Vasárnapi Ujság – 1902
1902-03-09 / 10. szám - A székely kongresszus rendezői (képcsoportozat) 10. szám / Időszerü illusztrácziók
154 VASÁRNAPI UJSÁG. 8. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM, nemes értelmében. De régi magyar szokásaiból és puritán erkölcseiből nem engedett soha. Ebben konzervatív maradt. Kis házából, melyhez élete annyi szép emléke fűződik, most sem költözik ki. Horánszky mint szónok. Parlamenti körökből kapjuk a következő sorokat, melyek érdekesen egészítik ki a Horánszkyról első czikkünkben adott jellemzést: Inkább tartalmas, mint érdekes szónok s az a néhol ridegségnek tetsző exact vonás, mely egész politikai egyéniségét jellemzi, parlamenti fellépésének is bizonyos erősen merev jelleget ad. Nem felmelegíteni, hanem felvilágosítani akar. Keveset törődik a hatás külső eszközeivel; az anyag művészi elrendezése, az érvek kiszámított csoportosítása, a politikai színpad technikájának kihasználása nem az ő eleme. Csak vázlatban dolgozza ki beszédjeit s nincs parlamenti szónok, aki előadása közben olyan ritkán nyúlna jegyzeteihez, mint ő, de viszont egyszer elmondott szavainak gyorsírói feljegyzésén is kevés változtatni valót talál. Hideg nyugalommal és imponáló biztossággal kezeli tárgyát s nagy tudása, a legkülönbözőbb kérdésekben alapos készültsége mellett minden oldalról elismert politikai tekintélye állandóan biztosítja számára, ha nem is a zajos hatást, de azt az odaadó figyelmet, mely a parlamenti «esemény» jelzőjével megtisztelt szónoklatokat szokta kísérni. Bár nem öblös, de a terem minden zugában tisztán hallható hangjával takarékosan bánik, ritkán emeli a higgadt, értekező hang középvonalán fölül; előadását se elevenebb arczjáték, se agilis mozdulatok nem élénkítik; egyetlen, de annál jellemzőbb gesztusa hüvelykujjának felfelé tartása, aminek értéke az ő szónoki előadásában körülbelül annyi, amennyi az írásban az aláhúzásnak. Élet és humor kevés van szónoklataiban; a szatíra éles pengéje azonban meg-megcsillan bennök s nem mindig könnyű sebek jelölik hegyének nyomát. Általában véve inkább debatter, mint orátor, de azok közül való, akiknek legigénytelenebbül kimondott szava is tartósabb hatással suhan végig a Ház üléstermén, mint sok szónoklat, amely után a gyorsírói napló azt az immár stereotippá vált hangulatjelzést szokta alkalmazni, hogy «a szónokot számosan üdvözlik.» ~lm—lm— A miniszterváltozás. A hivatalos lap márczius 5-én közölte a királyi kéziratokat a kereskedelmi minisztériumban bekövetkezett változásokról. Hegedűs Sándor minisztert Ő Felsége saját kérelmére fölmentvén állásától, buzgó és kiváló szolgálatai elismeréséül az első osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. A másik királyi kézirat Horánszky Nándort nevezi ki kereskedelmi miniszterré. Horánszky Nándor miniszter márczius 6-ikán délelőtt tette le a király kezeibe a hivatali esküt. Jelen volt Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Andrássy Aladár magyar királyi főkamarásmester; az eskümintát Romy Béla miniszteri tanácsos olvasta föl. Az újonnan kinevezett kereskedelmi minisztert ezután a király az általános kihallgatások során fogadta. Ugyancsak az általános kihallgatások során fogadta a király Plósz Sándor igazságügyminisztert és Hegedűs Sándor volt kereskedelemügyi minisztert is, akik a legfelsőbb kitüntetést köszönték meg. Horánszkyt