Vasárnapi Ujság – 1901
1901-04-14 / 15. szám - A football-sport nagyhete (képekkel). Speidl Zoltán 243. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
15. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAD. VASÁRNAPI UJSÁG. magyar mozgófényképek Pekár Gyulának és Kern Aurélnak «A táncz» czimű művéből. Ugyanazok a kinematogrammok ezek, természetes nagyságban, a melyek nagy része a múlt héten elégett az «Uránia» laboratóriumában s a melyek helyett az Uránia most más képeket kénytelen anyagi erejét meghaladó költséggel készíteni. Az Uránia szkioptikonja az ilyen apró képet két-háromszoros nagyításban veti a fehér vászonfüggönyre. Egy másodpercz alatt körülbelül tíz ilyen kis kép fut el a szkioptikon lencséje előtt, ennek megfelelően tehát a fehér függöny 3- 4 méteres képei egy másodpercz alatt 3040 méternyi gyorsasággal, vagyis gyorsvonati sebességgel haladnak el a néző szeme előtt s így történik meg, hogy az egyik kép formája a másikra vetődve, a mozgás benyomását kelti. Az itt közlött mozgóképek igen jellemzők Pekár Gyula művére, melynek czélja a táncz kezdőkorától fogva a mai napig bemutatni a táncz fejlődését és az ifjúsággal megkedveltetni a legszebb tánczot: a magyar tánczot. Időrend szerint a görög tánczé az elsőség, amit Balogh Szidi, a magyar királyi Opera prima-ballerinája lejt el a kis Nirschy Emília pánsípjának hangjai mellett. A hozzá való zenét, a Seikilos-dalt, Kern Aurél állította össze a Trallesben talált kövek zenejegyeiből. A második mozgókép a palotást ábrázolja. A négy pár most indul a tánczra, épen felvonulnak. Az első pár trikós alakja, Kranner Rózsi tisztán felismerhető. Nem különben a többiek is, akik név szerint így következnek: Hauptmann Ilka és Amália, Kranner Rózsi, Reisz Rózsi, Szabadosné Paula, Hajdú Margit, Dietz Tessa és Csapó Paula. A harmadik mozgókép a szatirikus csárdást mutatja. Pekár Gyula ugyanis, hogy megmutassa a különbséget az igazi csárdás közt és a mai divatú félszeg és rángatódzó csárdás közt, amazt Blaháné tánczával, emezt pedig három kiváló komikus-színészünkkel mutatja be. Ezek : Vendrey Nikó Linával, Hegedűs Bosnyáknéval és Szerémy Zoltán Berzétey Ilonával. Az épen maradt mozgóképrészlet épen azt a helyzetet mutatja, mikor Vendrey Nikó Linával kiment a kép területéről. A háttérben Badics Béla húzza a talp alá valót. Hogy a mozgóképek előállításáról is tájékozódást nyújtsunk, röviden leírjuk a gépeket, amelyekkel a mozgókép előállítása történik. A gépek tervezője és alkalmazója: Zitkovszky Béla, az Uránia fényképésze, ki a féltve őrzött párisi és az Edison-társaság amerikai felvevő gépeinek ismerete nélkül önállóan oldotta meg a feladatot, hogy mikép vegyen fel tánczprodukcziókról negatív mozgóképeket és ezekből a negatív lemezekből mikép állítsa elő a diapositív mozgóképlemezeket. Tudnunk kell első sorban, hogy egy-egy mozgókép 1000—1500 apró képből van összetéve, amint ezeket a képeket gyors egymásutánban ugyanazon helyre vetítik, ebből keletkezik ugyanaz a mozgás, amelyről a kinematogrammot is fölvették. A fölvevő készülék ugyanolyan, mint más fényképészi camera obscura. Csakhogy ennek nyílt lencséje előtt keskeny nyílású korong mozog, amely hol beereszti a fényt, hol pedig betakarja a nyílást. Mikor a fényt beereszti, akkor nyugton áll az érzékeny celluloid lemez s míg betakarja a nyilást, addig az óragépezet elmozdítja a celluloid lemezt, hogy tiszta helyén új képet vehessen fel. Felvétel után nyomban a sötét kamarába kerül az érzékeny lemez, ahol selyemmotollához hasonló kerékre csavarják és előhívó folyadékban hengergetik mindaddig, míg a negatív kép látható lesz és fixáló szerekben áztatják, míg a negatív kép érzéketlenné válik a fény iránt. Ezután a 30—60 méteres lemezt kifeszítik és megszárítják. Következik most a negatív lemezről a diapozitív lemezek elkészítése. E czélra szolgál Zitkovszky Bélának saját találmányú szerkezete, melynek lényege abból áll, hogy a negatív és az érzékeny lemezt együtt húzza egy óraszerkezet a gép azon részéhez, ahol egy kinyíló ajtócska egyszerre három képnek megfelelő helyre engedi a fényt, hogy ismét bezáródjék és csak akkor nyíljék meg újra, mikor három képhossznyira tovább haladt a két lemez. A diapositív lemezeket most ismét úgy kell előhívni és fixálni, mint ahogy a negatív lemezeket. A műveletek tűzveszélyessége abban