Vasárnapi Ujság – 1896
1896-11-01 / 44. szám - A választások eredménye 739. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
20. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJJSÁG. A haladás pedig mind erőteljesebb lesz. Jön az 1864-diki gazdasági válság s a takarékpénztár az év végén kitűnő eredményt mutat föl; az aszály, az inség nyomán a budai szőlők pusztulni kezdenek s a takarékpénztár két kézzel segít enyhíteni a csapást; az osztrák-porosz háború megingatja a hitelt, aggódóvá teszi az embereket, idegességet áraszt a piacra és megrohanják a pénzintézeteket, de a budai takarékpénztár szilárdan áll. Hitele olyan, erőssége annyira ismert, hogy osztrák pénzintézetek milliókat akarnak elhelyezni nála a biztonság okáért. Ám egyszerre csak az igazgatóság azt veszi észre, hogy ha nagyobb eredményt akar elérni, akkor az elfoglalt alapon nem maradhat meg. Buda, ha nőtt is, ha gyarapodott is, csak Buda maradt, s az igazi élet Pesten lüktet. Kimondja tehát, hogy Pesten fiókintézetet nyit s e czélból részvénytőkéjét fölemeli. Mielőtt azonban tervét végrehajtaná, arról értesül, hogy Pesten már megalakult a Pest-budai fővárosi takarékpénztár, s belátva, hogy két ilyen pénzintézet még sok s a boldogulás mindegyikre kétes, akkép oldja meg a kérdést, hogy az említett takarékpénztárral egyesül, minek következtében az «Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár» áll elő? Nemsokára a Dorottya utczában hatalmas épületet emel, amely több mint félmillióba kerül. Az «Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár már ekkor oly erős, hogy az 1873 ban bekövetkező krach sem árt neki, a mint nem ártottak ama zűrzavarok sem, a melyek a gazdasági élet terén fölmerültek. Az intézet igazi fénykora még ezután következett. 1888-ban Rötzer Ferenczet, a kereskedelmi bank addigi irodafőnökét hívták meg igazgatónak, kinek vezetése alatt az intézet mily rendkívüli sikereket ért el, arról ékesen tanúskodnak az intézet történetéről kiadott emlékműben fölsorolt számok, melyekből mutatványul néhányat alább közlünk. A most jubiláló hazai pénzintézetnek a története igazán érdekes, mert az egész magyar hitelélet fejlődését mutatja meg. A magyar pénzintézetek félszázad alatt semmiből óriássá nőttek s átültették a nyugat kétszázéves fejlődésének gyümölcseit. Vagy nem mutatja-e legjobban a magyar gazdasági élet fejlődését az, hogy ennek az intézetnek alapítása első éveiben 1,3 millió forint fordult meg a pénztárában, míg 1895-ben már csaknem egy milliárd. A betétek félmillóról 28 millióra szaporodtak, ami arra mutat, hogy a nagy közönség, mely hajdanában gyümölcsözetlen pénzét ládáiban őrizte, fokozatosan jobban és jobban megbízott a takarékpénztárakban. A váltó mennyiségének 33 ezer forintról 12 millióra való emelkedése üzleti forgalmunk óriási fellendülését jelenti. A jelzálogkölcsönöknek 290 ezerről 31 és fél millióra emelkedése azt mutatja, hogy az a rég óhajtott intenzív mezőgazdasági termelés mégis csak terjed Magyarországon ; a jövedelmek 21 ezerről két és fél millióra emelkedtek. Ezek az arányok régi kitűnő pénzintézeteinknél egyformán megtalálhatók s egynek történetében nemcsak az egész magyar gazdasági fejlődés, de az összes társintézetek története is meg van irva. Az intézet ünnepi közgyűlésén, mely okt. 19-én folyt le, vendégek sorában jelen voltak: Ignácz földmivelési miniszter, Falk Miksa, Darányi Fabiny Teofil, és az összes budapesti pénzintézetek vezérigazgatói. Összesen 73 részvényes jelent meg, akik 93 szavazatot képviseltek. Az emelvény főhelyét Harkányi Frigyes elnök foglalta el. Tőle jobbra és balra ültek az igazgatók. A jubiláris ülést báró Harkányi Frigyes nyitotta meg, aki üdvözölve a megjelenteket, melegen megemlékezett a takarékpénztár alapításában részvett férfiakról. Azután az ünnepi szónok, dr. Országh Sándor tüzetes beszédben ismertette az