Vasárnapi Ujság – 1899
1899-07-30 / 31. szám - Külföldi műbirálók Petőfiről 521. oldal / Élet- és jellemrajzok - Ábrányi Emil: Petőfihez (Copée költeménye) 521. oldal / Költemények - Lampérth Géza: Petőfihez (Goldschmidt J. költeménye) 521. oldal / Költemények
31. SZÁM. 1MW. +ti. ÉVFOLYAM. 521 KÜLFÖLDI KÖLTŐK PETŐFIRŐL. PETŐFIHEZ. — Francois Coppée. — Mint a szegény vándorló, kit zordon tél időn A nyájas háziasszony meleg tűzhelye véd . Míg elborult arczával halk búcsút venni jön, Csókolja hosszan, hosszan a háznak gyermekét... Akképen lép ma hozzád a hálás franczia, Vendége a magyarnak... s kezében szép virág van. Hozzád jön, költő-harczos, hazád kedves fia, A ki daloltál néki s meghaltál érte bátran. Ragyogtál, büszke lángész s elvesztél csatatéren ! Ercz-szobrod áll s nem tudják, hogy hol vagy eltemetve ! De nem sajnállak — inkább irigyellek, ó testvérem! Szebb sorsot más nem adhat, csak Istennek jó kedve. Ahol letiprott durván a lándzsás csőcselék S meghaltál, hogy ne múlj el többé soha, soha ! Ested helyén bizonnyal vadrózsa bokra ég, a szerelem költője, szabadság dalnoka! E lángoló rózsákban lelked tovább virul! S amit menyasszonyának szerelmes ifja tör : Rózsáidtól a kedves hőbb szerelemre gyúl, Több báj lesz esküjében ... csókjában több gyönyör. S ha szép estéken ott ül bokrod piros bogán Az éneklő szabadság virrasztó madara : Megittasúl rózsádtól a boldog csalogány, S a csillagos egekre ujjong föl a dala ! Ábrányi Emil. Csak az igaz a hir szavából: Hogy az enyészet nem födött bé, Hogy nem haltál meg, óh, Petőfi ! Élsz ma is és élsz mindörökké. Élsz mindenütt, hol a Múzsáknak Az ember templomot emel, S hirdeti neved', dicsőséged' Minden érző sziv és kebel. Lampérth Géza: A Mit életedben mindig kértél, Óhajod teljesítve lőn: A hazáért s a szabadságért Ott estél el a harcz-mezőn ! PETŐFIHEZ. — Goldschmidt J. — Ott tűntél el a harcz mezőjén Védve jogot és szabadságot, Bár elvérzeni, sirba szállni, Hogy hirül adja — ki sem látott. Mint Nebó-hegyén Mózes sirját Nem látta ember-szem soha : Nem tudja senki mindmaiglan, Hol nyugszik szived hűlt pora? Már kétség támadt a szivekben : Elestél-e Segesvár mellett ? Az ellenség gyilkos dárdája Átverte-e nagy, nemes kebled ? Egy szállingó homályos monda Már megdöbbentő hirt hozott: Hogy távol Szibériában vagy Örök rabságra kárhozott . . . Iszonyú hit, szörnyű, kegyetlen —Az Isten napjától elzárva, Hogy rablánczokon sinylenél te, Szabadság zengő pacsirtája . . . Te, a ki milliók lelkébe Szabadság szikráját dobád, •Jutalmul börtönt kaptál volna, Muszka börtönt és kancsukát! . . De nem . . .! E sötét rémes hírnek A szivünk igazat nem adhat. Ott pihen — tudjuk — a harcz-téren, Hős társaidé mellett, hamvad. VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÜLFÖLDI MUBIRALOK PETŐFIRŐL. Petőfi világirodalmi hódítását igen érdekesen mutatja az a három ismertetés, amelyeknek legjellemzőbb részleteit itt közöljük. Az elsőt Schmidt író írta, Julián, a híres német irodalomtörténeta másodiknak szerzője Saint-René Taillandier, a «Revue des deux Mondes» ismert munkatársa volt. Mindkét ismertetés az ötvenes években jelent meg s mindkettőhöz Petőfi költeményeinek német fordítása szolgált alapul. A német és franczia közönség ez ismertetések révén nyert alaposabb tájékoztatást nagy kör- A FEHÉREGYHÁZI CSATATÉR. A régi téglavető helye, ahol Petőfit utoljára látták. (A háttérban levő hegyen voltak felállítva Bem ágyúi.)