Vasárnapi Ujság – 1897

1897-07-11 / 28. szám - II. Abdul Hamid szultán a szelamlikon (képpel). Szendrei János 452. oldal / Általános nép- és országisme

452 VASÁRNAPI U­JSÁG. 27. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. rozzant úri kastélyok egyike volt az előbb gr. Batthyány József primás tulajdonához tartozó ódon, egy-emeletes épület az Országúton, ma Múzeum-körúton, mely a czélból szereztetett meg a nemzet által, hogy benne a magyar nem­zeti múzeum gyűjteményei ideiglenesen elhe­lyeztessenek, míg roppant kiterjedésű telkén a czél nagyságának és méltóságának megfelelő palota épülhet. Én még láttam a vedlett ó kas­télyt, akkor már nemzeti múzeumot, melyben a gr. Széchenyi Ferencz, s mások által a nemzet­nek ajándékozott vagy megvett tudományos kincsek akkor még nem eléggé rendezett álla­potban voltak összehalmozva, s melynek fátlan, kopasz udvarán akkor kecskék és birkák lege­lésztek. E rozzant épület helyére építtette az­után az 1836-iki országgyűlés által erre meg­bízott József nádor Pollák építőmester által a jelenlegi palotát, mely czifrázatlan nemes egy­szerűségben, nagyszerű homlokzatával s lépcső­jével a fővárosnak még ma is egyik legszebb, legimpozánsabb s méltóságosabb középülete. A múzeum-teleknek szomszédságában volt a hírhedt «Két pisztoly», a Hatvani-utcza szög­letén levő Zrinyi-kávéházzal együtt, dőzsölő korhelyek és kártyások ronda tanyája, s az e körüli puszta, szemetes, lakatlan vidék, — most az úgynevezett «Mágnásfertály» díszes palotái­nak csoportozata s a főváros egyik legszebb része, akkor még senkire nézve se tették aján­latossá, hogy naplemente után magánosan ott kóboroljon. A «Két pisztoly» közelében két töl­tött pisztoly volt szükséges a zsebben, a­ki pe­dig a szurtos tanya alacsony ajtaja előtt andal­gott, annak volt kitéve, hogy egy kilökött hamis kártyást vagy hetvenkedő részeg ficzkót dobnak a nyakába. A Belváros középületei közt reánk jogászokra és jurátusokra nézve legérdekesebb volt a régi Curia, a nagy tekintélyű, hatalmas hétszemé­lyes táblának egyéb­iránt igen szerény, s a ne­vezett legfőbb törvényszék magas méltóságával épen semmi arányban nem álló székhelye. A ma is részint régi alakjukban, részint újra építve és szépítve fennálló nevezetesb magán­paloták és bérházak során, a már említetteken kívül, különösen kitűntek akkor a b. Orczy­ház, az Ország-út ma Károly-körútnak neve­zett részén, a Király-utcza szögletén, melyben több udvar s ez udvarokon két zsidó zsinagóga volt, ezeken kívül 48 lakás 142 szobával, me­lyek összesen már ez időben óránként egy ara­nyat, tehát évenként mintegy 50,000 forintot jövedelmeztek; s a Festetich Antal-féle, majd­nem hason jövedelmű, az Ujvásár-térre (a­mint akkor a mai Erzsébet-tért nevezték) s a Váczi­útra néző «Marokkaner»; az Orczy-ház szom­szédja, a négy-emeletes Gyertyánffy-ház, Zsidó-piaczon, ma Deák-téren; a hatvani-utczai a Szentgyörgyi Horváth-féle, (ma gr. Pálffy János tulajdonát képező) nagy bérház; a kis-hid-ut­czai Kovács Mózes-féle ház (ma Vadászkürt fo­gadó); a Holzel-féle Magyar király fogadó; az Ürményi-ház (ma az első magyar biztosító társaságé), mely egyik oldalával a Nagyhíd­ (ma Deák) utczára, másikkal az Uj­vásár-térre nyílt; a gr. Teleki-ház a Szervita-téren, melyet a sor­ban következő nagyok: id. gr. Teleki László, Te­leki József s ifjabb László benne lakásuk tett ne­vezetessé s végre, hogy többet ne említsek, az Egyetem-utcza dísze, a gróf Károlyi palota, nagy kiterjedésű kertjével, mely egészen a Ma­gyar-utczáig terjedve, egyike a legnagyobb ér­tékű városi kerteknek, mert a telek ma, ha ház­helyekül kiosztatnék, több mint egy-két millió forintért volna eladható. Hallottam, hogy ily ajánlat tétetett is gr. Károlyi Györgynek, de a büszke magyar nagyúr semmi áron sem akart megválni családjának fényes lakhelyétől. II. ABDUL HAMID SZULTÁN A SZELAMLIKON, Jantyik Mátyásnak az 1897 június 25-iki szelamlik alkalmá­val Konstantinápolyban készített rajza. A «Vasárnapi Újság» külön képmelléklete. Ez év politikai és hadi eseményei érdeklődé­sünket s rokonszenvünket is a derék török nemzet felé irányítják, de keletnek ez a köze­lünkbe eső kapuja különben is legnagyobb mér­tékben megragadhatja érdeklődésünket. Maga a konstantinápolyi élet pedig nevezetességekben, A SEBESTYÉN-TÉR 1897 JULIUS ELEJÉN. A VOLT HAL-TÉR 1897 JULIUS ELEJÉN. A SEBESTYÉN-TÉR A LIPÓT-UTCZA FELŐL (1897 JÚ­LIUS). A BELVÁROS LEROMBOLT ÉS MÉG LEROMBOLANDÓ RÉSZEI.

Next