Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-08 / 32. szám - Ráth Károly (arczképpel és képpel) 525. oldal / Élet- és jellemrajzok
32. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 52,5 RÁTH KÁROLY. 1821—1897. A hírlapok már hetek óta részvéttel újságolták napról-napra, hogy Budapest főpolgármestere aggodalmasan beteg. Egy ideig hol leverőbb, hol vigasztalóbb hírek váltakoztak. Végre azonban mégis a legroszabb következett be. A különben erős természetű aggastyánt sírba döntötte régi keletű, de sokáig sikeresen leküzdött vagy legalább mérsékelt betegsége, a vesebaj, melyhez utóbb még hashártyagyulladás is csatlakozott. Ez a kettős kór aztán felemésztette minden erejét s 77-ik évében kioltotta életét a múlt július hó 30-án. Az egyesített főváros első polgármesterének, Kamermayer Károlynak halálát néhány hét múlva követte az első főpolgármester Báth Károly halála. Budapest közönsége megilletődéssel fogadta a rögtön elterjedt gyászhírt, mert Báth Károlyban olyan férfiút tisztelt, aki életének főleg utolsó 24 esztendejében minden tehetségét, készültségét és munkaerejét a fővárosnak szentelte s mindenütt ott volt, ahol a fő - és székváros érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. Ő ugyan Budapest igazgatásának mint a kormány bizalmi embere állott az élén, mindazáltal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kormány, sem a főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen ellentétbe. Hivatalában, melyen 1873 óta négyszer erősítette meg a közbizalom, maga volt a megtestesült pontosság. Nagy ok lehetett az, mely őt egyszer-egyszer, de általában igen ritkán, közgyűlési elnöki székének elfoglalásától visszatarthassa. A főváros ezer ágú igazgatásában minden nagy és kis dolgot alaposan ismert. Mindenre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el. Még évenkénti szabad idejének nagy részét is hivatalának szentelte. Nyaraló helyére is rendesen maga után küldette a folyó ügyek iratait, hogy az ő pihenése miatt semmiben ne történjék hátramaradás vagy fennakadás. E mellett közmondásos ügyességgel, tapintattal és dísszel képviselte a fővárost azon igen gyakori esetekben, midőn a királyt vagy a királyi család tagjait, idegen méltóságokat és előkelőségeket kellett fogadnia s üdvözlő vagy részvétnyilatkozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a kormány elé vezetnie. Nagy barátja volt a társas köröknek; szerette és pártolta a művészeteket s egyike volt a leggondosabb családfőknek. Életéről részletesebben a következő főbb adatokat soroljuk el. Ráth Károly 1821-ben, február 20-án született Budán, régi patrícius családból. Székes-Fehérváron végezte középiskolai tanulmányait s Pesten a jogot. Közpályáját 1841-ben, húsz éves korában kezdte meg a királyi táblánál mint hites jegyző, s miután egy évig a kir. jogügyek igazgatóságánál működött, letette az ügyvédi vizsgálatot. A szabadságharcz idejében, 1848-ban nevezték ki a váltó fel törvényszékhez jegyzővé, s már ekkor oly népszerűségre emelkedett, hogy polgártársai városi képviselővé választották. Mint ilyen szervezte a pesti huszárőrséget. Elnöke volt az újonczbizottságnak. A szabadságharcz után mint tekintélyes ügyvéd működött a fővárosban. 1860-ban, a mikor a magyar törvénykezést visszaállító országbírói értekezlet összeült, ennek az értekezletnek tagja s a hiteltörvények előadó jegyzője lett. A politikai téren való első nyilvános föllépése is ebben az esztendőben volt. A Budapest-lipótvárosi követválasztásnál nagyon korteskedett Szalay László, a történetíró mellett, Borsodi ellenében, aki a jelöltségtől kénytelen volt visszalépni. Öt évvel később, 1865-ben, a második országgyűlési ciklus kezdete előtt már őt léptették föl képviselőjelöltnek e kerületben báró Kemény Zsigmond, a «Pesti Napló» szerkesztője ellen;de a fényes tollú publiczistával szemben kisebbségben maradt. A kiegyezés esztendejében, 1867-ben jutott be Báth a képviselőházba, a mikor a józsefvárosiak választották meg. Nem sokára causarum regalium direktorrá,, a királyi jogügyek igazgatójává nevezte ki a felelős kormány, 1869-ben a legfőbb Ítélőszék tagja, 1871-ben pedig a királyi tábla alelnöke lett Ráth Károly. A birói pályán azonban csak 1873-ig maradt, amikor az egyesített Budapest főpolgármesterévé választatott. 1872-ben hozták meg a Buda és Pest egyesítéséről szóló törvényt s 1873-ban, októberben került a sor a törvény végrehajtására, a mikor az egyesült főváros törvényhatósági bizottságába először kellett tagokat, a főváros élére pedig főpolgármestert választani. Deák Ferencz Erdélyi fényképe után. RÁTH KÁROLY. v Hwmci jfetraa- RÁTH KÁROLY TEMETÉSE. A GYÁSZMENET A KOSSUTH LAJOS UTCZÁBAN. Weinwurm fényképe után