Vasárnapi Ujság – 1896
1896-12-06 / 49. szám - Egy öreg huszár Petőfi haláláról (arczképpel). Túry Gyula 819. oldal / Élet- és jellemrajzok - Szász Béla: Gyászdal (Scott Walter) 819. oldal / Költemények - Csillagászati jubileum 819. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
48. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. azonban a vőlegény személyéhez fűződő politikai okok tekintetbe vétele azt tanácsolta, hogy ő e szertartáson való megjelenéstől fölmentessék s ezzel eleje vétessék minden oly fölfogásnak, mintha e házasságnál a vőlegénynek trónkövetelői mivolta is számba vétetett volna. Képünk e nagy pompájú szertartásnak legünnepélyesebb jelenetét: a főherczegnő esküjét s annak főszereplőit: a királyt, a főherczegnőt és az Evangéliumot tartó főpapot tünteti föl. GYÁSZDAL. •Scott Walter «A tó tündére» czimű költői beszélyéből. Ott tünt el a lombok alatt, ott A dombnál elveszve örökre, Mint ér, mit a nyár kiapasztott, Új kínt árasztva szívünkre ! Az ér kiújulhat idővel, Egy nyári esős zivatarral, Egünkre vigasz sol' se' jő fel S nem kél Duncanra se hajnal! Sarlót akkor vet a gazda A búza tövére, ha érett — De mi szívünk jajra fakasztja, Hogy gyászunk ifjúér' lett! Már fonnyad a lomb, mikor eljő Érette az ősz szele, búgva: Virágunk akkor leve fejlő, Megtörve, hogy elhal a búnkra. Gyors lábú, vad fektibe látó ! Ki annyit mentél ki a bajból — Véres kezű harczba', te bátor! Sírodba' mi' csöndesen alszol! Mint napsütte dombon a harmat — Mint csermely súgva, csörögve — Mint lágy buboréka a habnak : Úgy tünt tova élted — örökre ! Angolból: Szász Béla. VASÁRNAPI ÚJSÁG. pontosságát még az elméleti optika közelíti meg. A fölfedező Leverrier már 1877-ben meghalt, de társa Galle megérte ezt a jubileumot. Galle a boroszlói egyetem tanára és csillagvizsgáló intézetének igazgatója volt legutoljára s most mint 84 éves aggastyán nyugalomban él. 819 CSILLAGÁSZATI JUBILEUM. Az emberi szellem és tudomány egyik legragyogóbb eredményének ötvenedik évfordulója volt a napokban. 1846 szept. 23-án érkezett a berlini csillagvizsgáló intézethez az a hír, hogy a párisi csillagvizsgáló intézet igazgatója Leverrier, ki már régen foglalkozott az Uranus bolygó keringésének megmagyarázásával, rendkívül éles eszű számítások alapján kisütötte, hogy az Uranus pályájának zavarait egy eddig még ismeretlen hetedik bolygó okozza, melynek helyét és nagyságát is kiszámította. Leverrier elméletét azért közölte a berliniekkel, mivel ezeknek volt akkor a legjobb csillagászati térképük s így legbiztosabban kutathattak az új bolygó után. Csodálatos módon még a tudósítás megérkezése napján épen a Leverrier által kijelölt helyen megtalálta dr. Galle a keresett bolygót. 7—8-ad nagyságú, eddig fel nem jegyzett csillag volt. Énekével együtt egész éjjelen át vizsgálták ezt a csillagot s a következő nap szept.24-én csakugyan megállapították annak bolygó jellegét, kiszámították, hogy 600 millió mérföldre esik a naptól, 164 év és 280 nap alatt kerüli meg a földet. Az új Neptunnak keresztelt bolygónak egy év múlva találták meg a holdját is, mely 5—6 nap alatt kerüli meg a bolygót. Valamely égitestnek tisztán számítások alapján eszközölt feltalálása az emberi tudomány legnagyobb diadalai közé tartozik. A ma Neptunnak nevezett bolygót