Vasárnapi Ujság – 1896
1896-09-20 / 38. szám - A zimonyi ezredévi emlék (képekkel) 633. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
38. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 633 letsorába és a főtornyot a Duna felől koszorúként körülövező, oszlopos szabad erkélyre. A belső helyiségeknek ez idő szerint még nincs különös rendeltetésük, de a zimonyiak e tekintetben többféle tervvel kívánnak a kormány elé lépni. Az oldaltornyok között, tehát a középtorony előtt, nemes arányaiban, jelentőségteljes architekturájával válik ki az épület homlokdísze: az oszlopos loggia, a fedett erkély, mely alsó díszítésében magába zárja a feliratos táblát is, míg erőteljes és jól alakított felső párkányára helyezett talapzaton Hungáriának kőszobra ül, jobbról-balról egy-egy oroszlánnal. Az emlékmű, melynek falfelületeit zománczozott nyers tégla borítja, a jól elrendezett, színdús majolika czimerpajzsokkal, a vert vasdíszítésekkel, az almási kőből készült párkányzatokkal és keretezésekkel, vörösréz tetőfedésével, megkapó színgazdag és festői képet nyújt. Ez az emlék hivatott az egész környéknek monumentálisan megjelölt jelleget kölcsönözni, miután magassága miatt messze mérföldekre látszik, és Zimony látképét érdekes és jellemző motívummal gazdagítja. Az emlékmű a franczia renaissance-ra emlékeztető változatos formáival, kellemes részleteivel, találó tagozásaival leleményes fantáziára vall. Teljes egészében pedig a szemlélőben azt a biztos tudatot kelti, hogy beláthatatlan időkre épült. Ne feledjük megemlíteni a szobrászati alakításokat se, melyek az emléket díszítik. Róna József készítette Hungária ülő szobrán kívül, ott látjuk még Bezerédy sikerült turul madarát is, vert vörösrézből, mely a középtorony sisakján terjeszti ki ötödfél méterre kifeszített szárnyait és csőrében villogó aranykardot tart. Az ország hét pontján részben befejezett, részben pedig épülő félben levő emlékek, megkülönböztetett változatossággal, egymástól lényegesen eltérő architektúrával bírnak. Ezek mindenikének megalkotója Berczik Gyula műépítész és műszaki tanácsos. Bérezik Temesváron született, műszaki tanulmányait a külföldön fejezte be. 1879-ben a kereskedelmi minisztériumba lépett és azóta annak tekhnikus karában előkelő helyet foglal el. Tevékeny, fáradhatatlan munkásságát az országban különböző nyilvános épületek hirdetik és több budapesti palotaszerű lakó- és bérház tanúskodik arról a nagy kört felölelő munkásságról, mely a tervező előkelő képességeit sikeres eredményekben tünteti föl. Az ezredévi emlékek építése síkra szólította és kipróbálta a jeles szakember erélyét és gondos körültekintését. BERCZIK GYULA, AZ EZREDÉVI ORSZÁGOS EMLÉKEK TERVEZŐ MŰÉPÍTÉSZE. A ZIMONYI EZREDÉVI EMLÉK. A magyar történelem hadi eseményekben oly gazdag és emlékezetes helyei közé tartozik az ország déli határán, szemközt Belgráddal, Zimony. Az ezredévet örökítő országos hét emlékmű közül ide állítottak egyet. Ezt folyó hó 20-án avatja fel a magyar kormány megbízásából Josipovich Imre, Horvát- és Szlavonország minisztere a szokottnál is nagyobb és színhelye miatt is érdekesebb ünnepélyességgel. A horvát területen emelt emlék egészen kész már, s hatásosan magaslik ki. Az ezer évet hirdető emlékmű hagyományos hősiesség talaján épült, alapzatát büszkén veti meg a nagy Hunyadi várának udvarán. Az emlék tornyának sisakján lebegő turul madár kiterjesztett szárnyakkal a viharral kész szembe szállni még mindig. A századok viharaiban bontott bástyák romjai veszik körül a talapzatot, s mintegy ezekből hajt ki a szép emlékmű, erőteljesen, frissen, magasan, Belgrádból is szemlélhetőn, az egykori Nándorfehérvárból, melyet a magyar hősiség annyi vére áztatott, az ország határain túl is elébe sietve egy hódító hatalomnak, mely a czivilizáczióra tört. Látni való, hogy a tervező e történelmileg oly nevezetes hely emlékein lelkesülve, gondolta ki a műemléket, mert annak vártoronyszerű (donjon) alakot adott. A kifejezés módja valóban igen sikerült, mert az építménynek emlékszerű jellege is megóvatott. A nagy méretek daczára az emlék formája könnyed, rögtön megmutatja, hogy nem komor harczok s bástyájául áll ott, hanem kegyeletes emléket hirdet, nyugodtan, büszkén egy ország határánál. Az emlék építését f. évi április hóban kezdték meg, és az alapozásnál mutatkozott jelentékeny nehézségek daczára is elkészült. Az emlékmű hatalmas alsó építményből bontakozik ki, mint hármas torony. A középső főtorony sisakjával együtt mintegy 37 méternyi, kerek mű nagy ablakaiból elragadó a kilátás a Duna és Dráva közötti regényes vidékre, és annak minden egyes történetileg emlékezetes pontjára. A hajdan dicső Nándorfehérvár, az átellenes magaslatról nagy magánosan néz alá a tova hömpölygő Dunára, melynek tükrében, az emlékmű képe, a haboktól százszorosan megtörve, de erőteljesen tükröződik. A középső főtorony előtt két oldalról két kisebb torony nyúlik föl; ezek foglalják magukban a lépcsőket, melyek a hangulatosan kiképezett elég tágas földszinti teremből vezetnek fel a középtorony másik két eme A ZIMONYI EZREDÉVI EMLÉK.