Vasárnapi Ujság – 1896
1896-12-13 / 50. szám - A magyar állam pénzügyei (képpel) 832. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
832 VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 44. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. Február 8-ikán vett búcsút Petőfi a vezérkartól. Szeben bevétele után érkezett vissza a vezérkarhoz Petőfi, és neveztetett ki őrnaggyá. A tábornok július 27-én Tekén át vissza Marosvásárhelyre utazott és ott a visszaérkezett Petőfivel találkozott. Lüders orosz tábornoknak Szebenből való kiindulását és a Székelyföld elfoglalására irányult törekvését Bem tábornok megtudván, Marosvásárhelyről csekély, mintegy 2500 főnyi hadseregével és 12 ágyúval július 28-án kiindult, b. Kemény Farkast pedig Kolozsvárra utasította, hogy hadtestével Marosvásárhely és Medgyes között az oroszok ellen működjék. Saját hadseregét a tábornok Székely - Keresztúron, szemben a Segesvárt elfoglalva tartó Lüders tábornokkal, helyezte el. A vezérkarral érkezett Petőfi Sándor is, ki,mint emlékezem, neheztelését fejezte ki amiatt, hogy a tábornok, kit apjaként szeretett, sőt jókedvében többször apjának is nevezett, őt kocsijában magával nem vitte. A szomorú segesvári csata után, hol sokan megsebesültek, elestek, az érdeklődés leginkább Petőfi iránt volt nagy, kiről szintén az a hir szárnyalt, hogy a csatában elesett. A tábornok elutazása után Szászsebes aug. 7 —8-án azon pont volt, hová a vesztett csaták után szanaszét elbujdokolt életben maradottak egyenként szállingóztak. Igy érkezett ide Lőrinczi vezérkari irodavezető is azon Koburg - huszár kíséretében, ki a vezérkari irodánál, mint ordonáncz teljesített szolgálatot, és ki az időnként megjelenő Petőfi Sándornak nemcsak tiszti szolgája volt, hanem őt egyszersmind a tábornoktól ajándékba kapott fekete lován lovagolni is tanította. Lőrinczi a részletek megemlítése nélkül tudatta, hogy Petőfi a segesvári júl. 31-iki csatában elveszett. A részleteket nekem a Koburg-huszár következőkben mondotta el: A csata délutánján Petőfi az orosz lovasság által űzőbe vett Kossuth-huszárok futását látván, Fejéregyházánál az országútra, onnét pedig a szomszéd kukoriczaföldre futott, hol jó barátja, Zeyk Domokos nyargonczhoz csatlakozván, ennek lova sörényébe fogódzkodva menekült mindaddig,míg nem kimerülve e szavakkal: «Isten veled, rajtam már senki sem segít», földre rogyott, a hol az üldöző orosz lovasság által elgázoltatva, megöletett. Mindezt az elbeszélő Koburg-huszár látta, és Petőfi utolsó szavait azért hallotta, mert, mint mondá, megmentése végett közelében járt volt gazdájának, de az Zeyk lovát elhagyni nem akarta; midőn pedig összeroskadt, már megmenthető nem volt. Igy veszett el az ország azon költője, ki «Egy gondolat bánt engemet» czimű versezetében e szavakkal: «ott essem el én, a harcz mezején» már 1847-ben megénekelte halálát. A marosvásárhelyiek 1884 szept. 28-án emléktáblát illesztettek Görög Károly marosvásárhelyi piacztéri házára, hol Petőfi 1849 július 28-án reggelizett és innét indult Székely-Kereszturra. — versszak olvasható : Az emléktáblán következő Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra, Hogy csillag legyen 0. Fénye örökre ragyog ! Ezeket találtam apám kéziratában Petőfire vonatkozólag. Az emlékirat nem volt ugyan a nyilvánosságnak szánva, de mindenesetre érdekesek benne azok a részek, melyek eddig még Petőfiről közölve nem voltak. Összejegyezve tehát ezennel bátor vagyok ez adatokat a tisztelt szerkesztőségnek beküldeni. Budapest, deczember elején. Veress Antónia: A MAGYAR ÁLLAM PÉNZÜGYEI. Az államot egy hatalmas fával lehet összehasonlítani, miként ezt egy mai számunkban közlött érdekes rajz ábrázolja. A talaj, melyen ez a fa áll, melyből gazdagon szétágazó gyökerei az életerőt szívják, a nemzeti vagyon és munka. Ama czélokat, melyeknek megvalósítása az állam legfőbb feladatát képezi, a fa koronája képviseli. Minden nagyobb ág az állami kiadások egy-egy főcsoportját, a kisebb ágak e kiadási csoportok egyes főbb tételeit jelentik. Az állam pénzügyi gazdálkodásának a most újra benyújtásra kerülő 1897-iki költségvetés alapján ily képben való feltüntetése, bizonyára nagyon megkönnyíti az állami pénzügyek feletti áttekintést azokra nézve, akik a pénzügyekkel behatólag nem foglalkoznak. Hisz az állam háztartásának is annyiféle gyökere és ágaboga van, mint egy nagy fának s a költségvetés óriási számhalmazából nehéz világos áttekintést nyerni az egész felett. Nézzük csak először az állami bevételeknek a nemzeti vagyon és munka termékeny talajában szétágazó gyökereit. Mindjárt balról szemünkbe ötlik egy erős főgyökér, mely az egyenes adókat képviseli 99 millió jövedelemmel. Az egyenes adók, mint látjuk az állam jövedelmeinek valamivel több mint ötödrészét teszik. Sőt ha az összes 475 milliónyi jövedelemhez, az itt fel nem tüntetett, mert közös jövedelmet képező vámjövedéknek Magyarországra eső részét is hozzáadjuk, — mely az utolsó zárszámadás szerint kerek számban 17 millió forintot tett ki, — akkor 492 millió forint jövedelmet kapunk, s ennek az egyenes adók már csak mintegy ötödrészét teszik. A közönségnél nagyon el van terjedve az a vélemény, mintha az államfő jövedelmét a polgárok által fizetett egyenes adók szolgáltatnák. Ez a vélemény onnét származik, mivel mindenki tudja, hogy egyenes adóban mennyit fizet, de azt, hogy mikor dohányt, czukrot, szeszt, bort, sört, vagy más közvetett adóval terhelt czikket vásárolunk , a vételárban mennyi közvetett adó rejlik, azt nem tudja senki hamarosan kiszámítani. Régebben egyébiránt csakugyan az egyenes adó volt az államfő jövedelme, de fokról-fokra fejlődtek a közvetett adók s az államvagyonból eredő bevételek, úgy, hogy ezek mögött az egyenes adók messze elmaradtak. Az egyenes adók közt legnagyobb jövedelmet hajt a földadó, mely azonban az állam összes bevételeinek csak mintegy 15-öd részét teszi. Azután következik a házadó, a keresetadó s az ezek alapján kivettetni szokott általános jövedelmi pótadó. A többi egyenes adók, melyek közt a tőkekamatadó a legfontosabb, képünkön egy közös csoportban vannak összefoglalva. Balról második főgyökér a fogyasztási adók BERZSENYI DÁNIEL SZOBRA SZOMBATHELYEN. — Knebel Jenő fényképe után