Vasárnapi Ujság – 1902

1902-03-09 / 10. szám - A székely kongresszus rendezői (képcsoportozat) 10. szám / Időszerü illusztrácziók

154 VASÁRNAPI U­JSÁG. 8. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM, nemes értelmében. De régi magyar szokásaiból és puritán erkölcseiből nem engedett soha. Ebben konzervatív maradt. Kis házából, melyhez élete annyi szép emléke fűződik, most sem költözik ki. Horánszky mint szónok. Parlamenti körökből kapjuk a következő sorokat, melyek érdekesen egészítik ki a Horánszkyról első czikkünkben adott jellemzést: Inkább tartalmas, mint érdekes szónok s az a néhol ridegségnek tetsző exact vonás, mely egész politikai egyéniségét jellemzi, parlamenti fellépésének is bizonyos erősen merev jelleget ad. Nem felmelegíteni, hanem felvilágosítani akar. Keveset törődik a hatás külső eszközei­vel; az anyag művészi elrendezése, az érvek kiszámított csoportosítása, a politikai színpad technikájának kihasználása nem az ő eleme. Csak vázlatban dolgozza ki beszédjeit s nincs parlamenti szónok, a­ki előadása közben olyan ritkán nyúlna jegyzeteihez, mint ő, de viszont egyszer elmondott szavainak gyorsírói feljegy­zésén is kevés változtatni valót talál. Hideg nyugalommal és imponáló biztossággal kezeli tárgyát s nagy tudása, a legkülönbözőbb kérdé­sekben alapos készültsége mellett minden oldal­ról elismert politikai tekintélye állandóan biz­tosítja számára, ha nem is a zajos hatást, de azt az odaadó figyelmet, mely a parlamenti «esemény» jelzőjével megtisztelt szónoklatokat szokta kí­sérni. Bár nem öblös, de a terem minden zugában tisztán hallható hangjával takarékosan bánik, ritkán emeli a higgadt, értekező hang középvonalán fölül; előadását se elevenebb arcz­játék, se agilis mozdulatok nem élénkítik; egyet­len, de annál jellemzőbb gesztusa hüvelykujjá­nak felfelé tartása, a­minek értéke az ő szónoki előadásában körülbelül annyi, a­mennyi az írásban az aláhúzásnak. Élet és humor kevés van szónoklataiban; a szatíra éles pengéje azonban meg-megcsillan bennök s nem mindig könnyű sebek jelölik hegyének nyomát. Általá­ban véve inkább debatter, mint orátor, de azok közül való, a­kiknek legigénytelenebbül kimon­dott szava is tartósabb hatással suhan végig a Ház üléstermén, mint sok szónoklat, a­mely után a gyorsírói napló azt az immár stereotippá vált hangulatjelzést szokta alkalmazni, hogy «a szónokot számosan üdvözlik.» ~lm—lm— A miniszterváltozás. A hivatalos lap márczius 5-én közölte a királyi kéziratokat a kereskedelmi minisztériumban bekö­vetkezett változásokról. Hegedűs Sándor minisztert Ő Felsége saját kérelmére fölmentvén állásától, buzgó és kiváló szolgálatai elismeréséül az első osz­tályú vaskorona-renddel tüntette ki. A másik királyi kézirat Horánszky Nándort nevezi ki kereskedelmi miniszterré. Horánszky Nándor miniszter márczius 6-ikán délelőtt tette le a király kezeibe a hivatali esküt. Jelen volt Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Andrássy Aladár magyar királyi főkamarásmester; az eskümintát Romy Béla miniszteri tanácsos olvasta föl. Az újonnan kinevezett kereskedelmi minisztert ezután a király az általános kihallgatá­sok során fogadta. Ugyancsak az általános kihallga­tások során fogadta a király Plósz Sándor igazság­ügyminisztert és Hegedűs Sándor volt kereskede­lemügyi minisztert is, a­kik a legfelsőbb kitüntetést köszönték meg. Horánszkyt kinevezése