Vasárnapi Ujság – 1901
1901-04-14 / 15. szám - Az első magyar mozgó fényképek (képekkel) 242. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon - Közlekedés a Mars lakóival 242. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
242 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 15. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. mutatkozik, páratlan ügyességgel bánik. Ebbeli tehetségüket többször volt alkalmam bámulkatni. Igy egy ízben egy lper társunk pusztai tyúkokat vett czélba, melyek tőlünk mintegy 200 lépésnyire lehettek a mezőn. Ez a madár valamivel nagyobb, mint a mi gyöngytyúkjaink. Első lövése látszólag nem talált, ami őt felettébb boszántotta. A tyúkcsapat felrepült, s körülbelül 350 lépésre ismét leszállt; az öreg boer újból kissé hosszabb ideig czélzott, lőtt, s egy tyúk a golyótól találva fekve maradt. Kisvártatva diadallal tért vissza hozzánk elejtett zsákmányával, mutatva, hogy első lövése is horzsolta az állat nyakán a tollazatot. Vadászszenvedélyük kielégítésére minden alkalmat megragadnak. Egy ütközet alatt, midőn a rajvonal előtt egy antilop ugrott fel, magam voltam szemtanúja annak, hogy az ellenségre többé nem is figyeltek, összes érdeklődésük az állat elejtésére irányult. A dolgot a boerkaffer cselédjeire s háznépére bízza, magának tartva a felügyeletet. Megtesz ugyan ő is annyit, amennyit épen jónak lát, legboldogabb órái mégis azok, melyeket kényelmes farmjában gomolygó pipafüst közt a csöndes elmélkedésnek szentelhet. Közvetlen veszélynek parancsoló szükség nélkül nem igen szereti magát kitenni, ezért hadállások megostromlására ritkán bírhatók rá, valamint gyakran távoznak az ütközetből s lovaikra kapva, elmenekülnek olyankor is, midőn a helyzet válságossá alakul. Személyes tapasztalataim mondatják ezt velem. Viszont magasztalással kell kiemelnem, hogy főkép a háború kezdetén kifogástalanul viselték magukat s oroszlánokként harczoltak; annál különösebb tehát, hogy Kronje tábornokot és seregét ért katasztrófa után harczkedvüket veszítve, nemkülönben önbizalmukban csalatkozva, alig lehetett rájuk ismerni, mintha csak kicserélték volna őket. De aztán ismét magukhoz jöttek. Halált megvető bátorságuk ragyogó bizonysága volt 1881-ben a Majuba hegy megrohanása is, oly tett, mely a legelső európai seregnek is becsületére vált volna. Mindebből látszik, hogy a boer is csak ember, s mint ilyen, tökéletlen! Egyszer kishitűség győz rajta, s megbénítja lelke erejét, máskor ismét csodákat mivel hősiességével. Legfőbb erénye a boer népnek, mely előtt feltétlenül kalapot kell emelnünk, s ez : rajongásig menő szabadságszeretete. Csak ezt ne bántsák, csak ehhez ne nyúljanak, mert ha legdrágább birtoka, a szabadság forog kérdésben, nem habozik többé elszántsággal vértezni fel magát, s nem tekint mást, minthogy e fenyegetett kincsét vére hullása s élete árán is megvédelmezze. A békés és hidegvérű boer polgárból egy csapásra megannyi vitéz katona lesz, akik készek egy szálig elveszni megtámadott szabadságukért, mert mindent eltűrnek inkább, csak idegen önkényt és szolgalánczot nem! Befejezésül még néhány szót arról: milyen a boer otthona? Farmját dombtetőre, vagy domb lejtőjére építi, hogy onnan szemmel tarthassa gazdaságát és állatjait. Nagy kiterjedésű földje és legelője tüskés dróttal van kerítve, hogy jószága, mely ott gulya és csordaszámra él, idegen területre ne tévedjen, ablakából vagy háza előtt ülve, tekintetét mi sem korlátozza. Sőt ha szomszédja kéményfüstjét látja, képes új otthont alapítandó, máshová költözni. Műveltségi foka csekély a boérnak, e mellett konzervatív, s minden újításnak természeténél fogva ellensége, mi pedig a haladásnak és kultúrának akadálya; ám ezen ne ütközzünk meg, hisz mióta Dél-Afrikában az angolok megvetették lábukat, a szegény boer nép üldözött vad lőn, s ha tovább vonult új hazát keresni, hol végre szorongattatásai után megpihenhet, hajlékát itt csak alig építette fel, máris megjelent kínzója, hogy megfossza birtokától, és hogy ráuszítsa a benszülött törzsek gyilkos hordáit, s mind messzebb kergette ismeretlen pusztaságok felé ; ruhája nem volt, mert ez a végtelen vándorlás közben leszakadt róla, vadállatok bőrébe bújt tehát, s egyedüli vigasztalója a biblia volt, amely ma is hű kísérője. KÖZLEKEDÉS A MARS LAKÓIVAL. A csillagászati ismeretek népszerűsítése óta általában elfogadta a laikusok közvéleménye azt a tetszetős elméletet, hogy a hozzánk aránylag közeli Mars bolygón az emberekhez hasonló értelmes lények lakhatnak. Komoly csillagász soha és sehol sem mondotta ki ezt, bár a lehetőséget elvitatni