Vasárnapi Ujság – 1901

1901-09-29 / 39. szám - Petőfi-ereklyék (képekkel). Gyüjtötte és irta Kéry Gyula 622. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

630 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. idéz elő hatást: a közvetlenség, az intimitás, a bensőség hatását. Lázár Béla: PETŐFI-EREKLYÉK. Gyűjtötte és irta: Kéry Gyula. Szerencsésnek bizonyult ama gondolatom, hogy fel fogom kutatni és összegyűjteni elszórt ereklyéit és még ismeretlen életadatait a szabad­ság és szerelem halhatatlan dalosának, a­kinek emlékezetére minden magyar szívben örökmócs­ként ég és égni fog mindenkoron a kegyelet lángja. A Petőfi-Társaság elnöksége is, később, hogy nehéz munkámat támogassa, segítségemre sie­tett, s megbízó levelében hivatalosan felszólított a megkezdett munka folytatására. Azóta mint a társaság megbízottja járom az országot. Kutató és gyűjtő utamban most érkeztem az első határkőhöz, s igazán boldognak érzem ma­gamat, hogy az a hosszú út, melyet eddig meg­jártam, nem veszett kárba, mert sikerült immár egy egész szobára való ereklyét az elkallódástól megmentenem. Kezdetben még álmodni se mertem volna, hogy ily rövid idő alatt ennyit összegyűjthessek, tudva azt, hogy már a szabadságharcz idején is számtalan kézirat és emléktárgy elkallódott, később pedig az abszolút hatalom tűzzel-vassal igyekezett a föld színéről elpusztítani mindazt, a­mi a szabadságharczra és annak vezetőire vo­natkozott. Annál becsesebbek tehát ezek az összegyűj­tött ereklyék, a­melyeket kegyeletes kezek meg­őriztek az utókornak, s a­melyek egykoron értékes tárgyai lesznek az építendő Petőfi­háznak. Ez ereklyéknek csupán egy részét mutatom be itt ez alkalommal. Petőfi ágya, almárioma és atyjának húsvágó bárdja. Midőn 1895-ben Kis-Kőrösön jártam, még életben találtam Kecskeméti Mihályné született Kurucz Zsuzsannát. Én még beszéltem azzal a töpörödött öreg anyókával, a ki tizenhat éven át szolgált Petrovicséknál, s a­ki dajkája volt Petőfi Sándornak és Istvánnak. Ő ringatta ölé­ben s altargatta dallal Magyarország dicsőségét! Érdekes visszaemlékezéseit a Vasárnapi Újság­ban egy alkalommal már részletesen megírtam. Ezúttal csupán azért emlékezem meg róla, mert legelőször ő figyelmeztetett arra, hogy Dömsö­dön megvan Petrovicsék néhány bútora, köztük egy almáriom és az a nyoszolya, a­melyben Petőfi Sándor Kis-Kőrösön született. Leírta részletesen a bútorokat, a­melyeket tíz esztendő­vel ezelőtt, egyik rokonánál időzve, ő is megné­zett Dömsödön, aztán elmondta, hogy a kemény­fából készült nyoszolya ott állt a kiskőrösi ház utczai szobájában, jobbra az ablak mellett levő­­ sarokban s hogy az utczáról nézve, látni lehetett az ágy fáját, mely a kis ablak egy részét elfödte. Arra is emlékezett, hogy mikor Petrovicsék vala­honnan elköltözködtek, a nyoszolyát mindig egészben kellett a szekérre tenni, mert ujj vastag­ságú szögekkel volt megerősítve s nem lehetett szétszedni. Ezek után Dömsödön már nem sokat kellett kutatnom. Ott faluszerte tudta mindenki, hogy D. Cser Gábornak, a község leggazdagabb polgá­rának kilencz éve egész testében megbénult fele­sége abban az ágyban fekszik, a melyben Petőfi Sándor született. Tóth István, a község kántor­tanítója, a­kinek kezdeményezésére emléktáblá­val jelölték meg a nagy költő egykori lakását . Király Andor főjegyző hathatós segítségével hosszú tárgyalás és rábeszélés után sikerült megszereznem a nagybecsű ereklyét az almá­riommal és a költő atyjának húsvágó bárdjával együtt, a­miről az alábbi hiteles nyilatkozat tanúskodik: Nyilatkozat. Alulirott D. Cser Gábor, özv. Laczi Istvánné szül. Gallai Erzsébet és özv. Csilling Andrásné dömsödi lakosok (Cser Gábor mint Kovács Józsefné jog­utódja) ezennel polgári becsületünkre a következő­ket jelentjük ki: Azt a nyoszolyát, a melyben Petőfi Sándor és Ist­ván születtek, Lukácsi István dömsödi lakos Pet­rovics István idevaló mészárszék-bérlőtől vette meg, midőn Petrovicsék, hogy Pestre költözhessenek, összes bútorukat szomszédjaiknak eladták. Nemcsak mi, hanem más, még most is élő dömsödi lakosok jelen voltunk a bútorok eladásánál, a­mikor Petro­vics István a bútorokat átadva, a nyoszolyától és az almáriomtól vált meg a legnehezebben, mivel­hogy — úgymond — ez a kettő volt a legrégibb bútora. «Hej — mondta a nyoszolyát nézve — nem szívesen válok meg ettől. Régi, jó nyoszolyánk volt. Ebben született Sándor is, meg a Pista is.» Lukácsi István a