Vasárnapi Ujság – 1899
1899-01-22 / 4. szám - Tarcsafalvi Albert: Ha egykor innen 58. oldal / Költemények - Tatjána: A rab madár 58. oldal / Költemények - Matrózlányból királyné 58. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
I következő jellemző sorokat: 1 .Farsangban penig, kivált a székelységen, az atyafiak valamelyik atyafihoz gyüjtenek, onnét ilyen cursust bocsátottak: most az rendszerint emberség megindult és az embertelenséget fölkeresi s a hol föltalálja, emberségre tanítja. És mivel minden időben nagyon rossz ember, ha rossz emberre találtak valahol, azzal nem gondoltak, vagy akart, vagy nem, jól kellett főzetni, másként az övéből az atyafiak bizony jól főzettek, vagy akart, vagy sem, de a gazdának bizony jó kedvűnek kellett lenni. Ezen kívül tizen, tizenketten az atyafiak és nemesek egy számban (szánba) beültenek, zekében, harisnyában öltöztenek, a szán előtt hat ökör volt, közöttük kéthárom cseber bor s úgy ittak, úgy jártak egymáshoz, csuklyát vontak az nyakukban, botot az kezekben, feles czigány hegedűsök, dudások az szánban, kiáltásokkal, muzsika-szóval úgy járták az tartományt» . . . íme, szózatos bizonysága mindez annak, hogy farsang napjain a régi időkben is — ha el-elborult is az ég felette, ha sírva is, de — vigadott a magyar. Lampérth Géza. MOCSARAS LEGELŐ. Veress Elemér fényképe. HA EGYKOR INNEN. Ha egykor innen elmegyek, Virágos völgyek, kék hegyek, Futó-csermely a bérez tövében S te székely csillag fönn az égen, Sirattok-é majd engemet ? . . . Simítani az arezredet, Még összejárom a mezőt, Somostetőt és Boncza dombját, S megcsókolom a nyárfa lombját A bugó gerlepár előtt. A Szálason epret szedek, Hanem csupán egy-két szemet. . . . Szegény asszony járása itt ez, Pár burgonyát s kis barna lisztet Árváinak innen szerez. A pásztorgyerek fölkiált: Az uj csapáson ki s mi járt ? . . . Csak odaszólok én is egyszer, S megkérdezem, hogy erre ment el. A Kajla, Szilaj és Virág ? Ahogy a pásztor odaért, Megfogom kérges tenyerét, U. o. 358. lap. VASÁRNAPI ÚJSÁG. És tudj' Isten, sokáig tartom, Nem szólok, de beszél az arczom, Mert látom, látom, hogy megért. Zörög alattam az avar , Ha méssz, akkor indulj hamar, Ints gyorsan a pataknak, galynak. Fülemile dalát se halljad — Köngyül utána és sóhaj. . . . Hiszen a szót megfogadom, Tűnik a hegy, völgy és halom. S ha a felhők ott gyűlni kezdnek, Hát, tudja Isten, sírni kezdek Egy-egy borongó bús dalon. Tarcsafalvi Albert. 4. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. A RAB-MADÁR. Máskor madárkám vig dal dalt követ, Miért hallgattál el ma szomorúan ? Mert künn a felhős égen is ború van, Vagy szabadságra vágy tán kis szived ? Hát menj, röpülj, búsongó rab-madár, Menj kékebb ég alá, menj szebb hazába ! S röpül a nyílt ajtóig , ám hiába, Nem tudnak szárnyat röpülni már. Él bennem is szabadság dőre álmna, Ha előttem pattanna föl a zár, Hogy szökellnék a megnyílt rés után! S mégis — ha tán bilincsem tárva állna, Félek, hogy én is, mint e rab-madár, Megállanék kalitkám ajtaján . . . Tatjána. MATRÓZLÁNYBÓL KIRÁLYNÉ. Sokkal regényesebb dolgok történnek manapság, mint amilyet a legélénkebb képzelőtehetséggel megáldott regényíró is kigondolhatna. Valóban majdnem mindig alkalmazható az öreg Goethe abbeli tanácsa, hogy csak nyúljunk bele a mindennapi életbe, találni ott regénytárgyat bőviben. Egy ily tárgyat kapunk ki most a történelem lomtárából, elmondván egyszerűen csak az eseményt, úgy, a mint tényleg megtörtént. Egy szegény matróznak a lányáról szól ez a történet, kit saját akarata ellenére is királynővé tettek s kit azután három évi uralkodás után túlbuzgó, sőt módfelett szerető hű alattvalói tragikus halálra juttattak. A történetet Luttrell kapitány, az «Ocean Spray» hajó vitéz kapitánya mondta el, ki a királyné uralkodásának és szomorú halálának szem- és fültanúja volt. A hetvenes évek elején William Young, egy kereskedelmi hajó matróza, ki a Csöndesóczeán egy koralszigetén hajótörést szenvedett, a többi társait ért haláltól megmenekülvén, a tenger árja a Mí<»a-szigetek egyikén partra VÁLASZL'TI BEREK. A KOLOZSVÁRI MŰKEDVELŐ-FÉNYKÉPÉSZ KIÁLLÍTÁSBÓL.