Vasárnapi Ujság – 1899

1. Elbeszélések; genreképek - A hóviharban. Karácsonyi történet. Irta Stockton F. R. Angolból forditotta S. A. (képekkel) - 851. oldal

852 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 4-1. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. felém fordúlva. — Önre nincs szükségem. Ön pedig — ekkor Beamish bácsihoz fordúlt — legyen szíves velem jönni. Az öreg úr meglepetve nézett rám és szó nél­kül követte az asszonyt. Mintegy tíz perczig vártam nyugodtan, hogy mi lesz. Ép úgy csodálkoztam a nekem szóló különös szavakon, mint azon, hogy Beamish bácsi olyan soká marad odafönn. Végre meg­jelent az öreg és betette maga mögött az ajtót. — Szép história! — mondotta, — ugyan szép história! A legbolondabb félreértés ! Dok­toroknak néznek bennünket! — Ez csak félig félreértés, -— feleltem. — Mi a baj ? — Semmi, — mondta ő, — azaz hogy nem önre tartozik. A mikor az asszonynyal kimen­tünk & szobából, így szólt hozzám : -— Ugy-e, ez a fiatal Glover doktor. A beteg levette a fejéről a takarót s felém fordúlt. Fiatal hölgy volt, — biztosan állítha­tom, hogy csinos. Kedvesen nézett rám, de szólni nem szólt egy szót sem. Képzelheti, milyen lelki állapotban voltam. — De hát mért nem mondta, — vetettem közbe én, — hogy maga nem orvos, hanem én vagyok az. Hogy a nagybátyám nem jöhetett el s helyette jöttem én. Persze, hogy aztán kidobjanak bennünket a hóviharba. Ha hallotta volna, hogyan beszélt az az asszony a fiatal orvosokról és önről külö­nösen . . . — Különben, — folytatta az öreg, — nincs időm beszélgetni. Vissza kell mennem. Mikor az öreg asszony azt mondta: Katalin, nyújtsd ki a kezedet, — a beteg kinyújtotta és nekem nem volt más dolgom, mint hogy megtapogassam a pulzusát. Erre természetesen arra kértem, hogy — De mit adjak neki ? — kérdeztem. — Milyen idős a beteg? — Tudom is én, — felelt az öreg úr. — Lehet vagy húsz éves. Valami nagyon keserűt ne adjon. Megcsináltam valami édes keveréket, hogy adjanak abból a betegnek egy kávéskanállal és tíz perez múlva még egygyel. — Hát aztán mit tegyek?— kérdezte Beamish bácsi. — Mindenekelőtt mérje meg a hőmérsékletét. Tudja, hogy kell ? — Hogyne tudnám. — Mialatt pedig erre vár, igyekezzék meg­állapítani, volt-e a betegnek deliriuma. Kérdezze meg az öreg asszonytól. Vagy maga is megítél­heti. Aztán figyelje meg, a pupillája nincs-e kitágulva. Kérdezze meg, nem volt-e liüdés vala­melyik tagjában. Ezekből meg lehet tudni, az agyban van-e a zavar. Aztán lejön azzal az ÜNNEPI KIVONULÁS. — Dudits Andor festménye, — Az, — feleltem én. — Erre ő azt mondta, hogy önhöz semmi köze, ő nem is akarja, hogy legyen, mert az ő háza nem szegények ispotálya, nem arra való, hogy a doktor-inasok tanúljanak az ő betegein. Aztán meg, hogy önnek hallotta a hírét és az nem volt valami kedvező. — Én meg csak mentem utána, — beszélt tovább Beamish bácsi, — mig egy ajtóhoz jutottunk, a melyet ő fölnyitott. Bementem utána a szobába. Az ágyban egy beteg feküdt. Mintha fejbe vágtak volna; egyszerre megértet­tem a helyzetet. Az ön nagybátyját várták és engem összetévesztettek vele. Hát mit tehettem egyebet? Ezzel a vénasszonynyal keserves dolog lett volna bármily magyarázatokba bocsátkozni. Nem tudtam, mit tegyek, ő meg nem engedett időt, hogy gondolkozzam rajta. — Azt hiszem, az agyvelejében van valami, — mondotta az asszony, — de hát ön majd jobban tudja, doktor uram. Katalin, takard ki a fejedet! öltse ki a nyelvét. Megtette, én meg ránéztem és a fejemet ráztam. — Ugy-e az agyveleje ? — kérdezte az öreg asszony suttogva. — Nem szólhatok semmit, — feleltem. — Le kell mennem a gyógyszeres táskámért. Az első dolog, hogy valami kotyvadékot adjunk a beteg­nek, a mi se nem árt, se nem használ. Majd én fölviszem neki. Itt van a gyógyszeres táskája? — Itt van a köpenyegem zsebében, — feleltem. — Tudtam, — nevetett az öreg. — Öreg orvos elmegy látogatóba a gyógyszerei nélkül, de a fiatal akárhová megy is, magával hurczolja. Hát most csak gyorsan. Majd adunk neki valami csillapítót, a mi jót tesz neki, ha az agyvelejé­nek van baja és nem árt meg, ha nincs. Maga meg el fogja nekem sorolni, hogy micsoda tüne­tekre vigyázzak. Aztán én lejövök, elmondom, a mit láttam és újra adunk neki valamit, hogy valami baj ne történjék addig, a míg a doktor eljön. ürügygyei, hogy elkészítse a rendelését ós akkor majd meglátjuk, segíthetünk-e rajta. — A fődolog, hogy megtartsuk abban az álla­potban, a hogy van, — mondta az öreg és elsietett. (Folytatása következik.) EGYVELEG. * Európa legöregebb asszonya ez idő szerint valószínűleg a 127 éves Durand Mária, ki Franczia­országban Auberive-en-Royons nevű faluban él. XV. Lajos uralkodása alatt született s ettől kezdve a mai napig tizenegy királyt, császárt és köztársasági elnököt látott a franczia nemzet élén. * A legdrágább ló. Westminster lord híres «Ormond» nevű versenyparipáját egy kaliforniai milliomos 30,000 font sterlingért vásárolta meg. Nagyobb árt lóért még soha sem adtak. * A czethalak között még most is találnak 3— 400 éveseket, korukat foguk számáról és nagyságá­ról határozzák meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék