Vasárnapi Ujság – 1899
1899-05-21 / 21. szám - Szinház: Kukuska (képekkel). Kereszty István 353. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
21. SZÁM. 1899. 4FI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG hoz már három évvel ezelőtt benyújtott dalműve csak most került a lámpák elé, míg Lipcsében, Königsbergában már két éve adják, holott nálunk a hazai szerzők operái nem gyűlnek olyan garmadába, mint Lipcsében a német dalműszerzők munkái s a «Kukuska» olyan becses mű, hogy hosszas fontolgatás nélkül azonnal előadhatták volna. Csak Oroszországban nem adhatnák elő — az állami rendet bálványozó czenzura miatt. Ilyen darabot, ahol az I. felvonás alatt a néző vére fellázad az égbekiáltó igazságtalanság ellen, hogy egy sztaroszt (város birája) Szibériába száműzi a derék Alekszejt, mert ez nem engedi, hogy kedvesének apját a buta nép vízbe ölje; ilyen darabot, ahol a II. felvonás Szibériát mutatja, a bányamunkában görnyedő rabok szomorú életét s a lenyűgözött lelkek szánalmas törekvését egy kis szórakozásra , majd szemünk elé állítja, hogy a tavaszt és szabadságot dicsőítő Kukuska-dalnak milyen gyújtó a hatása: az elkeseredett rab lelkeket mámor szállja meg, nekifekszenek a tárna ajtajának, hogy kifeszítsék, hogy magukat szabaddá tegyék... s a mint a humoros Pimen visszatéríti őket azzal a kijózanító mondással: «mert vessző is terem, nem csak virág!» a hallgatót gyűlölet fogja el a zsarnoki önkény iránt; ilyen darabot, ahol a szerencsétlen rabok őre, Szasa, maga készti szökésre boldogabb, viszontszeretett vetélytársát, Alekszejt: hogy is lehetne előadni Oroszországban? Még a III. felvonás elején is mély részvét fogja el az embert, mikor egy boldog menyasszony (Baisza) epizódalakjával szemben a kimerült, a hosszú út fáradalmától megtört Anuskát látja, aki nagy szerelmétől hajtva, hősiegen eljön Kara bányáihoz, hogy Alekszej oldalán éljen; és örömmel halljuk a nemeslelkű Szasa ajánlatát, a ki a menekülő rab fölkeresésében Anuskát kalauzolni fogja . . . Pedig a darab vége a «fehér czár» parancsoló rendjének ad igazat: az ellene fellázadók áldozatul esnek, aki az emberi törvényt kijátssza, azt maguk az elemek sújtják; a tavasz ébredése nem altatta el a végtelen pusztákon nyargaló metsző hideg szelet és fölötte a havas felleget: mikor a szerelmesek, emberfölötti fáradalmak után, végre egymásra lelnek; a hideg megdermeszti tagjaikat, a megfagyás láza tör ki rajtuk — a hó mint halotti lepel borul rájuk . . . Ennek a tárgynak egész feldolgozása, menete és előadó nyelve megkapó szép, költői. És mennyi alkalmat nyújt arra, hogy a színpad érdekes és szép látvány legyen ! Az orosz vidékek gyönyörű népviselete; két szép tájkép s a középső felvonásban a komor bányaüreg felett a fiatal zöld lomb derűje, az utolsó képben pedig a vérpiros nap, a mint a félelmes fehér hófelhők eltakarják, s a kitűnően ábrázolt havazás ritka látványa, a változatos, gyönyörködtető képek. A zene is gyönyörködtető, ha kevésbbé változatos is. Az orosz tárgyhoz illő nemzeti jellege megvan, anélkül, hogy bántón folytonos volna. A meleg érzések igaz hangjait eltalálta Lehár, s valódi tehetségének ez egyik megbízható tanúja mellől a másik sem hiányzik: dallamai szépek és számosak, bár az egy csapásra hódító eredetiség, az érzéki tűz, alig van meg bennük. A hivatott zeneköltő, szerencsére, megbecsülte és olyan gondos tanulmánnyal gazdagította szép tehetségét, hogy a nagy közönségnek is mindig tetsző zene a művelt zenészt is mindig érdekli és foglalkoztatja; mértéktartó hatásossága és modern, de semmiféle iskolába sem sorozható polifóniája igazán magas művészetre vall. Az előadás igen jó volt, csakhogy az egy Arányi (Alekszej) nem képes annyira megtagadni temperamentumát, hogy játsszék is, hogy szenvedélyt mutasson, a mellett, hogy szép tenorját csillogtatja. Takáts (Szasa) felől szinte sajnáltuk, hogy szerepe nem oly szép, mint hatásos. Hegedűs (Pimen) rászolgált hálás szerepére; Baisza atyját, Nikolajevet, Mihályi személyesítette; a többi férfiak aztán alig jutottak szerephez. Kaczér Margit (Anuska) a szerelmi kettősökben ép oly szépen énekelt, mint Hilgermann Laura (Eaisza) a külön az ő számára írt magánjelenetben. Hát a czímszerep? . . . «Kukuska» — nincs. Ez a szó t. i. a kakuk orosz neve, azé a madáré, amelyről az orosz néphiedelem azt állítja, hogy a tavasz toborzója és generálisa, az ő szava kelti új életre a növényvilágot, de az emberszivet is, hol tavasszal törnek elő új érzelmek, első sorban pedig a szabadság vágya, a szülőföld rajongó szeretete a szibériai rabok szivében. Kereszty István. .