Vasárnapi Ujság – 1896
1896-08-09 / 32. szám - A pécsi robbanás (képekkel) 534. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
534 11 4 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 30. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. puha kerevetek nyújtózkodnak. A falon lándzsák és fegyverek csoportja díszeleg. Ezt a csinos, művészi pavillont Baumann Bernát építész tervezte és építette föl méltólag a Littke-czég jó hírnevéhez. Pourain Henriette: Veres Sándor és felesége. SEELT MAGYAR ZENE- ÉS ÉNEKKARÁNAK ELSŐ ÉNEKESEI. Eőri Szabó József: Kalmár fényképei után. A PÉCSI ROBBANÁS. Pécsről, a Dunántúli országrész szép városából borzalmas szerencsétlenség hírét vitte szét július 30-án a táviró az egész világba. A Széchenyi-tér legnagyobb épületében, az ódon városházában, melyet ép most készülnek újjá átépíteni, a sarokhelyiségben emberemlékezet óta fűszerkereskedés volt, arról is nevezetes, hogy ott volt Pécsett a legnagyobb rakéta- és tüzijáték-raktár. A híres pécsi szőlőhegyeken képzelhető sem volt szüret a nélkül, hogy a szüretelők eszenden a vendégek mulattatására egy sereg békát, golyóhányót és csillagszórót ne gyújtottak volna. De sok vadász is lakja a nagy erdőségekkel környezett várost, így nagy keletje volt a puskapornak is, melyből az üzlethelyiség jelenlegi tulajdonosa, Köszl János, a hatóság tudtán kívül, mint a vizsgálat megállapította, vagy 70—80 kilogrammot tartott raktáron, a nagy Wertheim-szekrényében rejtegetve, a hol cognac-készletét is tartotta, melyből maga igen gyakran hörpintett, kiválóbb vevőit s a levélhordókat meg-megkinálta; de oda szokta letenni az égő szivarját is, mikor puskaport vagy cognacot vett onnan elő. Négy nappal a szerencsétlenség előtt is 5 kgr. puskaport vásárolt a város puskaportornyából, ily úton is félre akarván vezetni a hatóság éber figyelmét. Kösztnek a robbanékony anyagok iránti szenvedélye idézte elő a nagy szerencsétlenséget. Épen közgyűlésre készült a város. A Széchenyitéren lévő piaczon nyüzsgött a reggeli vásárra beözönlött parasztasszonyok, kofák és vásárló cselédek tömege. A tér sarkán épen Aidinger János, kir. tanácsos, polgármester haladt lassú léptekkel hivatala felé. Ekkor dördült el a szörnyű robbanás Köszl János üzletében úgy, hogy az egész piaczot és környéket megreszkettette. Csörömpölve váltak, omlottak össze az üzlet vastag tükörablakai, füst tört elő az üzlet kirakataiból és ajtajából, és mintha a végítélet órája érkezett volna, ropogó rakéták és a puskapor által vele robbant üveg-, fa- és kőtárgyak röpködtek szerteszét a széles piaczon, megsebesítve mindenkit, akit az a pusztító, égő förgeteg útjában talált. Háromszor, de lehet, hogy négyszer is ismétlődött a robbanás, mindig új meg új veszéllyel fenyegetve azokat, akik a szerencsétlenség színhelyéről el nem menekülhettek. Mikor a puskapor, dinamit, rakéták és lehetséges, hogy még más robbanékony anyagok mind elpattogtak, a tűz vette át a további rombolást. Hatalmas lángoszlopok csaptak ki az üzletből, nyaldosva a városház első emeletét is. Eddig csak jajveszéklő, siránkozó, vérző és vonagló embereket láttunk, mint valami pusztító ütközet után, ha széjjelfoszlik a puskapor jellege. A szerencsétlenség borzalmas következményeit csak akkor láttuk a magok teljességében, mikor a vízsugarak eloltották a tüzet és az üzletbe hatoló tűzoltók elővonszolták a felismerhetetlenségig összeégett két hullát. Az egyik az üzlet egyik inasa, a másik pedig egy 13 éves leányka volt, ki vásárolni volt a boltban. A sérültek száma meghaladta a kétszázat. Sok parasztasszony ott hagyta holmiját, sőt pénzét is a piaczon, rohanva futásnak eredt vérző sebével s meg sem állt a falujáig. A súlyosabban sérülteket nagyrészt mindjárt