Vasárnapi Ujság – 1899
1899-06-25 / 26. szám - Morelli Gusztáv (arczképpel és képekkel) 432. oldal / Élet- és jellemrajzok
432 Végül megjegyzendő még, hogy eme sikerült alkotás minden munkáját a legnagyobbaktól a legapróbbakig csupán és kizárólag magyar emberek csinálták. VASARNAPI UJSÁG, 26. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. MORELLI GUSZTÁV. Az iparművészeti iskolában június 19-ikén családias ünnepet tartottak azon érdemes férfiú tiszteletére, ki nagy munkásságáról és művészi tehetségéről nemcsak tanártársai, hanem a nagy magyar közönség előtt is régóta ismeretes. A «Vasárnapi Ujság»-nak is hozzá kell járulni az ünnepléshez. Művészi dolgozótársainak egyik jelese Morelli Gusztáv, a derék fametsző művész, és az iparművészeti iskola tanára. Negyed százada, hogy a Magyarországon épen az ő működésével virágzásra jutott fametsző művészetet mint tanár tanítja, sokáig a mintarajztanodában, majd az iparművészeti iskolában. A fametszés a sokszorosító művészetek előkelő ága, mely rézkarczolás, kőbe vésés, és czinkográfia mellett a festészet, szobrászat alkotásait ismerteti meg a nagy közönséggel. Tolmács, közvetítő, mely hogy hű legyen, művészi érzékre van szüksége, holott mind arra, amit előad, amit másolatban közöl, csak aczél vésővel és egy darab keményfával rendelkezik, vésővel rajzol, árnyékol, de a kemény puszpángfa csak úgy engedelmeskedik, ha művészetre termett kéz vezeti a finom, hegyes kis vésőt, szarkalábakat különben fogunk látni és esetlen rovásokat. A sokszorosító művészetnek ez az ága már régen virágzik a külföldön. Nálunk csak lassan bírt meghonosodni. A magyar könyvekhez, a magyar lapokhoz hosszú ideig külföldön készítették az illusztrácziókat. A «Vasárnapi Újság» is, mikor megindult, külföldre volt kénytelen fordulni képei végett. Itthon még csak próbálkoztak a fametszéssel. De az irodalom ennek az iparművészetnek is utat tört, és Huszka, Rusz, Pollák, meg többen fametsző műhelyeket állítottak föl, ahol meg is lehetett tanulni a fametszést. Morelli szintén itthon Budapesten kezdett tanulni, majd a külföldi elsőrendű műintézetekben fejlesztette korán feltűnt képességeit. Az olasz nevű művész tősgyökeres magyar ember, kinek szülei még a német Pesten is magyarok voltak. A fiúk különböző életpályát választottak, így az egyik nagyon ismert gégeorvos , a másik kereskedő, a harmadik, Morelli Gusztáv, művészi hajlamait követte. 1848 február 15-én Pesten született. A fába metszést gyermekkorában kezdte tanulni, még akkor talán remény nélkül is arra, hogy ez a foglalkozás minálunk a művészethez vezet, hiszen a képzőművészet is akkor még, úgyszólva, bölcsőkorát élte. Mielőtt még huszadik évét elérte volna, sok olyan képet metszett ki, melyek tehetsége megítélését biztossá tették. 1868-ban kezdett önállón dolgozni, s elkészítette báró Orbán Balázs «A székelyföld leírása» czimű munkájához az illusztrácziókat s ez időben jelentek meg első metszetei a'Vasárnapi Újság»-ban. Állami ösztöndíjat nyert, hogy külföldön tovább képezze magát. Elment Párisba, a fametszésnek igazi otthonába, 1870-ben pedig — a franczia-német háború kitörvén — Londonba, ahol az illusztráló fametszéshez oly kitűnő rajzolók és metszők egyesülnek. Aztán a régi, hagyományos könyvkereskedő és könyvnyomtató német városban, Lipcsében fejlesztette máris előrehaladott képzettségét. Budapestre 1872-ben jött vissza, s azóta tolmácsolója itt művészeinknek, s ettől kezdve a «Vasárnapi Ujság»-ban is mind sűrűbben találkozik vele a magyar közönség. Metszeteket tőle önálló aláírással már 1866 óta találunk. Ez