Vasárnapi Ujság – 1896
1896-11-22 / 47. szám - A Svábhegy és a kábelvasút (képekkel). Jókai Mór 783. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
45. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJJSÁG. Keresztúrra ért, hol Varga Zsigmondnál halt meg, kinek megígérte, hogy az állam részére átvett lovai kifizetését kieszközli. A reggelinél a ház ifjú leánya, Rózsa, felkérte, hogy szavalja el egyik költeményét s a költő valamely csodás előérzet hatása alatt szenvedélyes hévvel épen az «Egy gondolat bánt engemet» czímű rhapsodiáját szavalta el; a boldog leányka pedig, a költő elutazta után, nemzeti szín szalaggal körülköti a kávéscsészét, melyből a költő reggelizett s ereklyéi közé teszi el. Hat óra tájban indult el, hogy Új-Székelen csatlakozzék Bemhez, de ez már útban volt Segesvár felé, magához vévén a Keresztúrra csak az előbbi estén érkezett csapatokat is. Ezekkel kis serege 2400 gyalogra, 250 lovasra és 14 hat meg nyolcz fontos ágyúra növekedett. Ezzel az erővel állott csatát 16 ezer és 24 ágyú ellen. Önkénytelen tolakodik elé az a kérdés, hogy Bemet mi vitte e koczkáztatott támadásra ? Erre nem egészen egybehangzólag a következő feleletet nyerjük : Lüdersnek Szeben július 21 -iki elfoglalása után az volt a terve, hogy a Székelyföldet teljesen meghódítsa és vagy Bemet is odazárja vagy tőle teljesen elszakítsa. Ezért Dyck tábornokot Fogarasból Udvarhelyre, Grotenhjelmet, az erdélyi éjszaki orosz sereg parancsnokát, Maros-Vásárhely ellen rendelte, maga Szebenből Medgyesen, Erzsébetvároson át Segesvár felé vonult, terve lévén az éjszaki orosz sereggel az egyesülés. Lüders alatt az oroszok főereje Segesvárra július 29-ikén kardcsapás nélkül vonulhatott be; gróf Haller Ferencz térparancsnok kiürítette előtte a várost, miért Bem szemrehányást is tett neki. Bem július 29-ikén Vásárhelyit értesülvén Lüders tervéről, egyenesen ellene indult; a főerő visszaverésével akarta az éjszaki sereggel az egyesülést meghiúsítani. Az ember akkora erővel támad, a amekkorával rendelkezik, — ezt volt szokása mondani; most pedig okvetlenül vissza kellett az oroszt verni, ha az egyesülést meg akarja gátolni. Petőfi Bemet Héjjasfalvánál érte utól. Reggel 7—8 óra közt hallották az első fegyvertüzelést az előcsapatoknál, tehát Fejéregyházánál már orosz előőrsök álltak, kik gyorsan Segesvárhoz vonultak vissza, mert őket Bem érkezése ez oldalról, holott a vásárhelyi egyenes úton várták, meglepte. Ekkor Bem Fejéregyházán átvonulva, a falu előtt és felett foglalt állást. A szűk völgy, melyen a végzetes csata lefolyt, a II.-Küküllő partjain fekszik, elég magas hegyek között, melynek alsó katlanszerű kanyarulatában a regényes Segesvár van épülve meredek hegyek közti magaslaton. A folyó jobb oldalán meredeken emelkednek a hegyek, melyek közt Hét Ur felé a vásárhelyi főút vezet. Ezen várták volt Bemet az oroszok s itt tartottak az áltámadástól a csata egész napján. A balparton a hegység lankásan emelkedik az országútig s azon felül az erdős tetőig ; Héjjasfalváig folyton változó terepet alkot, melynek alsó oldalain tarló és kukoricza-földek váltakoztak füves terekkel le a Küküllőig, míg a falun felül jobbról egy pár kukoriczafolton kívül nagy kiterjedésű rét terült el, balról a hegyoldal akkoriban ugar volt. A hegy magasabb részeit mindenütt erdő borította s borítja ma is, melynek Fejéregyháza fölötti részét Ördögerdőnek hívják. A lankás hegyoldalt Fejéregyházán alól kivált két mélyebb árok szakítja meg, a Sárpatak és Ördögárok s a kettő közt egy régi zárda helye látható, a Monaszteria. Maga a falu, melyen a Haller-család kastélya és kertje fekszik, 1848 őszén leégvén, csaknem egészen romokban hevert lakatlanúl. Bem Héjjasfalvától számítva, balfelől a hegyoldalon az említett két árok közt helyezte el ágyúit majdnem az útig lemenő vonalban, honnan