áll, hogy a celluloid lemezek rendkívül gyúlékonyak, 60 fokos melegben már füstölögnek. A megejtett tűzvizsgálat alkalmával több kísérletet tettek s kitűnt, hogy a villamos lámpa sugárzó melege is már füstölögteti a celluloidlemezt és lecsípve, eltörve az izzólámpa üvegkörtéjét a közelében levő lemezek lángra lobbantak. A tűz helyétől nyolcz méternyi távolságban szárítás végett kifeszített lemezek egytől-egyig elégtek. Ezek voltak az első magyar mozgófényképek. Ezt megelőzőleg, sem magyar géppel, sem idegennel kinematogramm-felvételek nálunk nem történtek. Lehettek akármilyen kitűnő színészeink, színésznőink, lehetett a magyar tánc, akármilyen eredeti és népéletünk akármilyen érdekes, minderről mégsem adhattunk fogalmat a külföldnek, míg az Uránia bele nem fogott a nagy munkába. Még pedig teljesen a maga erejéből. Csak az Uránia-egyesület elnöke, Molnár Viktor egynehány barátjával, az Uránia igazgatósági tagjaival áldozott pénzt, fáradtságot,hogy a fővárosnak legalább egy modern, tudományt népszerűsítő színháza legyen. Két esztendeig sikerrel küzdöttek, míg a múlt heti tűzeset, amely a laboratóriumi fölszerelést és mozgókép-raktárt 40,000 korona értékben tönkretette,— meg nem akasztotta nemes tevékenységüket. Ezt már ki nem bírják, s máris bizonytalan időre bezárták a színházat. A társadalomhoz fordult a színház vezetősége kérő szózatával, aminek hisszük, hogy lesz is sikere. S—s. Görög táncz. Palotás táncz. Szatirikus csárdás. MOZGÓFÉNYKÉPEK AZ URÁNIA SZÍNHÁZ «TÁNCZ» CZIMŰ DARABJÁBÓL. 243 A FOOTBALL-SPORT NAGYHETE. A budapesti sportkörökre nézve a legutóbbi napok elég izgalmasak voltak, mikor a főváros ifjúságából alakult különböző sportegyesületek mérkőztek az annyira divatossá lett footballversenyeken. Először a prágai «Szlavia» egyesülettel szálltak síkra, mely egyike a legjobb labdarúgó csapatoknak, aztán pedig a húsvéti ünnepek alatt a sport hazájából, Angliából érkezett «Richmond association football club» válogatott csapatával. A magyar csapatok nem bírtak egyikkel sem, de sokat tanultak tőlük. A football-játék csak néhány éves minálunk. Pár esztendővel ezelőtt Wlassics közoktatásügyi miniszter a tanuló ifjúság edzésére elrendelte, hogy az egészséges játékokat gyakorolják. Ekkor bemutatták az általánosan szokásos torna és sport gyakorlatokat. Ezek közt nagy figyelmet keltett a football, mely a testet mindenféle mozgásban foglalkoztatja, s az ügyességet, éberséget, leleményességet fejleszti. Ez a játék hamar népszerűvé lett nálunk is. Ma az országban mindenfelé játsszák, a fővárosban pedig oly mértékben, hogy a szabadban sétálók érdekében hatóságilag korlátozni kellett. A játék eszköze egy levegővel töltött labda, mely akkora, mint egy hevesi dinnye.Ehhez nem szabad kézzel nyúlni, csak lábbal. A játék czélja pedig az, hogy ezt a nagy, erős, de könnyű labdát berúgják az ellenség «várá»-nak kapuján. A játszók két csapatba állnak föl. Hogy mindenik könnyen megkülönböztethető legyen, a csapatok más-más színű zubbonyt viselnek. Kimérik a játszó helyet, mint a magyar métában. Egyik részén az egyik fél, másikon a túlsó fél. Két kapu van, se széles. A kapuhoz oda illesztenek egy hálót, amitől a kapu olyan, mintha lugasnak készítették volna. Ha a labda a kapunak se fölötte, se mellette el nem röpül, hanem berúgják egyenesen a hálóba, az győzelem. Angolul úgy hívják goal, így hívják nálunk is, de mondják már helyette széltében ezt is: «belőttünk». Aki meghatározott idő alatt több goal-t csinál, azaz többször berúgta a labdát az ellenség kapujába, az a győztes. Nagy gyakorlottság, nagy ügyesség kell ehhez. Hogy a labda milyen irányba repüljön, tudni kell a rúgás módját. Ahhoz is érteni kell, hogy az ellenfél mikép alkalmatlankodjék, milyen fortélyokat használjon, mikép akadályozza, hogy a másiknak elég helye ne legyen a jó rúgásra. Lehetett a mostani versenyek alatt látni, hogy egyik angol hirtelen ráült a labdára, mely már az ő kapujuk közelében volt. Azalatt társai hozzá rohantak s lehetővé tették, hogy a bajtárs térdei közé szorítva elvigye a labdát szabadabb helyre, ott aztán egy hatalmas rúgással visszalökték az ellenségnek. A küzdő feleknek egy-egy csapatja tizenegy főnyi. Ezek feloszolnak különböző feladatok teljesítésére, mint a magyar métában. Van egy kapitány, aki vezényel. Sok függ a kapustól, akinek a repülő láb-