alkalmából gróf Golu­chowsky, báró Krieghammer és Kállay Béni közös miniszterek távirati úton a legszívesebben üdvözöl­ték. Gróf Goluchowsky és báró Körber osztrák mi­niszterelnök Hegedűs Sándornak is meleg hangú táviratot küldtek a hivatalos működésben tanúsított előzékenységéért, egyszersmind üdvözölték a kitün­tetésért. Hegedűs egyszersmind a kolozsvári sza­badelvű­ pártot táviratban értesítette lemondásáról s kérte választóit, hogy az eddigi bizalmat a jövőre se vonják meg tőle. Az új kereskedelmi miniszter az eskütétel után megjelent a képviselőházban, a­hol szives, barátsá­gos éljenzés kisérte helyére. Széll Kálmán, a­ki előtt Horánszky elhaladt, üdvözlőn nyújtotta eléje kezét. A miniszterhez aztán sorra járultak gratu­lálni. Az üdvözlők közt volt Beöthy Ákos is, évek előtt politikai fegyvertársa Horánszkynak. Most fejét rázva, tréfásan mondta : «Nándor, Nándor, ide jutottál.» Zajos derültség fogadta e szavakat. Eszter­gom városa, melynek Horánszky egy időben képvi­selője volt, küldöttségileg üdvözölte. A kereskedelmi minisztérium palotájában Hege­dűs Sándor, a távozó miniszter és Horánszky az új miniszter, márczius 5-ikén találkoztak, s hosszabban értekeztek. Hegedűs bemutatta az elnöki osztály főnökét, Vértessy Kálmán miniszteri tanácsost és Hollán Sándor dr. elnöki titkárt. Hegedűs Sándor ezután az uj minisztert dr. Nagy Ferencz államtitkárhoz kisérte, a­ki alkotmányos szokás szerint átadta a lemondási kérvényét a tá­vozó miniszternek. Horánszky kérelmére Nagy Ferencz visszavonta lemondási kérvényét és továbbra is megmarad államtitkári állásában. Hegedűs Sándor miniszter távozása előtt előlépte­tésre ajánlotta a királynak két szorgalmas munka­társát, Vértessy Kálmán osztálytanácsost és dr. Hollán Sándor segédtitkárt. Az előléptetés meg is történt, Ő Felsége Vértessy Kálmánnak a miniszteri tanácsosi, dr. Hollán Sándornak pedig a miniszteri titkári czí­met és jelleget adományozta. Mindkét kitüntetett tiszt­viselő régi munkása a minisztériumnak és az elnöki osztályban végezték eddig felelősségteljes, nehéz mun­kájukat, elismerésére mindazoknak, a­kiknek ügyes­bajos dolgaikban velük érintkezni kellett. Hegedűs miniszter búcsúja: Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter márczius 7-ikén délben búcsúzott el minisztériumának tisztviselőitől. Nagy Ferencz államtitkár vezetésével a minisztérium minden tisztviselője, a posta- és távíró, a magyar államvasutak s az országos központi statisztikai hivatal fogalmazó tisztviselőinek küldöttsége is ott voltak a búcsúzáson. Az összegyűltek nevében Nagy Ferencz államtitkár mondott búcsúbeszédet, a­melyben emlékezetbe hozta, hogy mily nehéz körülmények között vállalkozott Hegedűs e minisztérium vezetésére. Fáradozott, hogy az ország a válságból kimeneküljön. Annál nagyobb önérzettel tekinthet vissza a miniszterségére, midőn egyszersmind arra is utalhat, hogy daczára e nyo­masztó helyzetnek, számos nagy alkotást létesített vagy kezdeményezett. Hegedűs denekelőtt Sándor igen elérzékenyülve válaszolt. Min­azt hangoztatta, hogy a tevékenységével nem érhetett el kellő eredményt. Nem tagadom, — úgymond — hogy nem ily helyzetbe és nem ily mű­ködésbe képzeltem magam, a­mikor beléptem e minisztériumba. Tele voltam reform-eszmével, terv­szerű akczióval forgalmunknak, gazdasági életünknek fejlesztésére. Czéljaimat azonban csak töredékesen valósíthattam