uralkodott a völgyön. S valóban ez volt a czélja, hogy az ellenség kibontakozását megakadályozza. E helytől fölfelé állította az erdőig gyalogsága erejét, lovassága és gyalogságának kisebb része az úttól jobbra a folyóig helyezkedett el a kukoriczásban; tartalékját a falun túl hagyta, a szerek a leégett faluban maradtak. Ő maga az ágyúk mellött foglalt állást, melyek fedezetére 25—30 huszárt rendelt. A oroszok kivonulván Segesvárról, ágyúikat részint jobbról a folyam partján a völgyben, részint balról az oldalra állították fel. Balról az erdő alatt és az erdőben helyezkedett el gyalogságuk, a lovasság a folyam mellett foglalt helyet, melynek nagy része Hét Ur felé küldetett kémszemlére; mert folyton azt hitték, hogy csak színlelt támadásról van szó s ez volt a nap részleges sikerének oka. Az ágyúzás, mely több órán át késő délutánig tartott, 10 óra tájban vette kezdetét, melynek elején a kémszemlére kiindult Skariatint a Bem által czélzásra állított ágyú lelőtte. Az oroszok több órán át várakozó állásban maradtak s a védelemre szorítkoztak. Bemn e kedvező körülményt föl akarván használni, a balszárnyon álló gyalogságot ismételt rohamra vezette az Ördögárkon túl s az erdőben rejtőző oroszok ellen, ágyútelepeiket akarván elfoglalni; de mindannyiszor visszavezetett. Itt összpontosult a csata ereje. Délután két óra után elhatározó működést akarván kifejteni, három század kivételével az egész jobb szárnyon álló lovasságot is átrendelte, majd leszállítva, előbb két századot, majd az utolsó 3-dik századot is rohamra vitte, de az oroszok tartalékjuk segítségével visszanyomták. Így folyt a csata esti 5—6 óra tájig, mialatt Bem három ágyúja elrepedt, számos ember, ló megöletett vagy sebet kapott s alóla is két lovat lőttek ki. De az ellenség vesztesége még nagyobb volt; több ágyúját a Bem vezetése alatt jobban irányzott lövések leszerelték ; gránátjaival két társzekerét felgyújtotta s az így keletkezett robbanás számos oroszt megölt. A költő a csata kezdetén Bem körül volt látható gyalog, fegyvertelenül vászon attilájában , de Bem haragosan megrendelte, hogy térjen vissza a tartalékhoz. Úgy látszik, hogy vissza is tért. Utóbb a csatatér különböző pontjain látták, hol a falu fölött az ágyúk megett, hol a faluban a fogadó udvarán, a hol szekere állt. Délután 3—4 óra tájt, mond dr. Lengyel, épen egy hatfontos ágyút hoztak kijavítva Keresztúrról; ezzel szemben látta Petőfit ekkor a faluba a fogadó felé haladni. De már mintegy fél óra múlva, míg ő a sebesülteket kötözte, a leégett falu egyik sütőkemenczéjén ülve pillantotta meg lőtávolon kivűl, honnan a csata menetét figyelte. Időnkint fel-felállt, eltávozott, hogy jobb áttekintést nyerjen; de mindig visszatért s gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a lecsapódott ágyúgolyókat. Közben jegyezgetett egy zsebkönyvbe. E tájban vált véresebbé a csata, szaporodtak a sebesültek. A költő ekkor a falu elé ment egy ott elfolyó árok hídfájára dőlve, mintegy félóráig szemlélte a csatát. Tőle nem messze egy hat fontos ágyú lőtte az oroszokat, azok keményen viszonozták s egy ágyúgolyó alig 30 lépésre hullt le tőle; a fölvert por őt is eltakarván, hihetőleg szemébe is ment, mert zubbonya ujjával hosszasan törölgette. Ekkor a falu vetéskapujához tért vissza, s annyira elmerült gondolataiba, hogy feledni látszott a körülte történteket. (Vége következik.) 