Vasárnapi Ujság – 1897
1897-02-14 / 7. szám - Tekhnikus bál a Royalban (képpel) 107. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
7. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. politikai meggyőződése eltért attól, melyet a nemzet nagy többsége követ, soha sem szűnt meg magyar lenni, mindig szerette nemzetét, s hiven munkált hazája boldogulásán. Áldásunk kisérte őt azzal a fohászszal, vajha magyar a magyarban, azért, hogy különböző utakon keresik az igazságot, ne látna mindjárt ellenséget. Új gyász is veti közel árnyékát ünnepélyünkre. Alig néhány hete, hogy kitűnő társunk,Vajda János elköltözött a nem ismert tartományba, honnan, — mint Hamlet mondja — nem tért meg utazó. Odatúl megfejtve látja már a nagy rejtélyt, melyet itt lenn lázas aggyal, kétségtől szorongó szívvel annyit feszegetett. Magánosan futó pályája már itt külön vált a másokétól. Ki tudja, hogy egyedüliséget szomjazó szelleme nem bolyg-e most is társtalan a végtelenben, mint a mindenség Ahasvérje, az egyenes pályán rohanó üstökös. Költészetével Vajda János a pesszimizmus sötét mélységeiben járt, de nem egyszer hozott fel onnan színaranyat, melyen az idő rozsdája nem fog, mely mindig fényessége, dicsősége leend a magyar irodalomnak.» A titkári jelentés után Endrődi Sándor olvasta föl «Nansen» czimű szép költeményét, mely a merész éjszaki hajóst dicsőíti, s mely szintén nagy tetszésben részesült. Beöthy Zsolt hosszabb tanulmányt olvasott föl, «Erdélyi János műbölcseleti álláspontja» czimen. Erdélyi János a népköltésnek úttörője volt; az első hajnali madárszó az övé, s Petőfi és Arany az ő nyomán haladtak. A Kisfaludy-társaság Erdélyit mint költőt választotta ugyan tagjául, de ő a költészet berkeiben nemcsak érezve és dalolva, hanem gondolkodva és eszmélkedve járt. Tanulmányai, irodalmi vitái mély gondolkozónak mutatják be. Beöthyt a közönség perczekig tapsolta, úgyszintén a jelenlevő Lévay Józsefet, akinek «A két öreg» czimű szép költeményét Kozma Andor adta elő hatással. A költemény az egymás mellett megőszült házaspár életének alkonyát festi megragadó gyöngédséggel. Az egész versen csöndes, borongós őszi hangulat vonul át. Mulattató felolvasás volt a következő: Berczik Árpád elbeszélése, «A miniszterjelölt», melyet szerzője kitűnő hanglejtéssel adott elő nagy derültség közepette. Ezután a lejárt pályázatok eredményéről tett jelentést Beöthi Zsolt, Gyulai Pál pedig a jeligés leveleket bontogatta. A Lukács Krisztina-féle jutalom (500 frt), mely operaszövegre volt kitűzve, 6 beérkezett mű közül — a birálók jelentése szerint — «A boszúló kard» czimű munkának ítélendő oda, melynek szerzőjeként Vargha Gyula tünt ki. «A pártütők», «Végzetes szerelem» és «Széchy Mária» cziműek dicséretet kaptak. A franczia költőkből való fordításra 13 pályamű érkezett. A bíráló bizottság azt ajánlotta, hogy az 1000 koronás díjat osszák meg ugy, hogy felét, mint első díjat, a Musset-fordítás nyerte, 200 koronát a Sully Prudhomme-féle fordítás, 100—100 koronát pedig Manuel, Millovoye és Coppée egy-egy költeményének sikerült fordítása. A Musset fordítás szerzője Radó Antal, a Sully Prudhomme fordítója Béri Gyula dr., Manuel és Millovoye költeményeit Szabados Ede, szatmári gimnáziumi