Vasárnapi Ujság – 1902
1902-03-23 / 12. szám - Az új képviselőház tagjai (arczképekkel) 179. oldal / Élet- és jellemrajzok
182 VASÁRNAPI [UJSÁG. 12. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. belső titkos tanácsosi czímet nyerte el, az ezredévi kiállítás szervezése körüli buzgalmáért pedig a Ferencz József-rend nagykeresztjét kapta. Gulner Gyula, Pestmegye abonyi kerületének képviselője. 1843-ban született Vaálon, Fehérmegyében. Tanulmányai befejeztével Pest megye szolgálatába lépett s mint főjegyző élénk részt vett a vármegyei politikai mozgalmakban. 1872-ben lett a képviselőház tagja balközépi programmal. A fúzió után nem sokára kilépett a szabadelvű pártból. Az 1878-iki országgyűlésben mint az egyesült ellenzék tagja vett részt. 1881—84-ig nem volt tagja a képviselőháznak, az 1884-iki választásokon a monori kerületben nyert mandátumot, s e kerületet képviselte 1896-ig, mikor az abonyi kerület mandátumát fogadta el. Képviselő korában is állandóan részt vett Pest megye közéletében, mint a megyei közgyűlések egyik vezéralakja. A Bánffy-kormány visszalépése után ő is belépett pártjával együtt a szabadelvű pártba. 1900-ban a belügyminisztérium államtitkárává neveztetett ki. Nemeskéri Kiss Pál: Zólyommegye zólyomi kerületének képviselője. 1856-ban született St -Angeban, ahol atyja, Kiss Miklós 1848-iki ezredes, mint emigráns lakott. Középiskolai és jogi tanulmányait franczia iskolákban végezte s khémiai tanulmányokkal is foglalkozott. 24 éves korában hazatért s Zólyommegye közéletében játszott szerepet. 1882-ben a korponai kerület képviselőjévé választotta. 1895-ben Zólyommegye főispánja lett, 1896-ban pedig a földmivelési minisztérium államtitkárává neveztetett ki s ugyanakkor a zólyomi kerület képviselője lett. Nagy Ferencz, Máramaros megye vissói kerületének képviselője. 1852-ben született a szlavóniai Verőczén. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte, majd jogtudorrá avattatván, Göttingában, Berlinben és Párisban folytatta tanulmányait. 1877-ben a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójog magántanára lett, 1879-ben a nagyváradi jogakadémia tanárává, 1881-ben a kolozsvári, 1890-ben a budapesti egyetem tanárává neveztetett ki. A kereskedelmi és váltójogi irodalomban számos úttörő művével szerepelt, megírta «A magyar kereskedelmi jog kézikönyvé»-t, «A polgári törvénykezés rendje Magyarországon» czímű háromkötetes művét. Váltójogi kézikönyvet is adott ki, melyet az Akadémia Sztrokay-díjjal jutalmazott. 1893-ban lett a Magyar a Tud. Akadémia levelező tagja. Több törvényjavaslat tervezetét is ő készítette s ez érdemeiért 1899-ben udvari tanácsosi czímet nyert. 1900-ban a kereskedelmi minisztérium államtitkárává neveztetett ki. Zsilinszky Mihály, Békés-Csaba város képviselője. 1838-ban született Békés-Csabán. A pesti protestáns theologiai intézetben végezte tanulmányait, majd a hallei és berlini egyetemeken tanult s ezalatt beutazta Németországot és Svájczot, később pedig Franczia- és Olaszországot. 1861-ben a szarvasi evangélikus főgimnázium tanára lett. Iskolai könyveket is irt s a protestáns autonomiai küzdelmekben élénk részt vett. Már ekkor is több történeti tárgyú művet adott ki. 1874-ben lemondott tanári állásáról, s csakhamar az ország legnagyobb evang. egyházának, a békés-csabainak, majd a békésmegyei esperességnek felügyelője lett. A megyei közéletben is szerepelt. 