Vasárnapi Ujság – 1899
1899-04-23 / 17. szám - Emich Gusztáv (arczképpel) 277. oldal / Élet- és jellemrajzok
277 VASÁRNAPI UJSÁG. EMICH GUSZTÁV. A királyi kitüntetés mindig szép dolog, de mégis legszebb akkor, ha a fejedelmi kegy olyan embernek jut megtiszteltetésül, aki előbb maga tüntette ki magát tehetség, szorgalom és közhasznú működés által. Ilyen férfiúnak ismerjük az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság» ez idő szerinti érdemes vezérigazgatóját, emőkei Emich Gusztávot, kit a király közelebb azon alkalomból, hogy az Athenaeum» kiadásában az ezredévi ünnepre Emich tervei szerint készült «Magyar Nemzet Története», e 10 kötetes nagy munka teljesen befejezve megjelent, a magyar királyi udvari tanácsosi czímmel tüntette ki. Azzal a buzgó és sikeres tevékenységével, amelyet közgazdasági és közművelődési téren három évtizednél hosszabb időn át kifejtett, érdemelte meg e királyi kitüntetést. Emich családja ezelőtt négy nemzedékkel költözött be hazánkba Sziléziából, s itt egészen magyarrá vált. Emich Gusztáv nagyapja már megtörzsökösödött budai polgár és nagy könyvkedvelő volt. Atyja — szintén Gusztáv — pedig a könyvkereskedői pályára lépett és Pesten az első «nemzeti könyvkereskedését nyitotta, melyet utóbb a nemzeti irodalmat ápoló nyomdával és könyvkiadó-vállalattal bővített ki s oly sikerrel, hogy belőle nagy vagyonra tett szert. Fiát, Gusztávot, ki Pesten 1843 márczius 5-én született, igen gondos nevelésben részesítette s középiskolai tanulmányai végeztével a trieszti haditengerészeti akadémiába adta, majd pedig a pesti egyetem jogi karára iratta be; de egyszersmind azon óhajtásától indíttatva, hogy kedvelt és virágzó üzletének vezetésében majdan fia legyen az utódja, a fiatal jogászt arra serkentette, hogy tanulja meg a nyomdászatot. S a szorgalmas ifjú, aki különben is nagy hajlamot érzett magában atyja foglalkozása iránt, készséggel teljesítette e kívánságot, sőt mikor a 60-as években külföldi egyetemekre ment jogi tanulmányainak gyarapítása végett, egyúttal a nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedés tanulmányozásával is szakadatlanul foglalkozott Bécs, Lipcse, Páris és London leghírnevesebb czégeinél. Aztán hazatérvén, 1865-ben czégtárs lett atyja üzletében; de mikor ez 1868-ban az akkor alakult «Athenaeum» részvénytársaság tulajdonába ment át, Emich Gusztáv államszolgálatba lépett; fogalmazó, majd nem sokára titkár s később osztályvezető lett a földmivelésügyi minisztériumban. De már 1872-ben letette hivatalát s szép birtokán gazdálkodott és kertészkedett, miközben több ízben nyert kormányi megbizatást, hogy Magyarországot különféle nemzetközi kongresszusokon képviselje. E mellett az «Athenaeum»-nak alapítása óta igazgatósági tagja volt. 1884-ben a szászvárosi választókerület országos képviselőjévé választotta s azután is ezt a kerületet képviselte 1892-ig. A képviselőházban mint közgazdasági előadó, majd mint a delegáczió tagja is tevékenyen és hasznosan működött. Sokat buzgólkodott a virág- és gyümölcstermesztés fejlesztésén is, főleg az «Országos kertészeti egyesület» útján, melynek évek óta elnöke. Közhasznú működéséért több kitüntetésben részesült. Ő Felségétől a kir. asztalnoki méltóságot, majd a Vaskorona-rend III. osztályát, aztán pedig a Ferencz József-rend középkeresztjét kapta. Külföldi fejedelmektől is több rendjelt kapott. 1891-ben az «Athenaeum» részvénytársaság vezérigazgatójává választotta s így megint visszatért eredeti kedvelt foglalkozásához, a nyomdászat és irodalom ápolásához s nagy készültségével és külföldi tanulmányutazásokkal is gyarapított szakismeretei segélyével, a legnagyobb mértékben hozzájárult az intézet felvirágoztatásához. A fejlődött nyomdászat követelményeinek figyelembevételével kezdte újíttatni, kiegészíttetni a nyomda berendezését ; műizléssel alkottatni a nyomdai termékeket; nagyobb szabású irodalmi vállalatokat is kezdeményezett. Első ily nagyobb vállalkozása volt az Athenaeum Kézi Lexikona, mely sok ezer példányban terjedt el a magyar közönség között, lövid időközben követte ezt egy másik nagyobb vállalat, a «Képes Magyar Irodalomtörténet» két vaskos kötetben, mely 1895. elején lett kész és most második kiadásban jelenik meg. De mindezeket a vállalatokat túlhaladja az a mű, mely az ezredévi ünnepélyek alkalmából indult meg és ma már teljesen be van fejezve : a «Magyar Nemzet Története» tíz kötetben, körülbelül 3000 képpel és 400 műmelléklettel. Az Athenaeumnak a Ferencziek terén állott régi nevezetes épülete a Belváros rendezése miatt lebontás alá