Vasárnapi Ujság – 1902
1902-03-30 / 13. szám - A száz éves «Kunz József és társa» czég (arczképekkel) 204. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
I É. SZÁM. 1902. 49. ÉVROF.VA*. A SZÁZ ÉVES «KUNZ JÓZSEF ÉS TÁRSA» CZÉG. A kor haladásának egyik jele, hogy immár nemcsak a hadvezéreket, hősöket, politikai vezető férfiakat jutalmazza a közelismerés tetteikért, hanem az ipar és kereskedelem munkásait is, a kiknek szorgalmas működésén alapszik az államok ereje. A munka tisztelete mind általánosabb lesz s egyre szélesebb körökre terjed, a mint azt valóban a legnagyobb mértékben meg is érdemli. Közelebb örvendetes és szép jelét láttuk ennek, midőn fővárosunk egyik legrégibb kereskedőházának, a «Kunz József és Társa» czég fennállásának száz éves fordulóját ünnepelték, melyen részt vettek nemcsak a kereskedői körök, hanem a magyar kormány is, valamint a társadalom minden rétegének legkiválóbb képviselői. A nagyközönség is igen rokonszenvesen fordult ezen ünneplés felé, azért bizonyára érdeklődéssel fog találkozni, ha az érdemes kereskedőház alapítóinak s későbbi vezetőinek arczképeit bemutatjuk s a czég történetét, valamint a lefolyt jubileumi ünnepélyt röviden ismertetjük. A Kunz-család Bohle nevű morvaországi községből származik. Családfája a nevezett községben 1660-ig vezethető vissza; a korábbi adatok a 30 éves háború pusztításai alatt megsemmisültek. A család ősei, mint «kisgazdálkodók» szerepelnek az egyház könyveiben, nyilvánvaló azonban, hogy gazdaságaik mellett házi ipart is folytattak, s ez fejlődött aztán ki később a családnál rendes szövő- és kézműiparrá. Igy a mostani czégfőnökök dédapját, az 1755-ben született Kunz Józsefet, már mint vászonárú gyárost találjuk az anyakönyvbe bejegyezve s azóta a vászon gyártása, illetve szövése és eladása képezi a család hagyományos foglalkozását. Természetes, hogy a kis községben nem fogyhatott el mindaz, amit a szorgalmas kezek készítettek s így kivitelről kellett gondoskodni. Magyarország, ahol főleg a Szepességen és Eperjesen foglalkoztak a vászonszövéssel, nem volt képes az ország szükségletét e czikkben előteremteni, annál is inkább, mivel a ma is dívó népviselet igen sok fehér szövetet felhasznál. Ezért Magyarország valóságos aranyország volt különösen a szomszédos morva iparosokra nézve, akik eme jó fogyasztó területet sűrűn is látogatták. Vasút hiányában ponyvás kocsikra rakodva járták be Magyarországot, ahová Nagy-Szombaton át jöttek be, és ügyesen kipuhatolták, hogy miként lehet a közbeeső vásárhelyeket meghódítani. Az idősebbek az ifjabbakat küldték világgá úttörőkként, míg ők otthon gondoskodtak arról, hogy az eladott árut pótolják. A Kunz József testvéröccse, Ferencz volt RiZs Bjki vásárról-vásárra járva, két évtizeden át látogatta Buda városát, a mely úgy látszik, jó fogyasztási helynek bizonyult. S ez szülte a telepedési eszmét és egy Budán 1802 márczius 18-káról kelt alázatos kérvény — a melyben Kunz Ferencz hivatkozik arra, hogy immár 20 év óta látogatja a budai országos vásárokat, s a közönség is kivánja, hogy állandóan letelepedjék, — a budai tanács által kedvezően elintéztetvén, Kunz Ferencz megkapta 1802 márczius hó 20-án a telepedési jogot. A megtelepedett 1805 deczember hó 7-ikén Budán, Viziváros 649. szám alatt házat is szerzett és ennek alapján Buda városa őt az 1806 június 20-án tartott tanácsi ülésében a polgári jogokban és szabadalmakban is részesítette. A Budán letelepedett czég azonban a pesti országos vásárokat tovább is látogatta és a mint a kereskedelem 1820 óta mindinkább Pesten összpontosult, teljes erejével azon igyekezett, hogy üzletét Pestre hozza át. Ebbeli törekvésében azonban sok ellenségeskedéssel találkozott versenytársai részéről. Végre 1826-ban kedvező alkalom kínálkozott. Pulyevits Athanász vászonkereskedő, aki a mai Deák tér 1. sz. alatt bírt 1809 óta egy Sulyovszky Györgytől megvett vászonkereskedést, anyagi zavarokba jutván, megragadta az alkalmat arra, hogy Kunz Ferencz fiát — szintén Ferenczet — társúl vegye maga mellé, s így újra lábra kapjon. A versenytársak azonban e tervet is a leghevesebben támadták, úgy, hogy mire a dolog véglegesen engedélyeztetett és az adásvételi szerződés Pesten 1830 junius 30-án aláíratott, Kunz