különben már 1795-ben látta Laland, de állócsillagnak tartotta. Közvetlen Leverrier felfedezése előtt Bouvard, Madler, Adams és Bessel csillagászok is sejdítették, hogy az 1781-ben Herschel által fölfedezett Uranus bolygón belül kell még egy bolygónak lennie, sőt az angol Challis Cambridgeben 1846 aug. 4-én és 12-én meg is találta a csillagot, azonban nem volt képes annak bolygó jellegét kimutatni. A híres fölfedezés nagy jelentőségű annyiban is, hogy azóta általában elismerik, hogy a csillagászat a legpontosabb tudomány, melynek EGY ÖREG HUSZÁR PETŐFI HALÁLÁRÓL. A folyó év őszének egy részét Abonyban töltöttem Márton Ferencz (Abonyi Lajos) kedves bátyám vendégszerető házánál. Az idő kellemesen telt el; mindegyikünk egymástól függetlenül láthatott dolga után. Én festegettem, vázolgattam, mig Feri bátyám íróasztala mellett jegyezgetett, melyen annyi kedves művét megírta. Az eső gyakran a szobába szorított benünket, ilyenkor aztán olvasgattunk. Épen alkalmas időben érkezett meg, más könyvekkel együtt, Ferenczi Zoltán nagy munkája : «Petőfi életrajza». Ezután alig beszéltünk másról, mint a nagy költőről, életének egyes jeleneteiről, különösen haláláról, melynek körülményei teljesen földerítve máig sincsenek. Szóba jött beszéd közben az is, hogy — mint Vajna Sándor előadása után Ferenczi is fölemlíti — egy Szkurka nevű huszár, Petőfit a szerencsétlen segesvári csata napján futás közben kengyelébe fölvette s egy darabig nyargalt vele. Feri bátyám erre fölemlítette, hogy van itt Abonyban egy Kurka nevű, a forradalom után ide vetődött, most honvédnyugdíjából élő öreg ember, ki azt állítja, hogy ő volt az a bizonyos huszár. Elhivattuk. Kikérdeztük. Nyomrólnyomra úgy beszéli el az esetet, amint azt néhány évvel ezelőtt Vajna — kit ő Vajna kapitány úrnak nevez — egyik napilapban leírta. Azonban azt állítja, hogy a nevét hibásan írta az a «kapitány úr Vajna», mert ő nem János, hanem Mihály. Bőven és terjedelmesen beszélt, sőt mondott még egy adatot, ami eddig sehol sem volt fölemlítve, nevezetesen, hogy Petőfi már az előtt, mikor a lovára fölvette volna, a jobb karján lövést kapott s egész karján végig csorgott a vér, ruhája, inge tárva nyitva volt a mellén s egy kis kerek fekete kalap volt a fején. Ezen karsebesülésről csak most van ismét egy másik megemlékezés az 1848—49-iki történelmi lapok legutóbbi október-novemberi kettős számában. A 172-ik lapon ugyanis Nagy György volt honvédhuszár írja Szőkefalváról, hogy személyesen jelen volt a csatában és tudja, hogy Petőfi karját a futás előtt már golyó érte. Kurka beszéli, hogy midőn Petőfi a kengyeléből kivette a lábát és leugrott, zsebéből kivett egy kis könyvet, balkezével írta bele a nevét, azután hajadon fővel a hidra futott. Kurka ismét visszanézett, de már nem látta a hídon. A híd alá futott-e, vagy a kukoriczásba, nem tudja. A tisztességes 72 éves, még elég életerős ember elbeszélése reám annyira hatott, hogy véteknek tartottam volna, ha le nem rajzolom a képmását. íme itt van, neve Kurka Mihály. Született Szakolczán 1824-ben. Az 1841. verbuváláskor a Koburg nevét viselő 8-dik számú huszárezredbe állott. Galicziában szolgált Avermajer kapitány századában. Főhadnagya Sáma nevű volt. Galicziából 1848-ban Bobory főhadnagy hozta ki őket.Ungvárról Mészáros