1876-ban a gyomai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s e kerületet két ülésszakon át képviselte 1889-ig, mely idő alatt egy ideig a Ház jegyzője is volt. A Magyar Tud. Akadémia 1878-ban levelező, 1899 ben rendes tagjává választotta a hazai történeti és protestáns egyháztörténeti búvárlataiért s más e tárgyú műveiért. Foglalkozott aesthetikai és műtörténeti tanulmányokkal is. 1889-ben Csongrádmegye, 1892-ben Zólyom megye főispánjává nevezték ki; 1895-ben pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára lett s azóta is e hivatalában működik. Mint államtitkárt a zólyomi kerület választotta meg, 1896-ban két helyen is megválasztották : Zólyomban és Békés-Csabán s ez utóbbi kerületet tartotta meg. 1898 óta a bányai evang. egyházkerület felügyelője. Mint államtitkár, a nemrég új szervezetet nyert képzőművészeti tanács elnöke. Tanári pályára léptének 40-ik évfordulóját tavaly ünnepelték meg tisztelői. * Blaskovics Ferencz, Temesmegye orczyfalvai kerületének képviselője. 1864-ben született Aninán. Növendéke volt a bécsi Pázmáneumnak és 1887-ben pappá szenteltetvén, Temesvárott theologiai tanárrá nevezték ki s e minőségében nyolcz évig működött.. E mellett a csanádi káptalan jegyzője s 1888-tól fogva a «Landbote» czímű politikai hetilap szerkesztője volt. Ő volt kezdeményezője a «Délvidéki földmivelők gazdasági egyletének», mely 1890-ben megalakulván, elnökéül választotta. 1895-ben átvette a «Der Freimüthige» czímű politikai néplap szerkesztését. A délmagyarországi gazdasági bank vezérigazgatója. Mostani kerülete 1896-ban nemzeti-párti programmal választotta meg. Beksics Gusztáv, Sepsi-Szent-György város képviselője. 1847-ben született a somogymegyei Gamáson. Mint jogász kezdte irodalmi működését 1869-ben. Kezdetben szépirodalommal foglalkozott, főleg spanyolból fordított, nemsokára azonban a politikai, jogi és történeti tanulmányokra adta magát. Szabadelvű párti lapoknak lett vezérczikkirója s több röpiratot adott ki. 1877-ben letette az ügyvédi vizsgát és mint segédfogalmazó működött a királyi táblán. 1884 óta a sepsi-szent-györgyi kerület képviselője; 1894-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki a miniszterelnökséghez, hol a közjogi és nemzetközi ügyosztály élén állott. Miniszteri tanácsosi állásáról 1896-ban lemondott s újra képviselő lett. Ezen idő alatt több feltűnést keltett művet írt a nemzetiségi kérdésről, a mely német és franczia nyelven is megjelent. Jelenleg a «Magyar Nemzet» főszerkesztője. Benke Gyula, Kézdi-Vásárhely város képviselője. 1852-ben született Budapesten régi székely nemesi családból. Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezvén, a kereskedelmi pályára lépett. Előbb az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál kapott alkalmazást, később hosszabb utat tett, bejárván Olaszországot, Görögországot, Törökországot, Kis-Ázsiát és Egyiptomot. Hazatérte után a Magyar Földhitelintézet kötelékébe lépett, ahol 20 éven át volt a jelzálogi osztály élén. Később a Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvénytársaság» vezérigazgatójává lett. A vezetése alatt álló intézet az ezredévi országos kiállítás alkalmával az első osztálysorsjátékot rendezte és ezen üzletből kifolyólag a kiállítás czéljaira egy millió forintot szolgáltatott az állampénztárba. 1900-ban közzé tette «A magyar korona országainak harmincz éves államháztartásáról» szóló tanulmányát. Több részvénytársulat igazgatósági és számos közhasznú és jótékony egyesület választmányi tagja. A király a III. