Vasárnapi Ujság – 1901
1901-07-14 / 28. szám - Lampérth Géza: Betegség után 447. oldal / Költemények - Magyarország 1806-ban. Bertha Sándor 447. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 447 BETEGSÉG UTÁN. Az élet hangjait hallom újra És látom újra színeit. A szívem, lelkem megújúlva, S új hit, új kedv, új vágy hevít: Élni az édes, szép világban, Járni, ha gyomban, ha virágban ! Bár verejtékkel küzdeni, Csak ifjú erővel teli ! Most látom, oh, csak — szabadultan — Most érzem, oh, csak igazán : (Most tudlak, oh, csak — porbahúlltan — Áldani égi jó Atyám .. .) Nincs itt öröm, élv nincsen másban : E zajban csak se ragyogásban, Mely megkínoz bár s elgyötör, De élő élet — hát gyönyör ! ... Fejem felett a lombos ágon (E lomb is — lám no, mily remek !) Madárka ringatózik s lágyon Reggeli áldást csicsereg. Ébred a liget az énekre, Ébredek én is új életre ! S míg hallgatom a madarat, Az ajkam tétován marad. Csak szívja a lelkem magába a színeket, e hangokat, S mint hajótörött, kinek lába Először érint partokat: Csak állok mozdulatlan, némán ... Egy könycsepp rezg a szemem héján . Érted Te hangtalan szavát: Kisajkám veszni nem hagyod ... Lampérth Géza: MAGYARORSZÁG 1806-BAN. Reinhard asszony levelei magyarországi utazásából. A jelenkor történelme tanulmányozására alakult párisi társaság (Société d'histoire contemporaine) legutóbbi kiadványát szellemes és szeretetre méltó titkára, Malet Albert úr azzal a kéréssel küldte meg nekem, hogy belőle a Magyarországra vonatkozó részt ismertessem meg a magyar közönséggel. Abban ugyanis Reinhard asszonynak anyjához irt és 1798-tól 1815-ig keltezett levelei vannak közölve, ki hamburgi születésű, igazi német vérmérsékletű és lelkületű leány létére franczia, de szinte német eredetű diplomata neje volt, s mint ilyen, a napoleoni nagy időkben bejárta Európát. Férje 1806-ban azt a megbízatást kapta, hogy Moldvában az orosz érdekekkel szemben a francziákét, és közvetve a magas portáét is, védelmezze. Olyan feladat, mely nemcsak sok nehézséggel, de veszéllyel is járt, amennyiben az orosz kormány, mint Poroszország szövetségese, már a jelzett év kezdetén elkezdte seregei előtolását az oláh fejedelemségek felé, melyeknek elfoglalására akarta mindenekfölött kihasználni a küszöbön levő háborút. A házaspár útját két gyermekével s cselédeivel április 24-ikén kezdte meg. Előbb Németországon keresztül Bécsbe jutottak, hol hosszabb időt töltöttek, aztán pedig Magyarország felé vették útjukat. Reinhard asszony, mint útjából mindenünnen, hosszas levelet írt anyjának, így hazánkról is, ami bennünket természetesen legjobban érdekel. Hadd álljon itt egy pár Magyarországról irt levele: Pest, 1806 junius 27-én. Pestről irok kedves anyámnak, Magyarország legjelentékenyebb városából. A helyett, hogy az út ez a része fárasztó lett volna reám nézve, nyugalomnak tűnt fel a Bécsben töltött utolsó nyolcz nap izgalmai után. Onnan folyó hó 24-én indultunk útnak reggeli kilencz órakor, szép időben és jó kedvvel. A legegyenesebb út nem visz Pozsonyon keresztül, de mi egy órai kerülőt tettünk, hogy gyönyörködhessünk ezen oly rendkívül szépen fekvő város látképében. Midőn férjemnek ellenvetést tettem a takarékosság szempontjából, azt felelte, hogy sokszor elkölt az ember annyit egy színházba vagy panorámába menetelért. Igaza volt valójában és nem sajnáltuk meg az elköltött pénzt. Láttuk Pozsonyt a Duna túlsó partjáról, amint a nyugvó nap bearanyozta. Úgy fekszik az a Kárpátok lábánál, mint egy tündérváros, de egyfelől a folyó, más felől a halmok szorongatják. A házak, a paloták és a kunyhók egymás fölött s egymástól a lombozat által elválasztva, emeleteket formálnak ott; ablakai élénken csillogtak a nap utolsó sugarai fényében, és lakói szorgalmát dicsérték, kik nem hagyják e szép helyet meddőnek, kopárnak. Engem e kép varázsa annyira elbűvölt, hogy már-már elhatároztuk az élet Pozsonyban tölteni, de a parthoz érve a hajóhidat az átkelők által annyira eltorlaszolva találtuk, hogy egy fél óráig kellett volna várnunk bizonyosan, mielőtt ránk került volna a sor. A megfontolás ekkor azt tanácsolta nekünk, hogy ne erőltessük a dolgot s elégedjünk meg azzal a hatással, melyet ez a látomány okozott ; s meg még azt is, hogy térjünk vissza egyenes útunkra az ábrándok világában tett e kirándulás után. Így aztán az éjszakát Kityai (?) nevű helységben töltöttük. Másnap egész nap a jól művelt síkságokon mentünk keresztül és Fischamend nevű kis faluban ebédeltünk, melyről azt állítják, hogy egy római táborhely fölött épült. Semmi sem emlékeztetett ott a nagy rómaiakra, csak a Fischa nevű kis folyócska, mely már az ő idejökben is bizonyosan így folydogált, megmaradt változatlanúl, mint minden, a mi a természettől származik, míg az ókor e feldúlói és hősei már rég eltűntek a föld színéről. Jól művelt földek mellett haladtunk el, melyek gróf Esterházy Károly birtokát képezik és egyik szép parkjában sétálgattunk is azalatt, míg lovainkat felváltották. Egy a Duna partján, Komárom várával szemközt elköltött reggeli után Győrbe értünk, hol az éjszakát is töltöttük. Másnap Nesmilen (Neszmélyen) reggelizünk, szép kastélyokat hagytunk el jobbra-balra, melyek közé a hitvány kunyhók úgy gyűlnek, mint egy despota köré rabjai. Az út a Dunától majd elkanyarodik, majd még hozzá visszatér. Esztergomot a folyó egy szigetén pillantjuk meg. József császár ezt a félemletes erősséget nem azért romboltatta le, mintha attól tartott volna, hogy a törökök visszaveszik, hanem a saját alattvalói iránti gyanúból, kikkel nagyon kevéssé elnézően bánt. Könnyű lerontani, de a hatalom s jóakarat nem elégségesek az újból való felépítésre ! József a maga kárán tanulta meg ezt; nála a kellő mérték teljesen hiányzott . . . Buda és Pest saját képen egy várost képeznek, melyet a Duna választ ketté és egy hajóhíd köt össze. Nem képzelheti el, mily élénkség uralkodik ezen az egyetlen közlekedési eszközön. A jövés-menés örökös ott s mikor a hid megnyílik egy-egy hajónak, a mi a közlekedést megállítja legalább egy fél órára, — valóságos tolongás keletkezik rajta mind a két part felől. LÁSZLÓ FÜLÖP. LászlÓ Fülöp rajzai. LÁSZLÓ FÜLÖPNÉ.