Vasárnapi Ujság – 1899

1899-08-06 / 32. szám - E. Kovács Gyula (arczképpel) 539. oldal / Élet- és jellemrajzok

3á. 87.ÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 539 Szent nekünk e föld, mert itt járt fürge lépted, Szent a tiszta mennybolt itt Borjád* felett: Csillagot választván, az égről itt tépted Ezt a dalt: «Szép csillag a honszeretet!» Mi se válaszszunk mást, mely minket vezérel, Csak a honszerelmet, e szép csillagot; S csak a szabadságot, melyet könynyel, vérrel ápoltak apáink, a dicsők, nagyok. Megdicsőült költő, nézz alá az égbül És oszd szét közöttünk a te lelkedet: S törvény, jog, igazság temploma fölépül, Melyért lelked lángolt s szived megrepedt. Isten a magasban, mindenek Birája, Te tudod, hogy mennyit szenvedett e nép : Küldj áldást egedből a magyar hazára, Hogy áldhassunk Téged, népek Istenét! Kinek a honért folyt ki ifjúi vére, S kinek szolga-földben sír nyugtot nem ad : Szálljon hír, dicsőség a költő fejére S lássa, hogy hazája boldog és szabad ! * Mező­berény békésmegyei helységben, a hol Petőfi Erdélybe utaztakor Orlai Petrics Soma festő barát­jánál megpihent, s halála előtt tiz nappal írta a «Szörnyű idők» czímű utolsó költeményét, azt a házat, a hol a költő szállva volt, most művészi em­lékkel jelölték meg, szép márvány-táblával, melyet Kallós Ede szobrász készített, s rajta van bronzból öntve a költő mellképe, s alatta ezek a sorok: Petőfi! Innen ragadott a végzet! Harczok terén ragadni dicsőséget; Innét távozva ért utól halálod, — Leltél halálban halhatatlanságot. Kegyeletül 1899 július 30. Békésvármegye közmívelődési egylete. Pápa, Sopron, Gödöllő, Nagy-Szalonta, a bihar­megyei Ugra (a hol emléktáblát állítottak a házra, melyben Petőfi meghalt Erdélybe vezető utolsó út­ján), Debreczen, mint emlékezetes helyek a költő életéből, mind rendeztek ünnepet. * Szatmármegye ünnepe. Szatmármegye négy helyen is ünnepelte Petőfit: Szatmárit, Erdődön, Nagybányán és Koltón. Szatmárit a Kölcsey-egye­sület rendezte az ünnepélyt, s a Petőfi-Társaság nevében az ünnepi szónoklatot Rákosi Viktor mondta a sétatéren, öt—hatezer ember jelenlété­ben. Szatmár megye — úgymond a szónok — első sorban kell, hogy ünnepeljen, mert a két láng­oszlop közül, mely Petőfi szívében égett, a haza­szeretet és a szerelem lángja közül, az utóbbi itt lobbant fel a költő szívében. Ez a vidék látta őt boldogtalannak, s látta őt boldognak, sőt egyedül itt volt boldog egész életében. A szerelem édes szavú dalnoka itt kapta a leghatalmasabb szárnya­t Borjád Szent-Lőrincz közelében kies puszta, a Sass-család birtoka, hol Petőfi iskolatársát és barát­ját, néhai dr. Sass István tolnavármegyei főorvost többször fölkereste. Itt irta a nagy költő többek közt «A négyökrös szekér» czimü költeményét, melyre a csillagválasztás vonatkozik. kat. A mély hatású beszéd után Fechtel János ékes szónoklata, Mátray Lajos érdekes felolvasása, s Szentiványi Sándor és Deák Kálmán szavalata kö­vetkezett. A város fel volt lobogózva. A nagykárolyi Kölcsey - egyesület Erdődön, Szendrey Júlia egykori lakóhelyén rendezte az ünnepet. Nagy-Károlyból 150-en mentek ki külön­vonaton. Bandérium és diadalkapu várta őket, hol Prohászka Lajos erdőmester üdvözölte a társa­ságot. Először is megkoszorúzták a restaurált Petőfi-szobában levő Petőfi-szobrot. Az ünnepélyen Nagy László alispán, Bandisz Jenő és Nagy Sán­dor beszédet mondtak. Andrássy Ilona Poór János alkalmi költeményét, Demidor Ignácz pedig Petőfi néhány versét szavalta. Ezután leleplezték a