Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-06 / 32. szám - Sántha Károly: Petőfi 538. oldal / Költemények
538 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 32. «ZÍM 1^(19. FVFOLYAM. lelkű dalnokának, Petőfi Sándornak emlékét, szívben és lélekben az édes magyar hazára gondol és az otthon ünneplőkkel együtt érez. Szívből ünnepli azt az irodalmi társaságot, a mely halhatatlan költőnk nevét viseli s mely a dicső költő szellemében él, munkálkodik és virágzik. Éljen a Petőfitársaság, éljen annak érdemekben gazdag ősz elnöke, Jókai Mór!» A Munkások koszorúja a Petőfi-szobron. A budapesti Petőfi-szoborra helyezett koszorúk között volt egy, amely szépsége mellett különösen eredeti és érdekes. Palencsár Andor budapesti gépszíjgyáros hazafias munkásai csinálták. Nem virágot, levelet fontak koszorúba, hanem gépszíjbőrből csinált babérlevelet hű utánzatban. A koszorúnak, melynek mását közöljük, átmérője egy és fél méter; összesen épen ezer darab levelet fontak bele. Szalagja szintén bőr. Egy hat méter hosszú gépszíjat kötöttek a koszorúra bokorban s a leágazó szalagra ráírták aranyos betűkkel: Palencsár Andor gépszíjgyáros munkásai — Petőfi Sándornak. A bőrszalag bokrára rákötöttek egy nemzeti szalagot is, melynek felírása : «Ugye, az égben is hazád szabadságáért dalolsz !» Két pálmaág a koszorúra hajtva az egyetlen, ami a virágárus munkája e koszorún. E derék munkások nemzeti lobogó alatt a Himnusz és a Szózat éneklése közben a délelőtti ünnepen jelentek meg és tették le hódolatuk jelvényét Petőfi emlékére. Minthogy a bőrt megimpregnálták, ez a bőr nagyon soká teljes épségben marad; ez az egyetlen koszorú, amelyet ez ünnepről a Petőfiház részére eltettek, a többinek, a virágkoszorúknak csupán a szalagjait őrzik meg. Kis-Kőrös, a költő szülővárosa július 31-ikén ünnepelt. A házak föl voltak lobogózva és különösen a Petőfi-téren valóságos lomb- és virágerdő díszlett. Petőfi szülőházán az emléktábla mellett függött virágfüzérek között díszes keretben Petőfi keresztlevele, melyen az ev. egyház lelkésze kivonaton tanúsítja, hogy az egyház anyakönyvének IV. kötete, 127-dik lapján 1824. évi január 1-től a következő bejegyzés foglaltatik : «Nomen Infantis: Alexander, Nomen et Cognomen Parentum : Stephanus Petrovics, Maria Hrusz stb. Nb alatt: Jeles magyar költő Petőfi Sándor név alatt.» A Petőfi háztól néhány lépésnyire van az a mészárszék, melyet az öreg Petrovics bérelt, erre óriási betűkkel nagy czégtáblát függesztettek ezzel a fölirattal: «Petrovics István 183?." Díszesnél díszesebb koszorúk érkeztek az ország minden részéből. Kivált közülök a Petőfi-társaság babérkoszorúja, a temesmegyei, kassai és szászsebesi nemzeti szövetségeké, Kis-Kőrös városé, stb. Az ünnepély délután 5 órakor kezdődött, a mikor az evangélikus templomban isteni tisztelet volt, s ezen a kis-kőrösi evangélikus pap alkalmi beszédet mondott. Föltűnő sok környékbeli gazda volt jelen. A templomból Petőfi szobrához vonult az ünneplő közönség s itt Benedikty Andor a város nevében szép beszédet mondott és koszorút tett a szoborra. Utána Pósa Lajos beszélt, egyúttal letéve a Petőfi-Társaság koszorúját a szoborra. Innen Petőfi szülőházához ment az ünneplő tömeg, s itt előbb Feszty Árpád mondott lelkes hangú beszédet, utána pedig Pósa Lajos szavalta el «Petőfi szülőházánál» czimű alkalmi költeményét. Este nagy lakoma volt. ¥ Félegyháza ünnepéről írják nekünk : A mi szélmalmoktól körülvett városunk jó kún népével senki sem fogja elhitetni többé, hogy Petőfi Sándor Kis-Kőrösön született. A szegény megboldogult Pásztor Ferencz a hatvanas években belerögzítette a nép köztudatába azt a hiedelmet, hogy a kis Petrovics Sándor Félegyházán született. Tanú is akadt mindjárt, ki emlékezett arra, hogy Petrovics mészárosmesternek elébe mentek az örvendetes hirt megvinni, mikor ő a csongrádi vásárról volt hazatérőben. Maga a költő, ki 1848-ban ellátogatván hozzánk, itt irta «Szülőföldemen» czimű költeményét s aláirta, hogy : Félegyháza. Mi reánk nézve kárba veszett munkát végeztek az irodalomtörténeti adatok kutatói, akik azt írták, hogy Petőfi Kis-Kőrösön született: a mi jó kún népünk mégsem adja meg magát, nem engedi elraboltatni kedves illúzióját, édes álmodozását. Aki ma már megadja is magát, azt teszi hozzá: Jó, hát Petrovics nem itt született, de a Petőfi Sándor lelke mégis csak itt. Ebből aztán többet már nem enged, még a bugacz-monostori mondának sem, bár ott is «tanúk» állították, hogy a kiskörös—félegyházi útközben született gyermeket náluk fürösztötték meg az egyik tanyai házban. A félegyházi nép nagy szeretettel ápolja a Petőfikultuszt, s tisztelettel környezi a költőnek még életben levő két játszótársát: