Vasárnapi Ujság – 1902
1902-03-30 / 13. szám - A Tisza-család multjából 203. oldal / Élet- és jellemrajzok
12. SZÁLL. 1902. 49. ÉVFOLYAM VASÁRNAPI ÚJSÁG. 213 Igénytelen egyszerűségben múltak a napok Geszten a generális felett. Ha családi ügyei és olvasmányai el nem foglalták, idejét rendesen a gyönyörű parkban töltötte. Gondolataiba mélyedve órákig elsétálgatott itt egyedül, vagy üldögélt magában. Hivatalos vendéglátás nem volt itt, s ha mégis elkerülhetetlen volt, az nem Geszten, hanem Nagy-Váradon történt. Itt egyik legbizalmasabb embere, talán még családi ügyeibe is beavatott, az öreg Hegyesi Márton, akit ő vetkőztetett ki kurucz-utülás 48-as képviselőből egyszerű bihari szavazópolgárrá. Na megállás nélkül utazott is keresztül Tisza Nagy-Váradon, Hegyesi és Hlatky Endre ott várta őt a vonatnál. Mindig volt kérdezni, mondani valója, különösen attól az időtől fogva, mikor Hegyesi Márton került a bihari, Hlatky pedig a nagy-váradi szabadelvűek élére. Sok őszinte híve volt vármegyéjében és Nagy-Váradon is, pedig tudták, hogy érzésben közelebb áll Debreczenhez, ahol díszes palotát is emeltetett, mint Nagy-Váradhoz, ahol ócska házát még tatarozni sem igen engedte. Nagy-Váradon jóformán csak megszállt a generális. Két-három napnál tovább itt nem időzött soha. Ebédet, lakomát nem igen adott, legfeljebb a Müller-kioszkba hívta meg a bizalmasait. Ilyenkor Tisza letelepítette Müller bácsit, a kávést is a társaságba s ő rajta mulatott az egész idő alatt. A jó ember eredeti sajátsága, hogy a világ egyetlen nyelvét sem tudja érthetően, de beszéli tán valamennyit. Testestől-lelkestől Tisza-párti volt mindig, de a negyvennyolczasok olcsóbb áron nagyobb porczió feketét kapnak a kávéházában. Szabadelvűnek ebből nem járt ki soha, csak Tisza Kálmán volt a kivétel. Ő mindig negyvennyolczas feketét ivott. Az öreg Müllert igen szerette a generális. Az obstrukczió idején tartott beszámolója után a tiszteletére rendezett lakomán is maga mellé ültette. Ezek a bankettek különben a legszerényebb fajtákból valók voltak. Általában mindenben takarékos volt az öreg úr, így az Írásban is. Szónoklatairól csak vázlatot készített. E sorok írójának két nagyfontosságú beszédének a vázlata van meg, az egyik nyolczvan, a másik százötszavas kézírás. Mindenik beszéde közel két órás volt. Tisza Kálmán egyszerűsége lakóhelyein is visszatükröződött. A geszti kastély épen olyan egyszerű, mint a debreczeni négy utczára terjedő kétemeletes palota, amely különben hatalmas arányaival az egész főtéren feltűnik. A nagyváradi ősi kúria egyszerű sárgára meszelt ház, csak ósdiságával vonja magára a figyelmet. De a belső berendezésben sincs nyoma sem a fényűzésnek a Tisza házaiban. A geszti kastély termei telve vannak családi emlékekkel, festményekkel a család őseiről, itt van Tisza Kálmán szüleinek és nagyszüleinek egykorú képe is. A geszti parkban a százados fák keretében pompás kertészet fogad. S ez a park volt talán az ő legnagyobb gyönyörűsége. A nyitott verandáról, amelyen feketéjét szokta elfogyasztani, órákig elmerengett az aggi államférfi az ő kedves parkján, amelybe messziről oda látszik a dombon épült családi sírbolt aranyos felírása: Feltámadunk. Most ott várja ő is ősei közt a feltámadást. Kiss Gereben. A TISZA-CSALÁD MÚLTJÁBÓL. A borosjenői Tisza-család leszármazása egész bizonyosan csak a tizenhetedik század közepén élt Istvántól kezdve ismeretes, a megelőző korra nézve azonban csak hézagos, kétséges adatok maradtak fenn. Kétségtelen, hogy a Tisza személynév különféle változatokban, mint pl. Tisa, Tysa, stb. már az Árpádkori emlékekben is előfordul, többek közt II. Endre királynak 1211-ik oklevelében van egy Tyza nevű udvarnokról említés, a ki a tihanyi apátság Szántó nevű falujában lakott. Egy Tyzáról pedig, mint turóczi nemesről, IV. Béla király idejéből van említés. Nagyon kérdéses azonban, hogy ezek a Tiszák ugyanazon