Vasárnapi Ujság – 1896
1896-05-03 / 18. szám - A magyar ezredévi kiállítás. Jókai Mór 279. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
18. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 279 azonban teljes vereséget szenvedett. A győzteseket ellenállhatatlan lelkesedés szállta meg erre. Lipót, az akkori magyar király legjelesebb vezéreit, Károly lotaringiai és Eugen szavojai herczeget küldé ellene, a kik aztán főleg német és magyar katonasággal 1686-ban Buda várát, a következő években pedig Magyarország nagy részét visszafoglalták. Erre Erdély is a Habsburgok, mint magyar királyok kormányzása alá adta magát, biztosíttatván külön törvényhozása és alkotmánya. (1690.) Csakhogy a bécsi udvar a török kiűzése után Magyarországgal, mint hódított tartománynyal kezdett bánni. Az alkotmány és szabadság védelmére most egy erdélyi fejedelmi sarj, II. Rákóczy Ferencz fogott fegyvert (1703.) s küzdött 1711-ig, a midőn az alkotmány- és vallásszabadság ismét megerősítést nyert. Nem sokkal ezután az utolsó Habsburgnak, III. Károly naik zett pragmatica uralkodása alatt az úgy nevesanctió a magyar királyi trónt a Habsburgok női ágának is biztosítá, de az ország különállását, alkotmányos szabadságát újra törvénybe iktatá. (1723—23.) A III. Károly halála után támadt európai háborúban csupán a magyar nemzet állt híven az ifjú királyné, Mária Terézia oltalmára. «Életünket és vérünket» kiáltással felelt panaszos előterjesztésére és a csatatereken is sokszor kitüntette vitézségét. tűnik elő a József nádor feledhetetlen neve. Félszázadig volt az ország nádora, s közbenjáró a nemzet és király közt. Rendkívül sokat köszönhetnek neki a magyar nemzet és különösen Budapest főváros is; utóda a nádori széken fia, István főherczeg lett. Az 1848-ban Párisban kiütött forradalom Magyarországon is egyszerre megbuktatta a fennállott régi kormányrendszert s az országgyűlés nagy lelkesedéssel alkotta meg az országot teljesen átalakító törvényeket: a felelős minisztérium alakításáról, a nemesi kiváltságok és Horvát-Szlavon-Dalmátország Magyarországgal egy állami közösséget alkot. Közös ügyek: az udvartartás költsége, a védrendszer-, pénzügy-, vasút-, posta-, távíró-, hajózás- és iparügyek, melyek Horvátországra nézve is a Budapesten ülésező országgyűlésen intéztetnek el. Ez országgyűlésre a külön horvát tartománygyűlés szintén küld (29, majd 40) követet. A többi ügyekre nézve Horvátország önálló, felelős kormányának élén a bán áll, a magyar minisztériumban pedig egy — tárcza nélküli — miniszter által képviseltetik. A Szent László király által a magyar államhoz csatolt Horvátországnak az anyaországhoz való eme viszonya nyer kifejezést az ezredéves országos kiállítás külön horvát épületében. Gróf Széchenyi István, Mária Terézia háláját a magyarok iránt sokfélekép igyekezett kimutatni. Gyarapította az ország területét, felkarolta művelődését, betelepítésekkel szaporította népességét. Bécsi udvarába édesgette a magyar urakat, ahol nemes ifjak franczia mintára kezdték művelni a magyar nyelvet és irodalmat. Erőteljes nemzeti áramlat keletkezett erre, mely még jobban magával ragadta a sziveket, midőn Mária Terézia fia és utóda, II. József kiadta a különben mélyebb foganat nélkül maradt rendeletet: Magyarországnak az örökös tartományokkal leendő egyesítésére. Józsefet II. Lipót követte, ki összehívta az országgyűlést s visszaállította az alkotmányt. A Ferencz császár és király uralkodása alatt bekövetkezett franczia háborúk alatt, ennek daczára, a nemzet ismét állhatatos híve maradt az uralkodó családnak, nem engedett Napoleon császár Schönbrunnból kelt felhívásának, hogy gyűljön össze a Rákoson s válasszon magának más királyt. (1809.) Ugyanekkor, különösen pedig az 1811. évi államtönk miatt nagyon el is szegényedett. Ezért kiváló férfiak, különösen a lánglelkű Széchenyi István gróf, minden erővel azon voltak, hogy felrázva a nemzetet, anyagilag emeljék. Széchenyi 1825 óta óriási munkásságot fejtett ki. Izgató röpiratokat írt, a gazdasági, irodalmi, nemzeti élet