nem lehet, mivel igen sok hasonlóság van a földgömb és a Mars sajátságai között. Senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy költők és regényírók ezt a sok hasonlatosságot kizsákmányolják s a Mars valószínű lakóiról minél többet tudnak beszélni. Úgy látszik azonban, hogy a laikus közönség már ennyivel nem elégszik meg, mert évek hosszú sora óta oly gyakran emlegették előtte a Mars bolygó értelmes lakóit, hogy már a napilapoknak s népies iratoknak ilyféle közléseit természetes valaminek tekinti s hajlandó minden tódítást és kiszínezést készpénzül fogadni el. így igen sokszor olvashatunk a laptokban a Mars felszínén mutatkozó jelekről, melyek állítólag az ott lakók jelzései volnának, mintegy kísérletek arra, hogy a Mars lakói érintkezésbe léphessenek a föld lakóival, kiknek létezéséről ismereteik előrehaladottsága következtében nekik állítólag már biztos tudomásuk van. Legközelebb is végigjárta a lapokat egy ilyen tárgyú közlemény. Az ok, mely e közleménynek tápot adott, az volt, hogy a híres Harvard csillagvizsgáló-toronyban Douglas csillagász deczember 8-án a Mars bolygót tanulmányozván, annak felszínén egy óra és tíz perczig tartó világos, fehér pontokat látott, melyek vonalban futottak össze. Maga a csillagász feltűnőnek találta ugyan ezeket a jelenségeket, de nem épen szokatlanoknak, hiszen nem csak a Marson, hanem más bolygókon is mutatkoznak néha oly apró világos foltok, különbözők a többi, állandóan látható foltoktól, melyek közül a sárgáspirosakat szárazföldeknek, a szürkéket tengereknek szokták mondani. De esze ágában sem volt, hogy ezeket a rendkívüli lényeket értelmes lények által mesterségesen előidézett tüneményeknek tartsa. Ily föltevés megerősítésére jelenlegi észleleteink még nagyon tökéletlenek. Lehet, hogy felhők vagy magas hegycsúcsok jelentek meg ily alakban , de ezt sem lehet biztosan állítani épen az észlelet tökéletlensége miatt. A lapoknak azonban már ennyi is elég volt. A legtöbb egyenesen azt állította, hogy ezek a rendkívüli fénylő pontok óriási tűzijátékok, melyeket a Mars lakói azért csinálnak, hogy segélyükkel táviratot küldjenek a föld lakóinak s ezek hasonló módon igyekezzenek velük összeköttetésbe lépni. Igen gyakran lehet ily elméleteket olvasni még komoly csillagászati művekben is, annál inkább a napilapok tárczáiban, melyeknek írói gyakran oly modorban beszélnek a Marsról, mintha a jelenlegi csillagászati távcsöveken már egészen közelről láthatnók ezt a bolygót. Egyik előkelő franczia író, Clarette Gyula, nemrég még azt is tudományos igazságként hirdette, hogy a Mars felszínén a fák és bokrok lombjai piros színűek, a tenger zöld színű s az emberek kisebbek és gyöngébb testalkatúak, mint mi. Elmondja aztán, hogy a Marson örök sötétség uralkodik s egész évben csak 24 órán át van világosság, holott tudvalevő dolog a csillagászok előtt, hogy ez a bolygó is körülbelül ugyanannyi idő alatt fordul meg a maga tengelye körül, mint a föld s így ott is rendes váltakozás van nappal és éjjel között. Nem állítható tehát, hogy a Marson vannak, vagy nincsenek értelmes lények, hanem csak annyi, hogy erről ma még határozottan nem szólhatunk. A harvardi csillagász által említett fehér foltok különösen a bolygó sarkvidékén gyakran láthatók s nem lehetetlen, hogy ezek a mi sarkvidékeinken levő kő- és jégtömegekhez hasonló tünemények képei. Más ily fényes foltok is lehetnek hó- vagy felhőképek, de semmi esetre sem emberi, vagy általában értelmes lények által előidézett fényforrások. Elég e tekintetben emlékeztetnünk olvasóinkat arra, hogy minden ilyen fényfolt, melyet jelenlegi távcsöveinkkel a Marson észrevehetünk, legalább is száz négyzetkilométernyi terület s ily területeket lángba borítani még a Mars embereinek sem lehet könnyű mesterség. A holdon, hol tökéletes távcsöveinkkel már 200 méter hosszúságú területet is megkülönböztethetünk sokkal biztosabban lehet a hegyeket és tengereket kijelölni, de arról, hogy a Mars bolygón a bokrok és fák színeit is megismerhessük, szó sem lehet. A Mars lakóival való közlekedés ennélfogva ma még komoly dolognak nem tekinthető. Amit a hírlapok és laikusok e tárgyról összeírtak, az szép képzelődés lehet, de határozottan kárára van a tudományos kutatásnak, mivel a megismerhető dolgokat a képzelet alkotásával keveri össze. Nagy bölcseség van abban, ha tudjuk, hogy mit nem tudhatunk. TRANSZVÁLBÓL. — VÍZESÉS WAATERFAL-ONDER ÉS WAATERFAL-BOVFR KÖZÖTT. AZ ELSŐ MAGYAR MOZGÓFÉNYKÉPEK. Azok a keskeny képszalagok, amelyekben az egyes apró képek alig észrevehető különbséget mutatva következnek egymás után: az első