az öreg, galambősz Móczár Lajost és Szarvas Mihályt. Azt a házat, mely a régi rozzant, nádfedelű lakóház helyébe épült, Petőfi háznak nevezik, s falában aranyozott márvány hirdeti. «Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői 1861.» A ház előtti teret «Petőfi-térnek» nevezték el. A kaszinó helyiségét Petőfi szobra díszíti. Hangok emelkednek, hogy a városi parkot «Petőfi-kertnek» nevezzék el. A főgimnáziumnak Petőfi ifjúsági segélyző egyesülete, Petőfi önképző-köre és Petőfialapítványa van. A napokban mondotta ki a város képviselőtestülete, hogy a nagy költőnek szobrot emel s nyomban megalakította a szobor-bizottságot. A vidéken lakó itteni születésűek bizottságának elnöke Szivák Imre képviselő, a helyi bizottságnak pedig Holló Lajos, a város képviselője. Ilyen előzmények után készült a város a nagy költő emlékünnepére. Küldöttség vitte a város koszorúját Segesvárra. Az emlékünnep napján lobogódíszt öltött az egész város, ünnepi hangulatban járt-kelt a sok nép az utczákon, a város képviselőtestülete a városháza nagytermében ünnepi gyűlést tartott, melyen dr. Szerelemhegyi Károly polgármester mondott emelkedett hangú, magvas emlékbeszédet. Ennek végeztével az ő vezetése alatt vonultak a városi képviselők, az ünneplő közönség, az egyesületek a Petőfi-téren emelkedő ó-templomba, hol hálaadó istentisztelet volt, mely után Kolozsváry Mihály plébános szép beszédet mondott. Az isteni tisztelet végeztével ezrekre menő nép szállotta meg a Petőfi-teret, hol az ünneplés második fele folyt le nagy lelkesedés között. Itt az ez alkalommal emelt díszsátorban lelkesítő beszédet, mondottak Fazekas Kálmán dr. ügyvéd és Holló Lajos dr. országgyűlési képviselő; Móra István, városunk szülötte «Mienk ...» czimű költeményét szavalta el gyújtó hatással, Haubner Károly Szabados János költeményét szavalta, melyet az emléktábla leleplezése alkalmára irt, végül az ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be, mely Petőfi néhány dalát adta elő. Kedves záradékul a jótékony nőegyesület választmánya vonult az emléktábla elé és Csepregi Edéné alelnöknő remek koszorút helyezett el az emléktáblán. Nem sokára Petőfi szobra fogja díszíteni Félegyháza városának főterét. A város maga 2000 forintot szavazott meg a felállítandó szobor költségeire. Így fogja Félegyháza városának lelkes társadalma leróni tiszteletét a nagy költő iránt, kinek lángoló lelke itt nyerte a népköltészet gazdag talaján első eltörölhetetlen benyomásait. Szalay Gyula, a Sár • Szent - Lőrincz község (Tolna megyében) kegyelettel ült ünnepet Petőfi emlékére július 30-án. Az ünnepről ezeket irják nekünk : A nagy költő Kecskemétről, hol pár évig járt az elemi iskolába, Sár-Szent-Lőrinczre jött az algimnáziumba s két évig, az 1831—2. és 1832—3. iskolai évben tanúlt itt néhai dr. Sass István főorvossal s a most is élő Sárkány Sámuel ev. püspökkel együtt. A házat, melyben Petőfi lakott s a régi, úgynevezett «nagyiskolát,» hol tanúit, még 1884-ben emléktáblával jelöltük meg. Most július 30-án a délelőtti istentiszteletről kijőve, a régi iskolaházhoz ment az ünneplő sokaság helyből és Uzdborjádról. A koszorús és zászlós emléktábla mellett fölzendült a Himnusz, melyet a helybeli énekkar adott elő Mendöl Ede ev. tanító vezetésével. Sántha Károly ev. lelkész mondott lelkes ünnepi beszédet. Utána az énekkar énekelt, majd Gyalog István egyetemi hallgató szavalta Sántha Károlynak ez alkalomra írt költeményét, Varga János középiskolai tanuló pedig Petőfinek «Egy gondolat bánt engemet» kezdetű költeményét. Szűcs Pál öreg honvéd hazaszeretetre buzdítván a fiatalságot, az ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Templomon, paplakon s egyéb épületeken zászlók lobogtak. Sántha Károly ünnepi költeményét itt közöljük : PETŐFI. Élt egy költő. Szive a hazáért ége, «Ott essem el én, — szólt, — a harcz mezején !» S ott esett el ifjan, most félszázad éve. E költő Petőfi. Áldás a nevén ! Esdekelj, magyar nép, áldást a porára, Égre kulcsolódjék milliónyi kar . Szálljon rá örökké szentemlékű hála, A ki márcziusban szólt: «Talpra magyar !» Lelkünkből köszöntünk, oh szabadság napja, Mikor a magyarról a rabláncz lehullt! Ma ünnepet ül e nép apraja-nagyja, S felragyogsz előttünk, fényes, drága múlt. Ébredj föl, Petőfi, jeltelen sírodban, Te, magyar szabadság lelkes dalnoka! Gyújtó dalaidra ezrek szíve dobban, S a hol szíved hamvad, nemzet gyűl oda. Mi is e hazának kisded falujában kegyelettel állunk ez «emlék» előtt; Itt, hol zsenge lelked évek hajdanában S a hol sólyomszárnyad pelyhesedve nőtt. Emléktábla a félegyházi Petőfi-házon. A Petőfi szüleinek sírja a budapesti kerepesi úti temetőben. Munkások koszorúja a budapesti Petőfi-szobron.