meg, iparkodtam megtenni. A­mit lehetett, azt egész erővel Az, hogy inkább csak gyűjtő, előkészítő szerepre szorítkoztam, egyáltalában nem ver le­ olyan gyűjteményt, olyan előkészületeket hagyok tevékeny utódomra, a­melyeket ha fölhasz­nál, erős eszközöket talál bennök arra, h­ogy nagy­szabású akc­iót indíthasson Magyarország nemzet­gazdasági fejlesztésére. Igaz, hogy engem semmi dicsőség nem ér, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mi történjék Magyarország érdekében. S ha lelkiismeretesen elmondhatom azt, hogy et quoram pars, h­a nem is magna fui, akkor meg is kapom lelkiismeretemtől a jutalmat. Miután a körülmények miatt távoznom kell, ezen a téren is minden szemre­hányás és vád daczára nyugodtan tekintek vissza. — Vázolta ezután azt a szíves viszonyt, a­mely tiszt­viselőivel összefűzte, s így fejezte be beszédét: «Lás­sák, már csak ezért se vagyok nagy ember. Egy angol író azt mondta, hogy a nagy ember sajátsága, hogy környezete iránt rideg, kíméletlen, míg az idegene­ket le tudja bilincselni. Én a családi és minden tár­sadalmi téren a környezetem­ bizalmára és szeretetére vágytam s csak másodsorban az idegenek bizalmára. Nem túlságos képzelődés, h­a azt hiszem, hogy ezt sikerült is elérnem itt e minisztériumban. Tartsanak meg jó emlékezetükben.» Zajos éljenzéssel fogadták a búcsúbeszédet. Hege­dűs nagyon el volt érzékenyedve, a­mikor a tiszt­viselőkről szólott, már csak az érzelmei uralkodtak rajta. Sok tisztviselőnek könny csillogott a szemé­ben, mikor Hegedűs a beszédet befejezte. Hegedűs Sándor nyugdíja. Hegedűs három évig volt miniszter. Ezért 8000 korona nyugdíj illeti. Hegedűs Sándor azt a szándékát nyilvánította néhány meghitt embere előtt, hogy nyugdíja felét minden évben a hírlapírók nyugdíjintézetének (melynek alelnöke), felét a vasutasok nyugdíjintéze­tének fogja adni. • J­­­V.­­­­ Deésy Zoltán; Benedek Elek, szerkesztő; Tauszig Hugó, iparkamarai elnök ; Balás Árpád, D. M. G. E. igazgató; Ugrón János, képviselő ; Bedő Albert, ny. államtitkár, képviselő; Gróf Korniss Viktor; Bujanovich Sándor, az Orsz. Magyar Gazdasági Egylet alelnöke; Gróf Zselénszky Róbert, képviselő; Sándor János, főispán ; Sándor József, képviselő ; Herrmann Antal, egyetemi tanár; Gáspár Gyula; Kovács Gábor ; Farkas Albert, alispán ; Tokaji László, az Erdélyi Gazdasági Egylet alelnöke; László Gyula, a székely múzeum igazgatója; Sebess Dénes, képviselő; Gróf Bánffy Miklós; Győrff­y Gyula, képviselő; Forster Géza, az O. M. G. E. igazgatója; Berzenczey István; Buday Barna, szerkesztő; Nagy Sándor, ügyvéd; Deák Lajos, tanfel­ügyelő; Cseszery István, megyei aljegyző; Imre Pál, főerdőmester; Urmánczy János; Csongvay Lajos, ügyvédi kamarai elnök; László György; Madaras Árpád ; Gergelyffy Gábor; Szentgyörgyi Dénes; Hofbauer Aurél, polgármester; Erősdy Sándor, megyei főjegyző ; Gáspár Antal; Pál Gyula; Kány Miklós; Szakács Péter, iparkamarai titkár; Bíró András, ref. esperes; Jeney József; Deák Antal; Agyagási Vidor; Kovács János; Papp Dr. Sár­ Sándor, ügyvéd; Stadler Géza, plébános; Fenyvessy Sándor, ügyvéd; Szekeres János; Gondos Sándor és báró Orbán Balázs, hírlapírók; Kömőcsy József, pénzügyi titkár; Máthé József, iparkamarai titkár ; Benkő László; Bedő Sándor, ügyvéd; Ifj. Bikás István, tanár; Ungváry László; Balla Aladár, orvos. A SZÉKELY­ KONGRESSZUS RENDEZŐI. — Hajdú Sándor fényképe után,

Next