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. 1884 óta tagja a székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak. 1896 óta Kézdi-Vásárhely országgyűlési képviselője. Dókus Ernő, Zemplén megye sátoralja-újhelyi kerületének képviselője. 1852-ben született Sátoraljaújhelyen. A jogi tanulmányokat elvégezvén, köz- és váltóügyvédi oklevelet nyert. 1870 ben gróf Andrássy Gyula a miniszterelnökséghez nevezte ki segédfogalmazónak, majd a honvédelmi minisztériumban szolgált 1878 ig, a midőn kilépett az állami szolgálatból miniszteri titkári czímmel. Hosszabb utazásokat tett Német-, Olasz-, Angolországban és Afrikában. Később gazdasága vezetését vette át s folytonosan részt vett úgy a ref. egyház ügyeinek intézésében, mint megyei életben is. Cs. és kir. kamarás, 1889 óta a a sátoraljaújhelyi kerületet képviseli. 1892 óta tagja a szabadelvű-pártnak. Domahidy Elemér, Szatmármegye nagykárolyi kerületének képviselője. 1866-ban született Domahidán, Szatmármegyében. A jogot Debreczenben végezte s aztán vármegyei szolgálatba lépett, mint erdődi szolgabíró. 1890 óta a nagykárolyi járás főszolgabírója volt. A szatmári ref. egyházmegye életében is élénk részt vett, előbb mint világi tanácsbiró, 1895 óta pedig mint egyházmegyei főgondnok. Fernbach Péter, Bács-Bodrogmegye apatini kerületének képviselője. 1870-ben született Apatinban. Kereskedelmi iskolai tanulmányokat folytatott, majd mint huszár-önkéntes szolgált és tartalékos hadnagyi rangot nyert. Birtokainak kezelésével foglalkozott s a vármegye életében szerepet vitt, mint a volt nemzeti párt tagja. Fogarassy Zsigmond, Ugocsamegye halmi i kerületének képviselője. 1850-ben született Csapon, Ugocsamegyében. Gazdasági tanulmányokat folytatott a keszthelyi gazdasági akadémián s ezután birtokán gazdálkodott. E mellett részt vett a vármegyei életben. Hegedűs Lóránt, Pápa város képviselője. 1872-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait Berlinben, Londonban és Budapesten végezte s a budapesti egyetemen 1895 októberében az első «sub auspiciis regis» doktorrá avatás alkalmával a király gyűrűjével avattatott az államtudományok tudorává. Ugyanekkor «A tőzsdeadó» czímű könyvével dicséretet nyert a Magyar Tud. Akadémián. Ezután a pénzügyminisztériumban lett fogalmazó s a különböző adóügyosztályokban harmadfélévig szolgált. Európai tanulmányútjai után beutazta Éjszak-Amerikát s ott szerzett tapasztalatai alapján adta ki «A magyarok kivándorlása Amerikába» czímű munkáját. 1898-ban Pápa város orsz. képviselővé választotta s azóta e kerületet képviseli. Ujabban a székely kivándorlást tanulmányozta a Székelyföldön és Romániában. A «Közgazdasági Szemle» egyik szerkesztője, a «Szabad Lyceum» főtitkára s a «Társadalomtudományi Társaság alelnöke; az 1900-iki párisi kiállításon Magyarország részéről a nemzetgazdasági jury tagja volt. Több pénzügyi és sociologiai tanulmányt és önálló művet írt és tett közzé. Heincz Hugo, Selmecz- és Bélabánya városok képviselője. 1848-ban született Selmeczbányán. A jogot a budapesti egyetemen végezte s 1872-ben ügyvédi oklevelet nyert a budapesti kir. ítélőtáblától. Több izben tett tanulmányutakat Németországban és Angliában. 1877-ben Selmeczbányán telepedett meg mint ügyvéd s részt vett a városi közéletben. ^95-ben tiszti főügyészszé választották s e hivatalában képviselővé választásáig maradt meg. Ifj. Holczer János, Hontmegye korponai kerületének képviselője. 