kinevezése alkalmából gróf Goluchowsky, báró Krieghammer és Kállay Béni közös miniszterek távirati úton a legszívesebben üdvözölték. Gróf Goluchowsky és báró Körber osztrák miniszterelnök Hegedűs Sándornak is meleg hangú táviratot küldtek a hivatalos működésben tanúsított előzékenységéért, egyszersmind üdvözölték a kitüntetésért. Hegedűs egyszersmind a kolozsvári szabadelvű pártot táviratban értesítette lemondásáról s kérte választóit, hogy az eddigi bizalmat a jövőre se vonják meg tőle. Az új kereskedelmi miniszter az eskütétel után megjelent a képviselőházban, ahol szives, barátságos éljenzés kisérte helyére. Széll Kálmán, aki előtt Horánszky elhaladt, üdvözlőn nyújtotta eléje kezét. A miniszterhez aztán sorra járultak gratulálni. Az üdvözlők közt volt Beöthy Ákos is, évek előtt politikai fegyvertársa Horánszkynak. Most fejét rázva, tréfásan mondta : «Nándor, Nándor, ide jutottál.» Zajos derültség fogadta e szavakat. Esztergom városa, melynek Horánszky egy időben képviselője volt, küldöttségileg üdvözölte. A kereskedelmi minisztérium palotájában Hegedűs Sándor, a távozó miniszter és Horánszky az új miniszter, márczius 5-ikén találkoztak, s hosszabban értekeztek. Hegedűs bemutatta az elnöki osztály főnökét, Vértessy Kálmán miniszteri tanácsost és Hollán Sándor dr. elnöki titkárt. Hegedűs Sándor ezután az uj minisztert dr. Nagy Ferencz államtitkárhoz kisérte, aki alkotmányos szokás szerint átadta a lemondási kérvényét a távozó miniszternek. Horánszky kérelmére Nagy Ferencz visszavonta lemondási kérvényét és továbbra is megmarad államtitkári állásában. Hegedűs Sándor miniszter távozása előtt előléptetésre ajánlotta a királynak két szorgalmas munkatársát, Vértessy Kálmán osztálytanácsost és dr. Hollán Sándor segédtitkárt. Az előléptetés meg is történt, Ő Felsége Vértessy Kálmánnak a miniszteri tanácsosi, dr. Hollán Sándornak pedig a miniszteri titkári czímet és jelleget adományozta. Mindkét kitüntetett tisztviselő régi munkása a minisztériumnak és az elnöki osztályban végezték eddig felelősségteljes, nehéz munkájukat, elismerésére mindazoknak, akiknek ügyesbajos dolgaikban velük érintkezni kellett. Hegedűs miniszter búcsúja: Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter márczius 7-ikén délben búcsúzott el minisztériumának tisztviselőitől. Nagy Ferencz államtitkár vezetésével a minisztérium minden tisztviselője, a posta- és távíró, a magyar államvasutak s az országos központi statisztikai hivatal fogalmazó tisztviselőinek küldöttsége is ott voltak a búcsúzáson. Az összegyűltek nevében Nagy Ferencz államtitkár mondott búcsúbeszédet, amelyben emlékezetbe hozta, hogy mily nehéz körülmények között vállalkozott Hegedűs e minisztérium vezetésére. Fáradozott, hogy az ország a válságból kimeneküljön. Annál nagyobb önérzettel tekinthet vissza a miniszterségére, midőn egyszersmind arra is utalhat, hogy daczára e nyomasztó helyzetnek, számos nagy alkotást létesített vagy kezdeményezett. Hegedűs denekelőtt Sándor igen elérzékenyülve válaszolt. Minazt hangoztatta, hogy a tevékenységével nem érhetett el kellő eredményt. Nem tagadom, — úgymond — hogy nem ily helyzetbe és nem ily működésbe képzeltem magam, amikor beléptem e minisztériumba. Tele voltam reform-eszmével, tervszerű akczióval forgalmunknak, gazdasági életünknek fejlesztésére. Czéljaimat azonban csak töredékesen