kerülvén, Emich Gusztáv igazgató kezdeményezésére az intézet a Kerepesi-út és Miksa-utcza sarkán nagy új üzleti és igazgatósági épületet emeltetett, mely a sokszorosító ipar terén a legnagyobb követeléseket is ki tudja elégíteni. Emseli Gusztáv nemcsak könyv-, hanem tudománykedvelő is lévén, idők folytán nagy becsű magán könyvtárt gyűjtött össze, mely ritkaságaival a maga nemében egyik nevezetessége a fővárosnak. Rendkívül becsesek e könyvtárban : a középkori, részben miniatűr képekkel illusztrált kéziratok, a szép számú hungarikák, s különösen a középkori művelődésre vonatkozó német és franczia művek nagy ritkaságú első kiadásainak majdnem teljes gyűjteménye, továbbá a könyvnyomtatásra és a bibliográfiára vonatkozó irodalom teljes gyűjteménye az összes nyugati nyelveken. Ő maga is működött irodalmilag, különösen állattani dolgozatokat írt; ezek mellett említésre méltó «A könyv-nyomtatás története Magyarországon» munkája, melyet 1860-ban tett közzé. czimu A Magyar Nemzet Története tíz kötetének egy díszpéldányát a király magánkönyvtárának ajánlotta föl az «Athenaeum» s a nagy díszű művet . Felsége legutóbbi ittlétekor Emich Gusztáv vezérigazgató nyújtotta át egy általános kihallgatás alkalmával. Érdemes e pompás könyvsorozatnak úgy kiállítását, mint szekrényét közelebbről is ismertetnünk. A tíz kötetes munka az úgynevezett Grolierféle mód szerint zöld maroquin bőrbe van kötve, ez pedig piros és fehér bőrszalagokkal ízlésesen berakva, mi által a magyar nemzeti szín igen gyöngéd finomsággal alakul ki a könyvek tábláin, melyek első oldalának közepét Ő Felsége nevének aranynyomású kezdőbetűi ékesítik. A nagy mű egy külön e czélra készült s a munka nemzeti jellemével egyező pompás faszekrényben volt elhelyezve, mely dicséretére válik a magyar műiparnak. Mintájául a bártfai plebánia-templomban őrzött XV. századbeli könyvszekrény szolgált, mely után Emich Gusztáv aquarell-rajzot készített. Ennek alapján tömör czirbolyafából van szerkesztve a 45 centiméter magas, 75 centiméter hosszú díszszekrény, melynek elejét középen nyíló kettős ajtó zárja. A fa szöveteinek természetes rajzai igen világosan szembetűnnek. A szekrény tetejét, szegélyeit és széleit, úgyszintén a kettős ajtócska kereszt alakú závárát és hosszú hevederű sarkait középkori motívumok alapján készült, finom mívű vasalás ékesíti. S hogy a szekrény ládaalakjából semmi se hiányozzék, a két végén egy-egy középkori idomú emelő fogantyúja is van. Ő Felsége igen kegyesen és örömmel fogadta a szép kivitelű ajándékot s érdeklődéssel lapozgatott az ő uralkodása alatti időszakot tárgyaló X-ik kötetben, megjegyezvén, hogy a munkát tüzetesebben is át fogja nézni. Egyszersmind tudakozta Emich Gusztávtól, vájjon kellőn pártolja-e a magyar közönség ezt a nagy nemzeti történetet, s örvendett azon a válaszon, hogy eddig már 15.000 példány forog belőle közkézen. Ő Felsége intézkedett, hogy a példány Bécsbe vitetvén, ott dolgozószobájában helyeztessék el, a szekrény pedig ugyanott az udvari múzeumban állíttassék föl. • A Magyar Nemzet Történetét diszítő eredeti rajzok közül is bemutatunk ez alkalommal kettőt. Az egyik, a X. kötet kezdőképe, «A nemzeti szellem diadala» czímmel Zichy Mihály eredetije után Heyer A. rajzában jelképesen ábrázolja a legutóbbi 50 év történetét. A függetlenségi harcz gyászos végét és az azt követő önkényes uralmat egy csoport tönkre ment hadi szer és egy meglánczoltan fetrengő magyar jelképezi. E csoport és a magyar czímer fölött Deák Ferencz alakja áll egy asztalra támaszkodva, melyen a magyar korona és koronázás jelvényei láthatók. Az asztalt övező olajág igen érthetően czéloz a király és nemzet közti kibékülésre. Deák mögött Petőfi áll nemzeti zászlót tartva; hátrább Liszt Ferencz ismerhető föl egy hármas csoportban. Deákon túl a király koronázáskori kardvágás jelenete és a budai királyi palota képe tűnik föl. A másik rajz egy szabadságharczi csatakép, melynek előterében egy Szűz Máriás nemzeti zászlót tartó s kivont kardú honvéd alakja áll, az ellenségre figyelve. E mozgalmas kép, melynek czime «Honvéd zászlótartó», Cserna Károly rajza s «A forradalom és a reactio» czimű fejezet elejéhez van illesztve kezdő képűi. Ügy ennek a kötetnek, mint általában az egész tíz kötetes munkának egyik kiváló érdemeül kell nyilvánítanunk, hogy úgy szövegközi, mint önálló, színezetlen és színezett képei nagy gonddal válogatvák össze s történelmi beesőkkel sokban hozzájárulnak a tárgyalt kor eseményeinek nemcsak szemléltetéséhez, hanem világos megismertetéséhez is. íája EMICH GUSZTÁV.