fejlesztésére újabb és újabb tervekkel lépett fel. Népszerűségre csakhamar őt is túlszárnyalta a köznemes Kossuth Lajos, ki a társadalmi és politikai reformok gyorsabb megalkotásának szükségét hirdeté. Ő vezette az úgy nevezett ellenzéket, mely főleg a felelős minisztérium és képviseleti rendszer behozatala mellett buzgólkodott. Ezen nevezetes időkben fényesen jobbágyság megszüntetéséről s Erdélynek Magyarországgal leendő egyesítéséről. De a bécsi irányadó körök csakhamar kieszközölték az V. Ferdinánd király által szentesített eme törvények visszavonását, mire a magyar nemzet föllelkesedve Kossuth szónoklatain s a nagy költő, Petőfi Sándor harczi dalain, fegyvert fogott új alkotmánya védelmére. Az osztrák hadsereg nem bírt a honvédekkel s az oroszokat hívta be segítségül, a kik előtt a magyar hadsereg Világosnál le is rakta a fegyvert. (1849. aug. 13.) Gyászos idők következtek most, de a nemzet némán tűrt s az irodalom, főleg kitűnő költője, Arany János és a nagy regényíró, Jókai Mór műveiben igyekezett vigasztalást találni. Végre főleg a külső események következtében, Deák Ferencz, «a haza bölcse» vezetése alatt megtörtént a kibékülés 1867-ben. Az 1848-iki alkotmány visszaállíttatott: az ország kormányát a király felelős magyar minisztériumra bízta, melynek elnökévé gróf Andrássy Gyulát nevezte ki. Ugyanekkor Magyarország kívánságára Ausztria is hasonló alkotmányt kapott s a közös államfő alatt álló két birodalomnak egymástól való függetlensége kimondatlán, csupán a külföldi képviselet és a hadsereg hagyatott meg közösnek. A horvátok 1848-ban, bár csak rövid ideig, szintén a magyarok ellen harczoltak, aztán együtt szenvedték át az abszolutizmus korszakát. De magyar részről oly általános volt a velük való teljes kibékülés óhaja, hogy az 1867— 1868. évi kiegyezéskor tiszta lapot ajánlottak számukra. Az ez alapon létrejött kiegyezés szerint a hét középkori megyével meggyarapított A MAGYAR EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS. írta Jókai Mór. Öt év alatt foglalták el teljesen az Árpád választott fejedelem alatt kiköltözött magyarok mostani hazájukat. Ez öt év tartamából választható ki a magyar nemzet ezredéves történetének kezdete. Ez öt év alatt Árpád magyarjai nemcsak meghódították, de belsőleg berendezték és kibékítették az országot. Ez a tény föltételezi, hogy Árpád népének már beköltözésekor nagyfokú míveltséget kellett magával hoznia. Folytonos harczi diadalaiknak egyik tényezőjét fegyverzetük előnyeiben találjuk. Az egykorú irók azt jegyzék fel róluk, hogy pánczélt viseltek: nemcsak a harczosok, de még a lovaik is s hogy öltönyeik széle rakva volt arany ékszerekkel (gombokkal, boglárokkal). A mi arról tanúskodik, hogy fegyverkovácsság és ötvösség dívott közöttük. Azonkívül lövő fegyvereik voltak, miknek tökéletes szerkezete fölényt adott nekik ellenfeleikkel szemben. Egy hajdankori tegez, nyílvessző ma is bámulatunkat veszi igénybe, s a préselt bőrrel bevont puzdrák a bőrgyártó ipar nagy kifejlődésére vallanak: kantár, nyeregszerszám, zabola, az illető iparágat dicséri. Magukkal hozták családjaikat, szerszámaikat, sátorkészületeiket és összes barmaikat, méneseket, gulyákat, nyájakat, kondákat. A fegyveres had egy része harczolt a csatatéren, más része őrizte a családot, a nemzeti vagyont, az ipart. Itt ismét egy nevezetes újítást látunk együtt jönni a honalapítókkal: a négykerekű szekeret. Európában még akkor nem ismertek mást, mint a kétkerekű corricolot. A együtt jelennek meg a négykerekű magyarokkal amik lehetővé teszik, hogy egy társzekerek, egész nép évekig tartó vándorútjában magával hordhassa mindazt, ami rá nézve kincs: családját, szerszámait, élelmiszereit. Szerettek nagy áldomásokat inni — kivált diadalok után, de bortermő vidék nem esett útjukba: a nőknek kellett a selkészítéshez érteni; de annak előfeltétele volt a földmívelés: a harcz munkája alatt szántanivetni kellett a hátrahagyott résznek, s a mel- V. Ferdinánd király. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása. József nádor.