke kezében valóságos báb, kit ez épen tekintélyének megőrzése végett idegeneknek és benszülötteknek egyaránt ritkán enged látni; csak azt engedi meg neki, hogy magánügyekkel foglalkozzék, melyek között legérdekesebb, hogy a jámbor királynő Párisból Duehestől százával viteti magának az új ruhákat és kalapokat, valamint mindenünnen összevásároltatja a különböző új játékszereket. Minden csak pár óráig érdekli, azután újból másra vágyik; tömérdek európai ruhája daczára, melyből egy kis város összes leányainak kelengyéje kitelnék, örömest hordja a nemzeti hova - viseletet, azaz a vállra vetett gyapot vagy selyem lamba kendőt. Egészben véve elmondhatjuk, hogy a hóvák mozgalma nemzeti jellegű. A francziákat gyűlölik legjobban, mivel leginkább ezek fenyegetik függetlenségüket, de e mellett ellenséges indulattal viseltetnek általában minden idegen iránt, s ezt nem is tagadják. Önérzetüket nagyon emeli az a tudat, hogy Madagaszkár többi benszülött népei fölött értelmiség és bátorság tekintetében nagyon előkelő helyet foglalnak el s azok nagyobb részét hatalmuk alá kerítették. Az utóbbi éveket nagyon felhasználták erejük fejlesztésére, különösen a hadsereget angol katonatisztek közreműködésével jól kiképezték s nagyon átalakították. Nem lehetetlen tehát, hogy közelebb annyira feszültté lesz a francziák és hóvák viszonya, hogy a háborút sem kerülhetik el; ebben az esetben pedig Ranavalomanjaka királynőnek és a nagyon tevékeny öreg miniszterelnöknek igen fontos szerepe lesz. Megjegyezzük alkalmilag, hogy Madagaszkár sziget fő nevezetessége nem történelmi, hanem természetrajzi. Mind a növények, mind az állatok igen sajátságosak ebben az országban; legkevésbbé sem hasonlók a közel fekvő afrikaiakhoz; az Ázsia déli részén levő Szunda-szigetekével már közelebbi rokonságban vannak. Ezért a tudósok azt állítják, hogy Madagaszkár s az említett szigetek egy, az Indiai óczeánban elsülyedt világrész maradványai, melyet a rajtuk élő sajátságos félmajmokról «Lamuria»-nak szoktak nevezni. Maguk a hóvák sem négerek, hanem inkább a maláj törzzsel rokonok, a mi ősi eredetükre nézve is bizonyíték, mert már a nagy kontinens elsülyedése előtt élhettek Madagaszkárban. Mindenesetre kiváló faj, eszes és vitéz, de magán erkölcsi életük nem valami példás; a ke- JUSTH ZSIGMOND.