Vasárnapi Ujság – 1900
1900-05-27 / 21. szám - Goldmark Károly (arczképpel) 345. oldal / Élet- és jellemrajzok - Mészáros Imre a m. kir. opera új igazgatója (arczképpel). K. J. 345. oldal / Élet- és jellemrajzok
19. SZÁM. 1900. 47. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 357 MÉSZÁROS IMRE, A MAGYAR KIRÁLYI OPERA ÚJ IGAZGATÓJA. Művészeti — s épen zenei — életünkben kevés az esemény. A dolgok rendesen mintegy maguktól folynak, lassan hömpölyögnek szabályozott medrükben. De egyik legelső művészeti intézetünk — az Opera — igazgatóválságát már elvitathatatlanul nevezetes zenei eseménynek kell tekintenünk. A válságon szerencsésen túlestünk; az évek során oly buzgón munkálkodott Svásdy Gyula nyugalomba vonult; az eleinte csak helyettese gyanánt működött Mészáros Imrét pedig a belügyminiszter végleg megerősítette az opera igazgatói tisztében. Itt valóban főleg a jelen nehéz körülmények közti ember kell a gátra, s csak elismeréssel kell fogadnunk, hogy az intendáns, Nieglevich István gróf, a zenés színművészet vezérférfiául épen Mészáros Imrét kívánta kineveztetni. Operánk czímében nagy jelentősége van ennek a két jelzőnek : «magyar» és «királyi», s a közóhajtásnak tettek eleget azzal, hogy a magyar operát magyar ember igazgatására bízták, a kinek alkalma volt az itthoni művészeti tényezőkkel és állapotokkal alaposan megismerkedni s a ki az igazgatása alatt levő személyzetet nem tekintheti idegennek. Láttuk a múlt évtizedekben, hogy a nem magyar operaigazgatók, ha tudtak is néhány szép előadást — a színházi nyelv kifejezése szerint — «kihozni», de királyi színház színvonalára emelni az intézetet nem voltak képesek, mert hiányzott belőlük a hozzánk tartozás érzése, s hiányzott a mi külön hazai viszonyaink ismerete. Azonfölül Mahler Gusztávban, főleg pedig Nikisch Arthurban a karnagy ambícziója rendesen az igazgatóé fölé kerekedett. Ilyen disharmoniától nem félhetünk a mostani igazgatónál. Mészáros nem karnagy, nem is zeneszerző, őt tehát másnemű tekintetek le nem terelhetik egyenes útjáról, amelyre becsvágya, tettvágya és készültsége praedestinálják. A közvélemény ezzel már hét évvel ezelőtt is tisztában volt, már akkor jelölte Mészárost az igazgatói polczra, mert látta szervező tehetségét s a czéltudatos munkában kifejtett erélyét és kitartását. Mészáros Imréről a lexikon ma még nem mondhatna ugyan többet, mint azt, hogy Pesten született 1800 szeptember 29-ikén, a hegedűjátékot a Nemzeti Zenedében oly jeles mestereknél tanulta, mint Huber Károly és Gobbi Alajos; mint serdülő ifjú került az operaház zenekarába s maradt ott mostanig; 1882-ben a Nemzeti Zenede tanára s 1899-ben helyettes igazgatója, 1887-ben pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság titkára, majd alelnöke volt; de tudni kell róla azt is, hogy e társaságot felvirágoztatta, nyugdíj-egyesületét újjászervezte, a «Liszt Ferencz» művész-körbe új életet lehelt ; és, ami mindezeknél többet nyom a latban, bizalmasa és jobb keze volt Erkel Sándornak, a magyar kir. opera volt igazgatójának, aki 40 évet töltött el az intézet élén, éber szemmel látva emberek, művek és rendszerek sikerét és bukását, sajtónak és közönségnek változó hangulatát. Mészáros erős értelme mindebből le tudja vonni a tanulságot. Különben is európai műveltségű, világlátott ember és szakmájában a tollnak hivatott forgatója, aki emellett tapintatosan is tud bánni embereivel a személyes érintkezésben. Ez még mind nem jelentene többet, mint az új igazgató jó szándékát. De akik ismerik Mészáros Imrét, azok a vasakarat, az erély, az akadályokon át segítő tetterő emberének ismerik őt. És ezért van jogunk sokat várni működésétől. Színházigazgatást energia nélkül el sem lehet képzelni, kivált szakmára, nemzetiségre, stb. nézve oly sokféle és százakra menő személyzet fölött, mint a mi operánké. E legnagyobb művészeti intézményünk gépezetéből ma nem egy alkatrész hiányzik, sok elkopott és megrozsdásodott. Helyrehozásuk nagy munka, nem egyetlen nap s nem is egy év feladata, de hisszük és reméljük, hogy ez a feladat az új operaigazgatóban emberére talált. K. I. GOLDMARK KÁROLY: Az élő zeneköltők egyik legjelesebbike, Goldmark Károly, ki 1830 május 18-ikán született Keszthelyen, most ünnepelte élte hetvenedik évfordulóját. Hogy a világhírre jutott zeneköltő csak születés szerint és érzésénél fogva magyar s műveiben annak a nemzetköziségnek képviselője, melyre a zene, természeténél