ott a piaczon, a Szentháromság szobra alatt kötözték be az orvosok ; sok sebesült az irgalmas barátok közeli kórházába sietett. Ott 80 sebesültet kötöztek be, kik közül többeket már kórházakba kellett elvinni, ahol három, ú. m. két szobaleány és egy munkás felesége nem sokára meghalt. Emberélet tehát azonnal csak öt esett áldozatul, de sokan voltak, akik egyes testrészeiken kisebb, vagy nagyobb csonkulásokat szenvedtek. Aidinger János polgármester maga súlyosan megsérült, 50 sebet állapítottak meg rajta az orvosok. Csak erős szervezetének köszöni, hogy életben maradt és már gyógyulófélben van. Ludwig Ferencz orvos, ép kocsijáról akart leszállani, mikor a robbanás történt. Ő is, kocsija is súlyosan megsérült. Nagyobb sérülést szenvedett Oberhammer Antal rendőrfogalmazó is. Azonnal megindult a szigorú vizsgálat, mely a robbanás keletkezésének okát nem tudta ugyan kideríteni, de annyit megállapított, hogy legalább 50 kilogramm puskapor robbant föl, és így Köszi János ellen, ki maga is súlyosan megsérült, megindítják a bűnvádi eljárást. Képeink a helyszínét a robbanás után fél órával mutatják. AZ EZREDÉVI ÜNNEPÉLYEK. Az ünnepélyek legnagyobb része lezajlott már, a kiállítás fele is elmúlt. Három hó alatt másfél milliónál többen látogatták napi jegyekkel a kiállítást, a nagyon kedvezőtlen időjárás mellett is az állandó jegyű látogatók száma is sok ezerre megy. Augusztus 6-ikán megalakult a nagy bíváló testület. A jury, mely ítélni fog a kiállítók munkái fölött. Még az egyes szakcsoportok szerint való alakulás van hátra, ami egy-két nap alatt megtörténik, aztán rögtön megkezdik működésüket. A kiállítási jury. Augusztus 6-ikán alakult meg a kiállítás nagy juryja, mely az egész kiállítás fölött ítélni fog s megszavazza a kitüntetéseket, elismeréseket. A kinevezett és választott jury-tagok elnökévé a kormány Wekerle Sándort nevezte ki. Az ő elnöklete alatt történt a megalakulás. Választottak két alelnököt: Matlekovics Sándort és Endrét, aztán megállapították az ügyrendet. Thek Wekerle elnök az ülés elején mondott beszédében a jury feladatát így jellemezte: «Komoly és igaz munkát követel tőlünk bírói tisztünk és a közügynek is nagyobb szolgálatot teszünk, ha kis világot sikerült vetnünk a jövő útjaira, mintha esetleg meg nem érdemelt fénysugarakat akarnának hinteni a jelenre. A munkakiállítás dijai. Az iparos-segédek és inasok érdekes kiállítása rövid időn bezárul. Még e hónap közepéig marad nyitva s addig alkalma van a közönségnek a magyar ipar igazán nagy reményekre jogosító ifjú nemzedékének munkáit megtekinteni. A bezárás előtt azonban még nagy napjuk lesz a kiállítás résztvevőinek: díjak ünnepélyes kiosztása. Az ünnepélyek csarnokában nyilvánosan fogják kiosztani a díjakat, aranyakat, szakműveket díszes kötésben és okleveleket. Különösen a szakművek kiosztása járt nagy előkészítő munkával, mert nemcsak a versenyző szakmájára, de korára és tudására is tekintettel kellett lenni. A vidéki kiállítók díjait a helyi bizottságoknak küldik meg s azok fogják ünnepélyesen kiosztani. Árpád mellszobra. Érdekes kállítási tárgy érkezett az iparossegédek és tanonczok időleges kiállítása számára. Egy Párisban élő magyar iparos, Balog Gyula műlakatos-segéd nagy ügyességgel, szakképzettséggel vörösrézből készítette el a honalpító mellszobrát, melyet az időleges kiállítás igazgatósága azonnal kiállíttatott. A kalocsai érsek a kiállításon, Csúszka György kalocsai érsek e hó 4-ikén az egész délelőttöt a kiállításon töltötte. Az érsek délelőtt tíz órakor jött s a titkári hivatalt kereste föl, a hol Gelléri Mór titkár kezéhez ötszáz forintot tett le, amely összeget az inasok és segédek kiállításának díjaira szánta. Az érsek ezenkívül Dániel Ernőnének, a