intézet félszázados történetét. Majd megemlékezett arról a két férfiúról, kik az intézet élén állanak s annak vezetésében az első helyet foglalják el. Az egyik az elnök: báró Harkányi Frigyes, ki tanuja volt az intézet keletkezésének, s annak mindenkor tántoríthatlan hive és támogatója maradt. A másik a vezérigazgató: Bötter Ferencz, ki 8 év óta viszi az igazgatás nehéz s ez alatt kiváló képességével, szeretetreméltóságával, szakavatottságával és ügyszeretetével a sikerek egész sorozatát vívta ki. Az éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr. Jankovitli János miniszteri tanácsos indítványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki köszönetét a szép emlékbeszédért. Azután Zsoldos vezértitkár mutatta be az igazgatóság jelentését, mely 100.000 forintnak közművelődési és közjótékonysági czélokra való elosztását javasolja, amit a közgyűlés élénk helyesléssel megszavazott, e szép határozattal tevén még emlékezetesebbé az intézet ötvenéves jubileumát. Rozsnyói. 739 A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE: Gyorsan lezajlottak a választások. Korteskedésre nem sok idő jutott. Október 5-ikén feloszlatták az országgyűlést, október 28-ikán pedig már megtörtént a választások legnagyobb része. Az első napon 352 képviselő számára állították föl az urnákat. November 5-ikén lesz az utolsó nap, de arra a napra már alig jutott egy kerület. A választási mozgalmak első napjain sűrűn emlegették a jelölteket. De aztán fogytak. Régibb képviselők is visszahúzódtak. Némelyik kerület úgy megváltozott, hogy az eddigi képviselője rá sem ismert. Már új embert is talált ott, aki az ő helyére pályázott. Az összeülő országgyűlésnek sok új embere lesz, akiket eddig még nem ismerünk a közéletből. Az ellenfelek az eddig biztos kerületekben is megjelentek, és keztyűt dobtak. A mérkőzések hevességéből semmit sem von le, hogy sok képviselőt egyhangúlag választottak meg, mert itt is kérlelhetetlen tényezők működtek közre az ellenfél visszavonulására. Míg az országban átalában szenvedélyesen folyt a harcz, Budapesten ilyen csöndes választások még nem voltak. Igazi választási mozgalmasság egyetlen kerületben sem kapott életre. Az ellenzéki jelöléseken meglátszott, hogy csak a zászló fentartását akarják jelenteni. Különben maguk a választási zászlók egészen eltűntek a házakról. A rendőrség veszedelmesnek találta a három, négyemeletes házak tetejére kiszúrt zászlókat. A tavaszi ünnepélyek alkalmával megtörtént, hogy egyet lesodort a szél s halálát okozta egy derék polgárnak. A zászlókat tehát, a mint szél kezdett fújni, bevetették, így még tarka külsőségét is nélkülözte az alkotmányos harcz. Kora reggel bérkocsikon vitették magokat a szalagos és kokárdás bizalmi férfiak. A kocsik bakján hordár vagy inas lengette a jelölt nevével ellátott zászlót. Kalapok a tollak mellett, vörös vagy fehér; szokatlanúl sok falragasz mindenfelé ; csoportok bizonyos utczákon; egyegy harsány «éljen»; a gyerkőczök éles rikoltozása, s a szavazó helyeknél fölállított rendőrök, kik néha többen voltak, mint a kíváncsiak, — ennyi a külsőség, minden feltűnőbb utczai élet nélkül. A zászlós bérkocsik aztán egész nap robogtak szerteszét a városban, szedték össze a szavazókat. Még, katonaságnak sem jutott szerep. Csak délután, vagy ahol tovább tartott a szavazás, este felé mutatkozott nagyobb érdeklődés a közönség részéről. Az eredményben azonban alig kételkedett valaki. Nyugodtan, legkisebb rendzavarás nélkül következett be, amire számítottak. Az I. kerületben (Vár) senki sem kételkedett, hogy Falk Miksát ismét nagy szótöbbséggel választják meg. Ellenfele Kasics Péter nyug. miniszteri tanácsos volt, függetlenségi programmal, de alig haladta túl a 200 szavazatot. Falkot 766 szótöbbséggel választották meg. A II. kerületben (Víziváros) Darányi Ignácz miniszter 1045 szavazata ellenében a függetlenségpárti