fogva, művelőjét úgy is csábítja, — ennek főleg a régebbi idők magyar művészeti viszonyainak mostohasága az oka. A század első felében és közepe táján nagyobb zenei, vagy képzőművészeti tehetség Magyarországon kiképzése és érvényesülése számára talajt alig talált. Ennek a szomorú, ma már — hál' Istennek, — jobbra fordult állapotnak példája sok kiváló magyar származású zenész, pl. Hummel, Liszt, Joachim, stb. élete. Goldmark Károly azonban abban különbözött sok hasonló sorsú elődjétől, viszont abban egyezett meg a nagy Liszttel, hogy művészetének és műveltségének nemzetközi jellege mellett is, érzelmei állandóan szülőföldje felé vonzották. Bizonysága ennek az is, hogy bár évtizedek óta külföldön, Ausztriában él, valahányszor magyar állampolgári joga lejár, ezt mindannyiszor megújítja. Goldmark élete a nehéz küzködés, lassú érvényesülés példája. Gyermekkora egyszerű környezetben telt el. Apja, mint zsidó kántor, hivatásánál fogva vallásos és zenekedvelő volt s ezek a tulajdonságok átöröklődtek a kis Goldmarkba is. Akik minden művészi jelenséget a környezet hatásából igyekeznek kimagyarázni, a «Sába királynő»-je keleties színű és ó-testamentomi ünnepélyességű hangidomainak eredetét is oda, a keszthelyi zsinagóga falai közt fölhangzott dallamokig vezetik vissza. Ezeknek az egyszerű daloknak énekelgetésétől az első nagy mű: a «Sába királynő»-jének előadásáig mily nagy utat tett meg Goldmark 1 Az apai házból, mely idővel szűk lett a benne felnövő huszonnégy gyermek számára, csakhamar idegenbe került a negyedik gyermek, Károly. Zenei tehetsége már nagyon korán, nyolcz éves korában megnyilatkozott, amikor már egy soproni hangversenyen ügyes hegedűjátékával feltűnést keltett. Itt, Sopronban kezdte meg a felcseperedett fiatalember is első komoly zenei tanulmányait, melyeket aztán később Bécsben folytatott. Különböző színházi zenekarokban működött,mint hegedűs, míg végre korában adhatott egy huszonhét éves hangversenyt Bécsben, mely nagy erkölcsi és anyagi sikerrel járt. A következő évben Pesten is hangversenyzett s a közönség tetszését megnyerte. Emek első korszakában Goldmark nagyobbára a kamarazenét művelte. A és B-mollban írt kvartettjei, hegedű-suite-je e korból származnak és még ma nagyon kedveltek. Nemsokára azonosban túllépett a kamara-zene határain a híres «Szakuntala-nyitány» megírásával. E közben fáradhatatlan lelkesedéssel dolgozott legsikerültebb alkotásán, a «Sába királynője» czímű operán. «Sába királynője» az első munka, melyben Goldmark egyénisége teljességében lépett a közönség elé. 1875 márczius 10-ikén adták először Bécsben s 1876 márczius 18-ikán Budapesten ezt az operát, mely rendkívüli sikert aratott. A keletiesség «Sába királynő»-jének fő jellemvonása. Mindaz, ami a keleti természetet és embereket jellemzi: a színgazdagság és érzelmi túlhevültség, a titokzatosság és mélabú, a végletek gyors változása, mind az ebben az operában költői erővel vannak összhangba szedve. Három operát irt ezóta Goldmark, melyek közül mindegyik más-más jellegű. A kelet után a germán hitrege mesevilága vonzotta, a Merlin», mely ezt az irányváltozást képviseli, bár ép oly költői erő és zenei tudás terméke, mint a «Sába királynője», emennek sikerét mégse érte el. Merlin után Dickens egyik bájos karácsonyi meséjéhez, a «A házi tücsök »-höz irt zenét Goldmark. A ködös lovag-regevilág után az angol falusi élet idillikus képei ihlették meg. Legutolsó operája, «A hadi fogoly» a gyorslábú Akhilles s Briseis rabnő szerelmét tárgyalja s a görög világ levegőjét viszi színpadra. Goldmark sokoldalúságának fényes bizonysága, hogy eme, az elődeitől annyira eltérő opera - témát is oly stílérzékkel és művészi tudással alkotta meg, hogy a «Sába királynője» mellett múzsájának ez is hosszú időkig fog minden európai színpadon dicsőséget szerezni. S remélhető, hogy nem záródik le vele Goldmark műveinek fényes sorozata. Hetven év úgy látszik nem törte meg se testi erejét, se művészi lelkét. Gmundeni villájában teljes testi és lelki frisseségben tölti napjait s már az is köztudomású, hogy magányában egy új, már majdnem kész operán dolgozik, melynek a Goethe Götz von Berlichingen-je a tárgya. Születése napjának évfordulóját, május 18-át a budapesti Operaházban is megünnepelték a «Sába királynője» előadásával, mely alkalommal a közönség lelkesen emlékezett meg a külföldön élő zeneszerzőről. MÉSZÁROS IMRE, Strelisky fényképe után.