családhoz tartoztak-e, mint a maiak? Ugyanezt lehet mondani arról a Tisza mesterről, aki I. Károly király uralkodása alatt ennek ajtónállója volt és borosjenői birtokos. Mert ez a Borosjenő Pilis vármegyében Buda környékén feküdt, míg ama Borosjenő, amelytől a mai Tisza-család predikátumát kapta, az egykori Zaránd megyében volt. A mostani Tisza-család legelső ismert ősének azt a Györgyöt kell tartanunk, a ki már mint nemes ember, 1636-ban öreg Rákóczy György fejedelemtől Arad, Csanád és Temes vármegyében jószágokat kapott adományba és tanúit, oskolázott ember, egy szóval deák volt. Az adománylevélből következtetve, nem régen költözködhetett Boros-Jenőre és mint Makóról jött embert ösmerték. Tisza György jó gazda, szorgalmas birtokszerző volt, a ki vagyonát folyvást gyarapította. Rendes lakóhelye Boros Jenő volt, de Nagyváradon is volt háza, a Péntekhely utczában. Egyik leányát Rákóczy udvari papja, Csulai György püspök vette feleségül. Tisza István (György fia) a XVII. század elején született s mint fönmaradt leveleiből és a diplomácziai téren való működéséből alaposan következtethetjük, — tudományosan képzett ember volt. Valószínűleg Váradon tanúit, hol már abban az időben is virágzó protestáns főiskola volt, a hadakozásban való jártasságát pedig odahaza Boros Jenőn szerezte. A vagyonszerzési hajlamot atyjától örökölte és szerencsés házassága meg saját igyekezete által rövid idő alatt sokra vitte. Miután szép vagyont gyűjtött, társadalmi állásának emelésére is igyekezett és élénk részt vett az erdélyi közéletben. Mint II. Rákóczy György követe, hosszabb időt töltött a fényes portánál, épen a legválságosabb időben, a fejedelem lengyelországi hadjáratakor s nagy buzgalommal szolgálta nemzete ügyét. A lengyel háború szerencsétlen vége után ő is megérezte a szultán haragját s a Héttoronyba került hoszabb időre, a hol annyi magyar hazafi szenvedett már fogságot. Ezalatt a török elfoglalta birtokait s mire hazakerült, mint «futott nemes» vonta meg magát Déván, így telepedtek meg a Tiszák Erdélyben s ott is maradtak, még három nemzedékkel a török hódoltság megszűnte után is ott éltek elszegényedve. Egykori birtokaik idegenek kezére kerültek s nekik nem volt módjuk benne, hogy lépéseket tegyenek visszaszerzésükre. Csak a XVII. század közepe táján kezdett a család szerencséje ismét felvirradni. Ekkor Tisza György, a fentebb említett István unokája, ki Tordán lakott, s Torda vármegyének főjegyzője, majd alispánja volt, a prókátorságra adta magát, hogy ősi javait visszapörölhesse. Tordáról járt fel, a hagyomány szerint lóháton, Bécsbe. Czélját ugyan nem érte el, de prókátorságával s talán szerencsés házasságai által szép vagyonra tett szert Erdélyben. Az ő fia, Tisza László, a ki Udvarhelyszékben, Szitás-Keresztúron lakott, a kiről az a hagyomány, hogy egy tarisznyában vitte föl pöriratait a pesti királyi kúriához, hogy perében a bírákat informálja, s a híres Lehóczki fiskális segítségével visszaszerezte az elvesztett javakat, csere útján megvásárolta Gesztet és megtelepedett Bihar vármegyében. Ez a XVIII. század dereka táján történt ; azóta laknak a Tiszák Biharban, akkor kezdődött a család emelkedése. Ez a Tisza László, aki ilyen szerencsével pörölt, dédapja volt a most elhunyt államférfiúnak, 1772 körül halt meg. Fia szintén László 1765—1831-ig élt, s egy ideig Bihar vármegye követe volt; e László kilencz gyermeke közül a harmadik volt az 1798-ban született Tisza Lajos, Tisza Kálmán édesatyja. Tisza Lajos hét gyermeke közül Kálmán a negyedik volt; az idősebbek közül László és Lajos ifjan hunytak el, az 1829-ben született (2-ik) László még él, az ifjabbak közül a gróffá lett második Lajos 1898-ban, Béla és Domokos a költő fiatal korukban. Tisza Kálmán édes atyja Lajos 1856-ban, édesanyja szül. gróf Teleki Julianna 1863-ban hunyt el. TISZA KÁLMAN 1848-BAN NEMZETŐRI RUHÁBAN. — Barabás Miklós aqnarellje,