1861-ben született Hont-Németiben. Selmeczbányán az erdészeti akadémiát, Magyar-Óvárit a gazdasági akadémiát végezte. Hontmegyei földbirtokos és herczeg Koburg szitnyai uradalmának bérlője. A megye közgazdasági előadója és a felső-honti gyümölcsészeti egyesület igazgatója. Justh Ferencz, Turóczmegye stubnyai kerületének képviselője. 1863-ban született a turóczmegyei Tótprónán. A bécsi gazdasági főiskolán tanult, majd otthon mint Turóczmegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tagja s megyéjének közgazdasági szakelőadója szerepelt az 1890—1898. években. Képviselővé először 1898-ban választatott a stubnyai választókerületben, amelyet azóta képvisel. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás jury-tagja volt s mint ilyen, a vaskorona-rend III. osztályával tüntettetett ki. Keczer Miklós, Sárosmegye eperjesi kerületének képviselője. 1837-ben született a sárosmegyei Lapispatakon. Eperjesen és Kassán végezte jogi tanulmányait, ezután pedig gazdálkodott sárosi családi birtokain. 1875—187S-ig a zborói kerületet képviselte Deák-párti programmal. Cs. és kir. kamarás. Kende Péter, Ungmegye ungvári kerületének képviselője. 1841-ben született az ungmegyei Putkahelmeczen. Egerben theologiát tanult, majd jogot hallgatott Sárospatakon és Kassán. 1871-ben Ungmegye aljegyzője lett. 1874-ben az «Ungvári Közlöny» czímű lap szerkesztője volt. 1875-ben az ungvári kerület szabadelvű-párti programmal képviselővé választotta, 1878-ban a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. 1879-től 1901-ig Ung megye alispánja volt. Klobusitzky János, Barsmegye aranyos-maróthi kerületének képviselője. 1838 - ban született Zsitva-Ujfaluban. 1858-ban hadapród, majd hadnagy lett a 7. számú vértes ezredben. 1862-ben lemondott tiszti rangjáról és zsitva-ujfalusi ősi birtokán gazdálkodott. Az ottani földmíves iskola alapításában sokat tett, a környék tót ajkú iskoláinak megmagyarosításában is buzgólkodott, hasonló irányban működik Szkulyán Temes megyében is, hol nagyobb földbirtokot szerzett. 1892 óta képviseli kerületét. Kobek István, Esztergom megye köbölkuti kerületének képviselője. 1834-ben született a fehérmegyei Polgárdin. Mint fűszerkereskedő segéd került Budapestre. Pályáját elhagyva, czukorgyári munkás lett, majd több iparos mesterség megtanulása után mint gazdatiszt 1855-től kezdve Hazay Ernő bátorkeszi birtokbérletén működött, kinek később társbérlője és sógora is lett. I8vi óta egyedül vezeti e 15,000 holdas bérletet. Saját birtoka is van. Kerületét 1892 óta képviseli. Köröskényi Elek, Ungmegye szobránczi kerületének képviselője. 1841-ben született Felső-Reviscsén, Ungmegyében. Jogi tanulmányait Sárospatakon végezte s ezután megyei szolgálatba lépett. 1870-ben a szobránczi járás főszolgabirája lett s e hivatalát 25 évig, mostani megválasztásáig viselte. Kubinyi György, Trencsénmegye illavai kerületének képviselője. 1837-ben született a liptómegyei Deménfalván. 18 éves korában a hadseregbe lépett, s a 70. számú gyalogezredben szolgált; a 60-as évek elején lemondott hadnagyi rangjáról s azóta trencsénmegyei birtokán gazdálkodott és élénk részt vett a megyei közéletben. Kerületét 1887 óta képviseli. Lator Sándor, Máramaros megye szigeti kerületének képviselője. 