Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-06 / 32. szám - Petőfi az erdélyi táborban. sss 531. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
31 SZÁM. 1869. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 533 nyerte, a magyar hadseregnek útat nyitott Szász-Sebesbe leendő bevonulásra 1849 február 5-én jókor reggel. A főhadiszállás Szász-Sebesen a lutheránus lelkész lakásába helyeztetett el az irodával együtt. Ide érkezve Petőfi Sándor elbeszélte, hogy midőn ő az 55. zászlóalj 4-ik századával a városba bevonult és a Fő utcza egyik szegletébe szorított néhány császári katona lefegyverezésével foglalkozott, az átellenes ablakból rálőttek és hogy a golyó mellette fúródott a falba. Mire e sorok írója megjegyezte: «Mily szerencse, hogy ez igy történt; mert ha az a golyó téged talál, más valaki alig mondotta volna el ily hiven az esetet». Mire a költő kedélyesen felelte: — Fiú! ebben neked aligha igazad nincs! Az üldöző császáriak déltájban érkeztek Szász-Sebes alá, hol a tábornok csatára készen várta őket és ágyútüzelésével lehetővé tette feltartóztatásukat. A délután hátralevő része, valamint az éjszaka csata nélkül telt el. A főhadiszálláson éjjel csoportosult tisztek nyiltan és zajosan kárhoztatták Bem abbeli elhatározását, hogy bárha a császáriak a várost teljesen körülzárva tartják, ő mégis harczolni vágyik és embereit nem kiméli. A zajongás okát egyik segédtiszt Bemnek tudtára adván, az ősz vezér szobájából kijött és a zajongóknak elmondotta, hogy ő a csatázással egy pár napi időt óhajt megnyerni azért, hogy a Magyarországból érkező segédhaddal egyesülhessen és azzal új hadjáratot kezdjen ; különben nem akadályoz senkit akarata érvényesítésében; azt azonban megtiltja, hogy bárki is az ő honvédjeit fellázítsa. A zajongók szótlanul oszlottak szét s a véletlenre bízták a már pitymallani kezdő február 6-ik napjának kétes eseményeit. Bem jókor reggel Petőfi és többek kíséretében a város Szerdahely felőli kapujánál helyezkedett el, midőn tudatták vele, hogy a császáriak parlamentairje (békekövető) megérkezett és hogy a tábornokkal beszélni akar; a parlamentair egy császári lovas tiszt volt, kinek szeme fehér kendővel be volt kötve. Bem előtt megnevezte magát (Manisievics), kijelentvén, hogy lengyel származású, majd felszólította a tábornokot, hogy miután a város a császáriaktól körül van kerítve és abból hadseregével nem menekülhet, adja meg magát és tegye le a fegyvert. Bem erélyesen azt felelte: olyan ellenfélnek, ki a magyar küldötteket letartóztatja (a magyar országgyűlési küldöttségnek Windischgrätz általi letartóztatására czélzott), nem adja meg magát; különben csodálkozik, hogy a tiszt úr, mint lengyel, a szabadság ellen harczol. Ezzel Bem gyorsan egyik segédéhez hajolva, ennek meghagyta, hogy a tisztet a főhadiszállásra vezesse és ott mentül hosszasabban szórakoztassa. A főhadiszállásra vezetett és ott szemkötelékétől megszabadított tiszt néhány régi ismerősével több mint fél órát időzött; ez alatt a tábornok a városba összevont hadseregét az országútra, a történeti nevezetességű Kenyérmező irányába gyorsan kivezényelte, ugy, hogy midőn gr. Andrássy Aladár a tisztet a főhadiszállásról kikísérte, a tábornok maga is kívül volt a városon. A hadsereg tehát a bekerítéstől megmentve, szabadon hátrált Szászváros felé, a császáriak pedig elfoglalták a nagy meglepetésükre üres Szász-Sebest. Hátrálás közben e sorok írójával egy kocsin utazott Bauer Lajos irodavezető; ez beszélte el a tábori tisztek fentebb leírt zajongását, és rámutatott a közeli gyulafehérvári várra, valamint az országutat két oldalról uraló hegymagaslatokon mozgolódó népfölkelőkre, hozzátévén, hogy ha a Kenyérmezőn megszabadulunk, nem lesz többé bajunk. És a sereg akadálytalanul haladt a Kenyérmezőn keresztül, mit elősegített az, hogy a gyulafejérvári őrség oldaltámadást nem intézett. A Maros szélén csoportosult népfelkelőket pedig Bethlen Gergely, Petőfi Sándor és többek a podgyász-szekerek mellől összevont honvédekkel és lóra ültetett markotányosokkal szétverték, sőt Petőfi néhányad magával a Kenyérmezőn a hős Kinizsy Pál emlékoszlopának romjait a császáriak lövöldözése közt meg is tekintette. A császáriak Balomir községnél a különben addig semmi kárt sem okozott üldözést abbahagyták és már remélni lehetett, hogy a beállt alkonyat fedezete alatt Szászvárosba akadálytalanul bejut az egész napon át üldözött hadsereg. Azonban az előcsapat Czecz vezetése alatt a város alá érve, a tüzesekből megtámadtatott, minek néhány huszár áldozata lett, az előre vonult podgyász-szekerek éktelen lárma közt való visszatolulása miatt pedig a zavar alig volt fékezhető; a tábornok az esetről értesülvén, egy század elé vezényelt gyalogsággal kitisztította a tüzest és lehetővé tette hadseregének a városba való csendes bevonulását. A tábornok mit sem tudva ekkoráig a Magyarországból várt segédhad miben- és hollétéről, és e miatt szerfelett aggódván, küldönczök által igyekezett arról magának tudomást szerezni; de mert a küldönczök őt eljárásuk eredményéről idejében nem értesítették, éjjel a császáriak csatamozgalmát hírül véve, főhadiszállásán felkelt és a csatatérre lovagolt; a Szászváros alatti csatában február 7-ikén jókor reggel történt, hogy a tábornok két, ágyúját elfoglalni akaró császári katona egyikéhez lovagkorbáccsal hozzá csapkodván, jobb keze középújját meglőtték, melyet midőn a tábori orvos Pad községben levágott, a műtétet e szavakkal kisérte: «Egy haszontalan ujjammal kevesebb van, különben kezem az írásban akadályozva nem lesz.» A csata folyama alatt érkezett meg, mint küldöncz, gróf Bethlen Gergely, és hozta az örvendetes hírt, hogy a segédhad megérkezett, és hogy báró Kemény hídnál táboroz. Farkas vezetése alatt a piskii Bem mintegy 1200 főre leapadt seregének vezényletét Czeczre bízván, a piskii hídhoz vitette magát, és ott megtevén a csapatok elhelyezésére vonatkozó intézkedéseit, Dévára hajtatott, hol a főhadiszállás az irodával a postamesternél helyeztetett el. Megérkezése után a már seblázban szenvedő tábornok Déván azonnal intézkedett, hogy a segédhadnak még meg nem érkezett részét fölkeressék és Dévára vezényeljék ; evégből a bihari lovas nemzetőrök egy Goszleth István fényképeitán. A SEGESVÁRI PETŐFI-ÜNNEPRŐL. — ÜNNEPÉLY A SEGESVÁRI PETŐFI-SZOBOR ELŐTT.