Szendrey Julia egykori lakására helyezett emléktáblát, melyen a következő felirat van : Petőfi Sándor és Szendrey Julia,­­1846. Emlékül emelte a nagykárolyi Kölcsey-egyesület. Az ünnepi beszédet Szuhányi Ferencz orsz. kép­viselő mondta. A nagybányaiak városukban és a szomszédos Koltón ünnepeltek. * A költőre és ünneplésére vonatkozó képeink sorozatát a mai számban is folytatjuk. Ezek közé tartozik Révész Imre festőművészünk képe, mely Petőfit a csatatéren mutatja, a mint a tábori zajtól félrevonul s írásba mélyed. Illusztrácziót Petőfi költeményeihez sokat készítettek művészeink, de kevés az önálló festmény, mely oly rendkívül változatos életének eseményeit igyekszik megörökí­teni. Révész képe egyike a keveseknek. A költő egyetlen fiának, Zoltánnak azt a kevéssé ismert képét mutatjuk be, melyet ravatalon fekvé­sekor vettek föl róla fotográfiává­. Petőfi Zoltán arcza — mint e fénykép is mutatja, — nagyon hason­lított atyjához. Néhai Izsó Miklós szobrászunk a költő mellszobrának fejformájához Petőfi Zoltánról vett mintát. — Közöljük Petőfi szülői sírjának képét is. A költő apja, anyja a szabadságharcz idejében rövid időközben egymásután hunytak el a fővárosban. Petőfi csak anyja temetésén lehetett jelen. Sirjok sokáig a józsefvárosi temetőben volt, s Petőfi eme feliratával ellátott sírkő jelölte . A leg­szeretettebb atya — a legszeretettebb anya.» A te­mető megszüntetésekor a kerepesi­ uti temetőbe vitték a hamvakat és a szerény sirkövet. Most ezt a hantot is megkoszorúzták. Közlünk még néhány illusztrácziót Petőfi művei­nek az Athenaeum nyomdai társaság kiadásában nem sokára megjelenő díszes új kiadásából. E. KOVÁCS GYULA, 1839—1899. E. Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti szin­ház jeles színművésze elhúnyt augusztus 2-ikán s Segesvárit, a­hová Petőfi nagy ünnepére utazott, s melyben szavalattal részt is vett. Érczes hang­jával, művészetével és egész érzésével szavalta el a fehéregyházai honvédoszlopnál Jókai Apo­theozisát. A szavalat után rögtön roszul lett, eszméletét vesztette. Az izgalom és hőség be­teggé tette. Elvezették az őrházba, ott az ereklye­szobában vitték ápolás alá. De hiába volt az orvosok segítsége s a gyöngéd és figyelmes bánásmód, melyben a fehéregyházi kastély úr­nője, Haller Lujza grófnő részesítette. A művész nem nyerte vissza eszméletét. Július 30-ikán alkonyatkor beszállították kocsin Segesvárra, a kórházba. Másnap délig feküdt Kovács Gyula eszmélet­lenül, délelőtt 10 órakor kinyitotta a szemét és környezetét felismerte. Dr. Eszterházy László kolozsvári főjegyzőt a nevén is szólította. Be­szélni azonban egyebet már nem bírt. A főorvos napszúrást sejtett, de biztosat nem mondhatott. A nap hevének azért volt olyan romboló hatása a művész szervezetére, mert — a főorvos nyilat­kozata szerint — tüdeje, szíve a szavalásnál teljesen kimerült s megszűnt az az ellentállás, mely a szervezetet képessé teszi arra, hogy a külső befolyásokkal megküzdhessen. Július 31-ikén délután megérkezett Seges­várra Kovács Gyula neje, meg a mostoha fia, Eszterházy Sándor dr. kassai jogakadémiai tanár. Még akkor nem sejtették, hogy Kovács Gyulának olyan közel van az utolsó órája. Az orvosok maguk sem hitték augusztus 2-ika dél­utánig, a­mikor a művész rövid haldoklása kez­dődött. Estére halott volt. E. Kovács Gyulát országszerte ismerték. Mint művész az ország majd minden részén megfér­ PETŐFI ZOLTÁN A RAVATALON. Fénykép után, Révész Imre vázlata Ernszt Lajos gyűjteményében, PETŐFI A TÁBORBAN

Next