1859-ben Máramaros-Szigeten született. Ott és Budapesten végezte jogi tanulmányait, 1883-ban Máramaros megyében szolgabíró lett. 1886-ban árvaszéki ülnökké, 1895-ben árvaszéki elnökké választották, 1898-ban pedig alispánná választották. Kerületét 1899 óta képviseli. Egyik elnöke volt az 1901-iki máramaros-szigeti kiállításnak. A megyei közkórház elnöke, s a megyei gazdasági és közművelődési egyletek alelnöke. Lázár Árpád, Hunyad megye dobrai kerületének képviselője. 1855-ben Dobrán született. A bécsi műegyetemen végezte a mérnöki tanfolyamot, azonkívül jogot és gazdasági tudományokat is hallgatott. Hazatérve átvette családi birtoka kezelését s e mellett tevékeny részt vett a megyei közügyekben. 1887 óta képviseli a dobrai kerületet, előbb nemzeti párti, a fúzió óta pedig szabadelvűpárti programmal. A Ház egyik jegyzője. Lónyay Géza, Beregmegye kászonyi kerületének képviselője. 1857-ben Somban, Beregmegyében született. Gazdasági tanulmányait Proskauban (Porosz-Szilézia) és a bécsi gazdasági főiskolán befejezvén, beregmegyei birtokán gazdálkodott s tevékeny részt vett a megyei életben. 1892 óta képviseli kerületét. Manaszy György, Temesmegye moraviczai kerületének képviselője. 1873-ban Temes-Murányon született. A jogot Budapesten végezte. 1895-ben tudori oklevelet nyert. Ezután Temes vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választatott meg. Több izben nagyobb nyugat-európai tanulmányutakat tett. 1895-ben temesvármegyei főispáni titkárrá neveztetett ki. 1900-ban pótválasztáson a moraviczai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. A lótenyésztésről szakmunkát írt. 1900. évben Francziaországot utazta be gazdasági s főleg lótenyésztési tanulmányok szempontjából. Miksa Imre: Torda-Aranyosmegye felvinczi kerületének képviselője. 1í>42-ben született Hadréven. Jogi tanulmányait Nagy-Szebenben végezte s miután külföldön járt, torda-aranyosmegyei birtokán gazdálkodott. Kerületét 1892—96-ig nemzeti párt programmal már képviselte. Molecz Dani, Pozsony vjáros I. kerületének képviselője. 1846-ban született Ó-Turán, Nyitramegyében. Jogi tanulmányait Pozsonyban végezte s ott előbb mint ügyvéd, később mint városi tiszti főügyész működött, ez utóbbi minőségben húsz évig. Szilágyi Dezső halála után választották e kerületben képviselővé. Münnich Aurél, Szepesmegye iglói kerületének képviselője. 1856-ban született Iglón, Szepesmegyében. A budapesti egyetemen végezte jogi tanulmányait s 1880-ban jogi doktorrá avatták. 1882-ben ügyvédi vizsgálatot tett s a pesti hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884-ben a szepes-iglói kerületben képviselővé választatott s azóta már ötödizben képviseli e kerületet. Az 1884. országgyűlés megnyitásakor mint korjegyző szerepelt. Számos, különösen a katonai ügyekre vonatkozó törvényjavaslat előadója volt a Házban. A delegácziónak 1893 óta jegyzője, 1894 óta pedig a hadügyi albizottság és az egyesült négyes albizottság előadója. Tartalékos honvédhadnagy volt s 1885-ben főhadnaggyá, 1890-ben pedig századossá nevezték ki, miután a fegyvergyakorlatokon részt vett és az elméleti és gyakorlati vizsgát letette. 1898-ban kineveztetett szolgálaton kívüli honvéd őrnaggyá. A király a Ferencz-Józsefrend középkeresztjével tüntette ki. A belvárosi takarékpénztárnak, az «Igló-Füred» részvénytársaságnak és a Magyarországi Kárpát-egyesületnek elnöke, több közgazdasági, ipari, közlekedési vállalatnak igazgatósági tagja volt; ez állásai egy részéről az összeférhetetlenségi törvény miatt lemondott. Budapesten ügyvédi irodát is tart fenn, s a budapesti ág. ev. egyház ügyeinek intézésében is részt vesz.