Pártos Béla 108 szavazatnál maradt. — A III. kerületben (Ó Buda) Vörös László kereskedelmi államtitkár ellen Kreutzert Jakab mint néppárti, önmagát léptette föl. Kapott 22 szavazatot, melyben benne van a maga szavazata is. — A IV. kerületben (Belváros) b. Podmaniczky Frigyes ellen a választás kezdetekor Füredy Ferencz ügyvédet (függetlenségi) léptették föl. Csak szállingózva szavaztak rá 26-an ; ekkor aztán bejelentette visszalépését. — Az V. kerületben (Lipótváros) már erősebb küzdelem fejlődött ki, két szabadelvű párti jelölt közt. Az eddigi képviselő Mezei Mór ügyvéd ellen a kereskedők Schlesinger Pál nagykereskedőt léptették föl, de csak három nappal a választás előtt. Mezeit 1246 szóval 807 szavazat ellen újra megválasztották. — A VI. kerületben (Terézváros) Radocza János szabadelvű párti és Vázsonyi Vilmos függetlenségi közt délig tartott a szavazás Vázsonyi ekkor 136 szavazattal visszalépett. — A VII. kerületben szoczialista jelölt is volt, dr. Goldner. Megválasztották Morzsányi Károly volt képviselőt, akire 2108 szavazat esett, míg Bartha László függetlenségire 290, Goldner szocialistára pedig 19. A VIII. kerületben (Józsefváros) ismét Berzeviczy Albert a képviselő. Kapott 1939 szavazatot, míg ellenfelei: Holló Lajos (függetlenségi) 425, Kovács Albert (nemzeti párti) 266 ot. — A IX—X. kerületben uralkodott a legnagyobb élénkség, s itt késő estig tartott a szavazás. Kőbányáról, Rákosfalváról kocsikon, hangos éljenzés közt jöttek a választók a Ferenczvárosba. Volt paraszt bandériuma is az ellenzéknek. Tolnay Lajos volt képviselő ellen a függetlenségi párt Springer Ferencz fiatal ügyvédet léptette föl, aki a Ferenczváros benszülöttje, s a polgárság nagyon felkarolta jelöltségét, de megválasztását keresztül nem vihette. Tolnay 1172 szavazata mellett Springerre 682 esett. Az ország kerületeiből érkezett híreket a legnagyobb érdeklődéssel várták a fővárosban. Este külön kiadású lapok jelentek meg. A vidékről először az egyhangú választásokról érkeztek tudósítások, így választották meg a miniszterek közül b. Bánffy Dezső miniszterelnököt Szilágy-Somlyón, Lukács László pénzügyminisztert Abrudbányán, b. Fejérváry Géza honvédelmi minisztert Temesvárott, a dunaszerdahelyi kerületben Erdély Sándor igazságügyminisztert. A jászberényi választás eredményét mindenfelé nagy érdeklődéssel várták, Apponyi Albert mérkőzését Erdély Sándor igazságügyminiszterrel. A heves küzdelem vége, hogy gr. Apponyit 682 szóval Erdély 591 szavazata ellenében, tehát 91 szótöbbséggel megválasztották. Lukács László pénzügyminiszternek is nagy harcza volt Egerben az eddigi képviselő, Szederkényi Nándor függetlenségi Ugronpártival, s csak 3 szótöbbséggel győzött. Kecskemét egyik kerületében sem dőlt el a választás sorsa, hanem pótválasztás lesz. Az alsó kerületben gr. Zichy Nándor néppárti 340, Bartók Lajos Ugronféle függetlenségi 148, Rapcsányi István Kossuthféle függetlenségi 122, Nagy Mihály szabadelvű 166 szavazatot kapott, s így Zichy és Nagy közt pótválasztás dönt. A felső kerületben két függetlenségi lépett föl, s Kossuth Ferencz 382, Horváth Ádám volt képviselő (Agronista) 422, Kaas Ivor 361 szavazata mellett majd csak a Horváth és Kossuth közti pótválasztás dönt. A lőcsei választás azért volt érdekes, mert innen jutott a múlt országgyűlésre az egyetlen néppárti, Zelenyák János kath. pap, ki ellen most Engelmayer József szabadelvű lépett föl s kevés szótöbbséggel győzött is. Halason elbukott a függetlenségi párt egyik ismert alakja, Kolozsvári Kiss István, helyette Latkóczy Imre államtitkárt 21 szótöbbséggel választották meg. Wlassics közoktatási minisztert Csáktornyán választották meg, míg Szombathelyen a néppárti Major Ferencz 342 szótöbbséget nyert vele szemben. Zala Egerszegen is a néppárti Farkas József győzött Klamarik János osztálytanácsos fölött. Karczagon Jókai lépett