tanár fordította, míg a Coppée fordítást szintén Radó Antal végezte. Arany János életének és munkásságának megírásával a társaság Négyesy Lászlót bízta meg. A Somogyi Jezső-féle díjat aesthetikai dialógra Alexander Bernát nyerte el «A művészet feladatai» czimű munkájával. Miután még a társaság új jutalomtételeit hirdették ki, a nagygyűlés az elnök zárószavaival befejezést nyert. A lakoma. A társulat tagjai ezután az István főherczegszálló első emeleti termébe vonultak át, ahol vidám és fesztelen lakoma következett érdekes felköszöntőkkel. Az első felköszöntőt Gyodai Pál elnök ő felségére mondotta azon aranybillikommal, amelyet harmadéve az ő jubileumára készítettek, s amely azóta az évi lakomákon a nagy szót viszi. Az éljenzés végével a billikomot átadta Szász Károlynak. Eredetileg a mai nagy toaszt Apponyi Albert grófnak volt szánva, a ki Desewffy emlékét volt hivatva föléleszteni, de mivel a vőlegénygróf nem vehetett részt a lakomán, helyette Szászt kérték föl Kisfaludy Sándor emlékezetének fölelevenítésére, szokás lévén, hogy az ünnepélyes toaszt mindig a társaságnak egy régebben elhunyt nagy alakját illesse. Szász Károly hosszabb felköszöntőt mondott. Beszéde a nemzeti újjászületés költőjének egyéni és irodalmi méltatása volt. A nemzetébresztő költő nagy lírai impulzusait Petrarcából merítette, de hatalmas magyar lángelméjével Petőfi és Arany föllépésére készítette elő az ébredező nemzetet. 1842-ben nagy ünnepléssel vették körül az akkor már ősz költőt, akihez báró Eötvös József dicsőítő beszédet intézett és ott zengette Erdélyi János egyik legszebb költeményét, azt, amelynek kezdete : «Mi zengi túl a bérczeket, mi éli túl az éveket ? A dal, a dal, a dal!» Kisfaludy Sándornak eleven élő emlékezete mindig buzdító példa lesz arra, hogy irodalmunkat mindig a nemzeti irány fejlesztésével igyekezzünk magas színvonalra emelni, és a midőn ő róla szólok, — úgymond — nem fejezhetem be méltóbban szavaimat, mint Erdélyi János költeményeinek végszavaival: «Övé a hit, övé a dal, a legszebb diadal, ki lanton győz s nyer sziveket, kit egy nemzet ajkára vett, az él, örökre él.» Kisfaludy Sándor emlékezetére üriti poharát. (Hosszas lelkes tetszésnyilvánítások). Ezután megeredt a toasztok árja. Berczik Árpád a társaság ujonan választott két tagjára: Rákosi Viktorra és Somló Sándorra emelte poharát, s humoros felköszöntőjét zajos derültség kisérte. — Rákosi Viktor az uj tagok nevében szót emelve, üdvözli Berczik Árpádot, aki, amint látja, a Kisfaludy-társaságnak okleveles humoristája. (Zajos derültség.) Gyulai Pált, a Kisfaludy-társaság köztiszteletben álló elnökét éltette. Hegedűs István Lévay Józsefet köszönte föl, Lévay József pedig költeményének hű tolmácsát, Kozma Andort, Kozma Andor Alexander Bernátot, aki a Kisfaludy-társaság egyik díját akkor nyerte el, amikor mint tagjelölt megbukott. Bartók Lajos lendületes felköszöntőjében a társaság öregeit: Gyulait, Szász Károlyt, Lévay Józsefet, Pálffy Albertet és Vadnay Károlyt éltette. Szász Károly az öregek nevében köszönetet mond a felköszöntőért s a maga részéről a társaság két öregebb tagját, Tóth Lőrinczet és Pulszky Ferenczet élteti. Ponori Tewrewk Emil Bartók Lajost, fiadó Antal s Berczik