nyoszolyát Mészáros Károlyra hagyta, ez elárvereztette, s tőle vettem meg én alulírott D. Cser Gábor. Az almáriomot és mészárosbárdot Csil­ling András kapta több más bútordarabbal együtt Petrovicséktól, a miért őket Dömsödről Pestre szál­lította. Kelt Dömsödön, 1901. évi julius hó 28-án. D. Cser Gábor s. k. Özvegy Csilling Andrásné s. k. Özv. Laczi Istvánné ev. ref. kántortanító. sz. Gallai Erzsébet s. k. Király Andor s. k. községi főjegyző, a ki egyszersmind a jelen nyilatkozat aláíróit sze­mélyesen ismerem és azoknak sajátkezű aláírását igazolom. D. Cser Gábor unokaöcscse és jogutódja an­nak a Kovács Józsefnének, a kinek házában Petőfi lakott, midőn 18­4­5-ben Pálffy Alberttel egy hónapon át Dömsödön időzött. Eleinte szüleinél volt szálláson a költő, de mivel atyja, a kit az időben a sok gond végképen elkeserített, egy alkalommal ingerült föllobbanásában érzé­kenyen megbántotta. Kovács Józsefnéhez köl­tözött s onnan járt szüleihez ebédre és vacsorára. Petőfi Pálffyval lakott e házban külön-külön szobában. A szobákat egy kis konyha válasz­totta el egymástól. Petőfié a pincze felől levő szoba volt. Ide vitette a költő anyja az almá­riumot, hogy «édes Sándorkája» abba helyezze el ruháit és írásait. Ez a ház (196. sz.) most D. Cser Gábor tulajdona. Cser Gábor ismerte Petőfit, úgyszintén özvegy Laczi Istvánné szül. Gallai Erzsébet is, a­ki szüleivel Petrovicsék szomszédságában lakott s Petrovicsné kérésére naponta gondozta és tisztogatta a költő szobá­ját. A jóképű magyar asszony elbeszélése nyo­mán több érdekes apróságot jegyeztem föl Petőfi dömsödi tartózkodásának idejéből. Dömsöd község jegyzőkönyve az 1846. évi julius 14-ikéről a következőket mondja: «Petrovics István székbérlő jelenti, hogy egész­sége és pénzbeli viszonyai végett a mészárszék bér­lésről kéntelen lemondani, s megegyezett Printovics Mihály regényével, hogy azt neki — ha benne meg­egyezünk — által adja, mire is kéri megegyezé­sünket. E folyó évre, azaz f. é. Mindszentnapig Printovics Mihályra a szerződés átíratni, addig pedig újra két évre haszonbérbe kiadatni rendeltetett.» Petrovicsékat Csilling András hozta föl kocsi­ján Pestre. Olyan szorult helyzetben voltak, hogy fuvarpénz helyett az almáriomot (melynek ajta­jára belül a Kossuth Lajos szerkesztésében megjelent 1843-ik évi «Pesti Hirlap» néhány példánya van ragasztva), továbbá az öreg mé­száros húsvágó bárdját s néhány kisebb bútort és konyhaedényt adtak Csillingnek, a­kinek özvegyétől szereztem meg ezen ereklyéket. Petőfi Borjádon. Petőfi íróasztala, széke és kedvelt padja. A Sass­család ősi kardja és buzogánya. A költőtől kapott és megőrzött virágok. Petőfit benső barátság fűzte a Sass-család­hoz. István és Károly legmeghittebb barátjai voltak, Erzsi és Zsófi nevét pedig meg is örö­kítette költeményeiben, melyeket a családnál töltött szép napok emlékére irt. A Sass-családnak ősi fészke a tolnamegyei Borjádon van, mely Sár-Szentlőrincz közelé­ben fekszik a lassan folyó Sió mellett. A negyvenes években Sass István özvegye, született Farkas Erzsébet lakta gyermekeivel az ősi portát. Gyermekei: Lidia, Zsófi, Erzsi, Janka, István, Károly és József voltak. Közü­lök Istváni a harminczas években a sár­szent­lőrinczi gimnáziumban ismerkedett meg Petőfi­vel. Az itt kötött ismeretséget később megújí­tották Sopronban, a­hol Petőfi katonáskodott. Ott ismertette meg Sass István a költőt öc­csé­vel, Károl­lyal, a­kinek 1847-ben fontos sze­repe volt a Petőfi és Szendrey Julia közti vi­szony ápolásában. Sass István 1842-ben a pesti egyetemen hall­gatta az előadásokat. Ekkor már Petőfi is Pes­ten lakott s a diákkori ismeretségből meleg barátság fejlődött közöttük. 1845-ben Petőfi elfogadta Sass István meg­hívását, s vele együtt lement Borjádra Sass any­jához és testvéreihez, kik a szomszéd közbirto­kosság tagjaival patriarkális jó viszonyban éltek. A borjádi kúriában vendégség vendégséget ért, s a kedélyes, víg körben Petőfi igen jól érezte magát, miként ezt Borjádon írt költeményei is tanúsítják. Az idei nyáron néhány emlékezetes napot töltöttem Sass István fia: Sass László földbir­tokos vendégszerető házánál Borjádon, a­hová D. Cser Gábortól (Dömsödről). Kéry Gyula gyűjtése. Sass László földbirtokostól (Borjád). Kéry Gyula gyűjtése. AZ AGY, A MELYBEN PETŐFI SZÜLETETT. PETŐFI KEDVELT PADJA. Előttünk : Kéry Gyula s. k. a Petőfi-Társaság meg­ Pömsöd bizottja, község Tóth István s. k. pecsétje.

Next