időből valók a «Honvédalbum» és a «Koronázási album» is, melyek képeinek nagy részét Morelli vésője készítette. Munkácsy fiatalkori rajzai után is többet metszett. Következtek a többi magyar művészek rajzai és képei, Petőfi első illusztrált kiadásához ötven kép, díszmunkák, állami értékpapírok metszései. Mindezek nyilvánvalóvá tették, hogy a fametszésnek oly hivatott művelője dolgozik köztünk, aki a legnemesebb sokszorosító művészetnek, mely országszerte és a nép közt terjeszti a művészek alkotásait, hasznos szolgálatokat tehet. Az 1873-ban szervezett mintarajziskolában a közoktatásügyi miniszter tehát külön osztályt állított a fametszésnek, s annak vezetésével Morellit bízta meg. Ezóta rendszeres és avatott felügyelet alatt lehet tanulni Magyarországon is a fametszés művészetét, s ennek hatása csakhamar meg is látszott. Oktatói elfoglaltsága Morellit nem vonta el addigi munkásságától, sőt tevékenységét megbízható tanítványok közreműködésével nagyobb körre is kiterjeszthette. A díszművek közt alig jelenik meg egy is, melyben tőle való, vagy a vezetése alatt álló műintézetből kikerült metszetekkel ne találkoznánk. Petőfi második díszkiadásához ismét újabb illusztrácziókat készített. Az 1885-ik évi országos kiállítás diplomája is ő tőle került ki. Szép és tiszta metszet Zichy Mihály két nagy képe — «1848» és «1867» -melyet a nagy illusztrátor eredeti rajzai után készített. Néhai Rudolf trónörökös védnöksége alatt megindulván az «Osztrák-magyar monarchia írásban és képben» nagy vállalat, ennek magyar köteteihez az illusztrácziókat mind Morelli műintézete készíti. Eddig már 1400 ezek száma, a magyar fametsző művészet fényes sorozata. 1889-ben ismét nagyobb körutat tett külföldön, hogy megismerje a szakjabeli műintézeteket és a színes nyomású fametszést itthon gyümölcsöztesse. Egyik feltűnő műve Feszty Árpád «A magyarok bejövetele» czímű nagy körképének ötödfél méter hosszú metszete,páratlan nagyságú és finom kivitelű sokszorosítások mesteri munkája. Érdemei méltó elismerését nem is nélkülözi a művész. Hazai és külföldi kiállításokon sok kitüntetés érte, s az iparművészeti iskolában is ő nyerte a szakmájába tartozó oktatás irányítását és tanítását. A tőle való 1895-ből a magyar kir. posta számára készített tízféle szines levelező lap, négy színben, melyek a maguk nemében elsők voltak hazánkban. További művei: Nádler Róbert vizfestménye után «A budai királyi várpalota» 36 centiméter magas és 23 centiméter széles szines fametszet, 6 szinben. Az ezredévi országos kiállítás három oklevelének fametszetei és pedig : Vágó Pál és Benczúr Béla rajza után. Azonkívül 230 kiállítási pavillon rajzának fametszete. Jókai Mór «Csataképek a magyar szabadságharczból» czimű könyvéhez Kimnach László 68 rajzának fametszete, melyek a Franklin-Társulatnak egy diszkiadványában fognak megjelenni; a műbarátok által kiadott «Magyar Műkincsek» czímű műhöz több kisebb-nagyobb fametszet, a «Lotz-album» részére 21 fametszet, stb. Folytonos munka, szorgalom, siker elismerése volt tehát, mikor június 19-én a legközelebbről ismerők, a pályatársak, az iparművészeti iskola tanári kara gyűlt össze, hogy nagyrabecsülését fejezze ki a művész iránt, s emléktárgy átadásával emlékeztesse a szeretetre és serkentse a java erejében levő művészt a további ernyedetlen munkásságra. Tanítványai, kik közül máris annyian váltak a hazai fametsző művészet valódi művelőivé, lelkesen visszhangozták Fittler Kamillnak, az iparművészeti iskola igazgatójának üdvözlő szavait. A BÁNHIDAI TURUL-SZOBOR. Donáth Gyula szoborműve. Erdélyi fényképe után.