Lázár táborába küldték. Onnan Bem táborába rendelték a Würtemberg-huszárokhoz. Ott vezérkari trombitás lett Bem mellett. Petőfit a segesvári csata előtt soha sem látta, de nevét gyakran hallotta emlegetni; mikor a lóra fölvette, nevezte meg magát a nagy költő; s így egyszerre tudta, hogy valamely nevezetes emberrel van dolga. Nem tartottam érdektelennek ezeket elmondani s egyszersmind az öreg huszár arczképét is bemutatni. Túry Gyula: Túry Gyula vízfestménye után. KURKA MIHÁLY 4S-AS HONVÉD-HUSZÁR. EGYVELEG. •Petőfi Vajda-Hunyadon. Déváról vesszük a következő sorokat: A Petőfire vonatkozó emlékek közé érdekes adalékul sorozható egy eddig nem ismertetett Emléklap, melyet mint családi ereklyét ma is híven őriz László Ferencz vajdahunyadi vasgyári tisztviselő. Ez az Emléklap annak emlékezetére kelt irat, hogy Bem tábornok 1849 április 14-ikén tiszti kara kíséretében meglátogatta a vajda-hunyadi várat, mely alkalommal kászonjakabfalvi László József kir. vasgyári inspektor és neje, Szerecsek Anna fogadta és látta el a díszes társaságot. Az ezen látogatást megörökítő emléklap elején Bem és tizenhárom tiszt sajátkezű névaláírása olvasható — s azok közt a Petőfié is — következő sorrendben: «General Bem, alezredes Ilirkolovics, alezredes Királyi, őrnagy Arany Károly, őrnagy törzsorvos Gesztessy László, Petőfi Sándor százados, Anton Kurtz sekretür, Lőrincz József százados segédtiszt, Szentimrey százados, Veress János főhadnagy, Borza János hadnagy Orbán Károly hadnagy, Zajon Áron hadnagy, Meiszlinger főhadnagy. * A fák életkora. Hogy mi a legmagasabb kor a különböző fák életében, arról a következő évszámok adnak fölvilágosítást: A cziprusfa 3000, a tiszafa 3000, a gesztenyefa 2000, a libanoni czédrusfa 2000, a luczfenyő 1200, a hársfa 1000, a cirbolya 700, a veres fenyő 600, az erdélyi fenyő 570, az ezüstfehér jegenye- vagy nyárfa 500, az erdei bükkfa 300, a kőrisfa 200-300, a fehér gyertyánfa 150 évig él. * A sötét éjszaka leghosszabb ideig nem a sarkvidéken van, mint első pillanatra gondolnánk, ellenkezőleg itt van az év legnagyobb részében nappali világosság, mivel a napfény az éjszaki és déli sarkon egyaránt 186 napra és 11 órára terjed, 94 napon és 16 órán át van félhomály s csak 84 napon és 3 órán keresztül van teljes sötétség, bár ezt is enyhíti a sarkfény. A leghosszabb ideig tart a sötétség az egyenlítő vidékén, tudniillik 146 napon és 14 órán át. A nappali világosság is 182 napra és 15 órára terjed, a félhomály csak 36 napra és 1 órára. Az egyenlítő vidékén tehát 1499 órával tovább tart a sötétség, mint a sarkvidéken, s ez a szám az évnek egy hatodát teszi. * A madarak pusztítása és a divat. Körülbelül huszonöt esztendeje, hogy a madártollakat és apróbb madarakat női kalapok díszítésére alkalmazzák, és ezalatt az idő alatt, átlagos számítás szerint csupán Angliába 25—30 millió darab különféle tarka madarat szállítanak. Európa többi részébe 150 millió darabra is fölrúg a kalapdíszül küldött madarak száma. Így tehát 25 év alatt körülbelől 2000 millió madarat pusztítottak el a női kalapok díszítésére. Ez még tűrhető volna, ha csupán a madarak kipusztításáról volna szó, de a madarak kiirtásával viszont a gyümölcsfák is kivesznek, mert a fákat a különféle rovarok ellen csak a madarakkal lehet megvédeni.