Árpád Beöthy Zsoltot élteti. Ágai Adolf élénk tetszéssel fogadott felköszöntőjében gróf Apponyi Albertre emelte poharát. Beöthy Zsolt Endrődi Sándorra mondott felköszöntőt. A lakoma d. u. 4 óra tájt ért véget. * Február 10 ikén tiszújító gyűlést tartott a Kisfaludy-társaság. Maradtak a régiek. Elnök: Pál, alelnök : Szász Károly, titkár: Beöthy Gyulai Zsolt, másodtitkár : Vargha Gyula. A gazdasági és könyvkiadó bizottság tagjai is megmaradtak, amannak Arany László, Vadnai Károly és Zichy Antal, ennek Apponyi Albert, Szász Károly, Vadnai Károly, Arany László, Tóth Lőrincz és Vargha Gyula a tagjai. A társaság ügyésze : Szőcs Fererencz. A társaság összes bevételei a mult évben 10.837 frtot, kiadásai pedig 10.496 frtot tettek ki. 107 Mellékelt rajzunk ép azt a reggeli jelenetet mutatja be, midőn a jókedvű fiatalságnak Radics az annyira kedvelt Kreuzpolkát húzza. Markó Miklós: TEKHNIRUS BAL A ROYALBAN. A műegyetemi ifjúság szépen sikerült bált rendezett e hónikán a Royal szálloda fényes dísztermében. Az első tekhnikus bált a Vigadóban tartották meg 1866 január 15-én, mely alkalommal a bálanyaságot gr. Andrássy Gyuláné, az akkori miniszterelnök neje vállalta el s a bál rendezői az ország arany ifjúságából teltek ki, kik ez alkalommal minden a bálon megjelent hölgynek egy szép kiállítású mérnöki műszerekből összeállított pompás és értékes női tánczrenddel kedveskedtek. Azóta 30 éven át változó sikerrel, hol a Vigadó kis termében, hol a terézvárosi kaszinóban, majd a Vigadó nagy termében tartották báljaikat, ez idén pedig a Royal termeibe költöztek át. A mostani tekhnikus bál, melyen Radics Béla muzsikált, este 9 órakor kezdődött, de 10 óra lett, midőn a leginkább rózsaszínű ruhákba öltözött tánczosnők megérkeztek, kik Fábry műötvös által készített pajzs alakú mérnöki műszerekkel díszített ezüstözött tánczrendet kaptak. Ezenkívül minden hölgynek a postán megküldték Gábler Vilmos tekhnikus szerzeményét, a «Tvklinikus keringőt«. A díszes bálon előkelő közönség volt jelen , ott voltak majdnem teljes számmal a műegyetem tanárai is. A mulatság természetesen csárdással kezdődött, de Radics csakhamar átcsapott a «Jackson Haines» jégkeringőbe, majd egy órai szüntelen tánczolás után a franczia négyes következett, melyet 120 pár tánczolt. A bálon éjfél előtt alig lehetett tánczolni, csakis szünóra után ritkult meg a tánczolók sora, mindazáltal a pompás mulatság reggel 7 óráig tartott el. Mai képünkön a három millió forint költséggel épült s Glück E. J. vezérigazgató vezetése alatt álló Royal nagy szálló dísztermét mutatjuk be, mely pazar berendezésénél és fényes világításánál fogva a legszebbek közé tartozik. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szentessy Gyula: Ninon dalai. Budapest 187. Szerzőnek második verses gyűjteménye, de már az elsőnél általánosan feltűnt a fiatal költő szép tehetsége. Költeményeit meleg érzés, eleven képzelet, gondos külforma, dallamos nyelv jellemezték s jellemzik ebben a kis füzetkében is. Ez, mint ezíme is sejteti, apróbb dalok gyűjteménye, egy pár románcz- és genrekép-szerű költeménnyel tarkázva. Tárgya nem egészen rokonszenves. Nem igen szeretnők a grisette-kultuszt irodalmunkban meghonosodva látni. Igaz, hogy