valósíthattam meg, iparkodtam megtenni. Amit lehetett, azt egész erővel Az, hogy inkább csak gyűjtő, előkészítő szerepre szorítkoztam, egyáltalában nem ver le olyan gyűjteményt, olyan előkészületeket hagyok tevékeny utódomra, amelyeket ha fölhasznál, erős eszközöket talál bennök arra, hogy nagyszabású akciót indíthasson Magyarország nemzetgazdasági fejlesztésére. Igaz, hogy engem semmi dicsőség nem ér, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mi történjék Magyarország érdekében. S ha lelkiismeretesen elmondhatom azt, hogy et quoram pars, ha nem is magna fui, akkor meg is kapom lelkiismeretemtől a jutalmat. Miután a körülmények miatt távoznom kell, ezen a téren is minden szemrehányás és vád daczára nyugodtan tekintek vissza. — Vázolta ezután azt a szíves viszonyt, amely tisztviselőivel összefűzte, s így fejezte be beszédét: «Lássák, már csak ezért se vagyok nagy ember. Egy angol író azt mondta, hogy a nagy ember sajátsága, hogy környezete iránt rideg, kíméletlen, míg az idegeneket le tudja bilincselni. Én a családi és minden társadalmi téren a környezetem bizalmára és szeretetére vágytam s csak másodsorban az idegenek bizalmára. Nem túlságos képzelődés, ha azt hiszem, hogy ezt sikerült is elérnem itt e minisztériumban. Tartsanak meg jó emlékezetükben.» Zajos éljenzéssel fogadták a búcsúbeszédet. Hegedűs nagyon el volt érzékenyedve, amikor a tisztviselőkről szólott, már csak az érzelmei uralkodtak rajta. Sok tisztviselőnek könny csillogott a szemében, mikor Hegedűs a beszédet befejezte. Hegedűs Sándor nyugdíja. Hegedűs három évig volt miniszter. Ezért 8000 korona nyugdíj illeti. Hegedűs Sándor azt a szándékát nyilvánította néhány meghitt embere előtt, hogy nyugdíja felét minden évben a hírlapírók nyugdíjintézetének (melynek alelnöke), felét a vasutasok nyugdíjintézetének fogja adni. • JV. Deésy Zoltán; Benedek Elek, szerkesztő; Tauszig Hugó, iparkamarai elnök ; Balás Árpád, D. M. G. E. igazgató; Ugrón János, képviselő ; Bedő Albert, ny. államtitkár, képviselő; Gróf Korniss Viktor; Bujanovich Sándor, az Orsz. Magyar Gazdasági Egylet alelnöke; Gróf Zselénszky Róbert, képviselő; Sándor János, főispán ; Sándor József, képviselő ; Herrmann Antal, egyetemi tanár; Gáspár Gyula; Kovács Gábor ; Farkas Albert, alispán ; Tokaji László, az Erdélyi Gazdasági Egylet alelnöke; László Gyula, a székely múzeum igazgatója; Sebess Dénes, képviselő; Gróf Bánffy Miklós; Győrffy Gyula, képviselő; Forster Géza, az O. M. G. E. igazgatója; Berzenczey István; Buday Barna, szerkesztő; Nagy Sándor, ügyvéd; Deák Lajos, tanfelügyelő; Cseszery István, megyei aljegyző; Imre Pál, főerdőmester; Urmánczy János; Csongvay Lajos, ügyvédi kamarai elnök; László György; Madaras Árpád ; Gergelyffy Gábor; Szentgyörgyi Dénes; Hofbauer Aurél, polgármester; Erősdy Sándor, megyei főjegyző ; Gáspár Antal; Pál Gyula; Kány Miklós; Szakács Péter, iparkamarai titkár; Bíró András, ref. esperes; Jeney József; Deák Antal; Agyagási Vidor; Kovács János; Papp Dr. Sár Sándor, ügyvéd; Stadler Géza, plébános; Fenyvessy Sándor, ügyvéd; Szekeres János; Gondos Sándor és báró Orbán Balázs, hírlapírók; Kömőcsy József, pénzügyi titkár; Máthé József, iparkamarai titkár ; Benkő László; Bedő Sándor, ügyvéd; Ifj. Bikás István, tanár; Ungváry László; Balla Aladár, orvos. A SZÉKELY KONGRESSZUS RENDEZŐI. — Hajdú Sándor fényképe után,