__ ___ Uber Ödön fényképei után. KÜRY KLÁRA MINT ASZTÁZIA A «GÖRÖG RABSZOLGA»-BAN. KÜRY KLÁRA LEGÚJABB SZEREPÉBEN. A legnépszerűbb angol operett-író, Sidney Jones, a «Gésák» szerzője, diadallal vonult be a népszínházba is, hol legújabb operettje, a «Görög rabszolga» szintén a legvonzóbb darabja lett az idei évadnak. A «Görög rabszolga» sem librettó, sem zene dolgában nem vetekedik a «Gésák»-kal, de az állandó sikert megmagyarázza, hogy fő női szerepeiben három oly primadonna játszik, mint Küry Klára, Bárdi Gabi és Hegyi Aranka. Küry Klára Aszpáziája, amelyet e darabban mutat be, egyike a legszebb színpadi alakításoknak. A szerelmes és fondorlatos görög lányt, a ki kedvesének, a görög rabszolgának a hirhatásáért mindenféle alakoskodást elkövet, találóan és bájosan játszotta. Gyönyörű énekszámait művészettel, mély érzéssel énekelte s csábos tánczával mindenkit elragadott. Fokozta a hatást libegő görög ruhája, majd fényes jósnő öltözéke, a melyben mai képünkön is bemutatjuk. Az angolok újabban teljesen átformálják az operettet. Minden szerepet nemcsak énekelni, hanem tánczolni is kell. Az angol szerzők a primadonnától megkövetelik, hogy kész ballerina is legyen. Budapesten hamar meghonoso d53 dott az új irány, melynek betetőzése az az alakítás, amit e nemben Küry Klára épen a «Görög rabszolgá»-ban nyújt. KÉPEK MAGYARORSZÁG ÁLLATTENYÉSZTÉSÉBŐL Érdekes díszmű jelent most meg az Erdélyi fényképész műintézetében a fenti czím alatt, mint az «1896-iki ezredéves állatkiállítás emléke». A nagy alakú albumban száz sikerült fénykép foglaltatik, melyek hazai állattenyésztésünk legszebb állatpéldányait tüntetik fel, amelyek már az ezredévi kiállításon is feltűnést keltettek. Nem csak díszmű gyanánt tekinthető pedig ez az album, — bár a maga nemében így is páratlannak mondható, — hanem közgazdasági jelentőségre is méltán számot tarthat. Állattenyésztésünk ugyanis, nevezetesen a luxuslovakat, nemesebb, fajbeli állatokat illetőleg, az alkotmányos korszak aránylag rövid ideje alatt rendkívüli módon előre haladt úgy, hogy a régi kulturállamokat sok tekintetben utolérte s most már oly kiváló minőségű és mennyiségű tenyészállattal rendelkezik, hogy a külföld e nemű szükségletei egy részét is fedezheti. így van ez különösen a vérbeli, kivált arab lovakat és svájczi tenyészszarvasmarhát illetőleg. Erről azonban aránylag keveseknek van tudomásuk, főkép pedig a külföldnek. S épen az lesz legfőbb hivatása ezen albumnak, hogy e tekintetben való gazdagságunkat, versenyképességünket nyilvánvalóvá tegye s mind a belföldi érdeklődőkkel jobban megismertesse a hazai legjobb beszerzési forrásokat, mind pedig a külföld figyelmét felkeltse s ide irányítsa. E hézagot pótló mű dr. Darányi Ignácz földmívelési miniszter gondoskodása folytán jött létre. A fényképfelvételeket, általában a műlapok kiállítását az előnyösen ismert nevű Erdélyi fényképész eszközölte és pedig teljes sikerrel, megmutatván egyszersmind, hogy mily magas fokra fejlődött immár hazai fényképészetünk is, hiszen e műlapok művészi becsesei is bírnak. A nagy alakú száz műlapon hazai tenyésztésünk legszebb állatai vannak feltüntetve, melyek közül egy párnak másolatát mi is bemutatjuk. Az album képeihez rövid, tömör magyarázat is van csatolva négy nyelven: magyarul, németül, angolul s francziául, melyből az érdeklődő áttekintést nyer állattenyésztésünkről s az egyes nevezetesebb tenyészállatokról. A mű ára, tartalmához s kiállításához képest olcsónak mondható, a mennyiben 40 forintra van szabva. Megrendelhető a kiadó, Erdélyi cs. és kir. udvari fényképészeti műintézetében. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szülőföldem és egyéb költemények. Irta Gencsy István. A kis kötetben, melyet a Franklin-Társulat állított elő díszesen, egy székely ifjú tette közzé versei első gyűjteményét. Mint a kopár hegyvidék sanyarún fejlődő tenyészete, olyan ez a 25—30 költemény; de ha olvassuk, érezzük a tiszta hegyi levegőt, mely felénk árad. Gencsy István nem valami gazdag tehetség; versei sem bőven nem ömölnek, sem fényes gondolatoktól nem csillognak; de az utánzás nyomát sem viselik. Szerzőjük eredeti fej, ki a maga lábán jár, s érzékeny lélek, ki a saját szívével érez. Akár a múltba száll vissza s emlékeivel foglalkozik, akár jelenéről dalol, egyaránt szomorú, bánatos, még a szülőföld képe is mélabús reflexiókra kelti. Ez költői értékét egyátalán nem szállítja le, sőt egyéniségét még rokonszenvesebbé, vonzóbbá teszi; kár, hogy verseiben a gondolatmenet nem mindig logikus, sokszor ok nélkül rendszertelenül szökdelő. Sajnos az is, hogy verseinek élvezetében a sok helyi kezdetleges forma gyakran megzavar bennünket. Úgy látszik sok gyakorlatra van szüksége, míg a kellő formakészséget elsajátítja s míg gondolatait elég erőteljesen, világosan s logikusan tudja kifejezni. A kötet ára 70 krajczár, mutatványul álljon itt belőle a következő költemény :