Szentessy nem megy túlzásba, megmarad a jó izlés határai közt s még a varróleányok csiklandósnak ígérkező elbeszélései is egy ártatlan kis kalandban lyukadnak ki. Viszonyát is Ninonnal a költő lassanként egészen megnemesíti s a történet erdei kápolnában egy jámbor öreg pap áldásával végződik. A kötetben van egy románcz, mely Ninon történetével semmi összefüggésben nincs: «Az elvesztett csók», erőltetett elmésség, jobb lett volna, ha kimarad. A csinos dalok közül, melyeket a költő Ninon ajkára ád, álljon itt mutatványul a következő: Vasárnap délután Ilyenkor elmegyünk A varrógép pihen, Egy úri park előtt Együtt járunk mezőn, S látunk a parkban egy Virágos réteken. Szelid, szép ifjú nőt. Vasárnap délután Virágokat szedünk. A gond, a munka, bú, Vasárnap nincs velünk. Azt mondják grófleány, Az arcza halavány. Oly búsan néz reánk Vasárnap délután ! Temes vármegye és Temesvár város története, a legrégibb időktől a jelen korig. Nagy terjedelmű monográfiának két kötete hagyta el ezen a czímen a sajtót, Pozsonyban. Még néhai Pesty Frigyes, a jeles történetbúvár készült megírni Temes megye és székvárosa történetét, s évekig gyűjtötte hozzá az adatokat a legkülönbözőbb levéltárakból. A halál 1889-ben megakadályozta, hogy a nagybecsű adatokat feldolgozhassa. Ezeket az okiratokat mint igen fontosakat a tud. akadémia szerezte meg, egyszersmind megegyezett Temesmegye közönségével a megyei monografia megírására, s ezzel Ortvay Tivadar ismert történetírónkat bízták meg. A művet az akadémia támogatásával Temes megye és Temesvár közönsége adja ki, s négy kötetre, 160 nyomtatott ívre van tervezve. Most jelent meg belőle az első kötet első része : Őskor, a vidék földtani alakulásától a kelta-vaskor végéig, megyei leletek és hazai általános ősművelődési állapotok alapján írta Ortvay Tivadar. Ez a történelem előtti és ősidők archeologiájának nagyon érdekes része, s a szerző igen otthonos benne. Különösen a réz- és bronzkorszakból való leletekkel foglalkozik s ezek alapján tünteti föl az akkori idők embereinek életmódját. A kelták korszakáról is tanulságosan ír. E kötettel együtt jelent meg a negyedik kötet, az okiratok gyűjteményének első része (640 oldal), mely az 1183—1430 év közti adatokat közli. Ezeket Pesty Frigyes gyűjtötte, közrebocsátásukkal a hazai kútfőknek Délmagyarországra vonatkozó része gazdagszik. Mind a két kötet Eder István pozsonyi nyomdájából csinos kiállításban került ki. Jókai angolul, Jarrold et Sons londoni czég kiadásában most jelent meg Jókai Mórnak «Szabadság a hó alatt» czímű gyönyörű regénye ; angol czíme «Freedom unter the Snow» s mr. Vaugh fordította le. A kiadóczég, mely egyike a legrégibb könyvkereskedéseknek Londonban, a regény angolra fordítása alkalmából meleg üdvözlő levelet irt a híres szerzőnek. Megjelent új könyvek : Álmok az üdvről, regény, irta Magassy Annuska. A «Könyves nyomda-társaság kiadása, ára egy korona. Kálmán» Bums Róbert, irta Ribiczer Aladár, képzőintézeti igazgató, ki a nagy skót lyrikus életrajzát a felserdült ifjúság számára, mint buzdító példát dolgozta föl. Hódmezővásárhelyit jelent meg s ott rendelhető meg 50 fillérért a szerzőnél. — Emlékkönyv a mezőtúri ref. egyház újvárosi templomának 1896. szept.