Ferencz már nem élt, hanem jogaiba 1805-ben született öccse, Kunz János lépett, aki e czélból idő előtt nagykorusíttatott. Ezalatt a morvaországi Kunzok Bohle-ból Morva-Neustadt-ba költöztek át, ahol az ipart és gyártást az 1791-ben született József (a mostani főnökök nagyatyja) folytatta erélyesen, szakadatlanul szoros összeköttetést tartván fenn a pesti kereskedéssel. Ennek legidősbb fia, az 1823-ban született Kunz József (a mostani czégtulajdonosok atyja) volt arra kiszemelve, hogy majdan a magyar üzletet vezesse. Amíg nagybátyja, a fentebb nevezett János a pesti üzletet ideiglenesen vezette, s az 1820. év óta sűrűn látogatott debreczeni vásárokat sem hanyagolta el. Kunz József szülővárosában látogatta az elemi-, majd Kremsier városában 1836-ig a polgári iskolát, ahonnan később Pestre költözvén, a Bibanco (később Hampl)-féle kereskedelmi iskolát végezte 1836 november végén «kitűnő» sikerrel. Pest akkori időben még teljesen német lévén, az ifjút a debreczeni Szvetics Mihály fűszerkereskedésében helyezték el három évre, mint tanonczot, hogy magyarúl megtanuljon. Ezután visszakerült Pestre, ahol János bátyja egy Schreiber Pál nevű segédjével látta el az üzletet. Az 1838-iki árvíz pusztításai akkor nagy nyomort és inséget hoztak az ország központjára s csakis a mostani Deák-tér magas fekvése óvta meg az üzletet nagyobb károktól. A mióta József visszakerült Debreczenből, János bátyja mindinkább vállaira akaszta az üzlet terheit, ő pedig hosszabb időre visszatért Morvaországba, ahol Sternberg városában alapított magának új családi tűzhelyet. Így folyt el az idő 1845-ig, amikor az addig bizonytalan üzleti viszonyok az első társasági szerződés alapján rendeztettek. Ezen társasági szerződés a pesti magyar kereskedői testület törzskönyvében a 460/333 lapon jegyeztetett be, 1845 augusztus hó 28-ikán. A czég akkor: Kunz János József és Társa volt, tagjai: id. Kunz József, Kunz János József, Messmer József és ifj. Kunz József. (Kunz János József Mössmer nővérét bírván nőül, sógorát hozta a társaságba.) A munkabeosztás a következő volt: id. Kunz József M.-Neustadtban gyártott, Kunz János József a sternbergi piaczot látta el, Mössmer és ifj. Kunz József a pesti üzletet kezelte, s évente négyszer a debreczeni vásárokra is eljárt. Nehéz gondot hozott az üzletre az 1848-as szabadságharcz. A harczszülte izgatottság nem épen előnyösen hatott az üzlet menetelére. Kunz József, aki egy segéddel és egy sarkon álló targonczással maradt üzletében, a lehetőségig elrejtette áruit az osztrákok elől és árui egy részével a városligetbe menekült, ahol ládákból és ponyvákból kunyhót tákolt össze a budai bombák lőtávolságán kívül. Majd ismét megindult az üzlet, de ezen üzleti élénkség a cégre a Kossuth-bankók értéktelenítése folytán majdnem végzetessé vált. Kitartó szorgalom és fáradhatlan munkálkodás azonban a veszélyt elhárították és a czéget végeredményében nagyobb veszteség nem érte. 1850-ben ifj. Kunz József megnősült, elvevén Gallasch Péter olmützi tímármester Amália leányát, a ki mint özvegye most tölti jó egészségben, 27 unoka és három dédunoka körében, életének 72-ik évét. 1852 február havában Messmer József kilépett a társaságból, önállóan megalapítván a «Menyasszonyhoz» czímzett vászonüzletet, amelynek fennállásának 50-ik évfordulóját fia ezelőtt pár héttel ünnepelte. Idősb Kunz József 1864. év végén elhalálozván, Kunz János József 1870-ben az üzletből kilépett s nemsokára ezután meghalt. Ekkor nyerte az üzlet a czég mai czímét: «Kunz József és Társa», mely 1871 deczember 23-án jegyeztetett be. Kunz József volt az, a kire 1850 óta az üzleti teendők zöme nehezedett. Kitűnő, SZÍVÓS és kitartó munkás volt, aki kereskedői messzelátással, kedves modorával mindenfelé barátokat szerzett s megnyerő fellépése, jó szíve mindenütt sikert biztosított neki. Szigorúan becsületes elvei, a melyek minden tisztességtelen ravaszságot kizártak, csakhamar a legjobb hírnevet szerezték az üzletnek. Ő volt az, aki mint egyik kezdeményezője a magyar fehérnemű iparnak, 1867-ben megalapító Gyár-utcza 4. számú házában, a mai nap is üzemben álló, légszesz-motorral hajtott fehér- KUNZ JÁNOS JÓZSEF (1805-1872). KUNZ JÓZSEF (1791—1864). KUNZ JÓZSEF (1823—1887).