Vasárnapi Ujság – 1897

1897-08-08 / 32. szám - Segesvár (képekkel) 521. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

28. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG­. 521 látta, a Kossuth- és Mátyás-huszárok közt. Egy Szabó nevű súlyosan sebesült tiszttársamtól, ki Petőfi­nek jó pajtása volt s ki rövid idő múlva még ott a sátorkórházban kiszenvedett, hallot­tam, hogy ő látta, a midőn Petőfit a kozákok körülfogták s egy segesvári polgára mellén pikával ütött mély sebet. Báró Heydte-nek, ki az ellenség részéről a halottakat takaríttatta, a Fehéregyháza felső fe­lén éjszakról lefutó patak partjára ásott közös sírba hányt 234 halott között megakadt a szeme egy hegyes szakállú és bajúszú ifjún, ki őrnagyi rangot, viselt, s kinek mellén pikával ejtett mély seb tátongott. Megemlékezem még Lüders tábornok főhad­vezérről, ki Maros-Vásárhelytt Kemény seregét hiába várván, délután Fehéregyháza felé vissza­fordúlt, új ütegeket, friss csapatokat vegyített a harczba, s végre Fehéregyházából Bem vitéz honvédeit kiverte. Mindamellett maroknyi sere­günk Lüders 12 ezer embere és 32 ágyúja ellen esti 10 óráig tartotta magát, mígnem az orosz lovasság Bem jobb szárnyát, tartalék huszárjait, majd gyalogságát is megtörte, miközben az ül­dözésre kelt uhránusok és kozákok nagy mészár­lást vittek végbe a holdvilágos éjjelen. Bemet a kozákok körme közül az óriás erejű Zeyk Domokos, a fürge Daczó József és a híres Makra Albert vágta ki, kik őt védve, hárman tizennyolcz orosz dzsidást vágtak le. (Zeyk Do­mokos aztán maga is e csata áldozata lett.) Igy a fehéregyházi ütközet, mely Skariatin halálával kezdődött s Petőfiével ért véget, meg lőn ugyan beszúrva, de nem pótolta a lánglelkű költő helyét azóta senki, s mi élő bajtársak ma is hangoztatjuk, hogy Petőfit nem adtuk volna — az összes tábornokokért! . . . SEGESVÁR, A nyári kora hajnal derengésében akkor fosz­ladozott szét a Nagy-Küküllő szürke párázata, mikor a lombbal, virággal s Petőfi képmásával ízlésesen díszített állomáson kiszálltunk. Valami jól eső enyhe fényfátyol boruit a szelid lejtésű hegyekre, melyek a keletre nyíló völgykatlant három oldalról bezárják s melyek tetőin gyer­tyán- és bükkerdők sötétlenek, déli lejtőin pedig szőlőtőkék zöldelnek. Segesvár körülbelül 70 méter magas várhe­gyével, ódon épületeivel, tornyaival és csipkés bástyáival, melyek százados hársfák lombja kö­zül kandikálnak elő, olyanforma hatással van a távolról szemlélőre, mint valami kőből kifara­gott és színezett gyönyörű panoráma. Sajátságos jelleget a városnak kiváltképen ódon volta ad, de még az is, hogy részint a már­említett várhegyre, annak oldalára, részint a tö­vében elterülő és szomszédos völgyekbe, hal­mokra épült. A Nagy-Küküllő két partján, de nagyobb rész­ben a balparton, hegyektől körülzárt és csak ke­let felé nyílt völgykatlanban áll Segesvár s a (i körültekintő» szászok bizony nagy okossággal választották meg a helyet, mikor itt leteleped­tek. Bár Segesvár lakói, mikor a szászok ős ha­zájukat a XII. században elhagyván, Erdélybe jöttek s az Olt és Küküllő völgyében megtele­pedtek, előbb jó ideig Segesden laktak. Csak ké­sőbb, a XIII. században építették maguknak az ellenség folytonos támadásai ellen Segesd vá­rát, a­hova aztán átköltöztek s így alapíthatták meg, valószínűleg a XIV. században új városu­kat, Segesvárt, mert a XV. században már a deákhegyi templom építéséhez fogtak s ez idő­től fogva a történelemben is gyakran szerepel a város. Legérdekesebb része a városnak ma is az úgynevezett Vár. A főtérről ódon épületek kö­zött szűk sikátor vezet fel a vár­kapuig, mely a régi háborús időkben a vár legfontosabb és leg­erősebb kapuja volt. E fölött emelkedik a 60 méter magas óra­torony (Stundthurm), melynek másolata tavaly az ezredévi kiállításon is lát­ható volt. Köröskörűi lőrésekkel van ellátva, tetején négy kis tornyocska emelkedik, melyek között a torony fő csúcsa magasra fölnyúlik. Érdekes régisége e toronynak hatalmas órája, mely ma is jár, de benne az a gépezet, mely régente minden nap egy-egy­­­ apostolt ábrá­zoló — emberi alakot léptetett az óra lapja mel­lett levő fülkébe, elromlott s — állítólag — nem akadt mechanikus, a ki meg tudta volna igazítani %r* * r * V­r­i A SEGESVÁRI PIACZ AZ ÓRA­TORON­NYAL. SKARIATIN TÁBORNOK SÍREMLÉKE A SEGESVÁRI CSATATÉREN.

Next