783 A SVÁBHEGY ÉS A KÁBELVASÚT. Mikor a Svábhegyen épült fogaskerekű vasút a közforgalomnak átadatott, a megnyitó ünnepélyes lakomán a vállalat derék igazgatója egy felköszöntőt mondott, melyben kiemelte, hogy ennek a vasútnak az eszméjét ő (a Eigi vasút létrehozója) nekem valamelyik regényemből vette, melyben én a jövendő titkaiba pillantva, a többek közt azt is leírom, hogy a Svábhegyre vasút fog felkanyarogni. (Mikor ezt írtam, akkor a legáriasabb közlekedési eszköz volt a kétszamaras reptika a Svábhegyen.) És így a budapesti közönség nekem köszönheti, hogy most fogaskerekű vasúton járhat fel a Svábhegyre. Hátha még egy köszönetet csikarhatnék ki a hálás utókortól, a kábelvasút megjövendölésével ? Ez ugyan egy kis háládatlanságnak látszik részemről, az irántam oly tettleges elismerést tanúsító fogaskerekű irányában, hogy egy ránézve konkurrens vállalatnak csinálok reklámot, de majd mindjárt kimagyarázom én, hogy semmi álnokságot sem követek el a fogaskerekű irányában, különösen most, amidőn az villamossá készül átalakulni. Mint mindennek a világon, úgy a Svábhegynek is két oldala van : az egyik az éjszaknyugati, a másik a délkeleti. Az éjszaknyugatin vonul végig a fogaskerekű. Ezen a tájon van a pompásnál pompásabb nyaralók telepe, s túl rajta a gyönyörű őserdők, a János-hegy, a Farkasvölgy s a főváros által nagy áldozat árán megszerzett ezerkétszáz holdas tölgyfa-erdő, és az egyetlen élő vízforrás, a hidegvíz-gyógyintézet, a nagy vendéglő, az új vendégfogadó. Ezen vidéken korlátlan út fog maradni mindenkor a fogaskerekű. Ezek mind nyári lakások, amelyeknek nagy részét a vasúttársaság építteté, s jutányos lefizetési mód mellett árúba bocsátá. A nyaraló közönségnek egészen elégséges is a mostani fogaskerekű vasút: már t. i. annak, amelyik az éjszaknyugati villaterületet lakja. De itt egészen másról van szó, mint a svábhegyi nyaralókról, amelyekben a három hónapos időzés kellemetes azoknak, akik a pénzzel könnyen bánnak. Arról van szó, hogy mi legyen a Svábhegy délkeleti oldalával. Ez volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész, az Orbán-hegytől kezdve egész a Sashegyig. Egynehány formába esett gazda szőlőskertjén kívül nincs ott másszőlő , nem is lesz soha többet. Hogy miért nem lesz ? Azért nem lesz, mert a svábhegyi telkeknek az ára felment (az új építkezések miatt) négyszögölenkint öt forintra. Nyolczezer forintot érő egy holdat szőlővel beültetni vagy Rotschildnak, vagy poétának való spekuláczió. Ennek a kamatját szőlőtőke ki nem csepegteti. Ellenben házteleknek az ötforintos négyszögöl milyen nagy olcsóság. Hát hol van még a pesti oldalon ötforintos négyszögölű telek ? Nem vesztegetem én a szót annak a híresztelésére, hogy milyen egészséges a svábhegyi levegő ! hogy ott soha sem jár se tífusz, se kholera, se difterisz, se egyéb nehéz nyavalya, ami a pestieket kínozza: a drága levegőrül nem beszélek, hanem az olcsó földrül. Ide lehet — ide «kell» egy új városnegyedet építeni. Elkezdve a fináncz-őrtanyától fel az óráig, a «két házig», azután a mártonhegyi pompás új kígyózó útig, s az állami kertésziskoláig. Egy nagy üresség kínálkozik elénk, mely egy varázsütésre házsarokká alakulhat át. Budapest legészségesebb és legolcsóbb városnegyedévé. Vegyük csak a krétát a kezünkbe és kalkuláljunk. Pesten a belvárosban egy négyszögölnek az ára 1500 forint. Ennek a 4%-os kamatja 60 frt. Ez a négy emeletre felosztva négyszögölenkint 15 frt. Ez tesz egy 12 négyszögöl terimésű szobánál 180 forintot. Tehát a bérlakónak csak a puszta területért kell már szobánkint 180 forintot fizetni. A legszélső külvárosi területeken is átlag 150 forint az ára egy négyszögölnek, tehát szobánkint 20 forint (mert itt már csak háromfelé osztható a kamat), de miután az udvar és kert területe is a bérlőnek számít, tehát legalább is 30 forint, míg a Svábhegy délkeleti oldalán épülendő bérházaknál a terület szerinti bérjárulék nem tenne ki többet szobaszámra 1 frt 50 krajczárnál. S annyival olcsóbb ott az építkezés is. Követ maga a telek ad, homokot is az építéshez; nem kell a külsőre drága czifraság, egyszerűen lehet építkezni. Aztán lehet mindenüve kertet, fákat teremteni, paradicsomot csinálni a gyerekeknek. Betegek számára pedig ott vannak közelben a legnagyszerűbb nyilvános kórházak.